Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-12-22 / 102. szám
10 Kiskunhalas Helyi Hirtesitő deoember 22 hogy az ép és erős szervezetet a körülményekhez alkalmazni tudjuk ; az edzettség meg azt, hogy a reánk nehezedő váratlan terheket is el« birjuk. Ebben megvan az ellenállás képessége is. E négy pontban foglalhatjuk össze a testi nevelés feladatait: épség, erősség, ügyesség, edzettség. Vílá= gos, hogy mi magunk ezeket a tulajdonságokat a gyermek testének megadni nem tudjuk. Egyrészt azért nem, mert az átöröklés éppen e tekintetben szabja meg leginkább a fejlődés lehetőségét s ennek ha* tárát csak a fejlődés közben sejt» hetjük meg; másrészt meg azért, } mert a lehető testi fejlődés utján is csak egy bizonyos pontig vezet» hetjük a gyermeket kezén fogva, I az ő magatartása sokat számít s bizonyos időn túl az a főkérdés, hogy maga is ígyekszík«e tovább haladni a megmutatott utón. Ebből az következik, hogy a testi nevelés feladatát ebben kell látnunk: ne* véljük a gyermeket olyanná, hogy a testi nevelés célját ő maga is akarja elérni. Tehát a cél: az egészség j a legfőbb feladat: kifej* lesztení a gyermekben az egész* ' ségre való törekvést. Franciaország igazi megvilágításban A távolság köddel vonja be a tárgyakat. Ez az oka annak, hogy Franciaországról csak szépet, csak jót Írnak az átutazók. Érdeklődésre tarthat ezért számot az alanti leirás, amely a szegedi egyetem tudós tanarának, dr. Darányi Gyulának a tollából került ki. A leirás azt példázza : becsüljük meg azt, ami magyar, mert „nem minden arany, — ami külföldi.“ Az érdekes leírást itt adjuk: A tisztaság és rend iránt való csekély érzék az, ami ne* kém Franciaországban általában feltűnt. Amikor az ember Franciaországba utazik, legelső ami feltűnik, a sok piszkos, rendetlen, meszeletlen, tatarozatlan épület, ami mintegy rikító ellentétben áll a Németországban vagy Ausztriában látott rendes, tiszta, szépen meszelt házakkal. A vasutakon is eszembe jutott, hogy Ausztriában, de nálunk is folytonosan takarítják, tisztítják a kocsikat. Itt Fran* ciaországban azonban a vasúti kocsik feltűnően piszkosak és amellett kényelmetlenek. Nyolc embert szorítanak be a szűk kupéba minden elválasztás nél* küi. A vasúti I. osztályok jó* formán üresek, a II. osztályban pedig olyan közönséges, rosz- szul öltözött, piszkos emberek utaznak, amilyeneket nálunk a vasutak II. osztályán nem igen- csak a III. osztályon látunk, Nem is csoda, hogy ott a várótermek sok helyen olyanok, hogy külön van az első és azután együtt a II. és III. ősz* tályra szóló váróterem. Fürdő* szobákra Párisban keveset ad* nak. E tekintetben talán még azon a fokon állanak, mint XV. Lajos idejében, amikor még nem volt divat a fürdés és Pompadour asszony is in* kább finom parfümökkel illato* sitotta magát. Szállodákban *a vizzel annyira takarékoskodnak, hogy olyan csapok vannak be* rendezve, amelyek csak addig folynak, mig nyomást gyako* rolnak rájuk, úgy hogy folyó vízben nem lehet mosakodni. Párisban egy Ízben kimentem a vásárcsarnokba, (les Halles) amely a város központjától nem messze fekszik. Ez a hely, mely nagyobb részt többé- kevésbé nyitott óriási földszintes csarnokokból áll, melyek kö* rül is mindenfélét árusítanak, inkább hasonlít egy szemét lerakodó helyhez. Az ember sokszor bokáig érő zöldség és egyéb hulladékokon keresztül tud előre hatolni. Az élelmiszerek piszkosan kezelve, legyektől ellepetten állanak. Pá* ris utcái is piszkosak, szennye* sek, úgy hogy nem csoda, ha a városban oly sok légy van, ami pedig ily nagy városban csak akkor szokott lenni, ha a tisztaság kívánni valót hagy hátra. Hiszen még kisebb vá* rosokban is, igy Budapesten alig találnak legyeket. Vendég* lökben, élelmiszer üzletekben a tisztaság iránt alig van érzék. Még a Boulevard des Ca- pusinesen levő Duval vendég* lőben is a kiszolgáló nő sze* mélyzet körmei széles gyász* keretet mutattak, úgy hogy minden kedvem az ottani étke* zéstől elment. Az ételeket, hu* sokat az asztalnál a vendég előtt szokták felvágni, de még ilyenkor is sokszor kezeikkel megfogják ; a poharakat, evő* eszközöket még a legelső ven* déglőben is kezükkel ott fogják, ahol a vendég evésre, vagy ivásra használja, ügyanigy fog- dossák a húsokat, sonkát, sü* teményeket, melyek nincsenek papírba csomagolva. A hors d’oevre tálakat, illetve tartókat miután egyik vendég már vett belőle, viszik a másikhoz, ami egyáltalán nem étvágygerjesztő. Még a legjobb cukrászdák is tele vannak legyekkel és a legyeknek a süteményekre sza* bad bejárásuk van. Érdekes, hogy Párisban és a francia városok nagy részében a vízvezetéki viz ihatatlanul meleg. A müjég drágasága, de a szokás miatt is nem szoktak Franciaországban hideg, jégbe* hütött italokat adni. A jeget külön hozzák az asztalra, amit azután a pohárba öntött italhoz adnak. Elképzelhető, hogy mig a jég ide jut — amig felvagdalják, egyik asztalról a má* síkra teszik — hány kézen megy át. De emellett saját szemeimmel is láttam nem egyszer, amint az egyik pincér a jégdarabokat kézzel dobálta át egy tartályba, továbbá, egy másik esetben a vendégnek olyan tartályban hoztak jeget, melyben előbb üveg bort hü* töttek. Az ételnemüekkel még a legelőkelőbb helyeken sem bánnak elég tisztán. De a tisztaság iránt való érzék hiánya másutt is megnyilvánul, igy közös fésűknek nagymértékben való használata fürdőkben. Az alko* hólizmus a francia városokban sokkal nagyobb mértékben el van terjedve a jobb körökben is, mint nálunk. Talán jobb is, hogy Budapesten az ember inkább kávéházakat talál, mint ilyen ivóhelyeket. Viszont egész* ségesnek mondható, hogy nincs az a nagy tultáplálkozás, mint nálunk, ahol vendéglőkben há* romszor akkora adagokat is szoktak adni, mint Francia* országban. Párisban ezek a kis adagok azonban drágábbak, mint nálunk a nagy adagok. Húsok, baromfiak, melyeket nem is tudnak jól készíteni, igen drágák, viszont a hal félék, melyeket igen ízletesen készítenek, aránylag olcsók. Közismert dolog, hogy a prostitúciónak oly szemérmetlen tolakodása talán sehol a világon nincsen olyan mértékben, mint Párisban. rolt kerékszijjára, mivelhogy mint bícsérdísta, csak egy birsalmát fa* latázott vacsorára. Mikor aztán a „Békaríkató“*ból a pincér is megérkezett egy darab hideg köleskásáshurka bevacsorá* zására együtt volt a faluvégtájék krémje. Öröm volt végig hallgatni azt a szelíd dévajkodást, mit Márí néni* vei véghezvíttek. Az egyik azzal szekírozta, hogy olyan bő a szoknyája, hogy két blúz is kitelne belőle, a másik azt vitatta, hogy többet ér egy fiatal lány, mint három vénasszony, a pincér, meg a borbélysegéd pedig azzal mérgesítették, hogy majd tők* szártülőkkel meg okarinával adnak neki éjjelizenét a farsangban. Általános üdvrivalgással fogadták Zsajtár Tamást, ki ez alkalommal olyan szelíd arcot vágott, mintha az ellenzőjéből lógó kostökacskó nem is szüzdohánnyal leit volna csordultig tömve. Egyszerre még élénkebbé lett a társalgás. Folyt a vita erről, folyt a dís* puta amarról. Hol az egyik beszélt, hol a másik kiabált. Rádióról esett a szó. A nagyvá* rosokban járt pincér azt állította, hogy veszedelmes egy jószág a rádió, mert ha viharzik, cikázik tőle az ember szeme. — Fogadjunk bármiben, ami ebben a vacak világban lóg, vagy lóbálódzik, hogy cikázik a te szemed akkor is, ha nincs rádió, meg vihar — szólt fítymálólag Zsajtár Tamás. — Az a szál füstölt kolbász ott lóg, meg ha meglökik, lóbálódzik is, — abban fogadjunk, hogy rádió, meg vihar nélkül nem cikázik a szemem 1 — kíálltott a főpíncér. — Nem=e ? — kérdezte nyájasan Zsajtár Tamás s a markába köpve, csakúgy vísszakézből úgy vágta pofon a pincért, hogy Márí néni ölébe esett. — Atya Úristen, csillagok cikáz* tak szemem előtt, — hökkentette ki félájultan a pincér. Tamás pedig nem várva be, hogy a pincér feltápászkodjék, hirtelen leemelte a szál kolbászt s mire a pincér az ájulásból, a többiek a nevetésből felocsúdtak, már a har* madík utcában gyönyörködött ab* ban, hogy a hold, ez a huncut égi golyóbis, milyen szelíden mo* solyog le reá . . . III. A tél komor képet vágott. Rá* fagyott a mosoly arcára . . . Nincs az a rossz gúnya, mi úgy szakadt volna, mint a hó . . . A falusi házacskák ablakai, mint az őrömtől kisírt szemek, pirosán csillogtak ki a csendes utcákra . . . Egy kóborkutya csatangolt egye* dűl a hentesbolt előtt. Kisvártatva kivert kutya módjára megérkezett Zsajtár Tamás is, ki j mint vénlegény, a karácsonyi szent j estét a „Békaríkató“»ban akarta i eltölteni, előzőlog azonban bekuk* , kant Márí nénihez egy kis böllőn* 1 kődésre. — Mit vacsorázgatsz Máríkám ? ; — kérdezte az öreglányt. — Szeretje Tamás a füstölt ma* ' lacnyelvet ? — adta vissza a szót j Mári néni. ( —■ Szeretem, különösen ha sok , van belőle. Hát kenyér van=e ? — Van ám. Ha úgy akarná, akár ; egész életen át lehetne velem egy* j kenyéren, szólt könnyezve Márí ; néni. Halkan kondított a kápolna ha* ; rangja. Mári néni keresztet vetett magára, i — Mire harmadikat kondítják, beáll a karácsonyest, — szólt ér* zékeny hangon Márí néni. — Ma* j radjon nálam, töltse velem az estét, — kérlelte Tamást. Másodikat konditotta a kápolna kis harangja.-- Nem zavarlak Márí, megyek, ’ — szólt Tamás és távozáskőzben fütyőrészte: ' j „Most indulok olyan útra, Melyről többet ne várj vissza...“ j A „Békaríkató“=ban csak az is- tálóban égett a mécses. Valami örmény cincárt vert be a hóvihar, ki egy bikát akart el* adásra vinni a faluba, ez gyújtott világot. — Jóestét atyafi, — köszöntött be Tamás. / Mire a kulacs harmadszor for* dúlt, tótágast állt Tamásban a jó* kedv. — Hogy mit mondassz cimbora, már hogy én nem vagyok bátor ember, fogadjunk bármiben, ami ebben a vacak világban lóg, vagy lóbálódzik, hogy nem tudsz nekem olyat mondani, mit meg ne mernék tenni, — virtuskodott Tamás. — Annak a bikának ott la lóg is, lóbálódzik is a farka, fogadjunk ebben a csikóbőrös kulacsban, hogy nem mersz belekapaszkodni, — rö* högött az örmény cíncár. — Nem*e ? Odaugrott Tamás a bikához s teljes erejével belekapaszáodott a farkába. Ebben a pillanatban az irtózatos rúgástól kialudt a mécses... A kápolna kisharangja pedig megkon* dúlt harmadszor . . . Mari néni keresztet vetett ma* gára . . . Ha kitavaszodik s kízőldülnek a sirok, az ibolyát kereső falusi gye* rekek még most is áhítattal olvassák a mohás sírkőről, hogy : „Nem jó a fogadás. Meghalt Zsajtár Tamás. Bika fejberugta, így lett a kimúlta...“
