Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-08-16 / 66. szám

2 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője augusztus i6 „A függetlenség árnyékában“ — Milotay István legújabb könyve — Három héttel ezelőtt csodálkoztam végig, immár másodszor Mi'otay Ist­ván, az élő legnagyobb publicista ragyogó könyvének sorain. Hosszú hetek óta nincs egyetlen órája nap- fáimnak, hogy végig ne meditálnám ezt a magyar őse rőt, a megdöbben­tő éleslátást és azt a pompás káprá- zatot, amellyel ez a kiváló ujságiró- föszerkesztö az olvasó és talán in­kább a gondolkozó magyarságot megajándékozta. Ezt a könyvet a könyvtáram legméltóbb helyére a »Tiz esztendő« tőszomszédságában, Bartha Miklós, Széchenyi társasá­gában helyeztem el és talán nem tévedtem, amikor »A függetlenség árnyékában« nevű legjobb barátomat igy szállásoltam el. Milotay István legújabb könyve nem politika, nem szociológia, nem történelem, nem is publicisztika, mindezek értelmében; ez a könyv ve- lötrázó sikoly, a magyarság életmen­tése érdekében, az iró megrázó kö­nyörgése, imádsága, rimánkodása, hogy ismerje meg végre a magyar­ság a maga igazi problémáit és azt ia sejtelmet, hogy mit kell kiirtania és mit kell cselekednie. Ez a könyv szorongó féltéssel, lélegzetvisszafoj- tott aggódással figyeli a fájdalmas magyar élet betegségeit, diagnózist ir, gyógyszereket javai, olyan nagy szeretetíel és annyi gondossággal, a milyennel legfeljebb a szerető édes­anya ápolja beteg gyermekét. Milo­tay István a magyar élniakarás és élniszándékozás uj tízparancsolatát rótta papírra és minden során át­érzik, minden betűjéből kiizzik, hogy szivének vérét, vérsejtjeinek nemes vérzéseit tárogatózza bele a Nemzet lelki ismeretébe. Az iró itt elsősorban magyar. Nem a kokárdás magyar, nem a felköszöntők magyarja, de az, aki páratlan műveltségével, foga­lommá magasodott kivételes publi­cisztikai tehetségével, azzal a sok­kal, amit tud, amit lát, amit meg- érez, nevelni akar, tanítani kénysze­rül, hogy a nagy versenyben ne Ítél­tessünk könnyűeknek. Érzem a könyv lapjain keresztül a könnyeit, amikkel siratja a pusztuló és magárahagyott magyarságot, de látom szájaszélén a dacot, sejtem az öklét, hallani vé­lem a szive dobogását, hogy azért se szabad engedni, hogy bitangjá­ban elkótyavetyélödjön a magyarság. Milotay István könyve a véres kard, a Mohamed zöld köpenye, ben­ne lobog a keresztes háborúk lelkes és önzetlen szenvedélye minden ma­gyarok megmentése érdekében. Az iró, akit a Csonkaország ma­gyarságával együtt a megszállt terü­letek és a külföld magyarjai is szi­vükhöz öleltek már, a leghivöbb, mondhatnám bigottul ortodox akkor, amikor magyar értékek, megbecsü­léséről kell véleményt mondania és történelmi igazságokat megvédenie. Milotay István neve ma Magyaror­szág és a megszállt területeken imákba foglalt név, talizmán, erős­ség, bizalom, remény és hit. »A függetlenség árnyékában«, a mdy a Stádium sajtóvállalat kiadá­sában jelent meg, az a könyv, a mely fölér minden szoborral, minden történelmi festmény lelkesítő hatásá­val, több, sokkal több minden olyan szónoklatnál és vezércikknél, ame­lyet az utóbbi félévszázad termelt ki magából. Végez ez a könyv mindlen hazugsággal, minden tévelygéssel, kristálytiszta lobogóján, mint az üs­tökös, mint a ragyogó égi fényesség az uj és megifjodott Magyarország gondolata és perspektívája tündöklik. Kétségtelen, hogy korunk Széche­nyije Milotay István, felvértezetteb- beij, felkészültebben és harcra al­kalmasabb lelki berendezkedéssel, «-"l...........hi« 11—— ............... A lig vonultak be a vörös-hordák 1919 december 21-én Tomszkba, nyomukban járványszerüen fellépett egy szörnyű betegség: a flekktivusz, magyarul a ki­ütéses tífusz, t Persze, szibériai szokás szerint, ez alkalommal se tettek semmiféle óvin­tézkedést a betegség meggátlására, mely mulasztás sok ezer ember életébe került. Volt időszak, amikor a város egyhar- mada feküdt ebben a pusztító kórban, amely bőségesen szedte áldozatát, oly annyira, hogy százszámra