Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-12-25 / 103. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 25 Újabb ismeretlen részletek a szarajevói merényletről k hatóságok versengése — Eltévesztett irány okozta a katasztrófát — Budapesti munkatársunktól. — A sarajevói tragédia még mindig felvet ismereten részleteket, melyek mindjob­ban megerősítik azt a vé'eményt, hogy nagyobb körültekintéssel meghiúsíthat­ták volna azt a szörnyű tragédiát, amely Európára rázuditotta a történelem leg­nagyobb katasztrófáját. Hogy Sarajevo nélkül elmaradt volna-e a nagy világ­égés, vagy sem; ki tudná azt megmon­dani? Bizonyos azonban, hogy Ferenc Ferdinánd sarajevói útja előtt irányadó körökben sokáig fontolgatták, leenged­jék-e oda a trónörököst, mert hiszen Bosznia-Hercegovina forró földje soh- sem vo’t alkalmas arra, hogy vendégül lássa az uralkodóház tagjait, különösen pedig azokat, akik közülök közelálltak a trónhoz. Maga I. Ferenc József is csak egyet én egyszer tette lábát erre a területre és akkor is olyan elővigyázati rendszabályok kíséretében, mintha a muszka cár utazott volna valamely for­rongó tartományában. Igaz, hogy abban az időben, mint Bosznia-Hercegovina ka­tonai parancsnoka, Varesanin tábor­szernagy állt a tartomány élén, aki maga is odavaló születésű volt és ismerte hon­fitársait. Mikor Ferenc Ferdinánd meg­ölésének első hire jött, Varesanin felki­áltott : — Én hiányoztam onnan! Az öreg annakidején ugyanis úgy csi- ná't rendet, hogy néhány kilométerre attól az útvonaltól, melyen I. Ferenc József utazott, eltávolitott minden élő­lényt. Emiatt egész népvándorlás volt akkoriban Boszniában és Hercegoviná­ban. Ferenc Ferdinánd boszniai utazásának tervét nem a legsimábban ütötték nyél­be. Mindenekelőtt a két kormányzó ható­ság, a katonai és polgári összeveszett egymással. A katonai hatóság abban a nézetben volt, hogy Ferenc Ferdinánd tulajdonképen mint katona utazik az an- nektált tartományokba és igy fogadtatá­sára és biztonsági szolgálat teljesítésére a katonai hatóságok illetékesek. A ve­szekedés vége az lett, hogy a katonai hatóságok győztek, a trónörökös leuta- zott és nem tért többé vissza. Ferenc Ferdinánd utolsó sürgönye. A merénylet lefolyásáról már több tanú elbeszélése látott napvilágot. Sike­rült most megszerezni azokat a jelen­téseket, amelyeket részben Potiorek tá­bornok, részben pedig Bardolff ezredes, a trónörökös katonai irodájának főnöke küldött báró Bolfras tábornokhoz, I. Fe­renc József kabinetirodájának főnöké­hez. Ezek a je'entések azért érdekesek és megbízhatóak, mert tulajdonképen az agg király informálását célozták, és igy sok részlet van benne, amely eddig nem jutott nyilvánosságra. Maga Ferenc Ferdinánd, úgy látszik, nagyon meg volt elégedve boszniai ut- jával, erről tanúskodik Illidzából egy nappal meggyilkolása előtt küldött 1914 junius 14-ről keltezett távirata. Erről a táviratról megállapították, hogy utolsó híradása volt Ferenc Ferdinándnak. A távirat tartalma a következő: »Engedje meg Felséged, hogy kifeje­zést adjak a legmélyebb örömömnek azért, hogy Felséged szerencsésen meg­érkezett Ischlbe és ottani tartózkodása a legnagyobb megelégedésére szolgál. Egyben a legalázatosabban jelentem, hogy itteni utazásom a legkitűnőbb kö­rülmények közt folyt le, dacára a kelle­metlen időnek. Az ut Mostárig nagyon me’eg, a foogadtatás ebben a városban' gyönyörű és hazafias vo’t. A legmélyebb tisztelettel Felséged lá­bai elé borulva Ferenc.