Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-24 / 103. szám
14 ' Kiskunhalas Helyi Értesítője december 24 A GYŰRŰ — REG Hirtelen lépéseket béliéit. Négy ember tűnt fel a téren Egy utcébél éppen mostan jutottak ki a térre Három magae férfi feet hordott a f-jén, a harmad к hajadoníőtt yolt. Nyugodtan éa határozottan mentek, та ahogy meglátszott rajtok, hogy Tanger hatóaégáhoe tartoznak A lány nagy megkönnyebbülést érzett Örömmel felugrott éa elváltotta magát. Az emberek rögtön megállót t'k éa egyikük egy isebbvitlanyUm párái feléje rilágitott Egy másik Klára felé ment és mikor melléje érf, a leány rémülten felaikitott Egyike volt azoknak az araboknak, akik őt a lepéaysűtö bódéban togva tartották. Menekülésre gondolt, da nur késő rolt, az arab keményen megfogta a kezét. A csoportban a másik arabot is fiiismerte. A Tillanylámpáral világító ismeretlen relt előtte, éppen így a negyedik ember: egy feltűaőeu hatalmas termeitt néger. Egy pár pillana tig arabol tárgyaltak, azután Klárát maguk kézzé Téré folytatták utjokat. , VIII Három pár szem nézett kiráneeian az asszonyra, akit a festő elfogott. A férfi pár azót szólt hozzá, amit a többiek nem értettek meg. — A felesége? kérdezte Laila. A férfi igent intett. — Hol ran az amerikai lány? — fordult most parancsolóan az asz- esonyhoi. — Elment — felelt az asszony rályoBogstya. — Elment a földiéihez. Nem akart itt maradni, én pádig erő szakkal nem tartottam yieeza, mert én esek a védője Toltam. Már régen elment. — Egyedül? — Igen. Laila lefordította a beszélgetést a művésznek, aki kétkedve rázta a fejét. — Hazudnak, mint a parancsolat. Semmi célja eines továbbra tárgyalni velük. En megyek Ernán kisasszony után, mert semmit sem hiszek abból, apait ez as asszony mond. — Együtt megyünk — felelte Laila. — Nekem agyié haza kell mennem, Donellei akarok beszelni. — Ha bebizonyítom, hogy ártatlan vagyok, akkor szabadon enged ? — nyöszörögte a férfi. — Ne bizonyítson semmit Szabadulásról pedig ne н beszéljünk, amíg az üvegszemüvel nem szembesítem. — Eu még most is azt mondom, hogy a gazfickó hazudik és Donellaek semmi köze sincs a gyilkossághoz — szólt a festő — Mindjárt megtudjuk. Hazafelé arra is mehetsz, amerre nekem kell mennem és ha vársz addig, míg Do nelít kiv&llaiom, akkor segítségedére lehetek a nyomozásban. A festő megerősítette s merevszamü kezén a kötést, szabaddá tette a lábait és megparancsolta neki, hogy fordítsa a föld felé rettenetes szemeit. Laila lövésre készen tartott revolverének védelme alatt elindultak. Az uteán a művész gondosan figyelt, hátha sikerül valahol Klárát megpillantania — Kedves barátom — szólt Laila mikor végre megérkeztek hátának kapuja elé — kérlek maradj velem. Ez nem jelent túl nagy időveszteséget Egyedül úgy sem tudsz semmit se csinálni és a pasa sigitsége sem ér túlsókat, mert ahogy én a marokkói hatóságokat ismerem, azok esek immel-ámmsl segítik ez európaiakat. Pander szó nélkül követte Lailat a házba. Már a lépciőházban hallották, hogy Donéi! erősen döngeti a ráz irt ajtót és közben kiabál. Ё N Y — 23 — Itt vagyok 1 Itt I — kiabálta nagy hangon. — Igen igen. Nagyon jól tudjuk hogy hol vagy — mondotta nevetve Laila mikor az ajtót kinyitotta. Te vagy az, to ? dörmögte a másik, igen csalódott arcot vágva Laila láttára — Hát kit vártál tulajdonképpen ? — Kérdezte Laila — Azt remélted hogy valaki segítségedre fog jönni? Vsgу ait hogy eugem valami baj ér ? — Nem, téged sohasem ér baj. Abhoz te túlságosan okos vagy. — Ne tréfálj! — szólt fenyegető hangon Laila. — Ü j oda arra a székre! — Pillanatnyilag rendelkezhetsz velem. A hatalmadban vagyok, engedelmeskedem. De az nevet igazán, aki utóijára nevett — Mit akarsz ezzel mondani? — Semmi különöset. Csak magam ban filózotálok. Ez ellen csak nem lehet kifogásod? Laila csak vállrántáeeal felelt, de a festő kellemetlenül érezte magát az üvegezemü bidegvérüségének láttára. Ki fog utoljára nevetni ezen a rémes éjszakán ? — kérdette őemagától. — Es vájjon fogok e még ebben az élet ben nevetni ? Pender ez ajtónál állott a kijáratra vigyázva, mialatt a merevszemü és s felesége a földre ültek le. Donell ezek láttára négy szemeket meresztett. — Minek hozod ide ezeket ? — kárdezte Laila télé fordulva. — Ez az ember rabolta el e gyűrűt — szólt Laila. — Igen? — és Donell szemei fenyegetően ragyogtak. — Igen — folytatta Lzila nyugodtan — 6 adta el Severing óráját meg a gyűrűt, tehát vagy 6 a gyilkos — vagy kirabolta a gyilkost. — Igen ? — kérdezte újból Donell, akin látszett, hogy csak erős őnura lommal tud nyugodtan ülni. — Tény leg egész olyan mint egy gyilkos — A te Ítéletedre nem sokat adok, mert te nem is olyan régen az amerikait tartottad gyilkosnak. De szeren cséré azért sincs óiükség s te véleményedre, mert nagyon jól tudom, hogy ki a gyilkos. Laila most szemben álott Donellei és olyan fenyegető hangon beszélt, hogy a félszemű megremegett. — Ez az ember a közelben volt amikor a gyilkosság történt és ismeri a gyilkost. Te ostobán féltékeny voltál — folytait» keményen — és rettenetesen ostoba, hogy féltékenységből erre vetemedtél. Donell dühéé káromkodásba tőrt ki, de Lailat ez legke- vésbbé sem zavarta. A merevszemü mindent látott — folytatta — látta, mikor Severinget megölted. — Ez nem igaz ! — kiáltott közbe Donell. — Csak nyugodtan ! — intette le Lrila. — En igen jól tudom, hogy te milyen féltékeny voltál Severingre. — Csak azt kapta, amit érdemelt — mormogta a francia. — Ami pe dig téged illett te ie meg fogod kapni a magadét — szólt rá a merevsze- müre. — En ártatlan vagyok — kiltott az. En egy szóval sem mondtam, bogy láttam a gyilkosságot 1 — De te raboltad el tőlem az órát meg a gyűrűt? — üvöltött az üvogszemű. — Tehát tényleg te vagy a gyilkos ? — fordult most hozzá ismét Laila. — Te gyikoltad meg Severinget, te raboltad el a gyűrűt, az órát meg a leveleket és minket azzal akartál megtéveszteni bogy rablógyilkosság történt- En pedig mind mostanig bittern is neked! A francia kinyitotta a szóját, mintha mondani akarna valamit, de ezután még sem szólt egy szót sem Ajkait összeszoritoita. — Nos nem szelsz rgy szét sem ? Beszélj t Ha nem vagy bűnös, hogyan jutottál a gyűrűhöz? — Sev^rmgtól kaptam — ügy ? Hát akkor miért mondottad, hogy a gyűrűt Severingtől elrabolták ? Es miért vádoltad m^g gyilko sággtl az amerikait azon az alapon, hogy nála volt a gyűrű ? Ha tudtad, hogy tőled rabolták ei, miért kerested a gyűrű nyomán a gyilkost ? D nell leborgasztotta a fejét és sokáig hallgatott — Na és ? — szólalt meg sántán kihívó hangon. — Es ha tényleg én öltem meg Severinget, bizonyára éppen elég okom volt erre. — Ha igy vzn, miért hallgattad ezt el moatanáig ? Mik voltak azok az elégséges okok ? — Mit törődsz vele! Nem állok bíróság előtt nem tartozom felvilágosítással. — Beszélj, mért azzal vádollak, hogy gyilkoltál csak azért, bogy a leveleket elrabolhasd Mit akartál a levelekkel csinálni ? Hol vannak ? Donell nem felet csak mikor a nő revolvert fogott rá, ‘ — Nincsenek nálam a levelek — mondotta ekkor. Lzila feleletre sem méltatta, hanem hozzáfogott zsebeinek átkutatásához A férfi megkísérelte az ellentálJást, de a pisztolycső meggyőzte ennek hiába valóságáról. Laila alaposan át kutatta és hirtelen diadalkiálitá-batöri ki, egy vastag papirosomét lobogtatva — A levelek t — kiáltotta örömmel és a festő megkönnyebbülten lélegzett fel abban a reménybeu, hogy az izgalmas történet vége felé közeledik — Tudod mit gcmrolok? — fordul! Lzila a franciához. — Azt hiszem, hogy te nemcsak féltékenységből gyil ко tál, hanem azért is, hogy elárulhass minket. Te valószínűleg a szultánnak akartad a leveleket es a gyű rűt eladni, mert azt remélted, hogy többet kapsz tőle, mint hogyha a mi pártfogásunkon maradtz. Nálunk négyen osztoztunk volna ott egyedül kaptad volna a jutalmat á ionban egy kissé elszámitotiad magad és drágán fogod megfizetni az árulást. — Te mindig okos lány voltál és gyakran fején találtad a szöget — szólt nyugodt bangón Donell. — Mehetünk ? — kérdezte a festő — Várj. Ea most mégegysz»r megkérdezlek, mindenáron vissza akarsz e menni hasadna? — mon dotta Laila — A lányt felkeressük és visszaadjak az övéinek. Nem aka.-sz ezután velem maradni és osztozni velem veszélyben és reményekben ? Nem tudnál engem szeretni ? Nyugodtan beszélt, egyálta ában nem törődve Donéi! jelenlátéfol. De a francia ismét megszólalt. — Es ha szeretne is téged ? — — kérdezte gúnyosan — Egy felóra malva mindketten halottak vagytok és most még szerelemről beszélsz? Emlékezz Severingre! Vagy talán azt hiszed, hogy azért mert e levelek most a te birtokodban vannak éa mert ismered terveimet, hát már túl vagy minden veszedelmen ? Éppen a levelek fogják a nyakad kitöm I H-t te tényleg bolondnak lariasz? Art gon dolod, hogy ha én Severing t fényig azért öltem meg, mert pénzt szartam a szultántól, azt hiszed, edd g nem teltem semmit az áru ás bérének meg szerzésére ? Laila habozott egy pillanatig, azu tán a festibz fordult. L^gotosabb lesz azonnal indulnunk — mondta — Ugyan valószínű, hogy nem tett sémit es amit mond, nem több üres Lengésnél . .. — Talán már itt is vannak a szultán katonái 1 — kiáltott örömmel Do ell, mikor az ajtót képező fttggónyi félrehúzta két ember lépett a embab« tz egyik torkon ragadta Lailat es kiütött» kezéből a revolvert, a másik a fee>ö felé fordult, de az gyorsan kiuitrotr, az ajtóo. Kint féhumály áralkudon és még mielőtt a művész kellösep tájé kozódott volna, egy bo szu arab f^gy ver csőve volt a fejóoek iráoytNa.. Az amerikai hirtelen fő dhőz v*g a magát, de ebben a pillanatban valaki há'ulról nyakonrsgadia és a f-gyver ismét a fejőnek volt fordítva -»mint felnézett észrevette, hogy az ór>a*t néger áll a feje fölött, feikézi-l К a a karját tartva. * katonák porai стока va ami parancsot adott az amenzait lefogva tartó katonáknak, akik a ps raucsszó hallatára a mflvestt fölemelték és az egyik aki a nyakát tartotta, magával vitte Bent a szobában e-y katona Lailat teperte a fó dre, egy másít sakkban tartotta a merevezemüfe aki égre föld e «kfldózve bizonyi guta,, hogy 6 ártatlanul került ebbe a tar eaeágba. A hat Ima* termetű neger sietve lefejtette Donell béklyóit ea valamit a fülébe súgott — Nos ki nevet utoljára? — s-r dezte hangos nevetéssel az üvegszemü Lailatél — Nem gondoltad hm/v **a mindent alaposan előkészítettem ? Mikor láttam hogy te Sever oggei m g csalsz, elhatároltam, hogy öt elteazero az útból és egyid jű>eg a leveleket ig megsz-mem Mikor te az amerikait megszöktetted eiő и», Szellmet eikül- döttem a szultán embereiért m>g éa magam visszatértem, siemwy-s<*u tárgyalni uj barátoddal. A te vieeta- jöveteled meggátolt ebben, de v gézeiül minden kívánságom szerint to. tént, sőt még több madarat fogtam, mint amennyit kivántam Az ameri kairól már régen azt gondoltam, hogy megszökött. Nos most is ostobának: találsz ? — Uram — fordult a katonák v» zetője—Donellhez — Az on rabazoV gája azzal hívott minket ide, hogy ön egy nagyon komoly összeesküvést fog leleplezni. Donell igent intett, miközben nagy nyngalommal sodort egy cigarettát — Foglaljon helyet — mondott* udvariasan - Tényleg igen komoly dolgokat fogok elmondani Oo talán már hallott róla, hogy több európai bank tangeri ügynökök közvetítésével hatalmas kő'csönt ígért a tróoköve telőnek De az bizonyára meg fogj» lepni, hogy az ügyaökök vezetője itt vao a szobában és magánál tartja Molej nagy fontos-ágú leveleit, nem bü'önben a hitelességét bizonyító pe caétgyűrüt — A gyflrü ennél a nőnél volt — felelt a vezető Klárára mutatva, — de eddig még ne n sikerűit elkerítenünk — D' nek'-m sikerült az egéaz tervet leleplezni, és a büaösőket idecsalni — mondotta nevetve Donell. Laila aki a közelében feküdt most suttogó hangon pár szót szólt hozzá franciáál. — Es ha visszatérnék hozzád ? — kérdezte. — Még semmi sem késő, még meg tudnál menteni. En a tiéd leszsk és mindent jóvá tehetünk. (Folytatjuk ) Ж Hangya tüzelő-anyagai: hasábos bükkfa, fűrészelt bükkfa, hasábos akácfa, fűrészelt akácfa, dorogi darabos szén, pécsi kocka szén. Lgy a bükkfa, mint az akácfa száraz.
