Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-24 / 103. szám
december 24 Kiskunhalas Helyi Értesítője 19 A GYANÚ Irta : BERÉNYI JÁNOS A sarki lámpa kis szívet formált fölöttük a lángjából. Az asszony keztyüs csöpp kezét nyújtotta bu« csuzásra és nevetett. — Megvár ? — Itt leszek a sarkon. De nem fog soká maradni ? — Negyedóra alatt végzek. Le« hét, hogy hamarabb is. Eltűnt a kapuban. A férfi jobban a szemére törte a kalapja szélét, dúdolva kezdte a hetven lépés utat: oda«víssza, saroktól a legkő« zelebbí lámpáig, lámpától a sarokig. A második forduló után szemügyre vette az útjába eső kirakatokat. Sápadt villanyfény vérkeringése hullámzott a kitett tárgyakon, a fiatal ember nézte elalvó érdeklődés» sei, közömbösen. A trafik volt az első, mindjárt a sarok mellett. Gar» mada idegen bélyeg virított a fehér karton táblákon kítoldult mit se mondó képeslapokkal. Az ékszer» üzletben egy vértelen arcú legényke görbült az asztal fölé, szemébe szo= rított nagyítóval egy mogyorónyi kar»óra szerkezetén igazgatott va» lamit. A ruhakereskedésben többen voltak, de inkább a kassza előtt azok is, a segéd már öltözött és a kopasz főnők a fizetőket leste a kályha mellől. — Húsz perccel múlt hat — ál= lapította meg a várakozó fiatal ur amikor már ötödször állomásozta végig a kirakatokat és egy véletlen visszanézésnél pillantása ráesett a trafik órájára. És akkor odabent az elárusító hölgy félbeszakította udvarlója me» séjét, arcával a kinn settenkedő fiatal emberre mutatott, ugylátszik suttogott is róla valamit. Az órás bámész, ki nem mondott kérdéssel csodálkozott rá, mintha most ébredt volna föl és az órát hirtelen gye« rekes féltéssel egy dobozba csente. A dívatáruházban az utolsó vásárló bankjegyének csendített a kinyitott kasszafíók víg kipattanással és szí« nesen, mint egy piros gőz»seprócske a túlfűtött mozdony bíztosítószele» pén. A kopasz tulajdonos ráncokat vonalazott a Tiomlokára, gyanús, — ezt sürgőnyőzte kopogó ujjaival és a pénztáros kisasszony ősztőnő» sen megrázkodott, a tenyerére fék« tetett pénzjegyet hamar begyűrte a többi közé. — Még mindig nem jön, — tű= relmetlenkedett a kinn sétáló lovag és szétmorzsolta maga alatt a nótát, amelyen képzeletben jó néhányszor végígcsuszkált. Akkor már a rendőr is őt nézte> gyanakodva, mint a rejtvényt az újság utolsó lapján az álmatlan utas. A sarkon egy detektív gyújtott cigarettára, szeme köszönést cserélt a posztoló rendőrrel és igyekezett eltalálni, hogy az ucca túlsó végén mit fecseg a korzózó közönség. A kopasz divatcikk árus közben le» húzta a rolót, átment a túloldali kávéházba és helyet foglalt ponto» san a szemközti ablak mögött. — Az üzlet hálísten biztosítva van, — ébresztgette a nyugalmát, de nézéséből csörgött a düh leve, mint a makacs gyereksírás, szeme leütötte a túlsó oldalon bandukoló fiatal ur fejéről a kalapot és marokra kapta a haját, mintha gonosztevőt csípett volna el. — Megvagy, te gazemberi És gondolatban szigorú inkvizíciót rendezett hangosan és idegesen. — Hát ez mi, — szimulálta előtte a meglepettet a fiatal vádlott. A kopasz zavartan magyarázta a maga igazát.- Nézze uram, ön már tizen« kettedszer áll meg a kirakatom előtt és nézi. Kísöpőrte az ablak sarkait, megpiszkálta lent a lecsu» kott redőny lakatját, szemével le= bontotta a viaszbábu válláról a ru* hát és próbálta elképzelni, hogy az a barna női kabát mennyit érhet. — O, — felelt índignálódva és gúnyosan a másik — hát nézni se szabad ? Tudja mit ? Ne rendezzen be kirakatot. A kopasz a fejét ingatta és szé« gyenkezett, hogy félre értik. — Nem azt mondom, hogy egy« általán nem szabad nézni. Nézze de így. Uram csak így ne nézze. — Hát hogy nézzem ? A hátam» mai ? — Ne így nézze és ne annyiszor. Ez bárit és nyugtalanít engem. De hogy nézzem ? — kérdezte még butábban a várakozó fiatal ember és lassan fölgyülemlett ha= ragja lüktetni kezdett a homloka alatt. A kopasz nem tudott magyarázni, vállat vont és ujjaival dobolt a meg sem ízlelt szódás bor előtt. Az egész párbeszédről maga a gyanús fiatalember se tudott semmit. Sétált tovább és a toronyóra mutatójánek ernyegten hulló vonalát leste. A kopasz vergődött mindennel : vád« dal, kérdéssel, felelettel, tudtán kívül a trafikosnő és az órás helyeselt hozzá távolról és nem hallhatóan. Valami köze a rendőrnek is volt a dologhoz és főleg a detektívnek a sarkon, aki már feltűnőnek találta I. Kölökkorát érte a természet. A tanyai kertekben a tavasz, kék szemecskéí az ibolyák, még nem nyíltak ki. És mégis Eszti a tulőreg bakfisszakácsnó szivében, teljes pompájukban nyíltak a szerelem őszirózsái. Szerelmének jelenlegi aianya és tárgya Darázs Pista parádés kocsis, ki minden egyűgyüsége dacára, a kamaszkor összes butaságait zseni« álísan tudta ősspontositani magában. Ezenkívül, valami csodálatosan tu» dott gorombáskodni is. A nagyváradi szolgálóskodásban tulfínomodott Esztike, ez a férfias durvaság elementáris erővel hatott. A késedelmeskedés terén óriási praxissal rendelkezett és Pistánál, célt érni mégse tudott, pedig egyet* len vágya az volt, hogy ezzel a fiúval magát valahogy elvetesse. Ez az igyekezete azonban hiába* valónak bizonyult, mert valahány« szór Pistának szerelmet vallott, Pista mindig, valami hallatlan go* rombasággal ütötte el a dolgot. Erre a hidegségre Eszti a finom» kodás vékony fátyolén átlátszó vas» tag kacérsággal felelt és mégse ért semmit, mert Pista a szerelem te* rén legyőzhetetlen volt. És Eszti mégse adta fel a re* ményt . . . A kutnál ruhát tisztázott kétléből. A sok kiöntött víz pocsojává fé» nyesedett. Morzsi, — a kis bozontos, komi« kus pofáju korcs pulikutya előbb nagy farkcsóválás közben jó nagyot lefetyelt a pocsojából, majd annak vizében bámulta saját magán a természet tréfás játékát. — Bárcsak igy szeretne Pista és ilyen hű lenne hozzám, mint ez a a fiatalember kurta útját a lám» pásig : oda és vissza nem tovább és mindezt az óra állandó türelmet» len figyelésével. Idegei sejtelmesen érezték a párbeszédet is, várt, őr* ködótt, a hallaniakarás áttörte a dobhártyáját és kinn a levegőben, az ucca közepén csinált magának erős tölcsért: hátha egy nemzet« gyalázás is ki fog csöppeni a ve« szekedésből valahogy. A kapuban akkor jelent meg a nő fehér figurája. A fiatalember el* nyomta első indulatát, arcára jó* kedvet kent az asszony előre szálló mosolya. Amikor egymásba karolva átmentek a három kirakat előtt, a trafíkos asszony az udvarlója fél óra előtti tréfáját kezdte nevetni, az ékszerész ujjaiba meleg szökött, mert eszébe jutott a gyűrű, amit a pénzes szekrényében őriz, a sarkon hátraarcolt a rendőr és hogy ez is tovább tartson, négy nyolcad for» dulatban tette meg majdnem élén» ken. A detektív elindult az ucca másik vége felé és a kopasz az ab« lak mögött vállravetett erős bíza» kodással bátorította magát, hogy őt senki se rabolhatja ki. Közben ín* tett, hogy fizetni akar és a véres históriát már le is fújta valami az agyáról. De a mellénye zsebében nevetséges jóérzéssel melengette a szokatlan gazdag borravalót. Kőny» nyelmüen és ok nélkül, mert meg sem ízlelte a megrendelt italt. kutya, — motyogott magában Eszti ábrándosán. Esti hatórát dudált a távoli gőz* malom. — Nem jóljár annak a malom» nak az órája, már több idő lehet, mert sötétedik — mélázott a lány, majd arra gondolt, hogy Pista, szíve is olyan, mint a rossz óra. Ahe» lyett, hogy szabályszerűen ketyegne, célnélkül petyeg . . . Ez a filozofálás azonban nem vette el kedvét attól, hogy fel ne menjen a góréba, hoj Pista kukorí* cát morzsolt . . . Kiteregette tehát a ruhát s tőle nem várt andalgó léptekkel felbak» tatott a góréba . . . II. — Loptam a gazdától két cíga» rettát. Az egyiket magának adom, a másikra rágyújtok én. Pista dühösen kikapta a lány kezéből a drámát, rágyújtott s drá« mai hangon csak ennyit mondott : — Medvecukor való a lány szájába, nem cigi. Eszti, — amint ezt a fővárosi jukker lányoktól látta, — szintén rágyújtott s közszemérem elleni ki* hágás tényálladékát kimerítő mó« dón keresztbe rakta lábait . . . ... és még ez se győzte le Pistát... — Mi van abban a tarisznyá» ban ? — Piros szív mézeskalács* ból — felelt Pista s egy sallangós káromkodást pítykézett ki magából. -- Esztike, magának hoztam. — Köszönöm Pista, — lihegett a nagy őrömtől a lány és izgatot» tan kikapta az ujságpapírosba kö* tött pakkot a tarisznyából.— Addig kell a vasat ütni, mig meleg — ábrándozott a lány. Tetőtől» talpig szerelmes vagyok ebbe a kő» lyökbe, hát így, csak elvétetem magam. Üdén, akárcsak a reggeli har» mattal megfiatalodott őszirózsa, odahajlott Pistához, egy foiró cső» kot nyomott annak szájára. — Mikor cserélünk gyűrűt ? —7 turbékolt a fiú fűiébe. — Majd disznóöléskor — felelt mérgesen Pista, miközben olyan kacskaríngósat káromkodott, hogy ellenző mellé vítézkőtésnek legott fellehetett volna varrni ezt a kütö* nős nagy kacskaringóságot ... és eldobta a cígarettavéget, mely már, amúgy se égett .. . — Nagyon goromba, tehát na* gyón szeret, — cikázott át Eszti agyán eme nagy gondolat s a pírosszivet tartalmazó csomagot szíve és hóna alá göngyölítve le* sietett a góréból, mivel a gazdasz* szonya már amúgy is kiabált utánna. III. Beesteledett. A messze távolból haranghangot v?rt ki a tanyára az esti szellő. A szerelmesek égről leragyogó szeme, — az esthajnali csillag pe* dig — bemosolygott a cselédszoba ablakán . . . ~ Ha szívet adott, hát szeret, — ujjongott Eszti s bontogatni kezdte a csomagot. Bontogatás közben tekintete olyan verőfényes volt, mint a szép tava* szí nap. Lehűlt a lepel. Lehűlt a papír. Egy szép piros szív, rajta egy kam* pósszeg, egy vastag zöldág, egy csomó madzag tűnt elő. Hát még se olyan durva, amilyennek látszik — rebegett a lány. — A szög és madzag azért van, hogy felszegezzem, felakasszam a falra a szívet. A zöldgally pedig a reményt jelképezi ... A mézes* kalács«sziv közepében vers is van ? mindjárt lámpát gyújtok . . . A lámpa pisalfényénél szótagolva pislogta ki a piros mézeskalács»sziv közepéből ezt az ékes kis ritmust : — Itt egy jó kampósszőg, Hozzá vastag madzag Kérlek kedves rózsám, Kösd gyorsan föl magad ... — Mikor ezt olvasta szegény Eszti leborult nyikorgó ágyára s kétségbe» esetten számlálgatni kezdte matra* cának szalmaszálaít, miközben áb* rándos hangon rebegte : „Szeret ? Nem szeret ? Szeret?...“ — Szeret a ménkű, — kiáltott be az ablakon Pista. A holdvilág pedig ugyanezen az ablakon bemosolygott s glóriát font aszerelmes lány buksi feje köré... Magyar gyermekek imája Ó édes Jézuska, Hallgasd meg a szavunk, Nagy országért sírd Kis magyarok vagyunk. Szent karácsony estén Halld meg ezer jajunk, Igazságot kérd Bus magyarok vagyunk 1 Küld le angyalkáid, Tedd fényessé napunk, Hiszen csak sötétben Botorkálók vagyunk. Széttépett hazánkban Nézd városunk, falunk 1 Alíg-alíg élők, Meglopottak vagyunk. Ne küldj sok játékot, Karácsonyfát se adj, Ó csak azt tudhassuk, Hogy most közöttünk vagy. Hogy közíbünk jöttél S két áldott kezeddel Földi csodát teszel Siró nemzeteddel 1 Ó édes Jézuska ) Hallgasd, amit kérünk, Szent István országát Segítsd vissza kérünk! TANYAI KARCOLAT A LEO YÖZHETETLEN DARÁZS Irta : Br. GAÁL GYULA
