Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-06-11 / 47. szám
4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője junius 11 A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Obsitos Cseri Imre éleményei külországokban Ha visszaígaátjak az idő nagymutatóját, csak negyven esztendővel is, a sürü- Pöazögi kisajtókban s uccasarkokon lép- ten-nyomon beszélgető vagy kártyázó öreg polgárokba botlunk, kik zsombó- kon meg gyalogszékeken ülve — a bodorfüstök eregetése közben, csakúgy hasogatják a hajszálakat, — régi élményeiket — a maguk módja szerint, akárcsak az urak beljebb, a szakálszáritó pádon — ott a régi városháza főkapujánál. Az egyik ilyen karikában — ott a Gálok során, hová a szomszédság révén mint oskolás gyerek én is többször oda- keverődztem — a 66-iki osztrák—porosz • a 71-iki német—francia mérkőzésről folyik a szó. A vita folyamán hamarosan két táborra oszlott a vélemény. Egyik a franciának, másik a németnek fogta pártját. Végre is igazságtevőnek Cseri Im- rtt, az obsitost kérték fel, — ki öszbe- csavarodott fejét tenyerébe hajtván — így indította meg a szót: — Hm... Tudjátok, — katonáéknál mindönki vitéz, mert ott annak muszáj löirnl. A Regemenc öbestör ezt számon- vö6zi a huszártul is, meg a bakáiul is. — Hát aztán mégis melyik a vitézebb, a huszár-e, vagy a baka? — hajítja oda a kérdést Göcshasitó Gál József. — Hm... Hát amelyik jobban tud szaladni, már minthogy visszafelé.^ — A különbség csak annyi, hogy a bakancsos a magalábán, — a huszárral mög • ló szalad. — Ezért szerettem volna én mindönképen huszár lönrti, dehát tudjátok mennyire csúffá töltek; én lőttem a második bakancsos Halason, mer az első mög a vén Baka Czirok Sándor bácsi volt, aki mög még Bonaparte elán hadakozott — aztán tőtött j» három kapulációt. Igaz, hogy Ferenc császár maga tűzött föl neki három metáliát az aspemi, austerlitzi mög a lipcsei csata után, de mikor a három kapulációt kitőtötte, aztán möggyütt, hát csak olyan homokhuzó paraszt lőtt ü is, akárcsak én. Pipára is gyutott egy- *aör az obsitjával. • ...No de hogy egyik szavam a másikba ne öccsem, Gácsországban, — az inas esztendők alatt — biz én amikor csak •zörit töltettem, — mindig átszökdöstenj a huszárokhol lovagolni, hogy el ne felejtsem ezt is. Le is késtem több izrom- ban a reportrul, mőg a katonaoskolábul. Lőtt is az Imrének »nemulass*, mög kurta vas. Utóbb má többet voltam az áristomban, mint odakinn. Föl is írtam az áristom falára a magam vérivel, hogy: »Itjt tőtöttem a java életömet. Én Cseri Imre m. k. 1865.« Rámuntak igy utóbb, aztán stráfbul levitték Taliánországba, még pedig olyan ezredhöz, ahun egy szót se tudtak magyarul; lovat se láttam jó darabig. Mindég masíroztunk, hun fő, hun alá. Állandó helünk soahse volt. összefértük Veniciát, Veronát, Milánót, Maj- landot, Lombardiát, mög sok más várost. — Tán még Rómába is járt keetök? — tudakolja az egyik cimbora. — Oda már nem juthattunk, — mer sz elmaradt melleitünk keszegoldalvást balra. Hanem egyszer csak halljuk ám, hogy őfölsége mög összeveszött a Peé- monttal, oszt el köll fognunk a Peé- montot, aztán öfölsége elé köll vinnünk, hogy nyakon tegyin these» úgy kedvesok vágást, a Hulánerok mög itt-ott be vannak kötözve. Utánuk jajgató bakákat hoznak szekerekön. Kinek keze Hamis pénzgyár Szolnok mellett összepakoltuk hát a bagázsiát, aztán mögindultunk amerre a brigadéros vezetőit bennünket. Már jó darabig masíroztunk, úgy tefeléformán, mikor egy- ször csak haitik ám az ágyuszó. Ejnye! — mondok — de csak úgy