Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-06-29 / 52. szám

1929. junius 29., szombat XXIX. évfolyam, 52. szám Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. Helyben ............ 13 P 80 fill. | Vidékre.......... E GY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR IS P Alapította. PRÄGER FERENC MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kia dóhivatal i Városháza épületében A LEGDUSABB AJÁNDÉK Péter-Pál a nagy ajándékozó is­mét feltűnt a magyar várakozások horizontján, hogy bóségszarujából' bő­ven és pazaron szórja szerte-széjjel a legdusabb ajándékát a földnek: a magot. Ó, áldott mag és áldott örök­kön visszatérő termékenység, amely csillogó aranyra váltod be az embe­rek bronzszinüre festett testén le­gördülő verejtéket, ó áldott élet, te legönzetlenebb fizető, legpártatlanabb biró és legszivvelszeretőbb édes­anyánk: légy üdvözölve. Ma Péter- Pálkor néked zugnak a harangok, a Te tiszteletedre hajbókolnak az ornátusok, dicsőségedet zengik a su­dár, felhőkbe törő fák, himnuszodat zsoltározzák a búgó orgonák, fe­léd száll a hálaadó sóhaj, aratók keblén, imádságos ajkakon, minis- tráns gyerekek csengőjén. * Áldott föld — dicső élet — alvó lelkedet lesők, régmúlt virágok illa­tát keresők, újra megtaláltak téged. Minden egyes kalászod gyönyörű sző­kesége harsonás hittel hirdeti eljöve­teledet, nimbuszos ködödet, megvaló­sulásod és ujraébredésed legszentebb megvalósulását. Aratók dala, pa­csirták hangja egyedül a te tiszte­leted lovasbandériuma, fáklyás me­nete és zenés felvonulása. * Túl háborún, szegénységen, meg­aláztatáson és mindenfajta nélkülö­zésen, levett saruk magábaszállásával közeledünk a Péter-Páli nagy aján­dékhoz: az aratáshoz. Szilárd és szent junius könyörtelen misztériu­mához, fáradt emberek, betegek, bé­nák, boldogtalanok boldogtalanságá­nak kútfejéhez: a kalászhoz. Öngyil­kosok eldobott életének értelméhez, gazdagok gondtalan gondjához, véd- vámharcok forrásához, népek gyű­lölködéséhez, szerencsés és balkezes politika bölcsőjéhez: a kenyérhez. A harc és a nyugalom, a harag és a szelídség, a jóság és a gonoszság három személyü és egylényegü és j szimbolummentes magyarázatához. A csodálatos föld, csodálatos termé­kenysége, emberi verejték elégtétele, Péter-Páli harangok kongása mind­mind együtt és külön-külön az egyet­len ajándékot, a sárga kalász ado­mányát tömjénezi. Imák gerince, gyá­rak pulzusa, hivatalok lelke, szociális problémák alfája és ómegája a ke­nyér. Júniustól függ, hogy milyen lesz a decemberünk, Péter-Pál dönti el a husvétunkat. A kenyér az egyet­len, ami nem magyarázat és nem föltevés, nem szimp torna és nem fi­lozófia. Lényeg és a fenséges hit ezerszinü áhitása. Az volt a bibliai égi manna legendás hullása idejében épugy, mint a történelmi jelenben és az lesz nem kevésbbé, a prófé­ciákkal teletűzdelt jövőben. Gondo­kat szül és töprengéseket szüntet meg. Kenyér nélkül vagy lázadó és és fogháztöltelék, kenyérrel leszel ha­zafi, istenfélő és a becsület edzett j lovagja. És itt mered magasba min- ! den eszmék sorompója, elvek likvi- | dációja. Nincs többé palota és kuny­hó, építés és rombolás. Ennél a pont- í nál csa(k vadonatúj tabula rasa van, j ahova a kenyér nagyhatalma szeszé- j lyes ábrák kontúrjait pingálja föl. És junius alkonyán fölharsan a gyomor messzezengő tárogatója, virradatvá- rása