Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-11-09 / 90. szám
1929. november 9. szombat XXIX. évfolyam. 90. szám ■ló kö- icgy a jövök, szép i kabá=> szőrme kai, saját be kés lsőran- ígekről akon. ittel (ház 51 és irut 22 Ilmán azdasági Hetében art fali, :sztő és és szem- y válasz* irilliáns, ,?t pénzt, ezüstöt ) magas órát és ontosan it ß Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Helyben ........ .. . IS P 80 fill. | Vidékre ................... E GY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR Alapította i PRÄGER FERENC Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal i Városháza épületében Magyarország ereje — az egység Mussolini egy magyar publicista előtt a következő nagyjelentőségű nyilatkozatot tette: — Azt hiszem, hogy nincsen nép, amely valódi, történelmi értékkel biró j eredményt tudna elérni, ha elhagyja j saját hagyományainak alapját, vagy megtagadja múltjának évszázados tapasztalatait. Minden rendszer, minden kormányforma természetszerűen egy nép szükségleteinek, társadalmi tagozatának, gazdasági helyzetének és szellemi életének az eredménye. Kell, hogy minden nemzetnek meg legyenek a saját törvényei és intézményei, amelyek történelmében gyökereznek, a valósághoz alkalmazkodnak és vérmérsékletével harmonikusan egybeolvadnak. — Nem hiszek a mesterségesen importált eszmékben, épugy, mint ahogy nem hiszem azt, hogy akármilyen elvontan kigondolt séma megfeleljen minden népnek és minden politikai éghajlatnak. Amint azt már más alkalmakkor mondottam, én a demokráciát épen abban hibáztatom, hogy megformál egy ember ; vagy egy néptipust és aztán valóban el is hiszi, hogy ilyen ember vagy nép csakugyan létezik is. Innen származnak aztán a szörnyű csalódások, a történelem nagy tragédiái. Ezenkívül a demok- j rácia az a rendszer, amely a választód j polgároknak megadja a szuverénitás illúzióját — de csakis az illúzióját. A valóságban pedig és mindenekfelett a magukat demokratikusoknak nevező or- j szágokban, azok a po’itikai, vagy plu- | tokratikus csoportok, a szuverének, ame- I lyak közvetve vezetnek és olykor köz- ; vetlen brutalitással cselekszenek. — Elképzelhetetlen, hogy olyan intézmények, amelyeket valamely sok százados civilizációval és majdnem határtalan területtel bíró s nyers anyagokkal bőven megáldott nagy állam magának kiküzdött és kifejlesztett, — sikerrel al- : kalmazhatók legyenek olyan népeknél, j amelyek — eltekintve a származás, a ; faj és a kultúra különbözőségétől —- szemben állanak a terület és a nyersanyaghiány súlyos problémájával és amelyekre esetleg egy életbevágó feladat megoldása vár. Természetesen nem beszélek egy másik irányzatról, amelyet nem is nevezek politikának, hanem bom- lasztásnak, amely már az önök országát is fenyegette egyszer, aminthogy fenyegette az enyémet is és amellyel megküzdöttünk és amelyet mindketten legyőztünk. — A létért való küzdelem a nemzetek, épenugy, mint az egyének számára, egyre kevesebbé vált és még keserves- sebbé fog válni. Ma egy nép sem em- gedheti meg magának a költséges, theoretikus kisérletezések luxusát. — Ami pedig különösképen magát a magyar nemzetet illeti, annak dicsőséges történelme, ezer éves kultúrája és ősi alkotmányos öntudata van. Meg tudja tehát találni és inkább, mint bármely más népnek meg is kell tudnia találni önmagában saját életének és saját fejlődésének normáit. — Magyarország mai helyzetének súlyos problémájáról csak megismételhetem, amit már tavaly mondottam az olasz szenátusban, a gyülekezet általános helyeslése közepette. Magyarország számíthat Itália barátságára. A Duname- dencében Magyarország ezer esztendő óta kiváló fontosságú történelmi hivatást tölt be. A magyar nép telve hazaszeretettel, erejének öntudatával, kitartó munkás a béke idején: jobb sorsra érdemes. Magának Európának s az európai békének érdekében jó lenne tehát, ha a magyar nemzet sorsa valóban jobbra fordulna. — De ez a kérdés nincs semmi összefüggésben Magyarország nagyobb, vagy csekélyebb demokratizálódásával. Ellenkezőleg, úgy hiszem, hogy csak minden belső ellentét kiküszöbölése teheti lehetővé és siettetheti ennek a súlyos problémának megoldását. Átkelés közben nem cserélünk lovat. Harc közben nem vitatkozunk taktikáról, vagy stratégiáról. Ma Magyarországnak mindenekelőtt fegyelmezett és tartós kormány;- zatra van szüksége, összes fiainak munkás egyetértésére és kormányának erős és biztos kezű vezetésére. Mondja meg a magyar népnek, hogy Magyarország csak akkor bizonyítja be a világ előtt, hogy teljesen méltó arra a jövőre, amit remél és amit nem szabad kockáztatnia, ha minden belső visszavonást és egyef- lenkedést kerül és ha, miként az utóbbi években tette, egységes és egyetértő nemzet példáját adja. Ez az, amit neki az olasz nép testvéri szeretettel kíván. Az újjáalakuló vármegye tisztujitására pályázatot hirdet a főispán A páSyázat határideje november 20 Az uj törvényhatósági bizottság — egyes érdekképviseleti tagokat kivéve — már megalakult és várja a meghívókat, hogy a vármegyei iisztujitásra egybegyüljön. Pestmegye tisztújító közgyűlését november 20-ika előtt semmiesetre sem fogják összehívni, igy tehát az uj törvényhatósági bizottság ezen első nagy ténykedésére minden bizonnyal csak december első felében kerül majd sor. Egyébként a megye hivatalos lapjában már meg is jelent Preszly főispán pályázati hirdetménye a vár- ; megyei tisztujitással kapcsolatosan, i Az érdekes pályázati hirdetmény igy hangzik: A folyó évi vármegyei általános tisztujitás alkalmával a választás alá eső vármegyei tisztviselői állások betöltendők lévén, azokra pályázatot hirdetek és pedig: 1. a VI. fizetési állásba sorozott al- ispáni állásra, 2. a VII. fizetési osztályba sorozott vármegyei főjegyzői állásra, 3. a VIII. fizetési osztályba sorozott két vármegyei másodfőjegyzői állásra, 4. a IX. fizetési osztályba sorozott tizenkét vármegyei aljegyzői állásra, 5. a VII. fizetési osztályba sorozott vármegyei tiszti főügyészi állásra, 6. a VIII. fizetési osztályba sorozott három vármegyei tiszti alügyészi állásra, 7. a VII. fizetési osztályba sorozott vármegyei árvaszéki elnöki állásra, 8. a VIII. fizetési osztályba sorozott tizenhárom vármegyei árvaszéki ülnöki állásra, 9. a VII. fizetési osztályba sorozott tizenhét járási főszolgabírói állásra, 10. a IX. fizetési osztályba sorozott huszonhét szoigabirói állásra. Felhívom mindazokat, akik ezen állások valamelyikére pályázni kívánnak, hogy a Vármegyei Ügyviteli Szabály/- zat 4. §-ában előirt utón és módon az 1883. évi I. te. és az 1929. évi XXX. te. szerint megkívánt minősítést igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket hozzám címezve, folyó évi november hó 20. napjáig nyújtsák be a vármegye alispánjához. Budapest, 1929. október 30. napján. Preszly, főispán. A halasi tisztviselők lakbérügyének rendezése kedvező elintézést nyer — mondotta Dr. Babó Imre az Egységes-párt elnöke A lakbérügyek rendezésével a mai minisztertanács foglalkozik A megoldandó problémák közül egyike az, amely erősen foglalkoztatja a város közönségét, a tisztviselők lakbérügye. Az már ismeretes, amelyről egyébként rreg is emlékeztünk,' hogy a halasi köztisztviselők lakbérügye a mostani rendezéssel kapcsolatban kedvező elintézést fog nyerni. Értesülésünk szerint a lakbérüggyel a mai pénteki minisztertanács foglalkozik, amelyről Wekerle Sándor pénzügy- miniszter a közeli napokban már a rendeletet kiadja. A lakbérügy rendezésével kapcsolatban dr. Babó Imre, az Egységes- párt elnöke tiszteletre méltó munkát végzett és bátran mondhatjuk, hogy az ő utánajárásának köszönhető, hogy a tisztviselők lakbér- ügyét rendezik. A hosszú idő óta húzódó kérdésben már sokat tárgyalt és legutóbbi tárgyalásai folyamán sikerült elérnie, hogy a halasi tisztviselők jogos kérelmét teljesitik, örömmel közöljük I ezt olvasóinkkal és hisszük, hogy a város osztatlan hálája kiséri dr. Babó 1 Imrének ez ügyben tett fáradozását is. A lakbérügyről munkatársunk beszélgetett dr. Babó Imrével, az Egységespárt elnökével, aki a következőket mondta: 1 — Városunknak magasabb lakbérosztályba sorozásának kérdését pártunk már régebben magáévá tette s ez ügyben állandó figyelemmel járt el. Régebben ezt a kérdést egyáltalán nem lehetett elintézni, mert külön egy várost nem vett ki a pénzügyminisztérium a régi lakbérosztályból s csakis az általános rendezéssel kapcsolatban volt hajlandó a kérelmet tárgyalás alá venni. Az ügyben már több mint két éve járunk el, s állandóan figyelemmel kisértük és mihelyt valami lehetőség látszott, hogy a kérdés tárgyalható, mindjárt érintkezésbe léptem képviselőnkkel, báró Prónay György államtitkárral, aki mindenkor készséggel járt el az ügyben. Legutóbb is — mivel tudomásomra jutott, hogy rövidesen döntés alá kerül a kérdés — felkerestem báró Prónay György államtitkárt s vele együttesen tár gyaltunk az országos Egységespárt elnökével s tárgyalásunk folytán a pénzügy- miniszter a lakásviszonyok helyszíni megállapitása céljából kiküldöttet küldött városunkba, aki a már általam a pénzügyminisztériumnak előzetesen, rendelkezésre bocsátott és hivatalból beszerzett adatok alapján sok lakást meg is tekintett s eljárásáról jelentést tett a döntés előtt, ami tudomásom szerint rövid idő alatt megtörténik s hiszem, hogy az ügy'— közmegny ugvásra — kedvező elintézést nyer. Legutóbbi tárgyalásunk alkalmával kértem azt is, hogy, ha lehetséges, a lakbérek kiutalása visszamenőleg eszközöltessék s ha erre mód lesz, ez meg is történik.