magamba. — Nagy ur lőhet ez a Peémont, hogy még lüvöldözni is mer. — Hát aztán hogy fogták el Imre bácsi a Peémontot? — kérdi megint Göcshasitó Gál József. —. Hogy-e?... Hát úgy, hogy csak az Isten őrzött, hogy az el nem fogott minket — Tudjátok úgy volt az, hogy engömet előre küldtek patróba. Amint aztán ballagok egy faluszéli völgyben, < — csak látom ám, hogy gyün egy baka ! ve’em szömbe, aztán több-több, — de taliánok... Hogy egy kicsit tudtam már ekkor taliánul, hát mögkérdöm az egyiket, hogy: Hunnan?... Hátra mutat, hogy Arrul-al... Aztán kérdőm, hogy: Hová? Mutat e'őr©, hogy: Arra-a!... No, mondok, — úgy magamba — mögveszött itt már a világ sora. Amint igy tétové- zolódok, gyün ám egy csapat Huláner. Kérdőm azokat is: Hun voltatok?... — .Aszongyák, hogy: Alakba!... Mögüt- köztünk a Peémomtal! Ekkor nizök széjjel jobban, hót látom a lovakon a nincs, kinek lába. Egy sebesült kaját aztán rám, hogy kerdájk öreg! — Mindjárt itt a Peémont!... Úgy is cse’eködtem. Amint beérők a standba s leadom a brigadérosnak a jelöntést, egyször csak talián jajveszékelést hallok. De fehéreselédök. Kérdőm, hogy mit jajgattak? Mondják ám, hogy: Már itt vannak!... — Kik vannak itt? — miliőm teringette! — dombotok ott rájik. — Mondják ám, hogy: A franciák!... Nem ötté mög a fene! — mondok — hisz a Peémonttal vesztünk össze, most mög franciává lőtt? Egy kis csapatjuk ott is lőtt mindjárt. A mieink körülfogták őket, azok mög rakásra hányták a puskát, kardot, aztán möglött mentön azonnal a lefuvás. Bizony mikor möghallottam, hogy itt a francia — lőttem volna olyan vitéz, ha egy lónak a söré nyit ott elkaphatom, hogy nekirugaszkodva nem álltam volna mög hazáig! Lássátok ilyen a háború, ne kívánja azt senki. (Folytatása következik szombati számunkban.) Cz. L. mammi B- ——w EB* az erdei kunyhéban Elfoglak két pengőhamisitót A napokban a szolnoki csendőr- őrs egyik járőre a Szolnok városától 8—10 km. távolságra fekvő úgynevezett Fekete 'város határrészben portyázott. A járőr tagjai megfigyelték, hogy a Tisza mellett fekvő erdőben két gyanús alak surrant be, ezért az erdőt átkutatták. Az erdőben egy fűzfából és gallyakból épített kunyhóra bukkantak, amelyben egy bőröndöt talál tak. A bőröndben egy fénykép, továbbá trafikáru é# két darab egy pengős roí. Az egypengősökről a csendőrök megállapították, hogy hamisítványok. A járőr a kunyhó lakóját a közeibe» nem találta meg és ezért Szolnok közvetlen környékén is kutatni kezdtek utána. A város közelében két csavargóval találkoztak és az egyikben felismerték azt a férfit, akinek a fényképét a bőröndben megtalálták. A kecskeméti Gazdasági Vasat kifejlesztéséről tárgyal- tak a kereskedelemügyi minisztériumban Harltay Béla Kecskemét város főjegyzője a kereskedelemügyi minisztériumban folytatóit tárgyalásokat a Gazdasági Vasüt ügyében. A főjegyzőt a kereskedelemügyi minisztérium vasúti ügyosztályának vezetője kérette magához és a városnak vasutfejlesztési terveiről kért információkat. Az iránt érdeklődött, KI wn—li WBW»*" h««wwb hogy akarja-e a város a Gazdasági Vasutat tovább építeni, ké- szitett-e már költségvetést és gondolkozott-e arról, hogy a vasútépítéshez milyen arányban kívánja igénybe venni az állami hozzájárulást. A kereskedelemügyi minisztérium érdeklődésére a város rövidesen terjedelmes jelentésben fogja a választ, megadni. Egy város, ahol az adófizetők megterhelése nélkül visznek véghez városfejlesztést Évek ót« foglalkozik Nagykörös város közönsége azzal a gondolattal, hogy miképen lehetne az adófizetők újabb