Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-03-30 / 26. szám

8 Kisktmhalaa Helyi Értesítője március 30 Megállóhely ff müélvezö szegények históriája Fedák Sárival 1929-ben Fedák Sári már visszavonult a za­jos színházi estéktől, de azért mégse annyira, hogy ne szerezzen néhány kellemes percet tisztelőinek és ér­tékes órákat a kulturéhes közönség­nek. Fedák Sári tehát a rádióba csi- csergeti bele fiatalságát és hangjá­nak szivbebicsakló futkározását a skála létráján. Körülbelül félmillió em­ber élvezte a múltkoriban is a nagy Zsazsa rádiós torokgimnasztikáját s a félmillió hallgató közül a kecske­méti szegényház lakói voltaik tán a legboldogabbak, akiknek sivár és szomorú életét az illúzió szivárvány- színeivel festette be néhány órára Kukoricza Jancsi éneke. Mert rádió is van már a kecske­méti szegényházban, három lámpá- sos, gyönyörű masina, amely kitűnő hangszóróval is fel van szerelve. Ez az áldott szerszám tette lehetővé, hogy életükben talán először meg­hallgatták János vitéz bűbájosán ro­mantikus énekeit. Sírtak is a sze­gény menházi lakók, mert Kukori­cza Jancsi bizony még most is, Já­nos bácsi korában is tud rakatni. Másnap aztán elhatározták a sze­gényház szegényei, hogy szépen megirt levélben köszönik meg Fe­dők Sárinak ai élvezetet, amit 150 elhagyatott, sivár sorsú embernek okozott A gondolatot tett követte s Fedák Sári címére elment a levél. Néhány nap múltán már megjött a válasz is. Nagy pecsétes levél, ame­lyet reszketve bontogattak fel az öreg gyerekeik, a szegényház szegé- ‘ ínyei. A levélben fénykép volt s a fénykép Kukoricza János kisbojtárt j ábrázolja. A fénykép alján szunyoglábu be­tűk sorakoztak egymás mellé négy vagy öt sorban. S Fedák Sári ara­nyos szivének jósága sugárzott a so­rokból betüzgető öreg menházla- kók felé. Isten áldását küldte a men« házra és annak lakóira a nagy Zsa­zsa, akinek a szive mintha sokkal szebben szólna, mint az éneke. — Zsazsa nagy nő, de a szive még nálánál is nagyobb! — mondogatja j azóta szüntelen özvegy Tóth Imréné, ; a kecskeméti szegényház 93 éves matrónája, aki vagy másfélszáz tár­sával egyetemben dehogy is mulasz­taná el, hogy naponta százszor is megne tekintse Fedák Sári arcképét, : amely gyönyörű keretbe foglalva ott ékeskedik a szegényház társalgójá­nak hófehér falán. Az irredenta politikai irodalom kiváló újdonsága Mesterházy Ambrus a kitűnő és ismertnevü újságíró „Rabok va* gyünk mostanáig“ c. könyve, amelyről a budapesti és a vidéki magyar sajtó a legnagyobb elis­meréssel emlékezett meg. A könyv nemcsak irodalom, hanem súlyos politikai megállapítások forrás» munkája, a kisebbségi kérdés bo» nyolult útvesztőjében. A könyv az ország valamennyi vasúti hirlapáru» sító pavilonjában, Halason pedig Hurt A. Ferenc és Pressburger* féle könyvkereskedésben és kiadó« hivatalunkban kapható. A kisipari hitelnyújtás a legége­tőbb kérdése az iparosságnak mondja az országos ipartestület igazgatója A pestmegyel kézműves társadalom posztultiban van Ismeretes, hogy a nehéz gazda­sági helyzet mindenkit egyformán sújt. Az iparosság sem kivétel ez alól és különösen más terhek is van­nak, amelyeknek megszüntetése az iparosság jobb helyzetét volna hi­vatva előmozdítani. Budapesti munkatársunk illetékes helyről a következőkben nyert nyi­latkozatokkal mutatja be az iparos­ság legfontosabb és legsürgetőbb problémáit. Dálnoki Kovács Jenő, az Országos Ipartestület