« Ferenc Ferdinánd csakugyan meglá­togatta Sarajevót, el is utazott onnan, mint mondta, de csak másnap — holtan. Ugyanakkor, amikor Ferenc Ferdinánd jelentést küldött az ősz uralkodónak, a felesége, Hohenberg Zsófia, ezt távira- tozta Kerzl vezértörzsorvosnak Ischlbe: »Kérem Excellenciádat, szíveskedjék értesítést küldeni, hogyan folyt le őfel­sége utazása és hogy érzi magát a leg­magasabb ur?» A hatóságok versengése. Ferenc Ferdinánd, mint a királyhoz intézett táviratban megemlítette, junius 28-án meglátogatta Bosznia fővárosát, Sarajevót. Mint már említettük, a trónörökös látogatását éles harc előzte meg a katonai és polgárt ha­tóságok között. H későbbi nyomozás kétségkívül megállapította, hogy az egész katasztrófát ez a régóta dúló ellenszenv és féltékenység okozta, amelyből addig is állandó harcok és so­rozatos intrikák fakadtak. Ez a harc különösen élessé vált, amikor Aufíen- berg távozása után Potiorek táborszer­nagyot nevezték ki Bosznia katonai kor­mányzójává és Sarajevo parancsnokló tábornokává. Nehogy azonban a polgári hatóságok az ő folytonos aggodalmas­kodásukkal és sötétlátásukkal isméi az ünneprontók kényelmes szerepét vállal­ják, elhatározták, hogy Ferenc Ferdinánd látogatását egyszerűen katonai szem- leutnak minősítik, amelyhez semmi köze sincs sem a sara­jevói tartományi kormánynak, sem fe­lettesének, lovag Billinszky közös pénz­ügyminiszternek. Erre az álláspontra he­lyezkedve, a katonai kormányzat kizáró­lagos jogaira oly féltékenyen őrködött, hogy a polgári hatóságok teljesen hát­térbe szorultak és a sértett önérzet alap­jára helyezkedve, valóságos amerikázást kezdtek. A végzetes napon, amikor tudtára ébredtek a nagy fe’elősségnek s amikor az ueca rendje és biztonsága nem a leg- kifogástalanabbnak látszott, egyszeribe észbekaptak mindkét részen, de akkor már késő volt. Kitűnt, hogy7 a rendőr­ség egyáltalában nem gondoskodott a gyanús elemek eltávolításáról és kitűnt még egyéb is; a sarajevói rendőrség épenséggel nem állott hivatása magasla­tán, sőt a megbízhatósága tekintetében sem volt egészen kifogástalan. Potiorek táviratai a merényletről. Ilyen viszonyok között vonult be Sara- jevóba Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége. A merénylet lefolyásáról Po­tiorek tábornok két táviratot küldött a király kabinetirodájához, mindkettő ed­dig teljesen ismeretlen volt. Az első táv­iratot Potiorek közvetlenül a merénylet lefolyása után délután két órakor adta fel, tartalma a következő: »Ö császári és királyi Fenségének, Fe­renc Ferdinánd és őfenségének, a her­cegnőnek, mai útja alkalmával, a leg­messzebbmenő biztonsági rendszabá­lyok dacára sikerült egy szerb tipográ­fusnak e'őbb egy kisebb lövedéket, ké­sőbb egy nagyobb bombát doni arra az automobi’ra, amelyben a császári és királyi fenségek és én foglaltam helyet, épen akkor, amikor utunk az Appel- kvaien vezetett át. A merénylet nem si­került és csak a következő automobili- ban ülő szárnysegédem, Merizzi alezre­des, továbbá gróf Boos Wa’dee és va­lószínűleg néhány ember a közönség kö­réből sebesült meg könnyebben. Az ut további folyamán, a városházából jövet, császári és királyi Fensége annak az óhajának adott kifejezést, hogy meglá­togatja a he’yőrségi kórházban elhelye­zett Merizzi alezredest. Útközben egy szerb középiskolás, az autó közvetlen közelében rálőtt ő császári és királyi Fenségére és fe’eségére és eltalálta mind a kettőt. Erre én az automobilt azonnal a köze'beníekvő Konak-felé irányittat- tam, ahol nyomban rendelkezésre állt or­vosi segítség, ennek dacára úgy ő csá­szári és királyi Fensége, mint a fenséges hercegnő a legközelebbi negyedóra fo­lyamán kiszenvedtek. Mind a két me­rénylőt, akik ezt a borzalmas tettet el­követték, a helyszínén letartóztatták, az okét környékező néptömeg majdnem agyonverte őket. Potiorek.» Amint látható, Potiorek jelentése aránylag nagyon