vitték ki na­ponta a holttesteket a temetőbe. Téli időben errefelé nem tudnak te­metni, nem lehet a kőkeményre fagyott földet felásni, a sok-sok hullát tehát ha­lomba rakták, egymásra dobálták: asz- szonyokat, férfiakat, gyermekeket ve­gyesen. Ez a félelmetes hulladomb egyre na­gyobbodott, úgyhogy már messziről fe­hérlettek kísérteties némaságban a ru­háiktól megfosztott, mezítelen holttestek. Sohase felejtem el. azt a pillanatot, amikor megláttam a fehéren világító halottaknak ezt a Verescsagin vásznára kívánkozó garmadáját. Valami vonzott, valami húzott s én közel mentem a hulladombhoz. Körülbelül 2000 holttest feküdt csonttá fagyva, egymás hegy én-hátán. Apró gyermekek, kibontott hajú, — csontvázzá soványodott nők, nagyszakál- lu, nagyüstökü muzsikok feküdtek egy­másra dobálva, némán és türelmesen. Egy kisfiúnak, — iskolás lehetett sze­gényke — látva volt a szája, ügy lát­szik, akkor jött érte a halál, amikor mint nagy elődje. Hogy eléri célját ebben hisz és ebben hinnie kell min­den magyarnak. Lehet, hogy nem éri el, de akkor gondoljunk arra, hogy Széchenyi sem érte el — ezt pedig most sínyli, most jajgatja, és most siratják a magyarság milliót. Mesterházy Ambrus mi ■■■■ ———■—B utolsót sikított. Egy férfi guggoló helyzetben ült a hullasereg fölött, fagyottam, holtan, ügy tűnt fel nekem, mintha őrizné tár­sait, mintha messzenézőn vigyázna rá­juk. Ekkor, nem tudom, honnan, egy bo­zontos ember botorkált felém. Az első pillanatban azt hittem, hogy valamelyik holttest kelt fel onnan a töb­bi közül. De az illető már messziről rámmor­dult. — A csősz vagyok! Goszpodin, én vagyok a csősz... — Szóval te őrződ ezt a néma töme­get? — fordultam hozzá csodálkozva. A kezével legyintett. Lehajtotta fejét, majd nagyon szomorúan igy szólt: — Tudod, goszpodin, csak az fáj, hogy a feleségem és két keservesen fel­nevelt gyermekem is itt van. Itt van a sokaság között. S hiába szólítom őket, hasztalan kiáltom nevüket, nem felel­nek s nem jönnek eíébem. Oly meghatóan beszélt az öreg, oly szivbemarkolóan döbbentek belém a szavai, hogy könny szökött szemembe. Vigasztalni próbáltam. Figyelmeztet­tem az Isten kifürkészhetetlen akaratára és szinte búcsú nélkül, borzadállyal telve elsiettem. Vissza se néztem, mert féltem, hogy a szivem megreped: ha ezt a garma­dába sűrített kétezerszeres tragédiát mégegyszer meglátom — melette a I csősszel, aki immár hasztalan szólítja kihűlt szeretteit. i Zentai B. Ferenc. ORSZÁG—VILÁG Vass József h. miniszterelnök szer­dán délben fogadja a keresztényszociá- listák küldöttségét, amely a munkanél­küliség sürgős enyhítésére kéri fel a népjóléti minisztert. — Titulescu, lon­doni román követ, a hétfő délutánt Budapesten töltötte és kijelentette, hogy a magyar—román kereskedelmi szerző­dést megnyugtató állapotnak tartja. — Ferencz József születésének századik év­fordulóján, aug. 18-án, reggel fél 8-kor a Mátyás-templomban ünnepi istentiszte­let lesz. — Rotschild báró átutazóban volt Pozsonyban, ahonnan France|ns- badba ment. — Véresre verték, autón hurcolták el, majd a robogó gépből az országúira dobták a román rendőrök Karádi Nagy Lajos erdélyi újságírót. — Hindenburg birodalmi elnök ma reg­gel Münchenbe érkezett, ahol amikor felismerték a járókelők, viharosan meg­éljenezték és le késén ünnepelték. — Fél­millió márka értékben elrabolták a ber­lini Siemens-müvek tulajdonosának csa­ládi ékszereit. — Megnyitják szeptem­berben a szegénygondozó nővérek egri anyaházát. — Elpusztította a tűz Mar­coni jachtjának berendezését. — A ro­mán igazságügyminisz.er ujrafelvételt kér a semmitöszélktől a királyi pár vá­lóperében. — Tankok is szerepelnek az augusztus végén rendezendő francia hadgyakoorlatokon, amelyen 2 ezer m. magas hegyeken kísérelnek meg átke­lést. — Doumergue francia köztársasági elnök örökéért megindult a küzdelem Párisban. — A londoni egyetemen Böck Hugó h. államtitkár előadásokat fog tar­tani a jövő évben. — Csonkamagyaror- szág könyvtermelése meghaladja Nagy- magyarország