megterhe'ése nélkül olyan intézményeket létrehozni, amelyek megvalósítása nem tartozik ugyan szorosan a közigazgatás faladatai közé, de amelyek elmaradhatatlan kísérői egy város fejlődésének. Hosszas tárgyalások után Nagykőrös város kép vise1 őtestülete május 30-án tartott rendkívüli közgyűlésében kimondotta, hogy a város, mint alapitó belép a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt. alapitó tagjai közé és az 50.000 P alaptőkével létesülő vállalatnál 250 drb. részvényt jegyez 10.000 P értéliben. A vállalkozás többi alapitói a Nagykőrösi Községi Takarékpénztár, a Nagykőrösi Közgazdasági Bank, a Nagykőrösi Népbank és az Alföldi Pénzintézet Rt. A vállalatnak első programmpontja Nagykőrösön strandfürdő és uszoda létesítése. Ennek megvalósítását Nagykőrös város közönsége kedvezményes áramszolgáltatással és 20 féléven át 1800 P segéllyel támogatja. Ennek ellenében a vállalat kötelezi magát, hogy verseny- cé’oknak is megfelelő úszómedencét létesít, aminek sport szempontból van nagy je’entősége. Ugyancsak pro grammjába vette a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt., hogy az uszoda megépítése után a város tulajdonában tevő, a város központjától félórányira fekvő parkerdőnek nyilvánított Pálfája nevű erdőben a nagy befogadó képességű vigadót épit, amelyben több tánchelyiség, állandó vendéglő, cukrászda, nyitott terrasz, stb. lesz. A város közönsége nagy reménységgel néz a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt. működése elé, mert az uj intézmény nagyon sok megoldandó kérdés anyagi terhét !e fogja venni a váróé váUairól. S ■ Villámcsapás Bócsán Csodás véletlen folytán menekült meg két kisgyermek F. hó 3-án délután a bócsai plébános szőlőjében nyugodtan dolgozgatott Pólyák Imre kapás, felesége pedig a ház körül a baromfiakkal foglalatoskodott. Ezalatt két kis gyermekük a konyhában a takaréktüzhe’y mellett aludt. Egyszerre csak hirte’en beborult az ég és egy óriási csattanással becsapott a villám a dombtetőn álló házba. A rettenetes erő ledöntötte a kéményt, beezakltott a a tetőt, azétvetette a takaréktnzhe'yt és szilánkokra aprította a szoba ajtó félfáit. Az anya, majd egy-két perccel később »z apa és az ott dolgozó munkások megrémülve rohantak be a házba és ott találták a szétvetett /akarék- tfizhely mellett a két kis gyermeket teljesen épen, csupán az arcuk és a ruhájuk tett kor- tnos és poros a széthullott törmelékekül. Igazolásra szólították fel őket és kiderült, hogy Seszták István és Vargi János munkanélküli géplakatosok lak.ak a kunyhóban. Megállapították, hogy Seszták a szolnoki cukorgyárban volt alkalmazva, de onnan elbocsátották ás Budapestre utazott. A fővárosban ötven filléres és egy pengős váltópénzeket hamisítóit. A hamis pénzeket a Szent László-ut 110. számú házban lévő lakásán készítette. Gipszformák segítségével ezer darab 50 fillérest és 27 drb. 1 pengőst öntött. Három héttel ezelőtt Budapestről Szolnokra utazott és a pénzhamisítást az erdei kunyhóban folytatta. A pénzhamisításban segítségére volt Varga János is, akivel Szolnokon i»- merkedett meg. A hamis öiven fi léresek közül nyolcszáz darabot sikerült forgalomba hozatok, az egy pengősök közül csupán tizenkettőt. íMiZs steii nagy melegben köny- [ nyen ekoz fogfájást. I Mint máskor, ilyenkor is vegyen be spirit Csalt ftffgyszeriárfaan /Ispina feUtaulbatetiAft* Siessen még találhat az aluminium vásáron szép konyhai cikkeket, melyet í. hó 16«ig P 2—2 50 és 3-as egységárakon adom Langermann Sándor vaskereskedő (Murgácscsal szemben)
