Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-09-27 / 78. szám

4 oldal Kbtamhalai Hdyi Brle«itO)e szeptember 27 Halálos végű ricinus-mérgezés Jánoshalmán I Megdöbbentő gyermektragédiáról értesít jánoshalmi tudósítónk. Zámbó Rafael, jóhirü kovácsmester szüre­tet tartott szőlőjében, melyen két kisgyermekén a nagyobb Erzsikén s az ötéves kis Lacikán kívül ját­szópajtásaik, dr. Zámbó Endre járás- orvos gyermekei és sógornője, vala­mint Csincsák Pál gazdálkodó La­jos nevű egyidős kisfia is résztvet­l l i I tek. A felnőttek mit sem sejtve gör­nyedtek a bötermésü tökék között, a gyermeknép azonban hamar el­unja a szüret örömeit; előbb a partoldalon talált szórakozást, majd midőn a kis Csincsák Lajos is meg­érkezett, uj játék kezdődött. A kis Lajos zsebéből szürkés, mogyorószerü magvak kerültek elő, amit egyik nagyszü'ője kertjéből hozott magával — játszani. Amig a dísznövénynek használt ricinusmag­vak csak katonákként sorakoztak, vagy a gombjátékban verődtek egy­■BBSBEHESBBSEBBSCB máshoz, nem is volt semmi baj. A gyermek nem töpreng, nem latol­gat, kíván, kóstol, 6 ha izük1, nincs határ. A szőlősgazda kis Lacikája veze­tett. Valósággal tömte magába a mérget, sőt a többiektől is elvette. Valósággal magának veszekedte ki a — ha­lált. Mert a szüretnek szomorú lett a vége. A mérgezés tünetei már este jelentkeztek: állandó erőltető hányás­ban és laxálásban. Dr. Zámbó Endre járásorvos a ricinus bogyóban levő ricinin nevű mérges glikozid ellen­szereit azonnal alkalmaztatta s a mennyire saját kisfia állapota en­gedte, a nagybeteg mellett tartózko­dott. De a méreg gyorsan végzett: egy napi szenvedéssel kioltotta a kis Zámbó Lacika életét. Tegnap te­mették nagy részvéttel, miután a törvényszék a boncolást megejtette. Pest vármegye törvényhatósága hozzájárult a kiskőrös-büdöstő-soltvadkerti ut kiépítéséhez Az ut kiépítésével Noltvadkei t és Kiskőrös régi kívánsága teljesülne Soltvadkert, de még inkább Kis­kőrös lakosságának régi panasza az, hogy kiváló gyógyhatású tavá­hoz a Büdöstóhoz nem tud kijutni csak nagy nehézségek árán. A két község már régen kéri az ottani útszakasznak megépítését és most meg is van rá a reménye, mert a vármegye törvényhatósági bi­zottsága legutóbb tartott ülésén hoz­zájárult az ut megépítéséhez. A vármegye erre vonatkozó hatá­rozata és indokolása a következő. — Az előterjesztésnek helyt adunk és ennek fo'ytán az útvonalat, amely kiindul a Kunszentmiklós—soltvad- kerti th. ut 58.8 km. szelvényéből és Kiskőrös község belterületén ha­ladva, keresztezi a Kiskőrös—kalo­csai helyiérdekű vasút vonalát, il­letve a MAV-nak Budapest—zimonyi fővonalát, majd keleti irányban ha­ladva, a 8-as km-nél megtörik és déli irányt véve, az u. n. Büdöstó északnyugati szé'ét érintve, Soltvad kert községbe vezet, ahol a Kecske­mét—kiskunhalasi th. útba torkolva annak 44.7 km. szelvényében vég­ződik a községi közlekedési utak há­lózatába 13 km. hosszban, kiskörös —büdöstó—so’tvadker i vicinális köz­út elnevezéssel felvesszük. E vicináüsuti érdekeltségbe Kiskő­rös és Soltvadkert községeket cso­portosítjuk és egyben felhívjuk vár­megyénk alispánját, hogy annak ide­jén az érdekeltségi arányt állapítsa meg. Kimondjuk továbbá, hogy mind­addig, amig az útvonal kiépítve nem lesz, azon a közúti alap ter­hére rendszeres utiszemélyzet nem alkalmazható. A rendelkező részben foglaltak szerint láttuk szükségesnek határoz­ni, mert a Kiskőrös és Soltvadkert községeket