Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-03-19 / 23. szám

márc. 19 Kiskiinhalai Helyi Értesítője 3 oldal Szombaton, március tizenötödikén az egész ország ünnepségekkel áldo­zott a szabadságharc emlékének. Az ünnepségből méltó módon vette ki a maga részét Halas város haza­fias közönsége is. Valamennyi temp­lomban Istentiszteleteket tartottak, az iskolákban iskolai ünnepségeket és délután három órakor a Hősök szob­ra és Kuruc szobornál folyt le a tula időnk épen i ünnepség. Halas március tizenötödikéjének ün­nepségeiről munkatársunk a követke­ző tudósításban számol be. A fellobogózott városban már két óra után mozgalmas kép fejlődött ki. Az emberek gyülekezni mentek az Egységes-páríkörbe, egy kisebb ré­sze pedig a Hősök szobra körül he­lyezkedett el. A hősök szobra elé félhárom órakor érkezett meg a le­ventezenekar kíséretével a leventék diszszázada. Pontban három órakor a tűzoltó zenekar hangjai mellett ér­kezett a szoborhoz az Egységes-párt­ban gyülekezett közönség Babó Imre kormányfőtanácsos, pártelnök veze­tésével. Ezzel a menettel érkezett dr. Fekete Imre polgármester, a város küldöttsége élén, valamint a társa­dalom különböző előkelőségei is. A hősök szobra előtt zöld térítő­vel letakart asztal állt. Az ünnepség első pontjaként a le­venték zenekara eljátszotta a magyar hiszekegyet. Ezután az asztalhoz lépett dr. Fe­kete Imre polgármester és a követ­kező beszéddel nyitotta meg az ün­nepséget. — Március szabadságünnepét üljük meg ma és lángoló szívvel és lelkese­déssel áldozunk annak az eszménynek, ame'y a maga programmját a szabad­ság, egyen'őség és testvériség jegyében foglalta össze. Ha vizsgálom márciust, meg kell állapítanom azt, hogy mit je'enteltek ezek a pontok a múltban, mit je'eníenek nekünk a jelenben és mit vár­hatunk tő ük a jövőben. A múltban a szabadság jéentette a polgári jogok ki­vívását, a jobbágyfelszabadítást, a Nem­zet béklyóinak lerázását, a jelenben je­lenti azt, hogy mindenkit meg kell be­csű ni, aki a munka jegyében rendezi be életét, aki dolgozik és becsülettel küzd a hazaíiság nagy céljaiért. Ezt jelenti ma az egyen'őség is és ugyanazt a test­vériség, hogy ne 'egyen köztünk szét­húzás, egyenetlenség, hanem közös sze­reiéiben munkálkodjon minden magyar jennek a szerencsétlen, megcsonkított ha­zának feltámasztásán. A polgármester beszéde után az Iparos Dalárda a »Nem, nem soha« cimü dalt énekelte el, majd Babó Elek a szobor talapzatáról elszavalta a »Talpra magyar«-t. Az ünnepi beszédet a programúi­nak megfelelően, dr. Borbás Imre vá­rosi főjegyző mondotta a szobor ta­lapzatáról. A főjegyző a következő­ket mondotta. — Eljöttünk ünnepelni a szabadság- harc ünnepét, a márciusi eszmék diada­lát és a szabadság, egyenlőség, testvéri­ség sokat je'entő fogalmait. De kérde­zem, itt a hősi halottak emléke előtt, akik meg tudtak halni a hazáért bátran és lelkesen, hogy miért kellett a renge­teg vérontás, az áldozat, ha ma tesvé- reink százezrei idegen rabigában sza­badság nélkül szenvednek. A sok könnyű bánathoz, siró árvához fordulok, a le­írhatatlan háborús szenvedésről és kin- ról, a lövészárkokban, a sziklák közt elmorzsol ódott magyar életek tragédiá­járól elmélkedjünk. A világháború elso­dorta a Nemzet szine-javát, itt ezen az emlékoszlopon is ezernél több név van felvésve, azoké, akik a hazáért ál­dozták fel életüket. Hogy reményked­tek ezek a hősök, hogy vérüknek meg lesz a jutalma, hogy Írták haza itthon­maradt szeretteiknek a szenvedéseiket, minden rájuk szakadt baj és nyomorúság sem volt képes arra, hogy belőlük a hazájuk iránt való kitartást pillanatig is kiölje. A hősi halottak iránt való ke- gye'etes tisztelet parancsolja nekünk, hogy a márciusi eszméket becsüljük meg és a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében dolgozzunk a haza sorsának és Nagymagyarország vissza­szerzésének nagy feladatán. A főjegyző beszéde után »Csak egy éjszakára« kezdetű Gyóni verset szavalta el Fülöp Sándor jogszigorló. Dr. Babó Imre kormányfötanáesos záróbeszédében kiemelte március ti­zenötödikének nagy jelentőségét és