Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-02-28 / 17. szám
február 28 Kiskunhalas Helyi BrtesitCfe 5 oldal ház ípüz« illett) letes ágot! ruf fel a lázat unk : iszt, , sár» lettek Jude* eőveíféle t ték stők* ikban zünk unk! irtesi» özön» ?y l-én esne inyte» yitok. fel ve* shed lg© ist kér ihály — flz Ipártóstütet vasárnap tartja évi közgyűlését. A halasi Ipartestület márc. 1-én, vasárnap d. u. 3 órakor tartja rendes közgyűlését az alábbi tárgysorozattal: 1. Az elöljáróság 1930. évi működéséről elnöki jelentés. 2. Az 1930. évi zárószámadás és mérleg bemutatása és jóváhagyása és a vezetőség részére a felmentvény megadása. 3. Az 1931-es évi költségvetés tárgyalása és megállapítása. 4. 6 előljárósági rendes és 4 előljárósági póttag, valamint 1 számvizsgáló megválasztása. 5. A szakosztályok által javaslatba hozott 2 szakosztályi elnök és alelnök választása. 6. Indítványok. Ha a tagok a kitűzött időben határozatképes számban nem jelennének meg a közgyűlésen, az esetben a közgyűlést március 8-án, vasárnap délután 3 órakor tartják meg. — Ä Polgári Olvasókör vasárnap tartja közgyűlését. A Polgári Olvasókör (Kis Kaszinó) március elsején vasárnap délután három órakor tartja tisztújító közgyűlését. — Ä ref. Nöszövetség közlés?. A ref. Nöszövetség, amint már jeleztük, március 1-én, vasárnap este 8 órakor műsoros estélyt rendez a ref. Önképzö-Kör Kőhid-uteai helyiségeiben. Belépődíj 1 P. A rendezőség arra kéri a résztvevő családokat, hogy az előadás utáni társasvacsorához küldeményeiket (hideg sült, torta) vasárnap délelőtt és délután legkésőbb 3 óráig az Önképző-Körbe szíveskedjenek elküldeni. — Névmagyarosítás. A belügyminiszter Fimpl Lajos tartalékos hadnagy, kisszállási lakosnak, akit febr. 24-én avattak a vitézi rend tagjává, megengedte, hogy nevét Antalházyra változtassa. — Megfagytak. Kovács János sióagárdi földműves egylovas kocsija a hóviharban letért az útról, a szerencsétlen ember megfagyott. Varga István és Bertalan Ferenc mosondarnói csizmadia- sesgédek ittas állapotban indultak útnak eltévesztették az irányt s megfagytak. — 10.000 hold viz alatt a Dunántúlon. Győr- és Vas-megyében 10 ezer kát. holdat öntött el az árvíz. — Nagyatádon a kormánypárti kisgazdapárt győzött. A nagyatádi választókerületben az egységespárti Kisiván Jánost 3437 szavazattöbbséggel képviselővé választották az ellenzéki Ambrus Jánossal szemben. Szivárványt és havazást jósol márciusra Sirius mester Március első felében még több szeszélyes napokra számíthatunk. A március nem lesz esős, de annál több havat igér. Különösen 5-től 16-ig. Több helyen nagyobb havazások lesznek, sőt hóviharokban is lesz részünk, azonban nemcsak nekünk, hanem Európa több részére is kiterjed. Meg erős éjjeli fagyokban is lesz részünk. Március 18- tól 30-ig szép meleg napban lesz részünk, 15—20 fok Celsius melegre van j kilátásunk. Sőt megjelenik az ég dísze, í a gyönyörű szivárvány a délutáni órákban. Egy hét éves kis fiú meghalt a borivástól Keiebián Kelebiáról jelentik: Az elmúlt héten megrázó gyermekhalál zavarta meg a község nyugalmát. Szerdán, 18-án, az esti órákban, az egyik pincében Hanák Imre vendéglős számára nagyobb mennyiségű bort fejtettek. A szomszédból előkerült a kis Schmidt Béla is. Borfejtés el sem képzelhető borivás nélkül. Nemcsak a férfiak ittak, hanem a fiatal gyermek is, akinek a szájához többször odakerült a pohár. így történt meg azután, hogy a vézna és gyenge- fizikumu fiú lassan elbódult. Kilenc óra után már az eszméletét is elvesztette és a pince homokjára szédült. Ekkor gyorsan orvosért futottak. Fürstner Gergely dr. kámfor-injekciót adott a gyermeknek, sorsán azonban már nem változtathatott, mert a kis Schmidt Béla éjfél után