összekötő útvonallal meg­közelíthető lesz a két község között fekvő Büdöstó, amely kiváló gyógyhatásánál fogva a vármegye déli részének egyik legismertebb fürdőhelye s amely a nyári fürdőidényben nemcsak a környékből, hanem a fővá­rosból is erős látogatottságnak örvend. Szükségesnek véltük tehát, hogy ma- gasabbrendii útvonalnak a létesítésé­vel előmozdítsuk a fürdőhelynek a fokozatos fejlődését és ezzel nem­csak kulturális és szociális érdekeket, hanem a két község közgazdasági érdekeit is támogathassuk. I Ez útvonalnak a kiépítésével a két község között fekvő Büdöstó a fürdőt igénybevenni kívánó kö­zönség által könnyebben megkö­zelíthető lesz, ezenfelül pedig Soltvadkert községtől a nyári idény alatt a forgalombahelye- zett autóbuszjárattal az útnak kiépítése esetén a tónak látogatottsága még fokozottabb fej­lődést nyer. Kiskőrös község képviselőtestüle­tének az a kérelme, hogy Kiskőrös és Kisbócsa-puszta a Büdöstó érin­tésével összeköttetést nyerjen, üíe- tőleg, hogy a község által kívánt ezen útvonal vétessék fel a viciná­lis utak hálózatába, figyelembe ve­hető nem vo't, mert a község által kérelmezett útvonal jelentőségét úgy­is elveszti, mihelyt a Kecskemét—kiskunha’asi th. közuínak So’tvadkert—bócsai szakasza kiépül. Ugyanis ez útnak a jövőben leendő kiépítése fo'ytán Bocsa községtől alig 3—5 km. kerülővel lesz megkö­zelíthető a kiépített th. úton Kis­kőrös község. BOR^AJTÓK Tűzhelyek és háztartási cikkek olcsón kaphatók Langermaitf Sándor vaskereskedőnél, (Murgáccsal szemben) Még ma is a legnagyobb misztifikáció veszi körül a kérdést: hogyan ölték meg a cári családot? Ezer és ezer újságcikk s legalább két tucatnyi könyv próbálta hiteles adatok­kal megerősíteni a cári család általa elgondolt utolsó napjait. Ám megdönthetetlen, feltétlen hiteles adatokat ezideig senkisem tudott produ­kálni. Természetesen én sem tudok, miután nem voltam ott a kivégzésnél s igy a szibériai vörös katonák elbeszéléseiből rekonstruálom a cári család utolsó nap­jait. Voltak ezen katonák között olyanok is, akik esküvel bizonyítgatták, hogy ök ott voltak a kivégzésnél, no de hát az efféle üres állításra ilyen komoly kérdésnél nem sokat lehet adni. Csak egy dolog hiteles. Az, hogy Szibéria északnyugati határvárosában: Jekaterinburgban gyilkolták le a cári családot. Az időpont is többé-kevésbbé bizo­nyított: 1918. május 7-én, hajnali há­rom és négy óra között. A cári famíliát, a leghűségesebb ud­vari emberekkel és a személyzettel együtt 60—70 személyt, még Kerensz- ki vitette Szibériába, Tobolszkba. Ez a dolog 1917. október első nap­jaiban történt. Tobolszkban egy nagyobb, emeletes épületben szállásolták el a cári familiát és rendkívül szigorúan őrizték. A szibériai nép azonban özönleni kezdett Tobolszkba, hogy láthassa és vi­gasztalhassa az atyuskát. Közben vörös uralom lett s még szigorúbban őrizték a cárt. A szibériai nép zarándoklása egyre nagyobb mérvű lett, úgyhogy a vö­rösök aggódni kezdtek, hogy a cárhoz hü fanatizált tömeg megrohanja egy­szer az őrséget és kiszabadítja az atyus­kát. Egyébként is állandó hirek érkeztek a moszkvai központba arról, hogy Szibériában fehér ellenforradalom ké­szül. Ekkor adta ki a moszkvai szovjetköz­pont a rendelkezést, hogy Tobolszkból haladéktalanul el kell szálitani a cárt. Április végén (1918-ban) egész ko­csitábor indult meg Tobolszkból, mely a cárt és családját vitte erős katonai fedezet mellett Jekaterinburg felé. Mi­kor a