Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-12-13 / 100. szám
4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője Halasi emlékek Az egzekució II. öreg Gyenizse István bodoglári tanyáján, uj jó fölöstököm tájon egyszer elorditják magukat a kutyák. Kilép a gazda, hát látja, hogy az udvaron két egzekúciós katona kanyarodik le egy ta- jói ember kocsijáról. A magyar csak azért hajtott be Gyenizséékhez, hogy ott megtudakolja, — merre .’ehet elvöl- gyelni Modokékhoz, ahová az egzeku- ciós katonákat fuvaroznia kellett volna. Amint a kocsival megállt, a két polák katona azt hivén, hogy a tetthelyre ért, pillanat alatt leugráltak a kocsiról s a kocsist puskatussal jól hátbanyomva — »hajde« szóval, vissza-utat mutattak neki. Erre a kocsis el is hajtott; örült, hogy megszabadult. A polák katonák pedig berontottak a szobába s beköszöntőjük ez volt: — Muszáj zsekuca! Aztán szerelvényüket a szobában szertehányva, tovább hangoztatták, hogy — Hajde! Muszáj porcio! A gazda látta, hogy ennek fele sem tréfa s mivel hátralékos porciója nem volt, azonnal befogatott s behajtott Halasra, hogy a városházáról valami igazságot hozzon s a jogtalan fellépésért a panaszt megtegye. Fáradtsága nem is volt hiába, mert írást kapott, hogy az egzekúciós kato. náknak ott semmi helyük. Mire István gazda a városból visszaért, öregeste lett. Ezalatt az egzekúciós katonák ugyancsak kihepciáskodták magukat. Alighogy a gazda elment a tanyából, mindjárt követelőleg léptek fel a gazd- asszonynál, hogy: — Muszáj pályinku! Hiába magyarázta Gyenizséné a kocsisok, meg a szolgáló jelenlétében, hogy »Nincsen! Elfogyott!« — Nem hitték neki, hanem összeturtak a házban is, meg a kamrában is mindent. Szuronnyal beszurkáltak a zsirosbö- dönökbe. A tejes, tejfeles köcsögöket feldöntögették. Rátaláltak az olajos korsóra is; abból jót ittak. Szalonnát szel- desték s ebből, meg a háziszappanból a borgyujókat jól kitömték. A füstölt disznólábra is rátaláltak; szagolták, kos tolgatták, majd keménynek találván, a konyhaajtó előtt ugató kutyákat »közölték« meg vele. így kikerülvén az udvarra, megpillantották a tyúkokat s mindjárt elkezdték: — Muszáj menázs! Muszáj vina! Gyenizséné fogott is egy tyúkot, de a katonák keveselték, mert az egyik az öt ujját mutogatta s a tyúkok felé tartva mondta, hogy: — Hajde! A gazdasszony ezt is hallatlanná tette, mire a katonák estek neki a tyukfo- gásnak. Addig zavarászták őket, mig ötöt meg nem fogtak. Ki is végezték őket mindjárt, még pedig úgy, hogy fogjták a tyuk fejét s annálfogva megcsóválták a fejük felett, aztán előre vágták. Erre a tyúkok nyaka elszakadt, a fejük pedig kézben maradt. Ekkor azonban egy kis akadály merült fel. A gazdasszony suttyomban átizent egy közeli szomszédnak, akit úgy hittak, hogy: Obsitos Rátóti Pál. Találkoztunk is már vele a Pémont háborúban meg a Willafrancai békekötésnél. Nyolc évi huszárkodásból akkoriban jött haza Rátóti, mint obsitos, teljes huszár uniformisban, kardosán szabadulva. Ö akadályozta meg a két tokos további garázdálkodását. Tudott egy kicsit németül is s amint huszár adjusz- tierungjában odaérve beleszólt a kártyába, amúgy magyarosan, hogy: Aki ilyen-olyan édösanyétok van otthon...! hát az egyik tokos mindjárt sturmot vezényelt ellene. Erre Rátóti se volt rest, hanem kardot rántott s kifektolta a neki szegezett szuronyos puskát, a másik polák szuronyát meg tövön kapta s megcsavarva lerántotta a puskáról. Erre a két tokos mindjárt alább fogta • szót: — Pardon Kossuth huszár! Rátóti meg azzal fenyegetőzött, hogy átadja a szuronyt az óbesternek. A tokosok pedig kérőre fogták a szót. Addig ötöltek, hatoltak hogy Rátóti a fal mellé állítván a tokosokat, közmegegyezéssel kirángatott bicskaheggyel szálanként 10—10 szál bajuszukat, ő pedig a szuronyt egyezség szerint akkor adja vissza, ha a gazda is kiér a városból. Közben a vöröseséves paprikákkal felékesitett tyukpaprikás is elkészült, mégpedig bokráncsban, hanem ugyancsak krákogtak, sziszegtek, köhögtek is tőle a tokosok s folyton vinát kumhe- roltak, de hogy ezt nem engedett az asztalra Rátóti, hát a vasszer is jó volt nekik. Nagysokára kiért a gazda is s mutatta a tokosoknak az Írást. Mondogatták is, mikor a pecsétet látták: • — Pardon gazdinka! Pardon mater! Pardon Kossuth huszár! Aztán fogták a borgyujokat s pakolták ki belőle a szalonnát, szappant s a fél sajtokat. Mivel késő este volt már s Rátóti huszár is jelen volt, a gazda ott marasztalta vendégeit vacsorára, majd éjjeli szállásra is. A vacsora utáni ujbor egészen felemelte a hangulatot, úgyhogy a nóta is előbugygyant s Rátóti huszár parancsára a tokosoknak is mondaniuk kellett, hogy: Kossuth Lajos azt izen'.e. Eldalolták vagy húszszor s a nóta végén a tokosoknak mindig meg kellett csókolniuk Rátótit. Éjfélkor a gazda szalmát terittetett a katonák alá, hogy pihenjenek. Rátóti huszár pedig ott sirázsált mellettük reggelig, — kardosán. Mikor aztán a hajnal megszőkült, talpon rugdosta a tokosokat, kik sóhajtozva mondogatták, hogy: Hej! Muszáj zsekuca! Mig a gazda egy avas eserépbutella pálinkával kínálkozott, a gazdasszony kolbászos rántottét tálalt be. Gazduram pedig borocskát hozott. Végre is indulni kellett az egzekúciós katonáknak. így hát a gazda befogatott s a kocsidérékba rakott kukoricaszár ülésre felültetvén a tokosokat elindult velük a szomszéd porció hátralékoshoz. Indulás előtt Rátóti huszár mégegy- szer eldaloltatta velük a Kossuth nótát, aztán megforgatta előttük amúgy huszárosán a kardját s keményen rájuk parancsolt, hogy jól viseljék nvagjkat, mert ha az egzekúciós csapatra akárhol panaszt hall, azonnal meg fog jelenni a helyszínen s fefapritja őket pecsenyének. Hire is ment hamarosan az egzeisu- ciós katonák közt, hogy van itt egy nagybajuszu obsitos huszár őrmester, aki mindenütt megjelen kardosán ahol egzekúciós katonák garázdálkodnak s jaj annak, aki kezeiigyébe kerül. Ezután nem is történt sehol se baj. Mindenütt összehúzták s jól viselték magukat. Obsitos Rátóti Pál huszárőrmesteré az érdem, hogy igy volt. (Vége.) Cz. L. A polgármester újabb indítványa a rozsvédelem érdekében Az indítványt elfogadta és magáévá tette a közgyűlés és azt felterjeszti a földművelésügyi miniszterhez és felhívja rá a figyelmét a vármegye lizottságának is Több ízben megemlékeztünk már arról az akcióról, amelyet Halason dr. Fekete Imre polgármester indított meg és amely azt célozta, hogy a rozs részesüljön az öt megillető védelemben és ebben az irányban a polgármester különböző intézkedéseket is tett, főképen a kenyérsütés terén való rozskeverésről. Ez az ügy — mely itt Halason különösen nagy fon'ossággal bir — a mai pénteki közgyűlést ismét foglalkoztatta és ezen az alábbi polgár- mesteri javaslatot fogadta el és tette magáévá a közgyűlés. —. Az ország gazdasági életét súlyos próbára tevő nehéz gazdasági helyzet szembetűnő jelensége, hogy a mindennapi kenyeret adó ga- bonanemüek közül a társadalom csak nem minden rétege nem a jó és a mellett olcsó rozsot, hanem a bár szinte olcsó, mégis a rozsból lényegesebben drágább búzát, illetőleg annak őrleményeit használja kenyér készítésre. Csaknem általánosságban búza kenyeret fogyasztanak az olcsó rozskenyér helyett. A f. év elején amidőn ezen szembetűnő jelenségre rámutattam, a képviselőtestület a kérdéssel foglalkozva, megkereste Pest vármegye törvényhatósági bizottságát, valamint több megyei város képviselőtestületét, hogy a kérdést magukévá téve, hassanak oda, hogy gazdasági érdekből a rozs nagyobb mérvű felhasználásával a rozs- termő vidékek gazda és mezőgazdasági munkás közönségének helyzete lega’ább is a legminimálisabb mértékben javuljon. Ezen idő óta már háromnegyed esztendő eltelt, de mind a mai napig nem történt semmi oly számottevő intézkedés, ami a rozs nagyobb mérvű felhasználását elősegítette, illetve biztosította volna. Ma is vallom, hogy a mezőgazdaság érdekében bár kicsiny, AKI MEG NEM TUDJA! Győződjön meg, még mindig a legolcsóbb beszerzési forrás divaláruhAza, (VárosházépUIef) Női gyapjú mellény körül mintás P Női gyapjú harisnya se> lyemmel átszőve P Férfi színes kötött mellény Férfi ing színes mellel és gallérral Férfi gyapjú sál több murában Férfi csíkos selyem sál Férfi és női téli bélelt keztyü Férfi vastag téli zokni Mennyasszonyi koszorú C 90 és látyol P ui hasonló olcsó árak! A többi cikkeimnél I------““ | de mégis közvetlen segítséget nyújtana a rozs nagyobb felhasználása és ezzel kapcsolatos természetes áremelkedése, azért azt indítványozom a tekintetes képviselőtestületnek: — Méltóztassék a földművelésügyi minisztert fel'erjesztésileg arra kérni, hogy hasion oda, hogy törvény, vágj' legalább is miniszteri rendelet tegye kötelezővé a közelié‘ásóknál a csupa rozskenyér kiszolgáltatását, s magánosok szükségleténél pedig a felhasznált búzalisztnek rozsliszttel keverését. Hivja fel egyben a képviselőtestület a vármegye törvényhatósági bizottsága kiskunhalasi tagjainak figyelmét is a vármegyénél annak idején beadott indítványra és kérje meg dr. Babó Imre törvényhatósági bizottsági tagot arra is, hogy a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén elmondandó szóbeli interpellációval adjon alkalmat a kérdés felszínre hozására. Az idei bortermést 4.S-5.2 millió hektoliterre becsülik Az idei bortermés mennyiségéről már eddig is több becslés látott napvilágot, azonban egyik becslés sem támaszkodott statisztikára, nevezetesen nem a szőlőterület és az azon termett mustmennyiség alapulvételével állapította meg a várható bortermést. Négy év óta a bortermés valószínű eredményéről eléggé megbízható kimutatást közöl. a »Borászati Lapok«, amely statisztikai alapon dolgozza fel az egyes szö’őkerü- jetek termését és ezek összegezésével ál’apitja meg a várható mennyiséget. A Borászati Lapok most megjelent termésbecslése szerint az idén B70 ezer kát. holdat lehet a számítás alapjául v nni, amelyből az úgynevezett saját, illetően uradalmi szőlők körülbelül egyötödét teszik ki, tehát 74 ezer kát. holdat, amelynek átlag termése kereken 24 hektóliterrel számítva, 1 millió 776.000 hektólitert tenne ki. Ebből a mennyiségből azonban a területekre való á számiiáSnál 20%-ot le kell vonni, úgy hogy ezek a saját javadalom szőlők termése ebben az évben körülbelül 1,421.200 hektólitert tesz ki.: A környékbeli, tehát az úgynevezett parasztszőlök á lagíermése 19.8 hektolitert mutat, ami a fennmaradó területre szintén 20 százalék levonással 4,688.640 hektólitert tesz ki. Ez az utóbbi mennyiség. . azonban túlságos nagy, mert hiszen az úgynevezett parasztszölő között a gyengén vagy egyáltalán nem termő szőlők jóval nagyobb mennyiséget jelentenek. Vannak továbbá olyan területek is, amelyek a statisztika szerint szőlőként szerepelnek, de ezeken a területeken végeredményben szőlő nem termett. Ezenkívül körülbelül háromszázezer mázsát csemegeszőlőnek használtak fel, úgyhogy az átlagos. 6,109.840 hektoliter meny- nyiségből 15—20 százalékot szintén levonva, a végleges termésbecslés 4.8— 5.2 millió hektóliter. Ezek az adatok nagyjában megfelelnek annak a ténynek, hogy az 1980 esztendő a bortermés szempontjából rekord év volt. Az idei termés értékesítése attól függ, hogy milyen mennyiséget használnak fel borpárlatra, mekkora mennyiség kerül kivitelre, illetően milyen mérvű lesz a belföldi fogyaszlás. Idei bortermésnél azonban tekintetbe kell venni azt, hogy boraink minősége kitűnő, december 13
