Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)

1928-01-07 / 2. szám

2 szám XXVIII. évfolyam Szombat, 1928 január 7 Kiskun-Halas Helyi Ertesitöj Közgazdaságig társadalmi és politikai heti néplap. 0.5ífa.eí:ée!: ár «gf évres HílybuE . 160000 kor. ! Vldékr# . - 200.000 kor, Sgy ssííh im 12 fillér ISO® koron», Hirdetmények dija: 2*y eut, raggá# «otoak' ■ Oarmondbé! 10009 koron« — Petiiből 11000 koro% Magán hirdetés szavak szerint. Szerkesztőség: Molnár-utcza 2. Megjelenik szerdán és szombaton Kiadóhivatal: Az uj városháza épüíe7 Ötmillió pengő AgrárpolitiKai jegyzeteli A Helyi Értesítő számára irta : Marsohall Ferenc országgyűlési képviselő áll a földművelésügyi miniszter­nek: rendelkezésére — mint a jelentések jelzik — a mezőgaz­dasági termelés fokozására. Ez az ötmillió pengő a mai, adótól sújtott, nehéz gazdasági viszo­nyok mostohaságától fokozott időben mindeneseire jelentős és szép summának tekinthető. Az ötmillió pengővel lehet dolgozni, sikerülhet tenni és kiváltképen alkalmas arra, hogy valaki messzemenő tervek épületeit ter­vezze. A magyar földnek, a ma­gyar sors súlyosságának föltét­lenül és mindenekelőtt nagy nyeresége az, hogy Mayer János a föld minisztere. A földmüve- lésügy felelelős faktora ma a magyar termő és dús föld va­lódi és igazi és hozzáférhetetlen szakembere, akiben a magyar, gazdatársadalomnak nemcsak bi­zalma, de szeretető is összpon­tosul. az elhanyagolt, a háttér- beszoritott, tizedik rangszámba tolt magyar föld iránt való gon­doskodás megdöbbentően súlyos kérdése, bajainak orvoslása, te­kintélyének megszilárdítása van Mayer János programjára tűzve. A siró, gondozatlan, elárvult és mostoha magyar föld ezt a gondoskodást jajgatta és éhezte és sóvárogta már az idők messze távolságától kezdve. A magyar gazda, birtokos, kis és törpe egyformán csak' itnád- ságos ajakkal és megoldott saruk magábaszállásával köze­ledett a földhöz, hogy annak legteljesebb áldozatát vigye. A magyar gazdának ez a szinte misztikus földáhitása megbe­csülést, elismerést és csodálatot kíván. A világhirt kiverekedett magyar gazda érelmiséget, okos­sága és nagyottevésének képessége is megkívánja azt. A magyar föld bizalommal néz működésének további mozzana­taira, mert reméli és tudja is, hogy benne, mint földből-sza- kadt férfiúra számíthat és épít­het. Az ötmillió pengő — ismé­teljük — nem sok pénz. De vele, el lehet a támogatás ré­vébe érni. Az ötmillió pengő Mayer János pompás hozzáér­tése mellett meg is fogja ol­dani a termelés fokozásának nagy problémáját. Azt a nagy kérdést, amely az volt a múlt­ban és lesz a jövőben. Egész biztosan. M—y. A magyar főid rózsásnak egy­általán nem mondható horizont­jának körvonalait akarjuk megraj­zolni és annak a íehangoltságnak akarunk hangot adni, mely a ma­gyar föld birtokosait é3 munkásait országszerte eltölti. Olyan ország­ban, ahol a lakosság többsége a mezőgazdaságból él, a mezőgazdaság helyzete nemcsak a gazdák ügye, hanem az egész országé. A mező­gazdasági munka az a hatalmas emeltyű, amely fellendítheti az egész ország gazdasági é'etét. Ha ez az emeltyű hiányzik, akkor hatását vé­gül minden termelő és kereseti ág meg fogja érezni. Tőlünk keletre és délre olyan gazdaállamok vesznek bennünket körül, amelyek olcsóbban termelnek s velük szemben a mi helyzeti elő­nyünk csak abban áll, hogy köze­lebb fekszünk náíuknál a nyugat fogyasztópiacaihoz, tehát olcsóbban