és zsoltára: a kalász dicsérete. M—y. Halas méltó módon tisztelgett Bem tábornok hamvai előtt A 48-as hős utolsó útja, diadalut volt Kelebiótól Budapestig A 48-as magyar szabadságharcnak dicső hőse Bem József honvéd al­tábornagy hosszú várakozás után végre megtehette útját haló poraiban hazájába, Lengyelországba. A szabadságharc egyik legdicsőbb alakját szerdán különvonat hozta Tö­rökországból, Aleppóból Bulgárián és Jugoszlávián át Magyarországra és itt a kelebiai határállomáson lépett arra a földre, amelyet annyira sze­retett, amelyik ma megcsonkitottsá- gában várja a feltámadást, akár Bem apó, a hős. Fejedelmi és megható fogadtatás­nak nevezhető az a diadalut, amely­ben Bem Józsefnek része volt az országban, bpesti vasútvonal men­tén, valamennyi állomáson. A nagy kísérettel utazó különvo­nat Kelebiára érkezett először, ahol nagy fénnyel fogadta Bácsmegye kül­döttsége. Ott helyezte el az első ko­szorút a hamvakra Balku Gyula fő­ispán. ; ß tsís&asi tog-scilafé? A pestmegyei vonalon a iegszebb fogadtatás a halasi állomáson tör­tént. Bem tábornok hamvait Hala­son illő és a nagy hősnek kijáró pompával fogadták. A városba még a délelőtt folya­mán Halasra érkezett Szegedről Ku- binyi Pál altábornagy, vezérkari fő- . nőkével és segédtisztjével, dr. Koncz ; János csepeli főjegyző, Félegyházá­ról dr. Szintén György tanácsnok, Melczer Gyula kiskőrösi főszolgabíró, Székely István vármegyei főjegyző, valamint Bajaszentiván, Szeremle és más községek vezető emberei. A különvonat 2 óra 15 perckor robogott be a zászlódiszbe öltözött állomásra, ahol a csendőri és rend­őri diszőrség s a kivonult leventék sorfala sorakozott fel, mögötte az állomást ellepte az ünneplő közönség A vonat beérkezésekor a dalárda a magyar Hiszekegyet és a lengyel himnuszt énekelte, majd a vármegye nevében Székely István vármegyei főjegyző helyezett el koszorút — Pest-Piüs-Solt-Kiskun vármegye közönsége — mondotta a főjegyző töb­bek között — hódolattal köszönti a magyar szabadság testvérlelkü lengyel hősét, akit nem a magyar derű, béke és nyugalom, hanem a magyar ború, az elnyomott nép szabadságvágya, — fegyvercsörgése vezérelt hozzánk. Halas város koszorúját dr. Thu­róczy Dezső polgármester helyezte el az alábbi beszéd kíséretében. — Dicső vezérünk, hős tábornokunk Bem apó, megilletődve állunk itt meg­szentelt hamvaid mellett, hogy az Er­dély beborult égboltozatán megjelent üstökösnek, a legendás hadvezérnek, a dicsőséges 48-as szabadságharcunk hősé­nek lerójuk Kiskunhalas r. t. város kö­zönsége nevében is a kegyelet és hála adóját. Neved és emléked élni fog a magyar nemzet szivében még magyar lesz e hazában, mert neved nemzetünk történetében aranybetükkel van kitöröl­hetetlenül beírva s mert azokat a világ­raszóló hőstetteket, amelyekkel Erdélyt, Bánságot, — országunk e drága kin- j cseit évszázados ellenségeinktől vissza­foglaltad, feledni soha nem lehet. Kis- j kunhalas r. t. város közönsége nevében í mély hódolattal és kegyelettel teszem le j e koszorút azzal, hogy szent hamvaid í találjanak csendes nyugalmat az újra j föltámadott független, szabad hazában. \ Ezután Kiskunfélegyháza nevében Szintén György dr. tanácsnok, mig a szegedi körletparancsnokság nevében Kubinyi Géza altábornagy hozott koszorút. A koszorúkat a pod- gyászkocsiban helyezték el. A Fo­gadtatást