könyvtermelését. — Ten­geralattjáró hajón akarja az északi sar­kot körülhajózni Wilkins északsarki uta­zó. — Nagy szárazság következtében 36 millió hl. gabona ment tönkre Ame­rikában. — 50Q0 P értékű bolettát szed­tek be egy hónap alatt a szegedi adó­hivatalban. — Lezuhant és meghalt ha­vasi gyopár szedés közben Costa Lujza milánói grófnő. — Bánki Vilma, a világ­hírű filmszinésznö Budapestre érkezett. — 800.000 pengős kölcsönt vesz fel Székesfehérvár városa útépítésre. — A* japánok át akarnak térni a latin betűre, mert az 52.000 betűs ábécé tovább fenn nem tartható. — Tűz pusztított Nagymá- gocson Kozinczky Mihály földbirtokos uradalmában. A kár 60.000 pengő. — Agyonlőtte magát vadászfegyverével Va­das Vilmos dr., a rozsnyói bérház igaz­gató főorvosa. — Hamis ezerlejesekkel árasztották el a Maros mentét. — Ha­lálra gázolta a vonat Budapesten Zelnik Júlia 20 éves fodrásznőt. — Csehország nem csatlakozik a román—jugoszláv vámunióhoz. — Halálra gázolta a vonat Kolozsváron Szilágyi Gáspámé 2 éves kisfiát. — Négy gyermekparalizis meg­betegedés történt Püspökladányban. -- 6955 baleset történt a múlt évben Ma­gyarországon. — A vasmegyei gomba­mérgezésnek ismét három halottja van. MEGHÍVÓ. A harkai vendéglőben 20-án, szerdán este 8 órai kezdettel táncmulatsággal egybekötött teaestélyt rendeznek, melyre a t. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Beléptidij személyenként 80 fillér. Zenét Meggyesi József zenekara szolgáltatja. A Banán kiviteli és behozatali Rt. értesíti a termelő kö­zönséget, hogy a gyümölcsvásárlást Kiskunhalason megkezdte. Vásáról mindenféle gyümöl* csőt a legmagasabb napi árban, bármilyen nagy és kicsiny tételekben. Található gyümölcspiacok alkalmával a gyümölcspiacon, — azonkívül Murgács János Eötvös utcai házában bármely napon. A Szent Imre jubileumi év világra- I szóló ünnepségei már megkezdődtek. ! Ezekbe az ünnepségekbe természetesen I Pestvármegye is belekapcsolódik. A megye területén már eddig is számos Szent Imre-ünnepségeket rendeztek és rendeznek még többször is az év folya­mán. A Szent Imre-ünnepségek fénypontja természetesen Szent István napján kul­minál. A hagyományos Szent Jobb kör­menet például úgy pompában, mint mé­retben minden eddigit felülmúl s azon az ország valamennyi vármegyéjének díszes küldöttsége részt vesz. Pest vármegye zászlós küldöttsége I^en népesnek ígérkezik s abban nem­csak a központi közigazgatás főtisztvi- selöi, hanem a városok és a nagyobb községek, elsősorban pedig a törvény- hatósági bizottság is számos taggal képviselve lesz. A belügyminiszter egyébként külön leiratban hívja fel vármegyénk vezető­ségének figyelmét a Szent István napi ünnepségeken való méltó és díszes részvételre. Fővárosi tudósítónk cikksorozata szibériai élménueiről vili. A tomszki hullapiramis APÓ Péntel dogas; HARC 10 fel Tem kist Szomb Hárc a szinp lye a hires Szón Vasári adás 7 Ölest őrás, i Bank raktár inga, zsebórí üveget tékba arany, arany (törfttr áron vt ékszei Pest vármegye küldöttsége a Szent István ünnepségeken Kiskőrösről elindultak a gűlyák eget a magasban kavargó-kerin- I gö gólyasokadalom. A pompás látványnak rengeteg né­zője akadt s végtelenül megható volt, amikor az utcára tódult gyerekhad kendőket s kalapokat lengetve, könnyek között búcsú, zott a magyar falvaknak évről- évre visszatérő s most más hazába költözködő sze- 1 lid és kedves vendégeitől. Megkapó látványban gyönyörköd­tek kedden a délelőtti órákban Kis­kőrös lakói. 9—10 óra között egy­szerre minden irányból gyülekezni kezdtek a gólyák a község fölött. Először délkelet felől tűnt fel a lá­tóhatáron mintegy 3—400 főből álló gólyatömeg, amelyhez csakhamar a szélrózsa minden irányából csatlakoztak ki- sebb-nagyobb csoportok s alig egy órán belül már szinte elhomályosította az Vasútállomáshoz közel fekvő ház, vagy üres telek baromfitelep céljaira kerestetik. Ajánlatok f. hó 20ig, az ÉLELMISZER- KIVITELI R.-T., Szentes dinére küldendők. Közvetítést díjazunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom