Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-10-15 / 83. szám
4 oldal Kbfcnnhaiam Helyi Értesítője október I5 Hogyan szüntethetők meg a földárak trwáíiKI *> Nyilatkozik a Gazdasági Egyesület luvcuim . elnöke, egy halasi pénzintézet, és a különböző mezőgazdasági kamarák az agrárválságról A gazdasági válsággal karöltve érkezett el hozzánk ennek legégetőbb probléma része és pedig a földárak hihetetlen lezuhanása. Ez a földáresés, nemcsak azt nyomja, aki eladni kívánná a földet, de azt is, aki kölcsönt akar fölvenni a földjére, de annak árzuhanása folytán alig kap. Ez a kérdés egyike a legsúlyosabb gazdagondoknak. ! Szerkesztőségünk különféle, a kérdéssel foglalkozó körökhöz fordult, hogy mondják el véleményüket arról, miként volnának ezek a földárzuhanások megakadályozhatok. A beérkezett érdekes válaszokat alább közöljük. példátlanul felhajtotta az ingatlanok árát. Azóta a pénzügyi szanálás talán jobban sikerült, mint akkor számították, a pénz értéke állandósult és elhelyezkedésére sokkal jövedelmezőbb alkalmak kínálkoztak, mint az ingatlan, tehát az eladásra felkínált földekre nem akad vevő s mert igy nagyobb lett a kínálat, mint a kereslet, bekövetkezett a törvényszerű fokozatos áresés, melynek során eljutottunk a mai árnivóig. Hogy ebben igen nagy része van a terményárak időközben történt árzuhanásának, az természetes, mert általában a föld ára a ter- melvények értékéhez igazodik. Ha már most ezeket a mai árakat hasonlítjuk össze a békebeliekkel, megállapíthatjuk, hogy jelentékenyebb eltérés a ketíő között a mai helyzet rovására nincsen, tehát még idejében van megfelelő intézkedéseket tenni, hogy ne is legyen. Ezek közül első és legfontosabb az, hogy a kormányhatalom sürgősen állítsa vissza az ingatlanforgalom teljes szabadságát, mert ma már mindenki láthatja, hogy minden korlátozás, ami ezen a téren történt, visszafelé sült el és nagyban hozzájárult annak a földnek értékcsökkenéséhez, melynek védelme volt a cél. A jelen viszonyok között az ingatlan forgalmat nem megne heziteni, hanem lehetőleg megkönnyíteni keil, például a magas illetékek mérséklésével. Hogy mi minden lehet gátlója egy föld eladásnak, arra vonatkozólag csak egy példát kívánok itt felemlíteni. A. vett B-töl egy földingatlant, melyre A-nak aagyobb összegű adóhátraléka volt bekebeKérdést intéztünk a Duna—Tisza* j közi Mezőgazdasági Kamarához is. | A Kamara válasza az alábbi: — A vé.elkedvet a pénztelenség és a pénz drágaságh korlátozza, ennélfogva a csökkent árak mellett vaió ingatlan- eladásoknak ma majdnem kivétel nélkül kényszerhelyzet az oka. A gazdaembernek a földhöz való ragaszkodása és a föld után való vágyódása a föld jövedelmezőségének csökkenése dacára sem változott, de sem pénze, sem hitele nincs a vételhez, viszont a túlterhelés, illetve a jövedelmet meghaladó adóssági kamatok sokakat az eladásra kényszerítenek. Tehát nagyobb lévén a kínálat, mint a kereslet, ennek örök szabály szerint áresés a következménye. A földbirtokot terhelő közterhek mérséklése, -a gazdasági válság enyhítése, a túlságosan tág agrárolló szűkítése sokat segítenének a helyzeten, főleg azonban az olcsó és hosszúlejáratú hitel megteremtése állaná útját az ingatTiszteletíel közöljük, hogy kerületünkben a földárak 30—35 százalékkal mentek vissza. Azonban vannak vidékek, ahol any- nyira elszegényedett a lakosság, hogy ingatlant eladni lehetetlen. Ugyanis több községben a kisemberek, hogy nyomasztó adósságaiktól meneküljenek, ingatlanaik egy részét áruba bocsátották, de semmi pénzen nem akadt vevő. Ugyanaz a helyzet a házingatlanojklezve. A. a vételárból nem fizette ki köztartozását, ennélfogva B nem tudja tehermentesíteni ingatlanát, minek következtében azt sem eladni nem tudja, sem arra kölcsönt nem kap. A kincstár minden utánjárás ellenére sem hajlandó az eladott ingatlanrész tehermentesítésére, holott az A. tulajdonában megmaradt földeken követelésére bőséges fedezet van. — Az ilyen természetű akadályok megszüntetését jogosan várhatjuk az államtól. —■ Addig azonban a földtulajdonosoknak önmaguknak kell megtalálni azokat a módokat, melyek a földbirtok értékének stabilizálására alkalmasak. Egyik hathatós eszköz ennek eléréséhez a több munka. A fogyasztók tömegének igényei fokozódtak, mindenki mindenből csak a jót keresi, sokszor nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, ez viszont csak több munkával és hozzáértéssel javitható meg. A külföldnek nem kell a mi férges gyümölcsünk és nem fogad el mindenféle selejtes árut bacon hús gyanánt. Miért nincs tojásból, baromfiból nagyobb kivitelünk, hisz ezeknek a cikkeknek mindig jó ára van? Hogy ezek termelése több dologgal jár mint a rozs termelés? Hiszen az nem baj, idő van elég, 365 nap van egy esztendőben. Segítsünk magunkon s ne várjunk mindent az államtól, mert az sem mindenható. — Igen hathatós támaszt talál a földárak stabilizálása a rendszeresen kiépített hitelviszonyokban. Tudom, hogy a kamatteher még nagyobb a békebelinél, ez a különbség azonban már nem olyan jelentékeny, hogy a földárak esését vonja maga után. Nálunk talán túlságos sok hitelszerv is áll a földtulajdonosok rendelkezésére, tehát a pénzhiány nem lehet ok. tanok áresésének. Erre más módon való segítés el asm képzelhető; állítólag az árverés alá kerülő ingatlantulajdonosoknak nyújtandó olcsóbb hitéltei akarják a dolgot megoldani, kétséges azonban, hogy ennek- lenne-e eredménye és nem volna-# helyesebb és célravezetőbb -~- ha már általánosságban nem lehet a hitelviszonyokat megjavítani — annak olcsó hitellel segítséget nyújtani, aki főidet akar venni. Ahol a dolog már árverésre kerül, ott csekély kivétellel nemcsak a viszonyokban van a baj, hanem az egyénben is, ennélfogva a segítés a romlást csak elodázza, I de végleg meg nem szünteti, a földárak esését alig akadályozza, az emelkedést egyáltalában nem segiti elő, ellenben • annak a megsegítése, aki venni akar, a törekvést segiti elő és a keresletet növeli. nál, mint a földingatlanoknál. Enne^ oka az általános pénztelenség, mert akinek pénze van, az nem fekteti ingatlanba, mert ha az ingatlant maga kezeli, a mai alacsony terményárak mellett csak ráfizet, bérbeadni pedig igen nehéz és akkor is oly kevés bért adnak, hogy az ingatlan alig hozza meg a 3 százalékot, holott vidéki pénzintézetek betétek után 6.5—7.5 százalékot is fizetnek. Ma a földvétel a lejpossaabb tőMészöly Károly gazdasági tanácsos nyilatkozata Mit mond a Dana—Tlszaközl Mezőgazdasági Kamara A Felső dunántúli Mezőgazdasági Kamara válasza gép anyaga is drága külföldi anyagok, mig az állat itt terem, az abrak, a takarmány itt nő meg, amiért a gazdának nem kell adni pénzt. Ha megnézzük külkereskedelmi mérlegünket, azt látjuk, hogy benzinért, olajért annyi pénzt adunk a külföldnek, mint a terménykivitelünk értéke. Ha most ezek helyett a magunk termelt abrakját, zabot, tengerit, rozsot, szénát használnánk fe1, nagyobb lenne a halfogyasztás, emelkednének a gabona árak, több lenne a pénz. Az igás állat több lenne, a húst a külföld szívesen megveszi és igy iit is több lenne a pénz. — Ennek azonban csak egyrészét lehetne máréjl-holnapra megvalósitan', da azért meg kellene kezdeni. Hogy azonban valamit még is tenni kellene, azt tudjuk mindannyian. De hogy mit, az már nehezebb. Amint tudjuk, azonnali pénz segély kellene, vagyis olcsó tör- lesztéses kölcsön: de csak azoknak, akik okszerűen gazdálkodva, produktív dolgokba fektették a pénzt. A külföld nem ád kölcsönt, mert nagyon jól tudja, hogy nem tudunk gazdálkodni mert a külkereskedelmi mérlegünk passzív. Mi volna a tenni való. Az állam teremtsen pénzt, mert őneki áll egyedül módjában, de honnan? Apassza a kiadást, megvonni legalább is 40 százalékát a kiadásnak, mert az nem lehet, hogy amig Magyarország évi mezőgazdasági termékeinek értéke egy milliárd 708 millió pengő bruttó, amelyből 60 százalék rezsivel marad 684 millió pengő tiszta mezőgazdasági termény érték. Ezzel szemben az állam háztartása egy milliárd háromszáz millióba kerül. Ez a két szám mindent elárul, hogy miért vagyunk szegények és miért esett te a földek ára. Ha mosd még az állami kiadásokhoz hozzá adjuk a megyék és városok, községek háztartási kiadásait is, amely kb. 7—800 millió pengő, nem marad más hátra, mint az adósságból való é'.és, ami valójában meg is van. — Sürgős teendő lenne a kiadások azonnali redukálása arra a nívóra, amelyet Smitt Jeremiás ajánlott, amikor a szanáláskor itt volt Magyarországon. Magyarország államháztartási kiadási összegét 360 millió aranykoronában ajánlotta megállapítani. Egyedül ez l nne az igazi bázis a felépülésre, természetesen ehhez igazodnának a megyék és városok is. A többi pénzzel az állam tudna teremteni hosszú lejáratú kölcsönt, amelynek kamatai fedezetére az okszerű gazdálkodási rendszer mellett minden körülmények között volna fedezet. Az olcsó törlesztése« kölcsön megindítaná a földvételt és emelkednének a föld árak. Mészöly Károly gazdasági tana* esős, a Halasi Gazdasági Egyesület elnöke a következőket mondotta. — Elkésett itt már minden. Évek hosszú során küzdöttem azon, hogy a míai nehéz viszonyokat megelőzzük, akkor még könnyű szerrel lehetett volna: ma már a tehetettenséggd határos. Még is vannak módok és tehetőségek, amelyeknek alkalmazásával legalább is megtehetne állítani a további esést. Első sorban is a termény áraknak az emelése, amelyet a nagyobb belfogyasztá3 okozhatna, ha megszűnnének a külföldről behozott élelmiszerek, különböző gyümölcsök behozatala A gyümölcsöt a hazai gyümölcsökké', a rizskását a hazai liszt terményekkel (tarhonya), amely jobb és táplálóbb. Makaróni van hazai. Szövet gyártáshoz van elég gyapjúnk. A gyapot helyett a kender és len. Ez a két utóbbi, ha most épen nem lenne elegendő, mégis kibírnánk egy évig. Jövőre több kendert és lent kellene termeszteni és lenne mindjárt ele gendő. Selymet ki tehetne küszöbölni, van hazai annyi, hogy annál több nem kell, mert az igazán luxus cikk. Jutta és kókusz szövetek, zsákok, szőnyegeknek igen alkalmas a kender és a len. Elsősorban a kőtelező mezőgazda- sági szakoktatást máról-holnapra fel kell épiteni, mert gazdáink eladósodásának és ebbői kifolyólag a föld árak esésének okozói jó részt maguk a gazdák, mert 99 százaléka nem ért a gazdálkodáshoz, nem úgy és nem azt csinálja, amit kellene — A külföld okszerű gazdáival nem tudjuk felvenni a versenyt, úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Ma már válogat a vevő közönség, pénzéért jót akar. Mi magyar gazdák nem tudunk jót és sokat termein', mert nem értünk hozzá, nem tanítják a gazdáinkat. Képzeljük csak, hogy miként tudna valaki szerkeszteni egy motort, ha nem tanulta volna a gépészetet, sőt még a meglévőt is csak az tudja kezelni, aki azt tanulja. A mezőgazdaságban ez mind hiányzik, nem is tudnak gazdáink okszerűen semmit. Ä legtöbb gazdát a gépek tették tönkre, megvette a trektort és azt sem tudja, mi az, nem hogy vele tudna bánni. Mert ha tudná, bizonyára meg se vette volna, mert azt tudnia keltene, hogy a iraktor munkája sokkal drágább, mint az állat iga, mert a traktor drága külföldi benzint és olajat fogyaszt, a A halasi Gazdasági Bank igazgatója: a földárak viszonyításánál kiragadni az 1925—26. évekre eső azt az időpontot, amikor egyrészt a töke az akkori magas terményárakat kal■ kulálva, keresett föidvagyonban va■ ló stabil elhelyezkedést, másrészt j még sokan hittek a könnyű és gyors meggazdagodás lehetőségében és hí. telre vettek földbirtokot. Ennek következtében kialakult nagy kereslet abban az időben vitéz Vída Ferenc a Gazdasági Bank igazgatójának nyilatkozata a kővetkező. — Szerintem nem egészen helyesen beszélünk a földárak eséséről, mert itt tulajdonképen csak az árak visszaeséséről lehet szó. Általános szokás az, hogy mindent a háború előtti állapottal hasonlítunk össze, tehát nem lehet éppen