szállíthatunk. Amennyivel azonban a mi helyzetünk kedvezőbb, akár a véletlen folytán, akár földrajzi fek­vésünknél fogva, akár pedig esetle­ges vasúti és szállítási kedvezések következtében, az igy előállt haszon» többletre rögtön jelentkeznek olyan szervezett gazdasági erők, amelyek ezt elviszik és a mezőgazdaságot megfosztják tőle. Földrajzi előnyünk kedvezésétől újabban megfoszt bennünket a kereskedelmi szerződések rendszere is, úgyhogy a versmy a magyar mezőgazdaság helyzetét ma valóban elviselhetetlenné teszi. Jobbról is, balról is azt a tanácsot kapjuk, hogy nincs más menedékünk, mint az, hogy csökkentenünk kell a termelés költségeit! De hogyan, amikor még mindég fannál! a mezőgazdasági és nagyipari árindex tűrhetetlenül nagy eltérése. Ez ugyan világjelenség, de mindenütt megindult már a kiigazo­dás, a kiegyenlítődés, nálunk azon­ban az eltérés nemhogy enyhülne, hanem ma is fokozódóban van. Ha elad a gazda, ezt csak a békenivó alatt teheti ; ha vásárol, akkor pe­dig 80 százalékkal kall tulfizstnie a béke-nivót. Ennek a beteg helyzet­nek vámvédelrni rendszerünk a me- legágya. Olyan rendszer ez, amely nem iparvédalmet jelent, hanem en­nek érve alatt lehetővé teszi egyes erőltetett tennelőcsoportoknak a mezőgazdaság elleni szövetkezését. Msi helyzetünkben kit adórendszer alatt nyög a gazda: az egyik az a nyilt teher, amit az állam adóztatása jelent. Ennek, bár fokozott arányban kénytelen «lviselni a gazda is, állam­polgári kötelesség eleget tenni. De egyes nagyipari kartallcsoportok adó­kivetését tovább viselni nincs mód jában : ez olyan erény volna, ami­vel szemben öntudatos gazda nem hajlandó csöndben ás megnyugvás­sal viselkedni, Ilyen rendi ivüli te­herrel nem az ország és a közgazda­ság egyetemének érdekét szolgálja, hanem csoportokét csupán, nem le­hat megterhelni továbbra is a mező» gazdaságot. Nem olyan kis kérdés ez, mint ahogy felületesen gondolnák. Maga a nagyipar is elismeri, hogy évi 50—60 millió pengőre rug a vámvédelemben a mezőgazdaság vál­ságára rótt külön teher. Ez az a több­let, amivel a gszda egyes gyárvál- lalatok mesterséges fentartásíshoz és fejlesztéséhez kénytelen ma vagyona feláldozásával hozzájárulni. Ekkora összeg az, vagy még ennél is jóval több, amivei a magyar gazda drá­gábban fizeti szükségleteit a nyugati államok gazdáival szemben. Hova vezet ez ? Keleten olcsó munkaerő és aránylag kevés közteher nyomja az agrártermelést. Nyugaton az ál­lami terheket kiegyensúlyozza némi- kép & termelési assközök aránylagos olcsósága, az agrárcikkek jobb érté­kesítési áraivai szemben. Kelet és Nyugat kedvezőbb ter­melési helyzete közé van beszorítva a magyar gazda, drága termelőesz» közeivel Í3 olcsó áron való értékest tósével. Ez a csőd és a bukás út­jára vasét. Sajnos, a mindennapi életet drágító nagyipari kartellek létesítésére vonat­kozó törekvés nem hajlandó vissza­vonulni, hanem C3ak csendesebben végzi szervezkedő munkáját, mint azelőtt. Ennek az az oka, hogy hiaba sürgetik a gazdák a kartall- kérdés szabályezását, az állatni fel­ügyeletnek a kartellekra való kiter­jesztését, az erre vonatkozó intéz­kedés egyre késik. Pár hónappal azelőtt még rá voltak kényszerítve a kartellek, hogy bizonyítani próbál­ják az ilyen alakulatok lótjogosult ságát. Ma azonban e helyett inkább kereskedelmi mérlagünk deficitjének egyoldalú beállításával operálnak és arra akarják rábirni a kormányt, hogy még tu’zottabb elzárkózással, még fokozottabb védelemmel akasz» szák meg egyfelől agrár kivitelünk eröteljességót, másfelől ipari behoza­talunk ármérséklő hatását. A magyar föld látóhatárán gyüle­kező sötét felhők, akárhogyan pró­báljuk is, nem tudnak megnyugtató hangulatba ringatni. Pedig szeret­nénk mi is hinni és szeretnénk mi is bízni, hogy a magyar föld és an­nak verejtékező munkásaira még nagy és fontos missziók várnak, amiket a Gondviselés és a történe­lem irányité keze rótt rá. A magyar gazda, aminthogy eddig, a jövőben sem tér ki ezen nemzetmentő és nemzetfentarló missziója elől. Azon- ! ban levegőt kér, éltető, a termelő munkát eredményessé tevő levegőt. S megértést kér mindazoktól, akik sorsát irányítják vagy befolyásol­ják. Csütörtökön este száztagú küldöttség utazott a hercegprímásért A magyar társadalmi élet előkelőségei szombaton érkeznek Rómába Budapestről jelentik: Csütörtökön este száztagú küldöttség indult Ró­mába, hogy részt vegyen Ssrédi Jusz­tin hercegprímás püspökké szentelé­sen. A magyar zarándok sereg 7 ón érkezik mag Rómába. Megvárja 15 ót amikor a biboro3 hercígprimáa átveszi a pápa által számára kijelölt templo­mot, a római Széni Gergely székes- egyházat. Serédi prímás január 16-áu a pápa elé vezeti a magyar zarán­dokokat és 17-én indul haza velük. A száztagú küldöttség egéjz Budapes­tig elkíséri a hercegprímást aki Buda­pestről, »anélkül hogy kiszállana, kü­lön kocsiján egyenesen Paaonhalmára ©agy, hogy itt várja be az eszter­gomi installáció napját. A száztagú sarándokcsspaiot gróf Zichy János vezeti Bó nába, míg a zarándokok lelki vezetője P Jámbor László Jézustársasági atya, a buda­pesti Jezsuita rendház háztöcöke lesz. A székesfővárost a küldöttségben Bérezel Jenő tanácsnok ■ képviseli. Veszprém vármegyét és a veszprémi káptalant Cfiszárik János rendkívüli követ meghatalmazott miniszter Az egri káptalan, a hsjdudorogi egy házmegye, Esztergom városa, Eszter­gom vármegye és as esztergomi já­rás, Komárom vármegye. Zala vár­megye, Kaposvár városa, Zalaegerszeg, Nógrád vármegye, Balassagyarmat városa szintén képviseltetik magukat a zarándoklatban. A Szent István Társalat nevében gróf Zichy Aladár vesz részt a zarándoklatban, amely­nek tagjai között ott lesznek a ma­gyar jezsuiták, piaristák és minori­ták, ciszterciták, premontreiek és a budapesti kathoiikus egyházközségek kiküldöttei. ORSZÁG—VILÁG Budapesten megszűnik a hús fo­gyasztási adója és 10 százalékkal ol­csóbb lesz a villany. — Mis­kolc városa felállította a szagéeyka- tasstart, évauts 1 miliié adót fordít jótékonyáéira éi n«m ad ki koldulási •ugedéiyt. — A mnlt évi forgalmi adóáuiáoyek érvényben maradnak 1928 évre is. — Búd pénzügyminisz­ter három év alatt akarja megoldani & magángazdaságok súlyos problémáit és az adóterhek fokozatos könnyíté­sét. — Tavasszal Debrecen melleit mélyfúrást kezdenek gázra és olajra. — A kormány uj hivatalt állít fel az idegenforgalom irányítására. — á keddi gabonatőzsdén a busa 5 a tengeri és zab 25—25 fillérrel drá­gult — Macdonald, volt angol mi­niszterelnök, a munkáspárt vezére ss enrópai béke érdekében elhalaszthatat- lannak tartja a trianoni béke rév:» zióját. — öt vagon géppuskaalkat- részt talált az osztrák vámhatóság a Gtáebél Budapestre jövő vonaton. — A hadianyagét Veronában adták fel ■ Lengyelországnak vagy Csehország- nak szánták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom