Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-11-14 / 91. szám
november 14 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 Háromezer ember jelenlétében, ériási lelkesedéssel foglalt állást Halas város közönsége a békerevízió mellett H nagyszabású naggyiilésen viharosan tüntettek Trianon ellen A tiltakozó határozati Javaslatot megküldik Rothermere lordnak, a népszövetségnek a törvényhozás mindkét házának és a kormánynak Nagy és nevezetes és emlékeze» tes napja volt Halas városnak és a város egész hazafias közönségének vasárnap. A nagy megmozdulás, amely az egész országot megmozgatta ide is dérke» zett és egg egységes frontba állított öreget és fiatalt, gazdagot és szegényt, társadalmi és valláskülömbség nél« kiil, annak a nagy célnak az érdé» kében, amelynél fontosabbat éssür» gősebbet ma el sem lehet képzelni: A magyar Nemzet életlehetőségét ma már nem kétséges, csak a trianoni gyalázatos szégyenbéke jóvátételével lehet elérni. A trianoni „békeszerződés“ revi= ziója mellett ma már mindenfelé felemelik szavukat testületek, egye« sületek, törvényhatóságok és váró» sok, de egyesek is. Az egész ország. A trianoni béke nyűgét és súlyát ma egyformán nyögi minden társa» dalmi réteg és maga az államhata» lom is. Ez a szent cél tette időszerűvé a halasi revíziós yaggyü» lést is. Itt kell a legalkalmasabb helyen megemlíteni, hogy a halasi revíziós gyűlés megrendezésében a vezető, oroszlánrész dr. Pető Jenő jbiró- sági elnöké, aki pompás szervező tehetségével és izzó hazafias gondolkodásával heteken át fáradt annak az érdekében, hogy a régi kun város tiltakozása méltó legyen a nagy naphoz. A halasi revíziós gyűlést plaká» tok hirdették a város uccáin és a revíziós gyűlésen magukat képviseltetett helységek vasúti állomá» sain már előző napon nemzetiszinü zászlók lengtek és az egész környéken mindenki ’a halasi revíziós gyűlésről beszélt. Ritka és szépen fellelkesült tömeg volt a magyarság vasárnap Halason. A méltóságos tiltakozás nagyszerű sikerére büszke lehet, akinek része volt annak előkészítésében, de büszke lehet ennek a városnak minden magyarja. Megkezdődik az ünnepély Vasárnap délelőtt már 10 órakor nagy tömeg vette körül a városhá« zát. Csizmás polgárok, az intelligencia, iparosok és kereskedők, Mindenki itt volt és mindenki részt kívánt magának a nagy alkalomból. Valamivel később gyülekeztek a leventék, a tűzoltó zenekar és lassan annyira be* népesítették a városház előtti piacteret, hogy a megjelentek száma háromezer emberre tehető A városházán fent gyülekeztek már ekkor a pesti vendégek és szónokok is. Megjelent Marschall Ferenc országgyűlési képviselő, az országos mező gazdasági kamara igazgatója, Gesztelyi-Nagy László a Duna—Tisza- közi mezőgazdasági kamara igazgatója, itt volt Ferenczy Sándor Temes megye menekült alispánja, Vermes Béla a Délvidéki liga alelnöke. A helybeli előkelőkélőségeket sorban ott láttuk Farkas Elek felsőházi tagot és a papság képviselőit. Háromnegyed tizenegy óra lehetett, amikor a téren megszólalt a tüzoltózenekar és a magyar Hiszekegyet játszotta el, Ezután az erkélyre lépett Pataky Dezső ref. lelkész és néhány lelkes szóval megnyitotta a gyűlést. — Azt hiszem, nincs egyetlen lélek sem, akinek ne volna rettene* tés és elviselhetetlen gondolat Tria« non. Egyetlen szív, amely fájdalom nélkül és keserűség nélkül haladna el a nagy katasztrófa mellett. Ez a nemzeti fájdalom élénken él és meg* marad mindaddig, mig nem szűnik meg az igazságtalanság, önállóságunkat elvesztettük, guzsbakötöttek bennünket, napi életünk nem egyéb vergődésnél. Nem elég búsulni és gyászolni. A nemzeti gondolat ki» törni készül, tiltakozni készül a béklyó ellen. — Ezért felemeljük tiltakozó sza« vunkat a békeszerződés ellen és annak revíziója érdekében és arra kérem a hallgatóságot, hogy közismert hagyományaihoz alkalmazkodva, méltóságteljesen és komolyan hallgassa végig a szónoklatokat és ha* tározatokat. A naggyülést megnyitom. Ezután lépett ki az erkélyre Marse» hall Ferenc orsz képviselő az ünnepi szónok akit óriási éljenzés fogadott. Marschall beszéde Marschall képviselő nagyon tüzes és gyönyörűen felépített beszédében a következőket mondotta. — Mint a végtelen futó tengert, úgy né« zem ezt a méltóság teljesen hömpölygő tömeget, amelynek hullámai ma vésztjós« lóak. A magyar nép ma valóban ilyen tenger és nem szelíd és nem csendes, mi* ként azt Európa népei látják és különösen azok, akiket az árulás tett naggyá. Egyik napról a másikra sötét palástot vontak a magyarságra és az árulók hajója nem a béke szelídségéé, hanem martalóc hajó. Nem gondolják«e Európa népei és nem gondolják»e vájjon a nagy hatalmak, hogyha kiőnt a keserűség tengere, aláfogja temetni az európai kultúrát, jogot és ke« resztény civilizációt. Ez a Magyarország védte meg Kelet felől mindenkor Európát és állt itt védőbástyát Kelet és Nyugat között. Kfa a test csonka, az a test, amely mindenkor becsületesen végezte ezt a bástyatisztet. Megfeledkeztek«e Európa né* pei a magyarság erényeiről, hogy mi vol» tunk a legjobb katonák, lovaglások és megteremtettük az igazi erkölcsi felfogást— Mi hoztuk be a búzát, mi ajándé' koztuk a foszló fehér kenyeret. A dicső« séges magyar történelem lapjai telve van« nak a magyarság imponáló erejével. A világtörténelem ismer rettenetes, rőtsza« , kállu és egyéb jelzőkkel ellátott fejedelmeket, de igazságos jelzővel ellátott király csak magyar főidőn termett. Mindezeket a nagy történelmi erényeket nem hálával, hanem trianoni rabbilinccsel jutalmazták. , A magyarság még Ázsiából is nemesebb ‘ erkölcsi erényeket hozott. A görög és ró« I mai világbirodalmak is összeomlottak, de I ezeknek a sírját az erkölcsi sorvadás ásta meg. Minket nem erkölcsi fölénnyel győz« tek le, rajtunk a nyers erőszak és brutális hatalmi téboly gázolt keresztül. Mint Krísz« tus köpönyegét, úgy szabdaltak szét ben* nűnket, hazugságokkal csavarták el a nyugati „győztes“ államokat. Miért is akartak volna tótjaink például elszakadni tőlünk ? Amikor itt mindenük megvolt és miért nem kell nekik a magyar Alföld, amikor ennek termése nekik is termett és itt munkával egész téli szükségletüket megkereshették. A románok, a szerbek, a horvátok miért akartak volna elválni a testtől. A magyar nemzetiségekkel való bánásmód itt mindig olyan előnyöket biz* | tosított, amelyből sokszor a színmagyar | vidék is ki volt zárva. ! — Velünk szörnyű és borzalmas igaz« ; ságtalanság történt. Deák Ferenc azt mon* dotta : „A rosszul begombolt mellényt ki kell gombolni és újra be kell gombolni.“ — Mi is ezt próbáljuk és erre jött se» gítségünkre a nagy angol férfi Rothermere lord. (.Zúgó és szűnni nem akaró harsány éljenzés.) A világ elé akarja tárni rette* netes szenvedéseinket és az igazságtalan* ságok legnagyobbikát. Nyugodtak lehetünk ezen a téren. A magyar Lehel-kürtje erős kezekben van. Nekünk ma revízió kell. Revízió kifelé és revízió befelé. Gazdasági vonatkozású revízió abban az értelemben, hogy hagyjanak élni bennünket és ne zár« janak ki az életből, ne akarják felforgatni a természet rendjét. — Nagy terméseink vannak és nem tudjuk exportálni, ezt pedig súlyosan fog» juk megérezni nemcsak mi, de egész Európa is. Befelé is revízió kell és én ezt úgy nevezném, hogy kenyérpolitíka. Nem kegyelemkenyéren akarunk élni, hanem a kenyeret munkával megdolgozni. Hagyja« nak minket dolgozni. Ne üssék ki dolgos kézből az ásót, a kalapácsot, ne verjék ki a kézből az irótollat. A mezőgazdaság rettenetes gondjaival elkedvetlenkedve jár» ják a gazdák az utat. — Az idén négy millió hektó borunk termett, búzánk is rekordtermést ért el. Ezek mind azt a tragikus sorsot készítik elő, amelybe a háború előtti Szerbia ke» rült, hogy saját zsírjába fulladt bele. Egy nagy revízió volna az is, hogy a mi nagy fáradtsággal termelt munkánk gyümölcsét ne a csíkágói börzén jegyezzék és készít» sék elő. — A magyar föld eladósodása is furcsa helyzeteket jósol. Előáll az a helyzet, hogy a főidet többé majd nem birtokosa kezeli, hanem idegen kezekbe jut. De nem akarok egyoldalú lenni és ezért meg kell emlékeznem az ipar és kereskedelem ne* hézségeiről is. Az ipar az ország tüdeje, a kereskedelem a vérkeringése és a mező* gazdaság a szív. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy itt válaszfalakat kell alkotni. A nagy egy* séget kell megteremteni, amelyet Rother* mere lord is oly igen kimondottan sürget tőlünk. Intelligens társadalmi vezetőkre és irányítókra is szükség van és erre itt van nekünk a magyar középosztály. Szociális és kultúrpolitikára van szükségünk. Gon* doskodjunk a munka rokkantjairól. A földmunkásokat is be kell vonni ebbe a szociális intézménybe. Én nem akarom látni, hogy a község szegény alapja javára könyveljék el azt a becsületes és dolgos magyar földmunkást, aki 30—40 éven ke* resztül hűségesen dolgozott. — Meg akarták már nálunk alakítani a vörös ínternacionálét, a fehér internacío* nálét és később egyes agráriusok a zöld ínternacionálét. Nekem, nem kell se a piros, se a fehér, se a zöld internacionálé. Ne* kém píros»fehér»zőld internacionálé kell. — A magyar Nemzet kullurérték és kulturfogalom. Vonzó erő marad mind* végig odaát a megszállt területeken. A megszállt területen, ahol korrupció árja dühöng- A napokban hallottam egy ilyen kirívó esetet. Egyik megszállt területi nagy város főispánja elment a belügyminisz* teréhez és panaszkodott, hogy nem tud megélni, kevés a fizetése. A miniszter csak ennyit felelt. Ifátió és foSyőssámicí kölcsönöket j kedvező feltételekkel folyósít, Takarék* és folyö» számla betéteket legjobb kamatozással elfogad, átutalásokat I bel* és külföldre eszközöl, a öanküzlet körébe vágó mindennemű megbízást pontosan teljesít a Halasi Gazdasági Bank Részvénytársaság (a Pesti Magyar Keresk. Bank Isányintézate) — Menj haza és mozgass meg minden követ. — A főispán hazautazott, ahol azután megmagyarázták neki, hogy ezt szőszerínt értse. A főispán erre felszedette a város uccáin és terein levő sárga makadám* köveket és a saját zsebére értékesítette. Ilyen esetek mellett hogyan alakulhatna ki bizalom a megszállókkal szemben. — Petőfi Sándor „János vitézéből“ jut eszembe az a megható jelenet, amikor János vitéz a tündérek országába kerül, ahol szépséges helyeken él és fényben és pompában úszik. Es egyszer csak János vitéz fülébe cseng falujának gyermekkori emlékeinek kis harangszava és vissza» kívánkozik tündérországból. így szól most az 1OO0 éves magyar nagyharang a szén* védő megszállt területi lakosság fülébe. — A harang hirdeti a békét. De ne fe< ledjük el, hogy a harangból ágyút is lehet önteni. Ne várják odakint, hogy ez be* követKezzék. Víharzó erő lesz a magyar» ság, ha kifogy a dajkatürelemből, a Má* tyás és Nagy Lajos ereje. Revízió, revi* zíó, revízió, jöjjön el a Te országod. Ámen. Frenetikus zugó tapsviharban őri» ási éljenzésben tört ki a hallgatóság ekkor és csak percek múlva csendesedett el az őszinte tetszés és lelkesedés áradata. Halas tiltakozik Borbás Imre földbirtokos lépett most az erkélyre és rövid, lelkes beszéd után felolvasta a határozati javaslatot, Halas város közönségé» nek tiltakozását, amelyet megküldenek Rothermere lordnak, a népszövetségnek, a törvényhozás mindkét házának és a kormánynak. A gazdák nevében most id. Nagg- pál Ferenc következett, aki többek között a következőket mondta. — Égbekiáltó igazságtalanság történt velünk a békeszerződés következtében. Legjobbjaink elhullottak a csatatereken, hazánkat pedig ebek harmincadjára Juttat« ták. A gyalázatos békeszerződés ellen való tiltakozáshoz a gazdatársadalom is csatlakozik és kőszőnetünket fejezzük ki azoknak a jó embereknek, akik az orszá« got járják terjeszteni a felvilágosító esz« méket és hozzánk is eljöttek. Kívánom, hogy a gyűlésnek a legteljesebb sikere legyen. Tallér Antal ipartestületi elnök az iparosság nevében a következő» két mondta. — Eljöttünk mi is, hogy tiltakozzunk az i igazságtalanságban fogant békeszerződés I ellen, amely minden emberi jogot figyel« I men kívül hagyott. Marschall képviselő ur j bennünket tüdőhöz hasonlított. Meg kell itt mondanom, hogy ez a tüdő nagyon ! beteg. Támogatásra és segítségre szoruló. A békeszerződés revíziójától várjuk mi is, hogy ezek a sérelmeink megszűnjenek. Gesztelyi-Nagy László dr., a Duna» Tiszaközi mezőgazdasági kamara igazgatója következett ezután és nagyszerűen hatásos beszédet tartott, többször félbeszakítva a hallgatóság tetszésvihar ától, — Egy-nagyon megható dolog jut most [ eszembe — kezdte GesztelyüNagy László. ' Egy apától a napokban azt kérdezte a kis fia. — Apukám, te azt mondod mindig nekem, hogy a magyar katona milyen ' vitéz és mégis a tanító bácsi azt mondja, I hogy legyőztek minket és elvitték a ha* | zánkat. Ez miért van így? Az apa pedig