alkoholmérgezésben meghalt. — R Jobb család, óriási érdeklődést megelőzve tartja ma szombaton és vasárnap a legjobb 100 százalékos hangos vígjáték »A jobb család« fényes bevonulását a halasi Apollóba, amely ünnepélyes alkalomra mindenkit, aki 2 órán át kacagni és but feledni akar, az Apolló igazgatósága tisztelettel meghív. Anny Ondra a darab főszereplője, tudásának legjavát nyújtja, ami biztosíték, hogy ezen hangos filmről sokáig fog városunk beszélni. — Szives tudomására hozzuk a m. t. gazdauraknak, hogy a Gépkereskedelmi és Műszaki Vállalat (Kossuth és Arpád-u. sarok) forgalomba hozza a világhírű Gebrüder Eberhard ULM.-i ekegyár által kitünően bevált s az egész világon elismert elsőrendű »VADKAN« jegyű ekéit. Mely alkalommal megjegyezzük, hogy ezen ekék külömböző talaj fajok szerint vannak konstruálva s így a közeli március hó 1-i vasárnapján, délelőtt fél 11 órakor a fenti ekékkel (fogatos) szántó bemutatót rendez a Sáfrik szélmalom mellett, melyre ezúton felhívjuk a n. é. érdekelt gazdák figyelmét. —■ Uughváry-rózsa. 25 darab bokorrózsa tea, teahybrid, Pernet fajtákban csomagolva 16 P. Postai szállítás! Unghváry József faiskolája Cegléd. Árjegyzék ingyen! — Étvágytalanságnál, rossz gyomornál, bélrekedésnél, renyhe emésztésnél, anyagcserezavaroknál, csalánkiütésnél és bőrviszketésnél a természetes »Ferenc József« keserüviz rendbehozza a gyomor és a belek működését s megszabadítja a testet a felgyülemlett rothadó anyagoktól. Az orvosi tudomány több úttörője megállapította, hogy a Ferenc József viz abszolút megbízható hashajtó. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüz- letekben kapható. — H kötönyi erdőgazdaság március 3-án 8 órai kezdettel, ág- és tuskó árverést tart. aoaa jlmq aa auaoaoQaaaaaaaaa uaaaaaaaaaaoajaaaaaaaaaaa Regény S én, aki harcterek vérzivatarában edzőttem erőssé valaha, s aki öt évi fogság cellás gyehennájában értem férfivá: tehetetlen gyermekként álltam szégyentől égve és porig alázva a három vonagló leány szabaditót és apa-mentőt kérő rimánkodásában. Mint a kétségbeesés Laokon-szobor- csoportja, úgy remegtünk percekig és vártuk a pillanatot, amikor majd belénk botlanak a tábornok házába betört vörösök, ha történetesen senkit sem találnak a lakásban és vad szitkok közepette átkutatják a sötétben a közvetlen környéket. — Ezt a pillanatot — üvöltött fel bennem az Élet — minden áron és minden erő latbavetésével el kell kerülnötök! — Igen, de hogyan? — csuklóttak ki számon a szavak. Köröttünk a szemfedő sötétjét borította mindenre a sötétség. Egy lépés nem sok, addig sem lehetett anélkül moccanni, hogy az ember tudta volna hova lép, merre megy. — Kockázat nélkül nincs menekvés — filozofált bennem az Életösztön. Mérés nélkül nincs győzelem, mindent fel kell tenni tehát a lapra, ha mindent akarsz nyerni. Mindent: tenmagadat s tenma- gadnál többet: a három leány gondjaidra bízott életét!... Mertem tehát s mindent feltettem az egyetlen lapra: a vakmerőségre, — amelyet nyomban kijátszottam. Felemeltem a még mindig földön vonagló leányokat s szorosan magamhoz ölelve, erőszakkal és ellenkezést nem türőn, magammal vonszoltam őket. örökkévalóságnak tűnik fel még ma is előttem az a negyedórába préselt izgalommal teljes idő, mialatt hármas terhemmel a menekülés útját tapogattam s birkózva a sötétséggel, Lóthként bujdostam a mögöttem leskelődő száz halál elől. Az ösztön, amely felfokozott erővel dolgozott bennem, végre mégiscsak meg találta a helyes utat s most már tudtam, hogy hol vagyok, — tudtam, hogy a Moszkája-ucca egyik sarkára vezetett őrangyalom, ahonnan már nem volt nehéz a sokszor megjárt, kisuceákon keresztül a város szélére kerülnöm. Az átélt izgalom, a félelem! s a vak sötétben