Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-12-22 / 102. szám
6 Kiskunhalas Helyi Értesítője december 22 Hogyan látják Halast — Halason Gazda, kereskedő és iparossors A nehéz, sőt egyre nehezülő gazdasági helyzet Halast is szinte teherbíróképességén^felül árasztja el azokkal a nehézségekkel, ame« lyek megélhetést és kereseti viszo* nyokat jelentenek. Ez a gazdasági baj ma már tel* jesen akuttá vált és ebből az alka* lomból kérdést intéztünk a kü* lönböző érdekeltekhez és ennek alapján az itt kővetkező nyilatkozatokat közöljük a gazdák, kereskedők és iparosok részéről. ansrcs! Tegzes Károly a városi mezőgazdasági bizottság eUSke A hitelviszonyok nem javultak, sőt a nemzeti Bank kamatlábának emelése következtében a kamat« tételek újból emelked/ek. A gazdák újabb és újabb kölcsönöket vesznek fel s a rossz terményárak miatt még köztartozásaikat is csak kölcsön vett pénzből tudják megfizetni. így szól az Országos Mezőgazdasági Kamara múlt havi jelentése a mezőgazdaság általános helyzetéről. A beszámoló e rövid kivonatában nemcsak a magyar gazda mostoha sorsa hanem végeredményben a megcsonkított Magyarország népének a vergődése, és az ősi magyar föld lassú, de biztos idegen kezekre való jutása is benne van. Nagyon szomorú az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése. Azt bizonyítja, hogy nálunk az agrár Magyarországban, ahol minden 100 ember közül 62 a földmiveléssel foglalkozik, nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is olyan gyökeres revízióra van szükség, mely revízió az összgazdasági érdekeknek össze« egyeztetésével ugyan, de mégis nemzetünk agrár jellegének meg felelően át kell, hogy alakúsa egész gazdasági életünket, mert Magyar« orságon mindenki a föld mán él, tehát mezőgazdaságunk fejlődése és gyámolitása a boldogabb jövendőt, hanyatlása pedig az ország pusztulását jelenti. A Magyar gazdatársadalom sohasem szított osztályellentétet. A föld egyszerű de becsületes népe nagyon jól tudja, hogy különösen ma, mi a kötelessége. Azt is tudja, hogy Magyarország mindenképen csak népe munkája árán támadhat fel. Hordozza hát békességgel amíg bírja a súlyos közterheket, ezért dolgozik és termel többet nemcsak magának, hanem az országnak és mégsem értik meg. Nem, mert gyenge az öncélú szervezkedésében. Kiskunhalason nyolc ezer gazda van, de vájjon hány tagja a gazda» sági egyesületnek ? sajnos alig néhány száz. A többi! közönnyel viseltetik még a saját sorfával szemben is, pedig a közterhek folyton emelked« nek és mindennap nehezebb lesz szá« mukra az élet. A mi gazdasági egye« sületünk ez évben is tiszteletre méltó munkát végzett, de a csekély érdeklődés és az anyagiak hiján nem foglalkozhatott úgy a gazdák sorsával amint azt azok nehéz helyzete ki» vánja. Ilyen munkához nagyobb összetartásra, itt is, máshol is a gazdasági egyesületeknek az összes gazdákra szüksége van, mert nekünk nem a külső segítség kell, hanem inkább a belső önmagunkra való találásban kell keresnünk sorsunk .óbbra fordulását. 1 A mi karácsonyunk most szomorú, vidám csak akkor lesz, ha a szeretet és a megértés angyala eljön közénk és elhozza a gazda óhaját, az olcsó hitelt és a közraktárakat. Borbáa Imre földbirtokos. Ha eddig is éreztük annak a megállapításnak az igazságát, hogy országunkban a gazdatársadalom boldogulásától függ a többi foglal» kozásuak anyagi jóléte, — úgy különösen ereznünk kell ennek az igazságnak feltétlen érvényét arra, amikor a mezőgazdasági termelés válsággal küzd, az ipar és keres« kedelem pang, az adóalanyok egyre nagyobb terhek alatt roskadoznak, külkereskedelmi mérlegünk ijesztő módon egyre rosszabbodik, a jövőre való tekintet pedig nagyon szó« raoru látnivalót tár elénk. Mert nem ídeíg»óráíg tartó jelenség ez a mostani gazdasági válság, amelyet esetleg egy jó esztendő eredménye eltűntetne, — hanem mélyreható s egyenlőre leküzdhetetlennek látszó világgazdasági és belső gazdaság» politikai okok következménye, ame» lyeknek elhárítására jelenleg nem is lehet megfelelő módozatokat ta® lálni. Elég ennek megvilágítására' néhány igazán aggasztó jelenséget felsorolnunk. A háború alatt és után a kül® földi államok kifejlesztették malom® iparukat, ennek következtében meg» szűnt a lisztkivitelünk, tönkrement világhíres malomiparunk, mely főleg arra volt berendezve, hogy kivi« telre dolgozzék. Becsukva állanak a híres nagy malmok, munkások ezrei vesztették el a kenyerűket. A lisztkivítel elmaradása külkereske» ; delmi mérlegünkben okozott pótol» hatatlan hiányokat, idebent az ál« lamháztartás az üzemek megszün» tetése következtében jelentős erő* forrásoktól esett el, mezőgazdáink» nak pedig megdrágította az állattartást és hizlalást, mert nem állott többé rendelkezésűkre az exportált lisztnek itt maradt mellékterméke : a korpa. Az összeomlás előtt a Nagy Magyar»Alföld mezőgazdasági tér* mékei vámmentesen kerültek for» galomba a Monarchia 920 ezer négyzetkilométeres területén s az 50 milliós összlakosság városi né* pessége, katonasága a forgalomba került termékek legnagyobb részét felvette a Monarchia területén belül. Mert a 8 millió főre lezsugorított, 90 ezer négyzetkilométerre kiterjedő csonkaország szűk határain mindé* nűtt vámsorompók meredeznek, — melyek a kivitelt nemcsak megne» ; hezítik, de a külföldi államok s kű* lőnősen gyűlölködő szomszédaink merev elzárkózási politikája követ* keztében egyenesen lehetetlenné teszik. Ezekhez járulnak azok a magas termelési költségek, amelyek a ma* gyár gazdát sújtják s amelyek a kivitelre kerülő cikkeket annyira megdrágítják, hogy ha minden akadályt legyőzve sikerülne is elérnie a külföldi piacot, ott az olcsóbban termelő államok versenyében fel* tétlenül le kellene maradnia. A gabona ára ma körülbelül a béke* [ nívón mozog, ezzel szemben mind* ' az, amit a gazdának ki kell sze* | reznie: gépek, eszközök, ruház* í kodás, 3—4»szer annyiba kerül, mint azelőtt; magasabbak a műn* kabérek, sokkal nagyobbak az adok, amely tényezők együttvéve a , tér* melést annyira megdrágítják, hogy a nyers jövedelemnek 60—70 szá* zalékát elviszik. Régente 5—6 szá* zalékos olcsó és hosszúlejáratú hitel állott a gazdák rendelkezésére, amely arányban állott a gazdaság jövedelmezőségével; — ma ez a hitel 13—14 százalékos rövid le* járatú váltóhítel, melyet a mező* gazdaság el nem bírhat és jobb hiján mégis kénytelen igénybe venni. Ebből a szempontból nagyon kevés jelentősége van annak a hivatalos kimutatásnak, mely legutóbb jelent meg és amely nagy őrömmel kő* zölte, hogy nincs nagy baj, mert a földbirtok jelzálogos megterhelése mindössze 8.2 százalék, el sem éri a békebeli arányokat. Azonban, ha számbavette volna a be nem kebe* lezett váltótartozásokat, melyek a kölcsön nagyobb részét teszik, — sokkal sőtétebb kép bontakozna ki. Erről különben a múltkoriban igen hűen beszámoltak a helybeli pénzintézetek a gazdasági helyzetről közreadott jelentéseikben. Termelésünknek ez a magas ön* költsége okozza azt, hogy a magyar tömegcikkek egyre fokozottabb mértékben veszítik el a külföldi piacokat, mert a távol Amerikából, Argentínából ideszállított s az euró* paí piacokat elözönlő termények a nagy távolságból való ídeszállítás dacára is olcsóbbak, mivel a tér* melés költsége ott sokkal keve* sebb. Mindezen nagy bajok és nehéz* ségek ellenére legfőbb kiviteli tér* menyünk a magyar búza, a leg* utóbbi időkig változatlan kereslet* nek örvendett, mert acélosságát, finom lisztjét a külföld nem nélkü* lőzhette. Most már itt is szomorúan vál" tozott a helyzet, mert Amerika kitermelte és óriási tömegekben 'ontja az európai piacra, a híres j Manitoba búzát, mely acélosságban is felveszi a versenyt a magyar búzával s hódítja el tőle egymás* után a megmaradt piacokat. Erre az okra vezethető vissza, hogy gabonakivitelünk a minimumra csők* kent, a gabona ára a cséplés óta pang. Másik legfőbb kiviteli cikkünk, a bor, évek óta eladatlan, mert annak a helyét is elfoglalta az olcsóbb olasz és francia bor. A legfőbb probléma ma: ebből a válságból a kivezető utat meg* találni. A kormány maga is fontos intézkedéseket szándékozik életbe* léptetni: adóleszállításí javaslatokkal foglalkoznak, tarífaleszállítást, ex* portüzletek felállítását vették tervbe. Ezek az intézkedések azonban gyökeres orvoslást aligha fognak jelenteni, mert a változott világ* gazdasági helyzetet nem tudják ja* vunkra megváltoztatni. A bajok végső eredője az ország szétdaraboltságában van. Előrelátó politikusok, közgazdászok megjö* vendölték, hogy a Csonkaország megnyomorított helyzetében, régi határai nélkül, — de a régi Ma* gyarországra szabott berendezke* désekkel, gazdaságilag életképtelen, amelyből az egyetlen kivezető ut az ország régi határainak a vissza* állítása, — mert különben el kell pusztulnia s az lesz a végzete ennek a szerencsétlen országnak, hogy a saját zsírjába fullad bele. Kun Etenő a halasi kereskedők egyesületének alelnöke. A karácsonyi ünnepektől kaién* dáríum szerint már csak alig néhány nap választ el bennüket és ilyenkor azjüzletek forgalma lényegesen emel* kední szokott. Sajnos az ország súlyos gazdasági helyzete, a minden vonalon jelent* kező pénztelenség, szomorúan érez* teti hatását városunk közönségének vásárlási képességeiben is. A helyzet kritikus voltát abban látom, hogy a mezőgazdaság nem tud boldogulni. A kereskedő vevő* közönségének legnagyobb része ugyanis a gazdatársadalomból rek* rutálódik és ha a mezőgazdaság nem prosperál, akkor csak igen gyéren mutatkoznak vevők az üzletekben. A mezőgazdaságnak ezernyi gondja között legfőbb baja az, hogy terményeit, állatait a mai piaci árak mellett szinte lehetetlenség értékesítenie. Köztudomású és való, hogy a gazdatársadalom termelésénél, nem tudja a maga számadását megtalálni. Sajnos a világpiaci árak sem alakulnak a mi gazdáink termelési költségei szerint és a túlságosan nyomott termény árak nagyon kellemetlenül érez* tetik hatásukat a kereskedők üzle* teiben, mert ha a mezőgazdasági terménynek nincs ára, akkor a gazdakőzőnség tartózkodik az eladá* soktól és naponta halljuk a szomorú, de találó kijelentést: „Nem tudunk pénzt csinálni/ De szomorúan fest a kézmüíparos* ság helyzete is; kevés a munka és a folyton fokozódó termelésiköltségek egyenesen a tőnk szélére juttatják azt az érdemes iparos osztályt, mely a kereskedők vevőközőnsé* gének egyik legkiadósabb részét képezi; ez a réteg szívesen keresi fel az üzleteket, ha van miből vásárolnia. A hivatalnok osztály helyzete sem különb; ott is állandó és indokolt a panasz, hogy békebeli fizetésüknek, most csak csekély hányadát élvezik és igy az a társadalmiosztály, melynek külön* ben lennének igényei, kénytelen életstandardját a minimumra redu* kální és arra van kényszerítve, hogy ceruzával a kézben mérle* gelje, hogy a szinte nélkülözhetetlen bevásárlások közül mit szabad és mit nem szabad beszereznie. Szomorú valóság és egyben igen találó, egyik kiváló közgazdasági szaktekintélyünknek a gazdasági életre vonatkozó azon rövid prog* nózísa, miszerint: a mai nehéz viszonyok között az egész ország alkotmányos alapon koplal. Ilyen auspícíumok után nagyon is érthető, kogy a régen olyan íri* gyeit kereskedő osztály helyzete egyáltalában nem nevezhető rózsás* nak. Ezt még könnyebben meg« értjük, hogyha a kereskedők spéci« ális panaszait is megismerjük. A kíhítelezés súlyos problémája, az állandóan fokozódó regieköltségek a nyomasztó adóterhek a fogyasztás csökkenésével retrográd haladó, mindinkább fokozódó igények kíelé® gitése, a nagy raktár gondja és sok egyéb más körülmény is, súlyosan nyomja a kereskedőkvállaít. Es a helyi kereskedelem a maga telve«telitett raktáraival, ennyi gond közepette is bizakodással várja a karácsonyi üzlet kialakulását. Az összes szakmák eddig abban remény* kedtek, hogy az utóbbi hónapok feltűnő gyenge eredményei után, a téli saíson erőteljesebb forgalmában fognak kárpótlást nyerni, ezen reménykedésük sajnos az abnormís időjárás folytán nem vált valóra és még nem vette kezdetét a szokásos téli beszerzési lendület. Egyetlenegy
