Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-12-25 / 103. szám
lO oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője debember 25 A TANYAI POSTA Irta : Dr. GAÁL GYULA A kiskunsági sárga homoktenger utján vergődő kocsi olyan, mint a csiga, — lassú. Legtöbbször azonban a lovak kiállnak a nagy homokban s ilyenkor meg olyan a kocsi, mint a döglött csiga, — mozi- dulatlan. Sokan azt tartják, hogy ezen a vidéken még meghalni sem érdemes, hát még élni. Hej pedig de sokan élnek itt és pedig boldogan, megelégedetten, sőt — szerelmesen is. — Szerelmesen ? — Igen, szerelmesen. De hát az egymástól — sokszor — igen messze eső tanyák fiatal szerelmesei, hogy adnak hirt egymásnak? Gyors üzeneteiket, miként küldik egymáshoz ezeken az uttalan utakon? De meg van ám mindennek a maga csinja-binja... Ennek a kiskunsági homoktengernek, ennek a sárga sivatagnak van tevéje is. Közönséges nyelven úgy hívják, hogy csacsi, ezen a vidéken azonban cucel névre hallgat. Lovaglásra is jó, teherhordásra is. Az átalvetőben gazdájának egy heti elesé- get, szalonnát, kenyeret, tarhonyát és egyéb eeleeulát — minden erőlködés nélkül hurcol légelőről-legellőre. Saját eleségét sose cipeli, mert utszélen, dülőut mentén sajátmaga keresi kenyerét. Boldog, ha maroknyi kutyatejet ka- lászolhat, ha pedig harmatos szamárru- zsot legelhet, a Gecsamáné-kerliben jó- szagu szentbarkákat ropogtató kollégájával se cserélne. Ha térő van rajta, lassan halad, de teher nélkül olyan gyorsan kutyagol, mint egy rosszul telelt ló. Az öreg gazdag kunparaszt tanyája sürü akácos között toronymagasságu homokdomb tetején kevélykedik. Dölyfösen néz le a távoli buckák közt szerénykedő, egy-két holdas kisbirtokokra. Nemcsoda tehát, ha az öreg gazda is rátartós. Teheti, mert van három-négy fejőstehene, sok ridegmarhája, nagy falka birkája. Szamara ellenben nincs, mert azt tartja, hogy szamárnak elég nagy a kint1- kosztos gulyás Gergő. Gergő ellenben másként vélekedik önmagáról, mivelhogy igen okos embernek tartja magát. Van is mindenkiről külön véleménye. Mindent a saját eszének szij- táján szűr át. Véleménye szerint a világon legelső a marha, a többi egyszerű marhaság. Ezzel a különös teóriájával a tanyán mindenkit magához bilincsel, kivéve a marhákat, mert ezek most is nagy összevisszaságban legelik a mezőt. De mintha Gergő maga is észlelni akarná eme he'yzetet, botjára támaszkodik és sallangósra cifrázva fütyüli: «Szomorúan szól a furulya, Szerteszét legel a gulya.» Nagy jóestét köszönt a gazda fiatal leányának Juliskának. Ennek megtörténtté után pedig igazi magyaros lendületé tel elkezdett káromkodni. Hogy igy, az Atyauristen, a megmondhatója, hogy ki- a jó Úristen, hogy amúgy az a jóságos nek a jószága legeli az irtást. — Hiába! Az ügyet nem tudom kio- kumlálni, — fejezte be elmefuttatását. — Ugyan ne mérgelődjék Gergő bácsi, — vágott szavába Juliska, — édesapámnak meg éppen ne szóljon a dologról, inkább holnap adok dugva egy köcsög bort. — Jól van no, — dörmögött a vén gulyás megjuhászkodva. Mikor azonban Juliska távozott, nem bírta kiállani, hogy bojtárját szapora pofonokban ne részesítse. — Ugyan ne tapsikoljon már annyit a pofámon, — sivalkodott a kölök. — Hát csak valakit meg kell verni, mikor olyan förgeteges kedvembe vagyok __ válaszolt Gergő s távolbanéző szemmel ügyelte, hogy közben leszállt az est és csillagokkal pitykézett, viola- szinü subát terített a távoli homokién- • gerre... II. A rezgőnyárfa irtásra is ráboru't az alkonyat. Elnémult a rigófüttyös erdő. Juliska a távolba