többek közt a következőket mon­dotta. — A szabadság, egyenlőség és test­vériség nemes küzde'me hevitelte annak idején a márciusi ifjakat, akik hősi küz­delemmel és kitartással dolgoztak a szebb és boldogabb Magyarország fel­építésén. Nagy épitő munkát végeztek pk, a hősök, a szabadságharc honvédéi, (.rogy a magyar szabadságot kivívhassák. A márciusi pirkadó hajnal a szabadság sze'e érintette meg 1848-ban a Nemze­tet és mi a késői utódok hálatelt szivvel em’ékezünk meg hazánknak erről a hős koráról. A szabadságharc három foga­lommá magasodott jelzője ma is él a magyar lelkekben, bennük ég a vágy, hogy ennek a három jelzőnek helyes értelmezésében dolgozzunk, alkossunk, nemzetnevelő feladatot végezzünk, hogy feltámadjon Nagymagyarország. A hősi halottak emlékére helye­zem el az Egységes-párt koszorúját. Az Egységes-párt koszorúja babér­ból font, nemzetiszinü szalaggal. Az ünnepség, amely általában lé­lekemelő volt, a Himnusz eléneklé- sével fejeződött be. Majd a leventék és tüzjoltók diszmenetben elvonultak a Hősök szobra előtt és a menet a közönséggel együtt a Kossuth uccán végig a Kuruc szoborhoz vonult. A menet megérkezése után stilszerü idő kerekedett, megeredt az eső, akár­csak ama 1848-iki március 15-én. A Kuruc szobornál Nyilas Pista zenekarának kíséretével felzengett Gyenizse Balázs tárogatója. Ősi ma­gyar melódiák sírtak fel az ősi ma­gyar hangszerből, kuruc nóták a ku­ruc katonák porladó hamvai fölött. Majd a szobor talapzatára lépett Baranyi László hiítanár és elmon­dotta ünnepi beszédét. Baranyi Lász­ló többek között a következőket mon­dotta. — Mint mikor a tavaszi napsugár végig csókolja az erdő tar ágait és avarját, úgy csókolta fel tespedt álmából a vén Európát is 1848. frissítő és üde sze'e. Szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdetett a sze'ek szivár­ványszínű szárnyán. A magyar, aki el­nyomottnak érezte magát, ez a termé­szeténél fogva is elbusulásra hajló ma­gyar lélek szívesen fogadta a nyugat felől érkező jövő háromságának éb­resztő csókját. Fe’tüzte ezt a három csillagzatot a nemzeti megújhodás egé­re. Jól tette a magyar, hogy a gyámkor dás helyett a maga lábán akart járni. Tiszte'eíre méltó elődeink a márciusi napok titánjai, fölgyujtották a szabadság csillagát a sötét magyar éjszakában, de jöttek utánuk a méltatlan utódok, akik felülve az idegenből idetolakodoít hí­zelkedő édes mérgek suttogásának s kivetkőzve ősi kereszténységükbcl és ma­li gyarságukból, kontár kézzel szabadossá­got, íiberálizmust csináltak a véren meg­szerzett szabadságból és a 48-as idők előtti állapotnál is súlyosabb béklyókat i raktak reánk. Ránkhozták Trianont. A szónok ezután hosszasan foglalkoz­zon a márciusi tanulságokkal és haza­szeretetre, a megszállt területi testvé- i reink helyzetének súlyosságára hivta fel a figyelmet, majd Nagymagyarország fel­támadásának reményét fejezte ki. Utána megkoszorúzta a Kuiuc-szobrot, kifejezve azt, hogy nem fe'edkeztünk meg és hálásan őrizzük Rákóczi hős ka­tonáinak em'ékét. Utána Jakabcsics Jenő oki. gaz- dász egy hazafias Zámbó költeményt j szavalt el. Az ünnepséget itt is a Himnusz . fejezte be. Ennek a tudósításnak a keretében kell megállapítanunk azt, hogy az egész ünnepély nagyszerűen sike­rült, a beszédek hatásos szónoki egé­szek voltak, amelyeket sajnos, nagy terjedelmüknél fogva nem közölhe­tünk le a maguk egészében. . A bankettek Este az egyesületek összejövetele- í két tartottak mindenütt. Az Egységes pártkörben voltak a legtöbben. Dr. Fekete Imre polgármester a kor­mányzót köszöntötte fel meleg sza­vakban, majd még felszólaltak: dr. Babó Imre, az Egységes-párt elnöke, id. Nagy Pál Ferenc, Szombati Jó­zsef és Török István. Az Úri Kaszinó­ban Makkay Miklós ref. káplán, a róm. kát. önképzőkörben dr. Kocsis Mátyás, a Polgári Olvasókörben Nagy Szeder István, a Kereskedők Egye- ^ sütetében Kun Benő, az Ipartestü­letben Kiss Illés Antal méltatták már­cius 15-nek jelentőségét. A köröket és egyesületeket ez al­kalommal első ízben kereste fel dr. Fekete Imre polgármester dr. Babó Imre kormányfőtanácsos és mások társaságában. A polgármestert min­denütt nagy szeretettel és melegség­gel fogadták és a körök elnökei üd­vözölték meleg szavakkal. Halálos autóbaleset Solt és Harta között A szegedi kendergyár egyik igazga­tója a dunavecsei járásba utazott au­tóján. Felszerelve ideiglenes hajtási igazolvánnyal, mellette ült hajtásra képesített soffőrje. Mikor Soltról elindult, ö ült a kor­mánykerék mellé, hogy gyakorolja magát a vezetés­ben, nem is gondolta, hogy ez lesz az utolsó órája. Az előirt sebességgel haladt a Solt és Harta közötti egyúttal védgátul is szolgáló országúton, mikor a Kali-majorhoz érkezett, az ottlevő kanyarodónál elvesztette lélekjelenlétét és az autó hátsórésze nekivágódott az ut- szélen elhelyezett védő, illetve aka dály oszl opoknak. Ennek következtében az autó a leve­gőben bukfencet vetve vágódott a mélységbe. A soffőr szerencsére a bukfenc alatti lendület következtében kiesett az autóból s mintegy 15 mé­ter távolságban találták meg az eset színhelyétől eszméletlen állapotban. Az igazgató azonban bennerekedt az autóban, hol a kormánykerék mellkasát össze- lapitotta, amely rögtöni halálát okozta. A kisgazdák ■— nagy megmozdulása lestó Zoltán március 23-ára országos IdspzMteMetet lilt ogylo A kisgazdamoágalmak terén, mint ismeretes, és mi is megírtuk, Kiskő­rösön meg akarták alakítani a Nagy­atádi kisgazda pártot és ilyen irány­ban különböző helyen szervezkedtek is már. Ez a szervezkedés indította főké- i pen arra Meskó Zoltán országgyűlési j képviselőt — aki egyébként a kép­viselőházban a kiskőrösi kerület kép­viselője — hogy most országos jel­legű kisgazda gyűlést hívjon össze, amelyet március huszonharmadikán tartanak meg Pest vármegye szék­házában. A gyűlésről és annak előzményeiről Meskó Zoltán a következő nyilatko- | zatot adta. Üzenem a magyar földművelő népnek künn a falvakban, községek­ben, városokban lévő vezetőinek, hogy március hó 23-án, délelőtt tiz órakor Pest vármegye ősi, tör­ténelmi falai között, a magyar függetlenségi gondolat hagyomá­nyainak székházában országos kisgazdaértekezletet tartunk, amelyen a magyar földművelő nép vezetőit szívesen látom. Ezen az értekezleten feltárjuk a lelkünket, elmondjuk panaszainkat, összefoglaljuk kívánságainkat és az értekezlet határozatait küldöttségileg adjuk tudomására Bethlen István gróf miniszterelnöknek és Mayer János földművelésügyi miniszternek s az a meggyőződésem, hogy igy azután összefogva, együttes erővel mégis se­gíteni tudunk azokon a bajokon, a melyek ime ott sötétlenek a magyar kisgazdatársadalom hajlékában. Bethlen István gróf miniszterel­nök, aki ezelőtt majdnem tiz eszten­dővel összefogott boldogult emlékű nagyatádi Szabó Istvánnal, tisztában van azzal, hogy a magyar föld népé­nek anyagi pusztulása egyet jelent a tönkremenésével mindannak, ami­ért eddig dolgozott. Mayer János földművelésügyi miniszter pedig vér a mi vérünkből : kisgazda sorból, mint nagyatádi Szabó István hűséges fegyvertársa került arra a helyre, a hol a mi sorsunkat intézik. Készséggel, szeretettel, de a nem­zet érdekei iránti kötelességből is bi­zonyára elérkezettnek látják azt az időt, hogy alapos és mélyreható esz­közökkel siessenek segítségére a küz- ködő, vergődő gazdasági összeomlás előtt álló kisgazdatársadalomnak. Ä programmunk ma is: nagya- atádi Szabó István programja. Ennek a programnak pedig alap­vető gondolata: a kisgazdatársadalom összefogá­sa. Ezt akarjuk mi is, mert az a meg­győződésünk, hogy csakis azzal tu­dunk eredményeket elérni. Szent hi­tünk, hogy Nagyatádi programjának végrehajtása jelenti az eredményes munkát és sikert. Az országos kisgazdagyülés 1930. évi március hó 23-án, délelőtt 10 óra­kor lesz Pest vármegye székhazában. Arra kérjük tehát a vidéki gazda­köröket, egyesületeket, ía’uszövetségi fiókokat, szövetkezeteket, — akik meghívót nem kaptak — küldjék fel megbízottaikat az or­szágos gazd agy ülésre, hogy képviselve legyen azon az egész magyar kisgazda társada­lom. Halas szabadságünnepe Hin« n ÉÉteiÉoi ill iiiüml Mliett Halas a mMé§m sílifté Iliit

Next

/
Oldalképek
Tartalom