Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-21 / 102. szám
6 Kiskunhalas Helyi Értesítője december 21 Szomjusági rekordot csinált egy halomi boriu A közelmúltban sok sző esett a koplalás művészetéről. Elszánt koplaló művészek ültek vasketreceikben a világ minden nagyobb városában, hasábokat közöltek róluk az újságok, sőt egy-egy nagyobb éhezőnek még az életrajzi adatait is közölték. Az összes ko.lalók vasketrecében azonban ott szerepelt az asztalon az ásványvizes üveg. bizonysága annak hogy szomjazó művészek nin* csenek. Most egy kalocsa-halomi kis borjú rácáfolt erre a megállapításra azzal, hogy 10 napig nélkülözte az ivóvizet a körülmények különös játéka folytán és még se pusztult el. Folyó év október 23=án a halomi gulyás a legelőről hajtotta este haza felé a jószágokat, amidőn Tóth Potyesy Károly halomi lakos 7 hónapos bikabornyuja megszilajodva. a lanyha őszi esti hangulattól eliramo* dott előre az utón. A szálás alá érve, a kutyák közre fogták a bor» jut, amely ezután egy fordulattal eltűnt a szállás melletti szalmakazlak között. Tóth Károly dühbe gurult, amikor a 150 kilós borjú nem tért haza, elővette ajgulyást, kérdezgetett itt is ott is, de a kis borjú -csak nem került elő, sőt a környékbeli falvakban eszközölt körözés se vezetett eredményre Már napirendre is tériek a halo» miak a dolog felett, amikor Vargacz István halomi gazda 40 nap múlva, december 2 napján érdekes dől got észlelt. A háza rregetti mezőn szorosan egymás mellé rakott két szalmakazalból szalmát akart hozni a jószág alá. Amikor a kocsi» val a kazlak megkezdett végéhez állt s villával a kezében a munkát megkezdeni akarta a két kazal közötti résen egy kis borjufej pislogott felé, szelíden kérődzve . . . Gyorsan értesítette Tóth Károlyt a dologról, aki menten a helyszínén termett és együtt megállapít tták, hogy a borjú, — amelyet a kutyák a két kazal közé szorítottak, de visszamenni a nyenge állat már nem tudóit — a Tóth Károly elveszett borjával azonos. 40 napig élt szalmakoszton a 7 hónapos borjú, egy ital vize a sze» génynek egész idő alatt nem volt, mégis életben maradt, csupán a 150 kilóból adott le a mázsa bizonysága szerint 120 kilogrammot. HÍREK színház A halasi színházi szezon vége felé közeledik. Mint már megírtuk, a szezont megrövidítették, mert a társulatot szerződési kötelezettsége Csabára szólítja. Ezzel egyidejűleg megindultak a sorozatos jutalomjátékok, amelyek kedélyes bucsuestéket adnak a kö» zönségnek, amely estéről- estére elég szép számban keresi fel a színház nézőterét. A szinház mü órán pénteken Sötét Balázs jutalomjátéka: a Broad* way ment. Szombaton az Elnémut harangok, vasárnap Vajda Károly karnagy jutalomjátéka a „Csókról csókra“, amelyet hétfőn megismételtek. Az előadások valamennyién szép közönség vett részt, amely melegen és szeretettel üdvözölte a menőfélben levő szinészgárdát. A Broadway, amely New»yorkban például 400 szór ment, nagyon jól sikerült. Sötét Balázs, Perényi, Z. Egyed Margit, Korda Sándor, Má!» naffy Otti, Szokolai Eta. Károlyi, Ziiahy, Burányi együttes játéka pompásan sikerült Jól, mondhatni, bra» vurosan hozták ki szerepüket valamennyien. Az „Elnémult harangok“ a múltak ködébe vesző, ma már történelemnek is nevezhető színjáték megható, kedves előadása is sok élvezetet nyújtott a publikumnak. Az erdélyi tárgyú darabot nagy beleéléssel, át érezve játszotta végig valamennyi szereplő. A Csókróbcsőkra operettet renge» teg taps és megujrázás fogadia. Végheyi Iza K. Rásó Ida, Bodnár Eta, Z. Egyed Margit, Perényi, Ká» rolyi, Gál Sándor, Burányi nagyszerű játékot produkáltak. Kedves estélye volt a közönségnek a Csókról csókra mindkét előadása. A társulat műsorán kedden Perényi Kálmán jutalomjátékaképen az „Offenbach“ daljáték, szerdán Gál Sándor jutalomjátéka a „A vigécek“ operett kerül színre. Csütörtökön este a „Bajadér“ Véghelyi Iza jutalomjátéka és búcsú» estje van műsorra tűzve. ERTESITES Tisztelettel tudomására adom a nagykő itöaségnek, hogy Lakos egyharmad üzletrészót is átvettem Mivel másoktól függetlenül intézem üzletem ügyeit, áraimat ismét leszáliito'tam. A gyásszal sújtott közönség rendelkezésére állok éjjel nappal bármely órában ize- mélyes, gyors ós pontos kiszolgálásommal Tisztelettel B0DICSI IMRE Disztemetkezési Intézet Lakás: tulajdonosa (ré*i járásNagy-u. 5/a bírósági épület) Hull a Nem tudom, miért nem örülnek az idei hónak ? Olyan közönnyel, olyan ridegen fogadtuk, mint az árva koldust sietős órák idején. Pedig máskor, hogy örültünk a hó* nak, a fehérségnek, a decemberi csillogó gyémánttengernek.. Szerelmes szavakat sut* togtunk feléje s kitártuk előtte szívünket. Gyengéd ajkunkra vettük selymekbe takart édes nevét. hó . .. Megálltunk az utcán, hógy téli kabátunkat teleprémezze. Kitár* tűk karunkat, hogy meleg keztyübe bújta* tott tenyerünkbe hulljon a télapó röpködő galambserege. Máskor, régen az emberek kívánták, kérték a szürke napok öreg de* kordlóját: szitálja tele ezt a fekete világot fehérséggel, gyémántporral. Örvendeztek a fehérségnek, a szikrázó havas télnek. Szin* te megedzödtek, egyenes szlvüek, nyílt tekíntetüek lettek. Aki beteg volt az is meggyógyult. A tél tette ? A hó gyógyí* tott ? Fehérség, úgy látszik, medicina volt. Tegnap elnéztem az embereket. Szidták a telet meg a havat, dehogy köszöntötték Szinte megtőppentek a hó finom súlya alatt. Összegörnyedtek, mint sudár fenyők goromba hegyeken, mikor téli napok ha* talmas havazása águkra rakódik. Nem mertek a fehérségbe bámulni. Szemükkel a főidet keresték. A feketeséget. Nem láttam örvendező, kipirult, víg arcokat. Mindenki mintha kámzsát szorított volna fejére. Le* horgasztott fővel jártak s barátságtalan álarcuk alól csak szomorúságuk fekete né* zése kandikált eló. Miért ez a fájdalmas kedvetlenség ? Hol van a régi kedély téli öröme ? Olyan tá* vol muzsikál az elmúlt telek szánkóinak puha csengése, hogy nem hallunk belőle semmit? Mi az oka, hogy nem tudunk örülni a havas télnek ? Talán mi változtunk meg? Mi lettünk olyan gonoszak, hogy félünk mindentől, ami ragyog, ami tiszta,, ami hófehér s annyira megszoktuk a no* vemben kődbe burkolt életet s annyira megszerettük, hogy most ebben a havas, fehér világban szégyenlí lelkünk sötéthez szokott szemeit kínyitani? Nincs felelet. Csak a hó hull, hullog. hulldogál.,. Egy jóságos jámbor ember két kézzel szórja a fehér rózsákat böl* csőnkre, e fekete rögre. Emberek miért nem őrültök a fehér rózsáknak ? r 1 I Kiskunhalason I -b«b 1 I •% I I I i I I j legolcsóbb bevásárlási forrás í I В I V i HANGYA! > I 1#