figyelt. Kis idő múlva a távolság ködéből egy csacsi vágtató alakja bontakozik ki. — Isten hozott cucelkám — becézte meleg hangon a lány a csacsit s köténye zsebéből sóskenyérrel kedveskedett neki. A lekenyerezett csacsi igy aztán megengedte, hogy Ju iska átölelje nyakát és egyik taslafüléből kihúzza az odarejtett irkalapot. A lány a holdfénynél silibizálni kezdte az írást: — «Édesapád rájött, hogy szeretjük egymást. Ei akar bennünket tiltani egymástól. Gondolj néha rám, mert én — «Elbujdosok a világ végére, Hogy ne legyek senkinek terhére.» Ju’iska arca a sápadt holdnál halványabbra változott. Megfordította az irkalapot s ennyit irt rá: «Bubánatos könnyem hull az orcámra, Meglásd rózsám, meghalok nem sokára.» Az elsírt könnyek, az esti harmat fjedig összefolyt az irkalapon. A cucel ekkorra gömbölyűre telelegelte gyomrát a rezgőnyárfa halványzöld gyöngegallyából és nyugodtan tűrte, hogy Juliska fülébe helyezze a választ tartalmazó irkalapot. — Vigyed egyenest gazdádhoz izene- temet — szólt könnyes szemmel a lány s a nyargaló csacsit mindaddig figyelte, mig annak sötét kis alakját el nem nyel e a csillagsugaras nyári éjszaka. A fölöttünk lakó jó Isten úgy végezte, hogy a cucel — a helyett, hogy haza kocogott vo'na — gondolt egyet s Ju- üskáék lucernásába ügetett, egy-két zöldfalat kóstolóra. A csillagok fenn fényesen ragyogtak, a lucernás illatos virágai pedig hervad- tan ropogtak a kotnyeles csacsi fogai között. III. — Gazduram, gazduram, nézzen csak oda! — Ne óbégass már annyira Gergő hisz ha van is ott valami, elszalad a nagy hujjagolásra. Rögvest szaladok sétapálcikámért és rendist csinálok. Az öreg gazda nagy hirtelen előkapta a sarokból kocsirudvastagságu, sétapálcikának becézett — furkósbotját. — Ugy-e mondtam, hogy beleszalatt valami idegen jószág a lucernásba, — kiáltott Gergő a gazda után. — Csakhogy végre ráeszméltél azzal a fáradt eszeddel — kiáltott vissza sza- ladtában az öreg gazda... A sarjuszénaboglya mögé bujt. Figye'te a legelésző sötét tömeget. A hold kibújt a felhők mögül. — Nini, ez meg alighanem csacsi, ámbár mégsem egészen olyan, mint amilyen a csacsi leginkább szokott lenni. A hold teljesen levilágított a tájra. — Rihtig csacsi ez, — motyogott magában az öreg gazda —. s két marokra kapta furkósbotját s olyat vágott a cucel füle közé, hogy Juliska levele boltiv- hajlásban repült ki a zöld lucernára. A gazda álmélkodva kapta fel az irkalapot, a szamár pedig, — amint csak tőle telhetett — elrohant csalfa tettének színhelyéről. Patáinak dobogását, pár pillanat rnul- elnyelte a holdvilágos, méla éjszaka. A távo'i legelőről pedig, valami igen szomorú furulyaszót hozott erre a kósza szellő... A nóta juhászról, birkákról, cucelről szólt és azzal végződött, hogy: «Viseli a szamár nevet, Szenved is érte eleget...» IV. — Ugy-e szamár volt, ami belegelt a lucernásba? — kérdezte a visszakullogó gazdát Gergő. — Szamár vagy te, mert ha tudod, | miért kérdezed, — fe'elte félvállról a gazda s egyenest bement a családhoz. Gergő pedig a bojtár és a dohánykertész előtt fejtegette, hogy akárhogy is történt, mégis kár a szamarat hábor- ! gatni, mert az vezeti a bürgét, me’yből I édös mindnyájan paprikást szoktunk en- j ni, — ha ugyan nincs elpusztulva az ét- l vágyunk. Meg aztán márcsak azért se j szabad megriasztani, mert Jézus urunk ' is azon lovagolt. Mostanság ugyan sza- i maragolásnak hívják ezt a csacsigolást. : Erről különben a biblia is megemléke- ; zik, hogy hol az a papok dolga. A kiskunsági ember a kulacsot tartja ‘ szoptatós édesanyjának, pipáját mézzel kent cuclijának. i Amig ezzel a kettővel ki nem szóra- 1 kozza magát, fontosabb ügyeket nem szokott firtatni. j Az öreg gazda is csak akkor szólalt meg, mikor fél kulacs bort elkoptatott, jó pár pipa dohányt elpampogott. — Ejnye, én meg majd el is felejtettem, hogy egy levelet találtam a lucernásban. Olvasd csak el Juliskám. Neked jobb a szemed. Juliska a levélre nézett. Onnan édesanyjára vetette tekintetét és záporeső módjára elkezdett sírni. A halotti nagy csendben, messze távolból, mint halk lélekzés, olyan halkan zokogott a pásztornóta: ; «Sárgahomok borítja a testemet, Mikor ugyanis azt látta, hogy a «kedves anyukom» Juliska pártján áll, ő is a békülékenység citeráját kezdte pengetni. Hogy igy, meg amúgy, de végtére is az a legény, lehet nagyon jóra- való. Meg aztán nem is aprajából van, de meg olyan egyenes, mintha pálmajegenyéből faragták volna. No meg — nem azért, hogy az én lányom, de — Juliska is sudárjegenye termetű szép lány... hát... hát... mert úgy mondom, ahogy igaz — az unokák se lesznek formát'an törpejegenye formájú güly- mők... — Lássa apjukom, mégse olyan szamár kigyelmed, amilyennek sokszor teteti magát... I... á! I... á! — hangzott a lucernás felől. — Hol a furkósbot, hol a puska, hadd sörétezem agyon azt a tiősban legelő, taslafülü, éhenkórász, idegen cucelt, — kiabált az öreg gazda. — Csillapodjon édös apjukom. Taláu- csak nem lenne hozzá lelke, hogy a postást agyonverje? Ki vinné el akkor azon levélbeli izenetüket, hogy vasárnap eljöhet annak a csacjsinak a gazdája hozzánk háztüznézőbe... Juliska leborult az asztalra. Zokogott. Zokogásával, mintha az a nóta kelt volna szárnyra, hogy: »Vetettem violát, Várom kikelését, Édes rózsám siratsz-e majd engemT?» Mikor az öreg gazda átértette a helyzetet, e'öntölte volna legott a méreg, — ha véletlenül a kiskunsági tanyákon — nem a konty parancsolna a sapkának. Az én kedvesemnek Várom érkezését...« A teljes pompában tündöklő hold pedig elnézően mosolygott le a lucernásban legelésző kiskunsági tanyai postára. üj magyar értékek olasz kiadásban A közeljövőben megjelenik Milánóban Mesterházy Ambrus két politikai könyvének olasz fordítása Ismeretes lapunk olvasói előtt, hogy Mesterházy Ambrus, a kitűnő iró és újságíró egy év leforgása alatt megírta a »Rabok vagyunk mostanáig« és az »Uj mézesek és az a bizonyos vörös tenger« című könyveit, amelyek kizárólag a magyar kisebbségek problémájával foglalkoznak a megszállott területen. A két könyvet, mint külpolitikai eseményt, valamennyi komoly magyar újság és folyóirat úgy üdvözölte, mint az újkori külpolitikai irodalom reprezentatív munkáját. A Corriere della Sera, a legnagyobb olasz lapok egyikétől indult ki a kezdeményezés, hogy Mesterházy Ambrus könyvét olasz nyelvre fordítsák le, hogy a kiváló magyar iró munkáit közvetlen anyanyelvén olvashassa az olasz közönség. A könyv fordítása az eredeti könyvek megjelenésének sorrendjében kerül-fordításra és annyiban különbözik az eredetitől, hogy az olasz kiadáshoz egy újabb előszót irt az iró. A könyv fordítását az eddigiek szerint legtöbb valószínűséggel a budapesti olasz kir. követség sajtóattaséja végzi. A két könyv Milánóban kerül kiadásra. Az olasz kiadást már bejelentették az olasz újságok és valószínű, hogy a könyv angol fordításban is megjelenik. Legszebb és legolcsóbb Karácsonyi ajándék egy STANDARD rádiókészülék, amely 6 pengős heti részletre és Conus hangszóró heti 1 pengős részletre kapható: Kohn Sebestyén vas és gépái uházában Kiskunhalas, Kossuth ii. &—ÍO. gz.