rövid volt, dacára, hogy a merényletnek egyéb érdekes részei is voltak. Különösen érdekes az a tény, hogy a magyar titkosrendőrök, akiket Budapestről vezényeltek Saraje- vóba, az első merénylet után, amely néhány jelentéktelen sebesülést nem szá­mítva, meghiúsult, összefogdosták az uc- cákon lézengő gyanús elemeket, Cabri- novicot és a későbbi gyilkost, Gavrilo Principet is. Bekísérték őket a rendőr­ségre, innen azonban érthetetlen okból szabadon bocsátották valamennyit. En­nek a feltűnő intézkedésnek állítólag az a magyarázata, hogy már a sarajevói rendőrség tagjait is megfertőzte a szerb propaganda. Potiorek második táviratában, ame­lyet junius 29-én intézett Bolfras utján a királyhoz, néhány igen érdekes részlet van: »Sarajevo jelenleg nagy tüntetések színhelye. Egyik oldalról a szerbek ellen, másik oldalon a szerbek a katholikusok ellen tüntetnek. Emiatt szükséges volt nagyobb katonai karhatalom kirendelése. Néhány külső állomásról is jelentés ér­kezett a szerb lakosság feltűnő gyanús magatartásáról, minek folytán számolni kell esetleges zavarokkal. Hogy miképen történjenek lépések ezeknek a kívülről jövő izgatásoknak a megfékezésére, azt nem tudom megítélni, de ismét hangsúlyoznom kell azt a már többször kifejtett meggyőződésemet, hogy a normális helyzetet csak egy eré­lyes külpolitikai akció állíthatja helyre Boszniában és Hercegovinában. Hasonló távirat ment a hadügyminisz­terhez is. Potiorek.» Bardolff ezredes jelentése. «Midőn az urak ő császári és királyi fenségét vérezni látták, Hüíenbrenner őr­nagy saját kezdeményezéséből orvos után szaladt, báró Morseny pedig a me­rénylő elfogatásában segédkezett. Köz­ben gróf Erbach százados Lanjus grófnő védelmére sietett. Mire a fenséges pár autója a Konak- hoz ért, az orvosi segítség már a hely­színen volt, még pedig dr. Wolfgang törzsorvos és dr. Payer ezredorvos sze­mélyében. Hőger őrnagy kezdeménye­zésére berende’ték dr. Arnstein főtörzs­orvost, dr. Pollakot, a helyőrségi kór­házból, valamint dr. Hochmann ezredor- vost. Ezekhez csatlakozott azután dr. Fischer kormánytanácsos, udvari orvos Amidőn ezek megérkeztek, a császári és királyi fensége teljes öntudatlanság­ban feküdt. Alig tudott már lélekzeni, a pupillák csak gyengén reagáltak, a szív nagyon halkan dobogott, a pulzust alig lehetett érezni. A sebből és a szá­jából állandóan vér folyt. Tiz perc múl­tán — körubelül 11 órakor — beállt a halál, ő császári és királyi fensége, kö­rülvéve kíséretének tagjaitól, halt meg. Őfensége, Hohenberg hercegnő körül, bár a halál már beállt, mielőtt a Ko- nakba értek volna, Lanjus grófné és egy orvos fáradozott. A főudvarmester és a szárnysegéd emelték ki a kocsiból. Mind a két magas üraságot a kiséret és a Konak személy­zete vitte fel az első emeletre. Nyomban papot hivtak, aki őfenségéi­ket ellátta az utolsó kenettel. Közben megérkezett őexcellenciája, Stadler érsek is a papsággal és imát mondtak. A ma­gas uraságokat a Konakban két ágyon ravatalozták fel a további parancs beér­kezéséig.» Eddig tart Bardolff ezredes jelentése, melyből látható, hogy szinte végzetszerü balsors kisérte Ferenc Ferdinándot és feleségét sarajevói látogatása alkalmából. A téves intézkedések egész sora va­lósággal bekergette őket a merény­lők ölébe. Ki tudja, milyen lenne ma a világtör­ténelem, ha a véletlenek sorozata elma­rad és a trónörököspár elkerüli a haláM- hozó golyókat. M — ------------------c— v. : ••=—r=g S óz egész éleiken hű bárói JsMk líBL \99 XgBsPQ VARRÓGÉP. Heóv&zűfvzet&sv fieltéieleJc y^lax^sjony havi rés-zlel&Jo. SINGER VARRÓGÉP RESZV TÁRS. Kiskunhalas Malom. u. 4. m Hirdessen a Helyi Ertesitö-ljsn

Next

/
Oldalképek
Tartalom