való csetlés-botlás halálosan kimentette a leányokat. Mellük zihált, térdük megrogyott, egész testük nyárfalevélként remegett. — Pihenni, pihenni... — nyögdécselték kórusban, miközben úgy kapaszkodtak belém, mint a fuldokló a szalmaszálba. — Nem lehet! Nem szabad! —■ mordultam kegyetlenül rájuk s máris vittem, vonszoltam tovább, tovább őket: a szibériai éjszaka ismeretlen, göröngyös utjain. * Még nem szűnt a sötétség, amikor halk zizegés nesze ütődött fülembe. — Alighanem erdő szélén vagyunk, — gondoltam — s egyik kezemmel Jelén át átölelve, a másikkal a sötétben tapogatózva, óvatos mozdulatokkal néhány lépést tettem. Előre lendített jobbom — csakugyan — fába ütődött. — Meg vagyunk mentve — suttogtam a nők felé s most már a félelem mázsás súlyától megkönnyebbülten és felszabadultan, mentünk bátrabban és vidámabban tovább. Irta: Zantai Ferenc A vidámság: vidámságom — megvallom — indokolatlan és erőltetett volt, mert hiszen cseppet sem érezhettük magunkat biztonságosabban itt az erdőben, mint akár Sakaroff tábornok házában. Jól ismertem ezt az erdőt, ezt a hírhedt tomszki kiserdőt. Tudtam, hogy állandó tanyája a környékbeli söpredéknek, holmi tolvajoknak és gyilkosoknak, akikkel jaj volna találkoznunk. Könnyen elintézik itt a magamfajta embert, kiváltképen akkor, ha három ilyen tündér van a társaságában. Azt is jól tudtam, hogy egyetlen nap se marad adós ez a kiserdő holmi szenzációkkal. Eleget olvastam a tomszki lapokban s szinte már untam is a végnélküli gyilkosságok ama sorozatát, amit ez a gyantaszagtól illatos fenyőerdő produkált. Válogatni azonban e pillanatban lehetetlen volt s hálát kellett adnom a Sorsnak, hogy ezt a bizonytalan menedéket is sikerült elérnem. Egyébként is, szerencsésebb körülmények között is át kellett volna mennünk ezen a zsiványfészken, mert közvetlenül összefüggött azzal a másikkal, azzal a végnélküli, irdatlan őserdővel, amely utunk főcélja volt s amelybe, ha bejutunk, félig-meddig már meg is vagyunk mentve. Tovább mentünk tehát — fától-fáig tapogatva, kidöntött törzsekbe botolva, ágtól, cserjétől véresre karmolva. Jó ideje mehettünk már s véleményem szerint túljuthattunk az erdő felén is, amikor hirtelen mindannyian megtorpantunk. Gyanús zörej, emberi vagy álatli test galyzörgetése ütődött fülünkbe. Mintha valaki, akit nem láthattunk, egyenesen felénk közeledett volna s mintha határozott céllal és szándékkal egyenesen velünk volna dolga. Mondom, nem láthattuk az illetőt s igy magunk se tudtuk, mit tegyünk: meneküljünk-e, vagy nyugodtan egyhelyben maradjunk. Egy testes fatörzs mögé lapulva vártuk tehát a történendő- ket — a leányok ájult rémülettel s jómagam is nem csekély izgalommal. Az ismeretlen egyre közelebb ért. A gallyzörgés egyre erősödött s árulója lett az útnak, amit egyenletes mozgással felénk tett a láthatatlan fantom. ösztönös mozdulattal a zsebembe nyúltam... Hü kis pajtásom, a szibériai fanyelű tőr a következő pillanatban már görcsbe szorult kezemben remegett. Beledöfködtem vele a vaksötétbe, mint egy próbát véve: van-e erőm ütni, szúrni, sújtani, ha kell. Aztán nyers és goromba hangon ri- valltam rá a közeledőre: — Állj! Ki vagy!... Magam is megrezzentem, olyan vészt- jóslóan, olyan ellentmondást nem türőn robbant ki torkomon a parancs, amelynek lehetetlen lett volna nem engedelmeskedni. * Csakugyan: a galyzörgés megszűnt, a felénk közelgő valaki megállóit. Tehát értelmes és eszes lény a fantom! Ember! — borzongott bennem végig a gondolat. — Tehát a legrosz- szabb, a legveszedelmesebb, a legundokabb. Ember!... Ember: aki. szembenéz velem, aki nem lép ki utamból, aki gáncsot vet elébem, hogy pontot tegyen az életem s a három leány bennem élő reménye után. (Folyt, köv.)