Przedrzymirsky Emil ve­zérkari ezredes, a lengyel hadsereg nevében köszönte meg. A különvonat alig 10 percnyi időzés után a Him­nusz hangjai mellett hagyta el a ha­lasi állomást. PIsrBö é$5e»!Sv3t$St@r3 Igen megható volt az ünnepség Pirtón, ahol a különvonat — prog­ramon kívül — szintén megállóit. A környékbeli tanyák népe, csupa egy­szerű földmüvesember, ünneplő ru­hában, úgyszólván egy szálig ösz- szesereglett az állomáson s kalap- ievéve, zászlók alatt, a Himnusz hang­jai mellett áldozott Bem tábornok emlékezetének. Az állomást Zsembery állomásfő­nök díszítette fel. A puszta birtokosait Tegzes Károly földbirtokossal és Hai- dekker Ervin huszár ezredessel élü­kön virágcsokrokkal várták a vona­tot és kivonult a levente szakasz is, Szántó Ferenc állami tanító vezeté­sével. Az állomás épület előtt egy a nagyszebeni ütközetet ábrázoló kép volt, amit ügyesen zöld gályákból és virágból való keret közzé illesztettek. A vonaton utazók figyelmét ez a kép és a hatalmas mezei virágcsok­rok nagyon megragadták. Soltvadkerten a község lakossága benső ünnepélyességgel fogadta Bem | tábornok hamvait. Amikor a külön­vonat beért az állomásra, a levente­zenekar a lengyel himnuszt játszotta. A község koszorúját Kruttschnitt An­tal evangélikus főesperes nyújtotta át a hamvakat kisérő küldöttségnek. & ut Kiskőrösre a különvonat d.u. fél 4 órakor érkezett meg, amikor már úgyszólván az egész vonatot elbo­rította a virág és a koszorú. Az ál­lomáson Kalocsa város és Kiskőrös küldöttségei fogadták Bem tábornok hamvait. Kiskőrös közönsége nevé­ben Melczer Gyula főszolgabíró, Ka­locsa város nevében pedig Antalffy Sándor polgármester nyújtott át ko­szorút, majd a kiskőrösi ágostai evan­gélikus egyház, a Szociális Misszió^ Társulat, Stefánia fiókszövetség, Nép­kör, Leventeegyesület és polgári is­kola koszorúit helyezték el. A len­gyel himnusz hangjai közben hagyta el az állomást a különvonat. S ugyanígy a közbeeső állomáso­kon mindenütt megállította a külön- vonatot a szívből fakadt lelkesedés és magyar szeretet. Csengődön, ahol szintén programon kívül állt meg a vonat, a község lakossága nevében Koczó Zoltán községi főjegyző tette le a koszorút, özvegy Zana Jánosné, a MANSz. helyi csoportjának elnök­nője pedig bársonypárnán Magyar-' ország 63 megyéjének földjéből álló nemzeti ereklyét nyújtott át a lengyel hadsereg küldöttségének azzal a ké­réssel, hogy azt helyezzék Bem tá- tábornok hamvai mellé. Fülöpszállás és Kecskemét város közönsége együttesen fogadta az ál­lomáson Bem tábornok hamvait. Kecs kémét város közönsége nevében Sza­bó Jenő főjegyző, Fülöpszállás ne­vében pedig Csapiár Vilmos főjegy­ző helyezett el koszorút, majd a fü- löpszállási úri kaszinó, Polgári Ol­vasókör, Jótékony Nőegylet, Refor­mátus énekkar, polgári iskola, Leven­teegyesület, Iparosok és Kereskedők Köre, Hitelszövetkezet, Hangya Szö­vetkezet tették le koszorúikat. Szabadszálláson a község lakossá­ga Kálmán Lajos főjegyző és a kép­viselőtestület vezetésével vonult ki az állomásra, ahol a Bem tábornok hamvait hozó különvonat programon kívül megállót! A község koszorúját Kálmán Lajos főjegyző helyezte el lelkes szavak kíséretében. Kunszent- miklós és Tass község közönsége szintén bensőséges fogadtatásban ré­szesítette Bem tábornok hamvait Ki­vonult mindkét község elöljárósága s

Next

/
Oldalképek
Tartalom