Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-07-04 / 53. szám
4 Kiskunhalas Helyi Értesítője julius 4 A halasi rovásirásoemlékek tudományos jelentősége Dr. Madarassy László a kiváló néprajzi kutató előadása Ismét öngyilkosság történt Halason Egy Tó uccal öregasszony borot- ■ vával elvágta a nyakát és azonnal meghalt Az öngyilkossági járvány, amely Halason ae utóbbi időkben megindult, egyre megdöbbentőbb arányokban terjed. Alig malik el hét, hogy egy egy áldozatot ne követelne ez a kóros jelenség. Hétfőn délután öt órakor Halason a Tó ueca 8 számú ház lakója Kovács H. Benőné Tallér ' Regina 64 éves asseony dobta el életét. Az öregasszony szobájába bezár- kozótt és bent a szobában azután élesrefent borotvával elvágta a nyakát. A sebesülése olyan súlyos volt, hogy aeon~ nal meghalt. Borzalmas látvány is volt az öngyilkos, aki nyakát a szó szoros értelmében átvágta. Az öngyilkosság okát a» asseony rosse anyagi viszonyaival magyarázzák. Az alföldi hőforrások gazdasági haszna Külföldön több helyen felhasználják a földből feltörő gázokat gazdasági célokra. így például Olaszországban, Toscana vidékén különösen jó hasznát tudják venni melegítésnél és gépek hajtásánál a földből előáramló gézokuak. Nálunk Pávai Vájná Ferec tudós foglalkozik a különböző föld alatti energiák keletkezésének a mikéntjével és ezeknek az erőforrásoknak a főldszinre hozásával és gyakorlati életben való kihasználásával. A tudós legutóbb kifejtette azt a nézetet, hogy a magyar Alföld mélyében is vannak olyan felszínre törekvő gázok, mint az olaszországi Toscanában. Érdemes volna azért a hazai hőforrások közelében mély fúrásokat végezni és a gázokat feltárni. Eszel nagy erőforrásokat nyernének az Alföldön és az Alföld fejlődését nagymértékben elősegíthetnénk. Készen van az uj vágóhíd Hamarosan átadják rendeltetésének Ismeretes a város közönsége előtt, a Helyi Értesítő is már több ízben beszámolt arról, hogy városunkban a vesuton túl, a szegedi müut mellett nsgyobbszabásu vágóhíd épül. Az uj vágóhíd, amint azt lapunk munkatársának a városházán mondták, már teljesen elkészült és' most már rövidesen átadják rendeltetésének. A város az időpont tekintetében még nem döntött és még arra nézve sem, hogy az uj vágóhíd megnyitása. milyen keretek közt fog meg* történni. HÁZTETŐ FEDÉSHEZ szürke és rozsda szinü PALA kedvező fizetési feltételekkel kapható ADLER IGNÁC fakereskedőnél Felső iskola mellett A halasi pásztorok rovásirásos emlékeiről már több ízben meg* emlékezett a Helyi Értesítő. Ezekről az épugy fontos, mint tudományos értékkel bíró leletekről nagyon figyelemreméltó és átte* kíntő előadást tartott a Néprajzi Társaság felolvasó ülésén dr. Ma* darassy László, a kiváló magyar néprajzi kutató és ezt az előadását kéziratban megküldötte szerkesztő* ségünknek. Az előadást, tekintettel annak kízá* rólagos halasi vonatkozásaira, folyta* fásokban fogjuk lapunkban közölni. Egy újságcikk még 1025. év végén föl* hívta figyelmemet arra, hogy Kiskunhalas város levéltára 16 darab fapálcát őriz, amelyeken rovásírás van. A pálcákat — az újságcikk szerint — I802*ben, éjnek idején vetették a halasi városháza abla* kába s a rovásjegyek értelme az, hogy a halasi pásztorok főlgyujtással fenyegetik meg a várost, ha a tanács a juhtartás korlátozását célzó rendeletéit végrehajtja. Az 1025. év az az esztendő volt, amelynek nyarán a mánfaí keresztelőmedence szög* letes barátbetüi tartották izgalomban az ősmagyar irás rajongóinak kedélyét, de amely fölfedezés tájékozatlanságból eredő tévedésnek bizonyult. Es mert a rovásírás ügyének legutoljára 1003*ban a legelső tu* dományos fótumok előtt való széleskörű letárgyalása is csak arra az eredményre vezeteti, hogy a rovásírás a magyar nép között már régen nem él és hogy annak emlékeit a Nagy»Magyar»Alföldön hiába is keressük, nem ösmerve a lelet egyéb körülményeit, bizalmatlanul fogadtam a híradást és emlékezetemben az egész ügyet „ad acta“ tettem. A múlt év márciusában azonban, midőn a hajduszoboszlóí városgazdasági számro* vásokat a Magyar Néprajzi Társaság ülé* sén bemutattam s azok gazdaságtörténeti jelentőségére a figyelmet fölhívtam, főimé* rült bennem a gondolat, hogy a halasi rováspálcák nyílván efajta városgazdasági számadásokhoz tartozó számrovásos rovás* fák lehetnek, amelyekhez a tájékozatlanság — minthogy a közfelfogás a számrovást és a rovásírást következetesen összeté* téveszti — az újságcikkben közölt magya* rázatot költötte. Azzal a biztos tudattal utaztam el hát az elmúlt őszön Kiskunhalasra, hogy városgazdasági számrovásaink újabb sorozatát tárom föl a gazdaságtörténet számára, ahol is dr. Thuróczy D ezső polgármester ur szives engedélyével, Gaál Jenő városi tanácsjegyző urnák kalauzolása és Nagy Szeder István építész urnák, a város szorgalmas monografusának szak* szerű felvilágosításai mellett megtekíntet* tem a kérdéses pálcákat. Föltevésemben csalódtam, mert már az első futólagos vizsgálat is arról győzött meg, hogy a 16 darab fapálcíkán szabály* szerű rovásírás van s szögletes betűk, jobbróhbalra haladó és a pálcák végén visszaforduló sorok, szóelválasztó pon* tozások, magánhangzóugratások és betű* összerovások. Arra a kérdésemre, hogy míképen volt lehetséges, hogy ezek a ro* vásírásos fák eddig rejtve maradtak, holott a rovásírás még föllelhető emlékeinek ügyében 1903-ban megindult országos moz* galom az országnak minden zegét*zugát fölkutatta, Nagy Szeder István úrtól a kővetkező főlvilágosítást nyertem ■ Tooth Jánosnak, Halas városa egykori kiváló vicenotáríusának és szenátorának — aki is 1 a város történetét 1808-ban összeállította és 1814. év végéig tovább írta — nyuga- lombavonulása óta, amint a jelek mutatják, senki sem törődött a városi levéltárral, úgyhogy az lassankint a lomtár jellegét vette fői. Mikor ö — úgymond — a világháború után üres óráiban a város múltja után kezdett érdeklődni és a régi írásokba óhajtott volna pillantani, a levéltárban a zsúfolásig megrakott iratállványok között a padlót is közel egy méter magasságban szertehullott iratokkal elborítva találta. r- városi tanácstól fölhatalmazást nyervén a levéltár rendbeszedésére, e munkálatok közben, 1923. év tavaszán, az egyik állvány legalsó polcán, az évi számadások mögött, a melléje beosztott napszámos találta a pálcákat, egyéb tárgyakkal együtt. Az összekötött pálcákhoz egy papírlap tartozott ezzel a megjegyzéssel: fenyegetés tűzzel. Minthogy az volt az érzése, hogy itt őrök emlékül eltett tárgyakról van szó, kíváncsivá lett, lemosatta a pálcákról az évszázados port és pókhálót, amikor is megállapíthatta, hogy a pálcákon rovás* jegyek vannak. A rovásjegyeket az Osmert ábc*ék alapján olvasni próbálta, azonban csak akkor tudta megérteni, amikor később a rovásfákra vonatkozó jegyzőkönyvi adatok és egyéb, egykorú írások is előkerültek. A rovásfák, amelyek egykor, Tooth János jegyzősége idején, az íratok tanúsága szerint nemcsak a város tanácsát foglal* koztalták, hanem a jászkunkerületek „ge* nerálís*gyülését“ is megjárták, az ügy befejezése után valószínűleg őrök emlékül eltétettek s lassan teljes feledésbe is merültek. Az irattári állványnak azt a részét, amelynek hátsó sarkában a pálcák hever* tek, a legnagyobb valószínűség szerint 1861-ben véletlenül torlaszolták el, amikor is az ezévben befejezett tagosítás fölöslegessé vált birtokíveit stb. rakták elébe ez a hatalmas frattömeg pedig azóta meg* bolygatatlanul állt olt. A rovásfák fölfedezése Halason nem keltett különösebb föl* tűnést, mert — úgymond — az itteni közfelfogás szerint a régi pásztorok értettek a rovásíráshoz. Eddig Nagy Szeder István fölvilágosi* tásai 1 Most pedig lássuk az egykorú írá* sokat, amelyek a rováspálcák múltját vannak hívatva megvilágítani. Ezek szerint régi panasza voll a Halas óriási határát birtokló törzsökös — redemptus — lakosoknak, hogy a többnyire idegenből bevándorol! és a pusztákon családostul kintiaké, földbérlettel, juhászánál, napszámba« járással foglalkozó bírtoktalan „jöttmentek“ — írredemptusok — „a’ szerfelett való juh tartásokkal“ a legelő mezőket annyira megterhelték és elhomokosították, hogy, mint az 1803 január 22*én kelt jelentés mondja, „mi törsőkös Redemptusok a’ jószág tartásaan — — - nyilvános csőn* kulást szenvedünk.“ Ez okból a tanács, a jászkunkerületeknek egy régebbi, I798«ban kelt engedélyére hivatkozással a földeden lakosok juhtartását szabályozta, egy-egy lakosra 60 darab juhnak tartását engedélyezvén, a bárányokat is beleértve. A regulációt elsőízben 1S02 juníus 13«án hír- | dették ki a templomok elölt azzal a figyelmeztetéssel, hogy akiknek „a’ meg magya- rázott számon felyül való juhok vagyon, I Demeterig el adják“, mert különben „a’ publicatíoban ki tett mód szerént fognak büntettetni“. Ennek a publikációnak azonban nem sok foganatja lehetett, mert a tanács október l7«én jónak látta újabb figyelmeztetés kiadását, mely szerint az írredemptusok és juhászok „felesleg lévő juhaíkat a’ kőzelgetö Demeterig el adják“. Amint a tanács jelentése tovább elmondja, mindezen rendelések nem teljesittettek, ellenben az történt, hogy „ezek a többnyire háládatlan idegenek — — — — a tartozó subordínatio helyett azt cseleked* ték, hogy October Hónap végén 16 darab fátskákra Mettzett fenyegetődző tsufos szavakat vetettek a’ Város ablakába ■, Mellyek Magyarázattya sub j. ídeadnectáltalván, ezeknek meg visgálására el rémül az ember, hogy ezeknek Istentelen kígondolója, és ki faragója, azt a’ sok ezer Telkekből álló hasznos közönséget, melly ötét mindennapi kenyerével élteti, Városon és pusztákon való gyújtogatással végső pusztulásra juttatni Istentelenül szándékozik, csak azért, hogy a’ Városi Tanáts a’ Tttes Dístusok hasznos végezése után, őket a’ juh tartásban regulázni akarja: a’ melly rémülést okozó gonosz feltételt, hogy ez az emberi szivet levetkezett Istenielen tellyesíteni Is kíván, minden kéltséget ki rekesztő hiteles helyről a’ Tanátsnak be mondódott“. — „Megfélemlettünk“ — mondja tovább a jelentés, — „de nem tsüggedtünk el egészen hanem inkább a’ jelentett 16. Mettzett fenyegetődző fákat a Juhászok eleibe terjesztvén, halhatóssan megmagyaráztuk, hogy a’ mint a’ fel mett- szett szavakból látni való, de más hiteles helyről is tudjuk, ez egyedül az ö Mun- kájok j azért ha valami égés történik akár bent a’ Városban akár a’ pusztákon, ök fognak érte felelni, és a’ kárt ín solídum fizetni, mellé kötvén azt is, hogy ha valaki az tűzzel fenyegetődzőt be jelenti, neve eltítkoltatván, a’ Cassából száz forint jutalmat fog nyerni“-------—. A tanács fenti jelentése Jászberényben, a Jászkunkerületek generálisgyülésén 1803 í március 28-án letárgyaltatván, a tanács rendelkezései mindenben jóváhagyattak, hangsúlyozván, hogy „az Illyés Fenyegetőkre szemes vigyázattal legyenek“----------. Még a generális-gyűlés előtt, március lO-én a halasi tanács jelentése ügyében egy bizottság „nyomós visgálódást“ tett s az erről fölvett jegyzőkönyv azt is jelenti, hogy Halas a „fenyegetődző rovásokat“ bemutatta,“ (Szombati számunkban folytatjuk.) Egy szabadkai gazdálkodó meggyilkolta a szeretője férjet A vizsgálat szerint az asszony gyll* koltatta meg 8 fórjót Szabadkáról jelenti tudósi* 1 tónk. Véres és szenzációs gyilkosság történt szombaton estefelé a palicsi villasorban, ahol Bosnyák Markó gazda agyon* lőtte Andrasics János gaz* dálkodót, ■ aki azonnal meghalt, i A gyilkosságot régi feszült vi* 1 szony előzte meg, mert az egész környéken köztudo* másu volt, hogy Bosnyákot egészen gyöngéd szálak fü zik Andrasics feleségéhez. Szombaton este azután Bosnyák , vadászfegyverrel kereste fel Alidra* sicsék házát és ott az éppen hazaérkező Andrasi- csot minden teketóriázás nélkül egyszerűen lelőtte. ! A gyilkosság, amely nagy meg döbbenést keltett, a szomszédok szemeláttára folyt le. A gyilkost letartóztatták és a rendőrségre kisérték. A rendőrségi kihallgatáson azután kiderült az, hogy a feleség tétette el férjét láb alól, mert azt mondotta Bosnyáknak, hogy akkor majd boldogan élhetnek együtt. A varázsereje borjupaprlkás — Miért ragaszkodott annyira Andrasicstvéhoz ? — szakította félbe a rendőrkapitány. Bosnyák elmoso* lyodott, majd igy fo ytatta j — Akár hiszi a kapitány ur, akár nem, de megbabonázott. Egyszer meghívott vacsorára, mikor az ura nem volt otthon. Borjupap- rikás volt. Mikor megettem, egész máskép éreztem ma* gam. Ettől az időtől kezdve nagyon szerettem, nem tudtam tőle elszakadni. Azt hiszem, valamit kevert a paprikásba, mert ő egy falatot sem evett belőle. Szembesítik a Gyilkost szeretőjóvei Most a rendőrkapitány utasítást ad, hogy szembesítsék a vádlottat az asszonnyal. Az asszony farkasszemet néz Bosnyákkal. A kapitány felszólítja Bosnyákot, hogy mondja az asszony szemébe a dolgot. A férfi remegő hangon szemébe mondja az asszonynak, hogy ő vette rá a gyilkosság elkövetésére. — Hazudsz Márkó, gazem* bér vagy — kiabált Andrasicsné és a gyilkos elé ugrott. Mond inégegyszer ! Bosnyákot megzavarta az asszony hevessége. Soká hallgatott Idegesen körül nézett, a jelenlevők arcát vizsgálta, majd egész halkan igy szólt; — Igen, te mondtad, hogy tegyük el láb alól Ivánt és akkor boldogok leszünk. A szembesítés után Bosnyákot elvezették. Andrasicsnét pedig letar* tóztatták.