karaván megérkezett, azonnal vasúti kocsikba helyezték a cárt és csa­ládját. — Hova visztek? — kérdezte ekkor állítólag a cár az egyik vörös katonától. — Nem tudom! — kapta meg a zor­don választ. A cári vonatszerelvény azonban nem indult tovább. Ott vesztegelt a jeka- terinburgi 1 pályaudvaron. Május 7-ére virradó hajnalon aztán katonák rontot­tak a vasúti kocsikba és a cárral az élén lehozták az egész családot. Sorba állították őket a pályaudvar parkjában és össztüzet bocsátottak rájuk. A cárt, a cárnőt, a trónörököst, a három nagy­hercegnek s a cár rokonait — összesen 19 embert gyilkoltak le azon a hajnalon. A holttesteket mésszel öntötték le, majd kivitték a mezőségre és valahol elföldelték őket. Állítólag később azon katonákat is le­gyilkolták a vörösök, akik kivégezték és eltemették a cári családot, hogy soha senkinek se járhasson el a szája, ho­gyan s miképen történt a dolog. Bizonyos, hogy pozitív adatokat eddig még senkisem tudott a kiváncsi világ elé nyújtani ebben a véres tragédiában. Két évvel a gyilkosság után magam is jártam Jekaterinburgban és hosszasan időztem az állomás parkjában, ahol a cári kivégzés történt. A park meglehetősen nagy, úgyhogy alkalmas lehetett a kivégzésre. De megdönthetetlen bizonyítékot nem találtam. Homály borítja tehát ma is a nagy tragédiát. ZENT Al B. FERENC. ........................................ Élénkül a borpiac A Borászati Lapok jelenti: A magyar piacon egyrészről a szá­raz időjárás fo'ylán bizonyos meny- nyiségbeli csökkenést várnak, mig azokon a foltokon, ahol eső volt az utolsó napokban, a zöldrothadás kezd nagy mértékben fellépni. Iiyen jelentések érkeznek a Balaton part­járól és Kiskőrös vidékéről is, ahol a szüretet kényszerből, e sorok meg­jelenésekor, általában megkezdték. A mustüzlet emelkedőben van és a 0.7—0.8 filléres cukorfokonkénti árak 1.0—1.3 fillérre emelkedtek. Elkelt többek között Markazról bel­földi számlára préstől 6000 hl. átlag I 20 fillérért literenként; egy alföldi | tétel (600 hl.) bécsi számlára 20szá- j zalékos 20 fillérért és egy dunántúli . 2000 hektoliteres 0.85 filléres áron, külföldi számlára, 4 havi hitelre. Kis- I kőrösön 17—19 százalékos mustokat | 1 fillérért, 20 százalékon felülieket 1.3 fillérért vásárolnak. Az óborokban kuönösen a ma­gasabb szesz.'oku édeses árunak van ára, amit a kereskedelem szívesen vásárol 45—50—60 fillérért is mi­nőség szerint. Nyíregyházán elkelt 60 hl. 11 Malligand-fokos literen­ként 26 fillérért. Az Ezerjó rothad és nem o’yan jók a szüreti kilátások, mint eddig hangoztatták. Ba’atonfü- reden 30 hl 12.5 Malligand-fokos literenként 55, 7 hl. 13 fokos lite­renként 65, 5 hl. 13.5 fokos literen­ként 67 fillérjével kelt el. A szőlők érése előrehaladott és a gyakori esőzések következtében erősen rot­had. Szekszárdon közepes kereslet és kinálat mellett eladtak 240 hl. 10.5 —11 Malligand-fokost literenként 84 fillérért, 40 hl. 10.5—11 Malligand fokost 26 fillérért. MEGÉRKEZTEK az őszi divatcikkeim, melyeket előnyös bevásárlásaim folytán igen olcsó áron bocsájtok t. vevőim rendelkezésére. Menyasszonyi köszönik, fátylak Női és férfi fehérneműek, kalapok, sapkák, keztyü, haris« nya és kötöttáru különlegességek. Rövid és divatáruk óriási választékban dlvstáruháza (Városház épület) Az összes cikkeim kizárólag elsőrendű minőségben. Fővárosi tudósítónk cikksorozata szibériai élményeiről XX. Hogyan végezték ki a cári családot

Next

/
Oldalképek
Tartalom