igazgatója ezeket mon­dotta: — Pest vármegyei ipari kérdések tulajdonképpen nincsenek, mert az egész ország területén egyformán rosszak a kisipari viszonyok. Pest vármegye ipari problémái teljesen azonosak a többi vármegyéivel és ugyanazok az óhajok és kívánalmak segíthetnek Pest vármegyén is, mint < az ország többi részén. A kisipari hitelnyújtás prob­lémája tulajdonképpen a leg­égetőbb kérdés, amelynek eddigi elégtelensége okoz­ta a legtöbb bajt. Ezenkívül a pest­megyei közönség fogyasztóképessé­gének csökkenése is fontos előidé­zője a kisipari munkanélküliségnek. Az adóterhek is súlyosak s a mun­kanélküli kisiparosok anyagi helyze­tének romlásához nagyban hozzájá­rulnak. Az Ipartestületek Országos Sző« vétségé a következőkben vázolta a kisiparosság súlyos helyzetének okait s azokat az intézkedéseket, amelyeknek megtételétől javulás vár­ható : — Pest vármegyében három ipari körzet is működik, amelyek hatal» más propagandát fejtenek ki a me» gyei iparosság anyagi helyzetének í javításáért, valamint a szakképzett« j ségük fokozásáért, sajnos azonban 1 az ipari munkanélküliség okai és j eredői kivülfekszenek a körzetek körén. Országos tünet a munkaal« kálóm hiánya, a gazdasági élet der« medtsége, valamint az ipari hitel hiánya. Éppen ezért a kormánynak kell gondoskodnia e problémák meg­oldásáról, miután csak ő rendelke« zik a segitésnyujtás eszközeivel. Sajnos, jelenleg nagyon is elégtelen az a tőke, amely hitelnyújtás céljából a kis« iparosok rendelkezésére áll, i amennyiben mindössze 16 pengő jut belőle egy-egy kisiparosra. Az . ország 250,000 kisiparosa közül alig 3—4000 kap jelenleg körülményes I módon megfelelő hitelt. Legalább 10 millió pengő« vei kellene emelni azt az összeget, amely a hitelnyuj« tás céljait szolgálja, miként a gyárosok részére gondoskodik hosszúlejáratú hitelről, úgy az iparosság« nak is megadja ezt a ked» vezménvt. Ami a munkaalkalom kérdését illeti, errevonatkozólag kijelenthetjük, hogy sok munkát adhatnánk az iparos­ságnak, ha kiszoritanok a külföldi árut. A most megalakult Külkereskedelmi Intézetre vár a nagy feladat, hogy kisiparosaink készítményeit eljuttasa a külföldre, miáltal sok«sok ezer ember jutna újból munkaalkalomhoz. Ezenkívül a forgalmi adó súlyos tér« hét is erősen érzi a mun» nélküli kisiparosság, mert a forgalmi adó általányt ak» kor is meg kell fizetnie, ha nincsen munkája. A kisiparosság a kereseti« adó létminimum határának feleme« lését is régóta sürgeti. A társada« lombiztositó terhek is ugyancsak súlyosak. Sok panasz és sérelem merült fel ezzel az intézménnyel kapcsolatban. A panaszok nagyrésze azon* ban az 1P0SZ közbenjárá* sára orvosoltatni fog. Erősen foglalkoztatja a kisiparossá­got a közszállitási szabályzat re­formjának kérdése is, amely ügyben a közeljövőben tartják meg a keres­kedelmi minisztériumban a szakta­nácskozást. A közszállitási szabályzat je­lenlegi tervezete nem elégí­ti ki a kisiparosságot, mert nem biztosítja, hogy a kézmű­ves iparosság a jövőben nagyobb arányban fog részesedni a közszál- litásokban. Eddig tudniillik nem sok eredménye volt azoknak a minisz­teri rendeleteknek, amelyek hangsú­lyozták ugyan, hogy a kisiparosságot is részesíteni kell a közszállitások- ban, de a gyakorlatban rendszerint a nagyvállalatok győztek. Éppen ezért azt kivánja a kisiparosság, hogy a közszállitási szabályzatban intéz­ményesen biztositassék az a joga, hogy számarányának, gazdasági je­lentőségének és termelőképességének megfelelően részesüljön a közszálli- tásokban. r Szőlőoltványok, gyökeres hazai vesszők, fajtisz­tán, legolcsbban a Nemzetközi Bor« kereskedelmi Rt -nál, Budapest! VIÜ., Kenyérmező-ucca 6 sz. Kéríea árajánatot! a—wawruwni—ii —i——>o hogy eredményesen lehessen támo­gatni a rászoruló iparos elemeket. Hosszúlejáratú hitelre van szüksége az íparostársadalomnak és az állam« nak lehetőséget kellene adnia, hogy í Nyomtatványokat olesó áron és ízléses kivitelben ké6zit lapunk nyomdája Agyonszurtak egy gazdálkodótamérgos- pusztai kocsmában Halálos végű korcsmái verekedés tör­tént kedden éjjel. A mérgespuszta* csendőrségen hétfőn éjjel jelentették, hogy az egyik korcsmában véres ve­rekedés volt. Azonnal csendőrök mentek ki a helyszínre, ahol már véget ért a csata és a korcsma padlóján hatalmas vértócsában holtan találtak egy idősebb embert, mig mellette egy másik, több sebből vérző fiatalabb em- bér feküdt. A korcsma ivója csatatér képét mutatta. A padlón széttört üvegdarabok, feldön­tött székek és asztalok jelezék, hogy hogy ott azelőtt véres üközett folyt le. A csendőrök elsősorban a korcsma- rost hallgatták ki, aki elmondotta, a csendőröknek, hogy hétfőn este nagyobb társaság szórakozott a korcsmában. Az egyik asztalnál többek társaságába« ült Peics Sztipán hatvanötéves gazdál­kodó és süket fivére Peics Béla. Egy másik asztalnál szintén többedmagávaí ittak Szaulics Veco és Macskovics Szti­pán ffiatal legények. A társaság eleinte csendesen viselkedett, de az elfogyasztott bor hatása alatt a beszélgetés a két vendég­csoport között egyre hangosabb lett és tizenegy óra tájban kitrt a harc. Hogy az ittas emberek mi miatt vesz­tek össze, azt nem lehet megállapítani és a korcsmáros csak annyit tudott mondani, hogy kölcsönösen ócsárolták egymást. Az általános verekedés akkor kezdődött meg, amikor Szaulics Veco huszonkét- éves legény felugrott és egy üveget vágott a padlóhoz. Erre többen széket kaptak fel és egy­másnak rontott a két ellenséges tábor. Üvegek törtek össze, asztalok dőltek fel és mikor a legádázabban folyt az ököl­harc, Szaulics előrántotta bicskáját és Peics Istvánra vetette magát. Az öregember és a fiatal legény között gyorsan lefolyt a harc. Szaulics olyan erővel döfte bicskáját a gazdálkodó fejébe, hogy a penge áttörte a koponyafalat és ketté­metszette az agyvelőt. A gazdálkodó hörögve összeesett és pár­perc múlva meghalt. Peics Bélát Macs­kovics Sztipán ütötte fejbe. Szaulics a gyikkosság elkövetése utó« kirohant az ajtón és eltűnt. Macskovicsot a csendőrök a helyszínen találták és azonnal letartóztatták. Még az éjszaka folyamán csendőrök je­lentek meg Szaulics lakásán, de a le­gényt nem találták otthon. Eközben el­terjedt a hire a gyilkosságnak és töb­ben jelentették a esendörségen, hogy látták Szalicsot a város felé menni. Kedden reggel a csendörparancsnok- ság közegei kezdték keresni az elmene­kült gyilkost, akiről megállapították, hogy az éjszaka folyamán több korcs­mában és mulatóhelyen megfordult. A csendőrök lépésröl-lépésre követték a gyilkos nyomát és utolérték. Szaulicsot előállították a esendörségen, de any- nyira ittas volt, hogy nem lehetett kihall­gatni. Kedden délután kihallgatták Szau­lics Vévót, aki azt mondotta, hogy nem emlékszik semmire, de neki úgy rémlik, hogy va­lamit csinált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom