Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-05-23 / 41. szám
május 25. Kiskunhalas Helyi ErtesltCfo 11 oldal Regény 16 Az irány, merre az izgalom láza s a kirgizektől való félelem hajszolt bennünket, ismét csak a végnélküli erdő volt. Óh1, ez az erdő! Hogy végig reszketett rajtam a borzongás, ahogy a szélére értem s kutató tekintetem beleszédült folyondárral és ezernyi titokkal átszőtt mélységébe. ' Mennyi eLlenség, mennyi halálos csapda s mily sokféle ismeretlen veszély leselkedett ránk a csöndnek e süket birodalmában. Egyszer sikerült átvergődnünk rajta, vájjon sikerülhet-e másodszor is kijutnunk belőle, ha belépünk feneketlen torkába? Csupa lemondás és csupa megadás voltam, amikor 'szívből görgő sóhajtással beléptem az őserdőbe. A leányok is áztak a könnytől s némák voltak a szenvedéstől, ahogy néhány lépéssel mögöttem belébotlottak á lábakra csavarodott első folyondárba. Veszkődve a sűrűséggel, küzdve-bir- kózva az egymásba szövődött ággal, cserjével, bokorral lassan és óvatosan haladtunk. Tudtam ugyanis, hogy ezúttal nemcsak a természet, hanem egy uj ellenség is leskelődik reánk s bár egyelőre nyomát sem láthattam, mégis éreztem, hogy közel és távol bármerre tekintek, a mérgezett kirgiznyilak tömege feszül felénk, hogy alkalmas pillanatban kirepülve, testünkbe fúródjék s bosszút álljon a sámán leütéséért. Mondom, egyelőre mi sem jelezte és a leghalványabb gyanús zörej sem árulta el, hogy az ellenség szorosan bezárt gyűrűjében vagyunk s ez a mozgó gyűrű, bármerre is vegyük az irányt, mindenüvé követ — láthatatlanul és észrevétlenül — bennünket. De én jól ismertem a kirgizeket! Tudtam, hiogy minden épkézláb hive a sámánnak csikorgó foggal és bosszútól lihegve jár a nyomunkban, várva a legelső alkalmat, hogy megkjnozzon és megöljön bennünket. Tehát h,iuzszemek- kel kellett a sűrűséget figyelnem és minden pillanatban mindenre készen kellett lennem. Hogy némileg hátrább szorosam a láthatatlan eilienséget, óránként belelőttem az erdőbe s minden negyedórában elkiáltottam átkomat: hogy halálfia mindén kirgiz, aki utamba merészkedik. A leányok is, szegények, többet tekintettek hátra, mint előre s ez a túlzott elővigyázatosság nem is volt indokolatlan, mert még tjz kilométert sem tettünk meg az erdőben, amikor a hátamra akasztott élelmiszer-zsákba vijjogva fúródott az első nyílvessző. Természetesen nyomban valamennyien hasravá- gódtunk s jómagam néhány lövéssel válaszoltam a vakmerő merényletre. A lövés zaja irtózatos zenebonát csinált az erdőben s valóban félelmetes hatást keltett közel és távol egyaránt. Ropogtak js a z ágak, a bokrok, törtek, porzottak a száraz gallyak, ijesztő jeléül annak, hogy számos kjrgiz lapult a közelben, akik most hanyatt-homlok menekülnek a szélrózsa minden irányában. Egy közülök, aki tűik özei merészkedett, az ijedelemben annyira elvesztette fejét, hogy egyenesen felénk szaladt s már későn vette észre, hogy vesztébe rohan. Céloztam és lepuffantottam a bestiát, mielőtt biztos menedékbe vihette volna Irháját. Aztán, mjntha misem történt volna, Irta: Zentai Ferenc átléptük a hullát és tovább mentünk újabb lendfilettel újabb veszélyek felé. A kjrgizek nyilván fölfedezték társuk tetemét s megtanulták ismerni fegyverem erejét, mert e perctől kezdve mintha végleg elkotródtak volna közelünkből. Nem hittem ugyan, hogy feladták az üldözést s nem áltattam magam semmiféle hiú reménnyel, sőt fokozott elővigyázatosságra s az eddiginél is éberebb figyelemre intettem a leányokat. Napszálltáig csend és nyugalom kísért bennünket és nem ütköztünk emberi akadályba. Az esthomály azonban ismét uj gond, újabb aggodalom elé álljtott bennünket: üldözötteket és menekülőket. — Kj vagy mi véd meg bennünket az éjszaka? — taposott durván belénk a fájdalmas kérdés. — Vájjon hogyan tartjuk magunktól távol a kriptánál is feketébb sötétségben a bosszút ljhegő kirgizeket? Hogyan? Mi módon? Nehéz, nagyon nehéz volt megnyugtató választ adni őrre a halálszemekkel ránk meredő kérdésre. Meg js álltunk s tizpercekig tanakodtunk, hogyan s miként bástyázzuk el oly módon magunkat, hogy ne pusztítsanak el könyörtelen és válogatott gonoszsággal kieszelt halállal a kirgizek. Szinte lehetetlennek látszott megnyugtató megoldást találni, mert bármenynyire is elbástyázzuk magunkat, még' mindig nincs biztosítva életünk, hiszen a sürü, szinte egy testet képező erdő bármikor felgyújtható, ez esetben pedig elkerülhetetlenül és visszavonhatatlanul a tűz martalékává válunk. A pusztulás minden elképzelhető lehetőségét megvitattuk s még mindig felettünk lebegett a kérdőjel: mi lesz velünk az j éjszaka? Végtére is határoznunk kellett. Az | egyre sűrűsödő sötétség ugyanis rögtöni cselekvést követelt. Bár nem zárta ki a halálos veszély minden eshetőségét, mégis el kellett fogadnunk azt a megoldást, hogy tanyát verünk azon a ritkáson, ahol éppen állottunk. Mintegy száz méteres sugárban apró bokrok és csenevész fák ténferegtek tökéletes összevisszaságban ezen a tisztáson, amiket ha felgyújtanak is a kirgizek, nagyobb kárt nem tehetnek bennünk. A tüzhalált mindenesetre kikerülhetjük — volt egyhangú vélekedésünk — a ritkáson s csupán a nyillal, vagy késsel, esetleg csupasz kézzel való támadás ellen kellett most már biztos fedezéket építenünk. — Legjobb lesz — szólott ajánlatom, — ha jókora gödröt vájunk a földbe s a gödör aljában annyi kavernát építünk, ahányan vagyunk. Az üregekben, mint megannyi sírban, nyugodtan alkatunk, ha egyikünk, fegyverrel a kézben, őrt áll a gödör peremén. (Folytatjuk.) Tisztelt vevő közönség 1 OKVETLEN nézzék meg TORMA TESTVÉREK ÜVEG-, és porcellán kirakatit az ünnepek alatt 1 Egészséges - féreg-és gombamentes - gyümölcsöt boy termel, ha meghallgatja és menfogadja utasításainkat! Gyümölcsfák tavaszi ós nyári permetezése A leggondosabb kezelés mellett sem tudtuk a téli permetezéssel az összes rovarpetéket és gombacsirákat elnusztitani, «onkivül a szomszédos körtek Mils fertőződhetnek gyümölcsfáink, tehát többszöri lovászi és nyári permetezés^—ha piao- fepés gyümöiosöt akarunk termelni — feltétlenül szükség van. A tavaszi permetezések időpontját naptárilag meghatározni nem lehet, de a gyümölcsfák alábbi időszakaiban okvetlen permetezzünk, mert ezek a legfontosabb permetezési időpontok: Az egész világon bevált és általánosan használt bészitmén; r a wmmt poralaku, réz és arzén tartalma permetező szer, ifié]y kitünően tftpad, göidoságós a használatban, mert égyidefű védekezés mellett tökéletes eredményt biztosit gomba- és rovarkártevők ellen é« Így képezi az egészsége« gyümölcstermelés alapját. biztos hatású szer a oyümölcsösben varasodé« (Fuslcladium), vánkospenész (Monllia), almamoly, egyéb hernyók ellen. Szőlőben peronoszpora és szőlőmolyok ellen. A Nosprasen-permetezés a termé6 minőségét javhja, a mustfokot emeli. e iy8 százalékos oldatban használandó, l'/t NosprasenbŐl, tehát 100 liter permetlé ké szitendő, amihez % kg. oltott mész adandó hozzá közömbösítés céljából. A* Ily módon, elkészített oldat egyáltalán nem perzsel. A' Nosprasen a növényzet fejlődését elősegíti. a változott vls nffIÉen leszáll 1. Rügyfakadás után a levélrügyek megjelenésekor. 2. Virágszirmok lehullása után, a kehely még nyitva 3. Két héttel később, mikor a gyümölcs bogyónagy- ságu Gyümölcsfáinkat ezután is kisérjük folyton figyelemmel, hogy ha a szükség ügy kívánja, a megfelelő védekezést kellő időben végrehajthassuk. Gyári áron beszerelhetői és Ipari Vegyszerek Kereskedelmi R.4. Magyar Magtenyésztési R.-T. Monori Magkereskedési Budapest, X* Hölgy-utca 14c Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 3. okhoz alkalma«- ködva lérfyíTtfS&en leszüllltottóv. Arái edény- zettol és forgalmiadét 1* beleértve a következők: 25 kg-oe csomagolás ban kg-ként . . . P 2,18 l1/, és 5 kfiíos csomagolásban kg-ként P 2.25 10 darab termőgyüipölcsja négyszeri permetezéséhez kb. 200 liter pémetlé szüksége#. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete 'Budapest, V,, Alkotmány-utca 2». Mauthner Ödön Magkereskedelmi R.-T. iv.j Konuth Lajos-Ütíía 4. Áf Vn.,: feottenbilk^R II» és a Hangya-szövetkezet minden fiókjában.
