Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-05-11 / 38. szám

m zső ti a ágét, t és ütést lián« ) mi» iató. zin ióan mdü I és 1 on i a gást. sík )b kí= :ünő 'agy kap« íyug- óval ■n fel« lázi« :yel= ukor, és az áru uá« k be Aki >tká« gyen i al« rálát, állal« ílmét { ké» tűz« tűket íetik vit°l= >sabb :apá= kát» ató nn azsa* en május 11. Kiskunhalas Helyi Értesítője ben jsá­í-én-12 őrlő tok, igot >m ke ll ’-ági ;n ili, és am­asz» is, nzt, 5t gas é~ an — Halálozás. Teodorovifs Ferenc ny. főerdőtanácsos 68 éves korában kedden Halason meghalt. Temetése csütörtökön a városházáról ment végbe nagy rész­vét mellett. Az elhunytban Takács Já­nos erdőmérnök édesapját gyászolja. Kinevezések. Pest vármegye főis­pánja ifj. dr. Teemple Rezső budapesti ügyvédet tiszteletbeli t. ügyésszé, dr. Theisz Oszkár községi orvost az abo- nyi járás tiszti orvosává, dr. Szelényi Károly tényleges szolgálatra beren­delt tb. szolgabirót közigazgatási gya­kornokká, dr. dementis Ervin buda­pesti lakost tb. szolgabiróvá nevezte ki. Itt említjük meg, hogy Pest vármegye főispánja a közszolgálat érdekében dr. Brunner Béla ráckevei és dr. Teszáry László monori járási szolgabirókat köl­csönösen áthelyezte. — H gimnázium ifjúsága junius 1-én tartja a Sóstón szokásos táncmulatság­gal egybekötött majálisát, melyre ado­mányokat köszönettel fogad és hirla- pilag nyugtáz a Rendezőség. — Házasság. Kiss Juliska és Greguss Imre f. hó Ilién, szombaton d. u. 5 órakor a helybeli ref. templomban há­zasságot kötnek. — Táncmulatság. Az Iparos Ifjúság Önképző-Egyesülete pünkösdi báljára nagyban folynak azelőkészül etek JAmegl- hivók széjjel lettek küldve. Aki téve­désből meghívót nem kapott, de arra igényt tart, forduljon a vigalmi-bizott­sághoz (Kőhid-u. 1. sz.) — Ä Hangya vetőmag-tengerije máj. hó 3-án megérkezett s egy héten belül el is kelt. Jól jártak azon hangyatagok, akik megvárták e nemesített vetőma­got, mert teljesen egészséges, kifogás­talan kukoricához jutottak. Készséggel megállapítjuk, hogy a késedelmes szál­lításnak a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara, a Vetőmagvizsgáló Állomás, vagy a földmivelésügyi miniszÁtérium oka nem volt, hanem a hosszantartó szigorú tél, amelynek befejezte után foghattak csak hozzá a vetőmag vizs­gálathoz s ez hosszú időt vett igénybe. A földmivelésügyi minisztérium addig a szállítást nem engedte meg, míg a vetőmagot felül nem vizsgáltatta. Ä Hangya vezetősége, — Ä halasi posta figyelmeztetése. Má­jus hó 12-től kezdődőleg vasárnapokon iés munkaszünetes ünnepnapokon (Szt. István napján, Áldozó csütörtökön, Űr­napján, Karácsony első napján) a hiva­vatalban jelentkező feleknek kizárólag délelőtt 8 és' 9 órák között adatnak ki a hírlapok, folyóiratok, közönséges és ajánlott levélpostai küldemények, vala­mint romló tartalmú és gyógyszert tar­talmazó csomagok díjmentesen, az egyéb könyveit küldemények pedig csak az expressdij és egyéb esedékes dijak lefizetése ellenében. Ezen idő után, vagy­is 9 órától — minthogy személyzet szabad — semmiféle küldemények ki­adása nem követelhető. Ugyanezen naptól kezdve a kézbesítők a második kézbesítői körútjukra az eddigi délutáni 2 óra helyett már 1 órakor kiindulnak. Bocsa község elöljárósága a község területén és pedig a kisbócsai, vala- | mint a bagibócsa határrészeken újon- j nan építendő egy tantermes tanítói lakással egybekötött elemi népiskola ; és ahhoz tartozó mellékhelyiségek : munkáinak vállalati utón való bizto- | sitása céljából nyilvános Írásbeli egy­ségáras versenytárgyalást hirdet, j Ajáanlatok felbontásának határnapja május 16-án, délelőtt 11 óra. I J — Hz áll. polg. fiuisk. tanárikara f. hó 7-én, kedden d. u. 3 órakor tartotta meg a harmadik szülői értekezletet. A tanácskozás iránt a növendékek szülei és hozzátartozói szép érdeklődést tanú­sítottak. Kárpáti Elemér igazgató a polgári iskolák hivatásáról és a szülői értekezletek céljáról beszélt. Henni Ala­dár a szülői és tanári tekintélyről érte­kezett. A tanácskozás végén az intézet tanárai tájékoztatták a megjelenteket a tanulók magaviseletéről, szorgalmáról és tanulmányi elhaladásáról. Az értekezlet fél 6 órakor ért véget. — Meghívó. A Kiskunhalasi önképző- Egylet (Szabadkai-ut 1. szám) május hó 19-.én, pünkösd vasárnapján, székház­építése alapja javára, szigorúan zárt­körű táncmulatságot rendez. Belépti-dij személyenként 2 P. Kezdete este 8 óra­kor. — Ä tűzoltók ruházatának megren­delése. Kiskunhalas város hivatásos tűzoltósága részére 12 öltöny nyári egyenruha elkészítésére pályázatot hirdetnek. Minták megtekinthatök a tűzoltó laktanyában bármikor. Zárt Írásbeli pályázati kérelmek »Városi Tűzoltók nyári ruhakészitésére aján­lat« cimmel, f. hó 16-án, déli 12 óráig adandók be a városi iktató hi­vatalban. Hz Országos Magyar Kereskedők Egyesülete az elmúlt vasárnapon ün­nepelte meg fennállásának 25 éves fordulóját nagyszabású jubiláris köz­gyűlés keretében. A diszgyülésen úgy kereskedelmi, mint közéletünknek számos kiválósága megjelent. fl Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara május 9>én tartotta Kecskeméten közgyűlését. A közgyűlés eseménye volt Purgly Emil elnöki megnyitóbeszéde, amelyben az Alföld mezőgazdasági hely­zetét s a szükséges tennivalókat fog­lalta össze, vagyis a végrehajtandó ag- rárprogramm útját jelölte meg. Kiskunfélegyházán a m. kir. posta­vezérigazgatóság az épülő földszin­tes áramértékesitő épület összes munkáira május 18-án, délelőtt 11 órai határidővel nyilvános verseny- tárgyalást tart. SPOUT A Kiskunhalasi AC vezetősége elegét óhajt tenni tagjai azon óhajának, hogy a május 26-iki kalocsai döntő mérkőzésre indítson, illetve szervezzen társas Uta­zást autóbuszon. Amennyiben megfelelő számú jelentkező lesz, úgy egy, esetleg két autó ^s rendelkezésre fog állani. Mig a csapat, hogy pihenten állhasson ki a nagy erőpróbára, reggel vonaton fog utazni. — Autóbuszra jelentkezni lehet Tegzes Kálmán r.-főfelügyelőnél. Autóbusz-dij: 3 pengő. A KAC csapata — 6 tartalékkal — tegnap Jánoshalmán szerepelt barátsá­gos mérkőzésen és 1:0 arányban vere­séget szenvedett. A vezetőség a sok sérült játékos miatt volt kénytelen a tar­talékokat szerepeltetni. Nagyon gyönge volt a biró és nyomta a halasiakat. Pünkösd vasárnapján a Nemzeti SC, mig Pünkösd hétfőn a Postás SE csa­patai vendégszerepeinek Halason. Nagy áldozatot hoz a KAC, hogy két napra egymás után fővárosi csapatot hoz le. Ezen mérkőzésekre lapunk hasábjain még visszatérünk. T. S3 Egészséges, fagymentes étkezési burgonyát árusít a Hangya. ins MEGHÍVÓ 12-én az Alsósöregszőlőkben müut mel» let Koesis-pálmkafőzővel szemben Lázár István né házánál májusfával egybekötött táncmulatságot rendezünk, melyre tiszte» lettel meghívjuk a tánckedvelő ifjúságot. Belépődíj SO fill. Kezdete d. u. 2 órától éjfélután 2 óráig. Zenét Farkas testvérek zenekara szolgáltatja. Jó ételekről és xta» lekről Makaí bácsi vendéglős gondoskodik. Jöjjön ki mindenki, ha jól akar mulatni. Tisztelettel a rendezőség. REGÉNY Irta: BOROSS FERENC Különben is ez alatt az idő alatt fel fogok ébredni és egyetlen lövés ele­gendő lesz, hogy a vakmerő hanyatt- homlok meneküljön onnan. Miután földalatti fedezékemet ily módon elkészítettem, felkusztam a tölcsér peremére, hogy a körülöttem settenkedő hiénák és sakálok közül egyet-kettőt lepuffantsak. Erre azért volt szükség, hogy néhány óráig amíg az elejtett dögöket felfalják tár­saik, engem békén hagyjanak. Az éhes hiéna az embertől se fél. Amikor megjelentem a homokvár te­tején, persze azonnal észrevették ezek a förtelmes állatok, amelyek oly közel voltak, hogy iszonyú bűzük is az orromba csapódott. Fél perc se telt belé és már háromat is másvilágra küldtem közülök. A többiek, amelyek a puskalövésre pár száz lépéssel hát­rább futottak, most újra előjöttek és kiállhatatlanul undok és ijesztően fé­lelmetes hangjukon örömvonitásba kezdtek a jó falat láttára. Lehuzódtam a tölcsér szélén s a homokra lapulva figyeltem, hogyan lakmároznak a hiénák s az egyre na­gyobb számban előkullogó sakálok. Csak immel-ámmal s nem nagy gusz­tussal falták a hullákat. Eszembe ju­tott, hogy a hiéna s a sakál nem szívesen s inkább csak kényszerű­ségből eszi meg a friss dögöt. Minél bűzösebb, puffadtabb és öregebb a hulla, annál jobban szereti. A távolból most oroszlánbömbölés hallatszott. Pokolian félelmetes hang volt. A lakmározó állatok földig la­pultak és percekig remegtek a hang hallatára. Én is jobbnak láttam fedezékembe vonulni s kipihenni fáradalmaimat. Lehuzódtam hát üregembe s kinyuj- tózkodva a fenekén, hamarosan mély álomba merültem. Már régen sütött a nap, ahogy felébredtem. Sietve kimásztam fede­zékemből és körülnéztem. Sehol egy lélek se, csak az este agyonlőtt há­rom hiéna csontmaradványai világí­tottak kísérteties fehérséggel a ho­mokon. Konzervet és kétszersültet fogyasz­tottam, aztán friss erővel s ameny- nyire a laza homok engedte, neki vágtam a további útnak. A végesza- kadatlan homoktenger, a sivár pusz­taság már nagyon ráfeküdt a kedé­lyemre. Szerettem volna már ember* látni, vagy legalább fát, zöld és ele­ven fát, hogy az életnek nyomait lássam. Bizony egész nap egy strue- madáron kivül semmit se láttam. Az is oly gyorsan futott, hogy hamaro­san eltűnt. A Szahara »gyorsvonata« bámulatos könnyedtséggel iramodott tova a laza és süppedős homokon, amelynek errefelé beljebb ő az egyed­uralkodója. De csak napközben. Éj­szakánként egy-egy antiloppal vagy gazellával a fogaik között a nagyobb ragadozók is bejönnek a sivatagba még idáig is: 50—60 kilométer mély­ségig, hogy nyugodtan és háboritás kül fogyaszthassák el vacsoráikat. S mivel már újból közeledett az este, a tegnapihoz hasonlóan, mene­déket kellett építenem. Annyira be- | vált ez a védelmi rendszerem, hogy \ lakásom fenekén minden félelem nél- ‘ kül, nyugodtan pihenhettem. Egyedül • csak az óriáskígyótól remegtem, a I melyről annyit mesélt nekem Hasszán jj barátom. Azt állította, hogy négy- J ven méteres, hatalmas kígyók élnek a j Szahara belsejében, amelyek különös | előszeretettel vadásznak az emberre. Én azonban, őszintén megvallom, ilyen kígyóval nem találkoztam a Sza­harában. Kisebbfajta mérgeskigyóra. ellenben nem egyszer rátapostam. Szóval újból megépítettem a fede­zéket és lepihentem. A mai éjszakám azonban nem múlt el minden baj nélkül. Bizonyára nagyon mélyen aludhat­tam, talán horkoltam is és ennek kö­szönhettem a kellemetlenséget. Egyszer csak arra ébredtem fel, hogy valami vagy valaki a mellemen kaparász. Önkéntelenül is védekezés* re emeltem a kezem és ez volt a vesztem. Felemelt kezembe négy éles karom vésődött bele olyan mélyen és fájdalmasan, hogy felorditottam. Úgy látszik, erre megzavarodhatott egy kissé a fenevad, mert óriási bőm- bölés közben eleresztette a kezem. A hangjáról megismertem: király- tigris volt. Villámgyorsan fegyveremhez kap­tam és egymásután kétszer megnyom a ravaszt. Hatalmas ugrással mene­kült a bestia, amelyet nem találtam el. Oly nagy nekirugaszkodással tette meg az első ugrást, hogy a nem túlságosan szilárd fedezék csaknem teljesen rámszakadt. Ahogy svungot vett a tigris, összelapitotta a fede­zékemet. Ezen az éjszakán már nem igen tudtam többé aludni. Időnként egy- egy lövést adtam le, hogy elriasszam a tulmerész vadakat. Sikerült is tá­vol tartani az éjszaka további részé­ben őket. Mégis alig vártam, hogy megvirradjon. Végre nehezen eljött a reggel. Összeszedtem holmijaimat és kora reggel utnajk eredtem. Ezen a napon már erősen lohadt lelkesedésem. Vi­zem bármennyire is spóroltam vele, fogytán volt. Pedig a szaharai hő­katlanban ez a legfontosabb. A viz! A vér megsürüsödik az erekben, a torok kiszikkad, tiz percenként kell vizzel locsolni a test égő poklát. Mire fejem fölé ért az égető nap, már egy gyüszünyi vizem sem volt. Oázisnak pedig nyoma sem látszott. Kétségbeesetten kapkodtam térké­pem után, amelyet még Hasszántól kaptam s megnéztem, hogy merre mutatja az első oázist. A térkép szerint a közelben való­ban oázisnak kellett lennie. Igen ám, de a valóságban sehol sem láttam. Talán elkerültem, talán eltévedtem s most rossz irányba megyek? — ve tődtek fel bennem a kellemetlen gon­dolatok. Vagy tán a térkép rossz? — Mindegy! most már minden mindegy — gyerünk tovább! — ösz­tökéltem fáradt testemet és egyre jobban csüggedő telkemet. — Ha visszafordulok: úgy ment­hetetlenül elveszek; ha előre megyek, talán még megtalálhatom az oázist. — biztatgattam magam. Amennyire csak lehetett, megket- tőztettem a lépteimet. A szomjúság most már egyre jobban kinzott. Úgy éreztem a nyelvemet, mintha száraz kóró feküdt volna a számban. S mintha forró ólom keringett volna ereimben. (Folytatjuk.) Mindenféle nyomtatványokatgyor» san, ízlésesen, méltányos árban ké* szít a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom