Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)

1928-02-11 / 12. szám

6 Kiskunhalas Helyi Értesítője február 11 — Felülfi^etósek a ref. önképzőkör mulatságán A kiskunhalasi R f. Ön* képző Kör jelmezbálján a követke­zők fizettek felül Dr Zilah Benő. dr. Babó Imre, 20—20 P dr. Gusztos Károly, dr Kathona Mihály, 10—10 P, Babó Lajos 8 P, Babó Károly, Makay Károly 6—6 P, dr. Nagy Pál Ferenc, dr. Keresztes Béla 5—5 P, Pataky Dezső, Szili Károly vi* téz Korda József 4 —4 P, dr. Schul ler Imre, Práger János, Baky Károly, N. N., Orbán Balázs, Ba­bó Sándor, Kémelh Irma, Makay Antal, Wendler Zoltán 3—3 P, Vas István Vas Imre Sárközi Ferenc, Nagy István, Komlós Sándor. Gye* nizse Lajos, Gyenizse Lajosné, Gye* nizse Józsefné Suba Sándor Kocsis, Juliska. Rédei Balázs. Karácsonyi Antal Monda Sándor Balázs Károly, Hajdú Mihály, Varga Károly, Mé­száros László, Babó Elek, Focht Antalné, Gyevi Irénke, Nagy Pál Ferencné. Babó I Iván Egyed I. Sándor, Gaál László, Kuszka Antal, Paprika Benő. Kolozsváry Imre, Pa* czolay István ny. máv főellenőr, Binszky Sándor, Berky János, Mu= haros István, ifj. Rédei János, Szabó G. Lás ló, Vilonya János, Telegdi Zoltán, Bacsó Benő. Babó Zoltán, Nagy Faragó Benő, Meskó Pál, Babó Károly. Nagy Cirok Balázs, Ván Lajos, Nagy Pál Imre, Nagy Pál Sándor. Borbély Pál, Mészáros János, Bcrbás imre 2—2 P, Molnár Imre, Kis Faragó János, Füredy Sándor, Dómján József, Beszedics Ilonka, Na^y Kálozi Sándor, dr. Schön Jenő Villányi Leó, Hodossy Géza 1 — 1 P, Szatmáry Antalné 50 fillér. A kör vezetősége ezúton is köszönetét mond a nemes célra adott adományokért. — Magyar búzát vá9áról Jugosz­lávia. A* elmúlt esztendőben igen rossz termés volt Jugoszláviában és már az ősszel érdeklődtek az oüaoi kereskedők a magyar búza iránt. Néhány Jugoszláv malom most ismét vásárlóként lépett fel a budapesti gabonapiacon és Mursfceresztur, vala­mint Gyékényes határállomáson 81 pengőt kináinak a jó magyar búzáért. — Váry Albert Pestmegye nép­művelési bizottságának uj tagja A kultuszminiszter Pestvarmegye iszolán- kiffiii népművelési bizottság tagjává nevezte ki Váry Albert dr. nyugalma­zott korocaügyészt, a szabadszállási kerület országgyűlési képviselőjét. — A Dunavidéki Takarékpénztár báró Jeszenszky igoác elnök e;e alatt pénteken 10 én tartotta meg 55. évi közgyűlését. Az intézet ez évben jelentős lépéssel fejlődött, amennyiben az eddigi kiskőrösi főintézet és soitvadkerti apostsgi fiókok mellett Kecalen is nyitott egy nj fiőkintéze- tet, mely a kezdet kezdetén is' a leg­szebb reménységekre jogosít Az el­múlt evben végbement alaptőkeemelés teljes sikert ért el s legbiztosabb jele a takarékpénztár iránt széles kö­rökben megnyilvánuló biía'omcak. Az intézet a’aptőkéje 180.000 P. Betétállománya- 956 895 P. A köz­gyűlés elhatározta, hogy 10 P név­értékű részvényenként, mint aa el­múlt évben 1 P. 50 f. osztalékot ad részvényesinek. — Éhhalállai akar meghalni Kis­pesten, a huszonkétóves Budik Ernő hosszabb idő óta nem kapott alkal­mazást és emiatt annyira elkeseredett, hogy öngyilkosságra szánta el magát. Úgy akart véget vetni életének, ahogy még nem igen követtek el öngyil­kosságot : az éhhalált választotta. Bezárkózott szobájába b kilenc napig nem engedett be senkit. Kilenc napon át semmit sem avett. Szerdán azután rátörték az ajtót és erőszakkal pró­bálták táplálni, de ez sem sikerült. Orvosokat hívtak, akik megállapították, hogy Rodik Eroó józan elméjű és komoly elszántsággal tart ki elhatáro­zása mellett. — A városházáról. 1927 kih. 1948 sz. ítélettel elkobzott 1 drb. 500 as talpas mérleg elárverezése február 15-én lesz a Fehér házban. — Iskolalátogatás Soltvadkerten. A pestmegyei evangélikus egyaas- I megye iskolavizfgáló bi-ottsági»: Ba- ; log Páter alesperesielkósz és Kimar Gusztáv censoríanitó e hó 7-én láto­gatta meg a soltvadkerti ág. h ev. népiskolát és az elárt kivaló eredmény­hez legteljesebb megelégedésüknek adtak kifejezést. — Borzalmas éjszakák a modern filmművészéi! egyiK legkiraagasóbb remeke kerül ma szombaton Conrad Veidt és Anita Berberrel a főszerep­ben kizárólag 16 éven felülieknek. Conrad Veidt megrázóan tökéleteset és teljeset alakit, mint ahogy meg­rázóan emberi a 11 fejezetű film 2—2 külön külön írótól irt fejezete. Vasárnap ismét egy eredeti orosz szovjet film a „Kaukázusi boszor­kány“ (Kháa leány») kerül vászonra Erről a filmről azt írták német és I francia lapok, hogy a filmgyártás uj | korszakát jelenti. A. naturalista szín* | játszás csúcsa, robbanásig feszült és izgalmas cselekmény. — Kétmillió hektoliter must ter­met a múlt évben. A legutóbbi szüret eredménye két mtliió hektóliter must. ! Ha leszámítjuk a párolgást és a lepárolásfc, v*l*rnint a többi veszte* eéget, ogy 1,600 000 hektóliter ki­forrott bort számíthatunk. az ország egy évi borfogyasztása körülbelül aauyi, mint a múlt évi termés. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bor ára aligha fog esni. — Százhetvenazer kisdazda vette igénybe 1927 őszén a Földmivelés* ügyi Miniszter által engedélyezett I kamatmentes müűágyahitelt, vagyis : az elmúlt ősszel ennyi kisgazda kezdte meg a műtrágyázást, ami | minden esetre igen jelentékeny, szá* I mottevő haladás. Tekintettel azon- ; ban arra a körülményre, hogy cson- i kamagyarországon kb. 840 000 kis* gazda van nagyon sokan vannak j még hátra, akiknek szintén rá kell lépni a haladás ösvényére, mert j ezeknek csak 21 százalékát teszi ki ! a 170.00 ) kisgazda, aki a mütrá* I gyázást megkezdte. I „Leventenóták“ címen Haubner Károly kiskunfélegyházi énektanár, az ottani dalkör főkarnagya, 25 dal- ! szöveget tartalmazó füzetet adott ki. A dalok részben saját szerzeményei, részben pedig régi népies és katona* nóták daliamára irt hazafias irre­denta színezetű szövegek. A müvet ! az O. T. T. approbálta, neves pe* j dagógusok s a pestmegyeí testne* j vetési felügyelőség pedig a legme* ! legebb ajánló sorokkal látták el és különösen szükségesnek tartják a leventeegyesületekben való terjesz* tését. A mü ára mindössze 24 fii* lér. Minden megrendelt 30 példány után ing ven hotíamellékletet ad a szerző. Megrendelhető a szerzőnél (Kiskunfélegyháza, Népbank) vagy a Kecskeméti Közlöny szerkesztősé* gében dr. Matuz Károly utján. Ajánl- tuk a müvecskét a hazafias és irre­denta tartalmánál fogva a testne* velési vezetők és leventeoktatók fi* gyeimébe. 8C3sgaicfa»Ég * 1 Budapest, február 10 Gabonaárak: búza 81 P 10 t„ rozs 29 P, árpa 27 P, zab 27 P Sertéspiac : Prima szedett 1 P. 42 fill., 1 P. 46 fill., Szedett közép 1 P. 40 fill., 1 P. 42 fill., Szedett könnyű 1 P. 28 fill., 1 P. 30 fill.. I. rendű öreg 1 P. 42 fill,, 1 P. 44 fill., II. rendű öreg 1 P. 80 fill., 1 P. 82 fül. Az irányzat lanyha. MENEKÜLÉS HÁROM ORSZÁGON ÁT liilllillilllillllllliiiiililllililiiiillllllil “ Már tettre mozdulnak, már köze­lednek a pribékek . . .! No most. . .! élet vagy halál ... 1 Egy ugrás, egy észbontó, óriási ugrás és eltűntem a fák között. . . Futottam, ahogyan csak az élet tud futni, ha száz halál kergeted. Fu­tottam, mint a kergetett vad, melynek nyomában puskák ropognak A sötétség is jó takaróm volt, a testes fák is megvédtek a fütyülő golyóktól, üldözni meg ilyen sötétben ki merészelt volna ? Órákig rohantam, miközben ág magvérzett, galy letépte ruhám, úgy, hogy csupa vér és rongy­cafat voltam Valahol, nem tudom hol, végül össserogytam. Már virradt, ahogy magamhoz tértem. Szerencsém volt, hissen a farkasok is megehetiek vaíaa. Halálosan éhes, fáradt elgyön- gült voltam Es egyedül ebben a végnélkül! erdőben I Ssegény társaim, vájjon mi lett velük ? Biztosan lemé­szárolták őket a zsiványok. Százíelá is szállt egyssarre a gon­dolatom. Majd mégis föltápászkodtam és megindultam abban az irányban, amerre a fák nem voltak mohosak: dél felé. Már hosszú hosszú órákig mehettem. A tejem majd szét esett, úgy fájt az éhségtől, rogyadozó lábaim meg-meg- bicseklottak, de a remény s & sza­badság még is, egyre csak tovább ösztökéltek. Végtére is — már estefelé lehetett — váratlanul megszakadt az erdő s egy jókora tisztásra értem, melynek közepén — hallatlan örömömre — kir- gízfalu össze-vissza épült sátrai áeso- rogtak. Meg voltam hát mentve és elnyölt testemet alig cipelve, boldogan vánszorogtam be a kis faluba. Megjelenésemmel mind a hangya- bojt vertem fel a falut s rövid idő múlva már pompás sátorban ültem a lobogó tűs körül, nagyokat kortynntva az üdítő és csípős kaaeatejből, ame lyet vendéglátó gazdáim ősi szokás szerint reám köszöntöttek. S amikor látták, hogy némileg magamhoz fér» teca, újabb nagyon kedves meglepe­tést okoztak nekem Éppen, mesélni kezdtem nekik rettenetes éjjeli kaUn dómat és két kedves barátom kegyet­len halálát, amikor váratlanul meg­libbent a sátorponyva és belépett, helyesebben nyakamba ngrott az elveszettnek hitt Demeter barátom. — Nagy ég... I hát te itt... ? ! — kiáltottam elfúló örömmel. Mondd, te vagy valóban, vagy csak a szelle­med . . . 1 ? — Tapogass meg, ha nem hiszed, — nevetett Demeter. — Na és hogy sikerült? hogy sikerült megszöknöd ? faggatta» őt tovább. — Elég könnyen 1 Amikor te meg­ugrottá!, valamennyi haramia utánad vetette magát, üvöltöttek, lövöldöztek s rólunk egészen megfeledkeztek. Mi persze felhasználtuk a kedvező alkal­mat és szintén megugrottunk. — Es Karikás, ez a nagyszerű fiú... ? — Látöam, hogy a zavarban ő is futásnak ered, de persze a sötétben elszakadtunk egymástól. Remélem, hogy még a mai nap folyamán ő is be fog ide futni. \ — Na és mit szólsz a haramiákhoz? tereltem az éjjeli szörnyűségre a szót­— A tűz égesse el őket! — dü höngött még most is Demeter. — A tűz, az minket égetett el — mutogattam barátomnak a parázs által ejtett égési sebeket. — Szó, ami szó, ilyen kegyetlen és j átkozottul gonosz zsi vány okát csak a ! a szibériai erdők rejthetnek magukban. ' Irta: ZENTAI FERENC llllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllli Es rövid párbeszéd után, mely magyarul folyt le közöttünk, ismét oroszra tereltük a szót és vendéglátó kirgiz gazdáinknak tüzetesen elbeszél­tük, hogyan akart bennünket az éjjel egy haramia-banda a legkegyetleneb* bül legyilkolni. — Ohó ...! Ez a Karakoff ban­dája I Ráismerek a vezérre 1 — kiál­tott fel az egyik tagbaszakadt kirgiz. — Igen, ő az ! Vérszomjasabb, mint a fanevsd Pedig azt mondják, iskolá­zott ember — motyogta egy ráncos- képű, fehérhajó öreg. — Hát ti ismeritek őt 1 — kérdőm, csodálkozva. — Hogy ismerjük-e? — moso­lyogtak a kirgizek. — Már egy pár­szor a kezünk között is volt 1 javulást fogadott s mi eleresztettük. Különben is mi nem szoktunk gyilkolni. — Ti bálványimádók vagytok. Ki tiltja a gyilkolást? — kockáztattam meg a kérdést. — A sámán, a szenti Nem válaszoltunk és nem fiattnk tovább a dolgot. Különben is halálo­san fáradtak voltunk s az egyik sátor­ban hamarosan nyugovóra tértünk. — Szegény Karikás Dem jött — súgtam oda félálomban Demeternek. — Vagy eltévedt, vagy megölték. * Másnap frissen, szinte újjá éledve ébredtünk. Legeiső dolgunk volt körülnézni a faluban, hogy megjött-e a társunk. Da bizony a kirgizek taga­dóiig intettek. Most már komolyan kezdtünk aggódni érte. — Csak nem találta el futás köz­ben egy eltévedt golyó ? közöltem gondolatomat Demeterrel, — Lehet... De az is lehet, hogy a farkarok tépték szét. — Vagy más fenevad. — Például Karakoff — motyogta leírhatatlan undorral Demeter. — Egy két napig mindenesetre várunk. Hátha mégis előjön. — Igen. Váiunk és pihenünk. * Már harmadnapja laktuk a kis kir­giz falut, melynek nomád, de tiszta- szivü lakói a szeretet minden jelével elhalmoztak bennünket. Ekkor üzene­tet kaptunk, hogy mielőtt tovább in­dulnánk, látni szeretne bennünket & sámán... A sámán, az atya, a bálvány­imádó kirgizek papja. Megvallom őszintén, különös feszültség vett raj­tunk erőt, amint as üzenet vé­tele után lassan megindultunk és kalauzunk vezetésével a főpap sátra elé értünk. Hosszú Szibéria fogságunk alatt sok ezer színes keleti mesét olvastunk, vagy hallgattunk végig és ezek leg­többje a kirgiz sámánok titokzatos lényét, varázsló erejét és bölcsességét zengte. De vezetőnk már is nyitotta az ajtót és beléptünk a tágas, különös sátorba. Nehéz, kínai sárgaselyemiaei bélelt falak mögött a szőnyegek valóságos szinorgiája hevert, amelyeket, mint megannyi eleven prizmát, ssázssinre tört a felülről lezuhant fény. Es e sokfényü színskála pompás tüzébeo — mint valami veríezüstszobor — állott egy aggastyán, akinek feje megszépült és Kifinomult Tolsztoj-arccal mosoly­gott ie ránk. — A sámán ... a sámán ... mor­moltuk halkan s néma intésére lebe- verediünk a puha szőnyegekre. Hang­talanul kőzibünk ült ő is s miközben illatos mocgolteával kinálgatott, lágy és fülbemászó hangon beszélni kezdett. (Folyt, kőv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom