Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)

1927-10-22 / 85. szám

onyi it. onyi onyi tyitts, íztok, ( ban a biezol- jztrez­i, ZSEF *ban etlatt.) IT; ÍÉSM agyér­éggel, lüket iskola Szö­vőit ilbe, ■) Kérjük *égnb. át. !K T in kát rnti It, •I t, 11 & tök Éli a vá­p ke­iben. Ha ■ben a t. tudo- , bogy an a er hó i esto didik, zezon* jtanak 6 este izrves­tel LMOS ó pok zerda. október 22 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 EGÉSZSÉGÜGY A csecsemő és kisgyermek^ védelem feladatai irta : Bókuy János dr. egyetemi tanár A gyermekhalandóságot az .első évben kétségtelenül első sorban a táplálás módja befolyásolja. Ott, hol az anyák a természetes táplálástól csak ritkán térnek el, a halálozási arány csekély, ott ellenben, hol a mesterséges táplálás kiszorítja a természetes táplálást, a csecsemő halálozás tetemesen nagyobb. Svéd­országban, Norvégiában valamint Skóciában, hol a csecsemők jórészt természetesen tápláltalak 8 °/e alatt van a csecsemőhalálozás, inig azon helyeken, hol az anya általi szoptatás háttérbe szorul, a halálo­zás a 30 o/o ot is elérheti. A természetes táplálás nagy nem­zetgazdasági jelentőségét' már a régi kor nagy elméi ismerték. Ha a történelembe messze visz szamenve kutatunk, úgy azt talál­juk, hogy a mesterséges táplálás terjedése, sajnos lépést tartott a civilizatió terjedésével és haladásé val. Azon körülmény, hogy a rege sze­rint Romulust és Rémust farkas táp» látta, Jupitert az Amolthea kecske táplálta és a régi epos-ok szerint az antik hősök csecsemőit oroszlántej­jel táplálták, csak arra utalnak, hogy ha a legrégibb korban az anya által való szoptatás lehetetlen volt s az anyát dajkával nem pótolhatták, a csecsemőt anyaállat tőgyére helyez­ték, tehát azt a táplálási módot választották, melyet a XVIII, század végén s a XIX. században egyes helyeken, bár csak kivételesen ma­guk az orvosok is alkalmazásba vettek. így a párisi lelencházban egy időben a vérbajos csecsemőket, ha anyjuk nem szoptathatta, szamár tőgyére helyezték. A természetes táplálás kétségte lenül a legjobban biztosítja a cse­csemő egészségét s a kisded életét. Így van az az állatvilágban is. A tudo ­mányos gazdászat rég tudja, hogy pl. a kecskegödölye legjobban fejlő* dik anyja mellett, már" kevésbé jól gyarapszik kifejt kecsketej mellett és silány fejlődést mutat, ha tehéntejjel, tehát idegen á lati tejjel tápláltatjuk. Mindezekből következik, hogy oda kell törekednünk, hogy az anya, ha megfelelő kelékekkel bir (s rendsze­rint bír is ezekkel) saját maga táp­lálja csecsemőjét. Ezen kötelezettség egyaránt kiterjed úgy a földhöz ra­gadt szegényre, mint a földi javak­ban duslakodó gazdagra s aki ezen kötelezettségnek alapos ok nélkül nem felel meg, oly mulasztást kö­vet el, melyet később alig tehet jóvá. A XVIII. századig úgy Francia-Né- metországban a társadalom legma* gasabb osztályaiban, sőt az ural­kodó családokban is a természetes táplálás dívott. Fájdalom, századunk­ban ijesztően fogy azon anyák száma, kik maguk szoptatják gyer­meküket. A müveit külföldön már régen egyesületek, társadalmi ala­kulatok működnek oly célzattal, hogy különösen a szegényebb nép­osztályban a mesterséges táplálás­nak gátat vessenek. Törekednünk kell felvilágosítani a nagy közönséget mindezek felől s a felvilágosított müveit osztály, propagálva a helyes felfogást, támo­gasson minket orvosokat azon em­berbaráti és hazafias törekvésünk ben, hogy mindjobban szaporíthas­suk azon anyák számát, kik dicse kedve, legnagyobb kincsük gyanánt mutathatják szoptatott gyermekeiket, úgy mint Scipió Africanus leánya, Cornelia, a Grachusok anyja. IjaU rovásirásos leletre ШШ& Halasén Miniatűr szélmalomra faragva látszik az irás, amely i866-ban készült A Helyi Értesítő hetekkel ezelőtt részletesen foglalkozott a halasi pásztorok által 1802-ben Írott rovás­írással, amelyet 16 fapálcikára vés* tek rá. Megírtuk annak idején azt is, hogy nagynevű tudósok megái* lapitása szerint ez az utolsó rovás irás, mert később már teljesen el* felejtették. Ez a lelet élénk feltűnést keltett, sőt cikkünk nyomán fővárosi lapok is foglalkoztak vele. Annál nagyobb meglepetést kelt most az az értesülésünk, hogy a halasi reálgimnázium régiségtárá­ban is van ilyen lelet, A régiségtárban van egy fából faragott miniatűr kis szélmalom, amelyen késfaragással a következő szöveg olvasható: Tsináltam Biró Áron Bitskával. Fölötte rovásírással ugyanaz a szö­veg, amely teljesen megegyezik a régi hun*szittya Írással. Azt is meg* lehet állapítani, hogy ugyanaz az irás, amely már csak Erdélyben, az enlakai uni­tárius templomon talál­ható. Ebből a későbbi leletből kétség* telenül meg lehet állapítani, hogy 1866=ban is volt még, aki ismerte a rovásírást, bár lehet, hogy az illető az utolsó volt ezek közül. Megkezdődött a kutatás a kecskeméti földgáz után Kecskemét környékén gyakran elő- t forduló földrengések és egyéb körül­mények régóta adnak tápot annak a feltevésnek, hogy a város alatt, a föld gyomrában földgáz- mezők terülnék él. A feltevést az eddigi vizsgálatok is megerősítették, ugyannyira, hogy a földmivelésügyi és pénzügyminisztéri- , umban a legkomolyabban számolnak aszal, hogy a beható kutatás Kecskeméten igen jelentékeny földgáztelepet deríthet fel. ; Epen ezért a pénzügyminiszter el­rendelte Kecskemét talajának geoló­giai megvizsgálását. A kutatásra Pávai Vájná Ferenc fő- geológust küldötték ki, aki tegnap érkezett Kecskemétre. A tudós hosz- szaeaa tárgyalt Zlmay Károly poigár- ■ mesterrel, majd dr. Szslontay Barnabás tanácsnokkal, később pedig kocsival bejárta azokat a helyeket, ahol tudományos kutatásait meg fogja kezdeni. A kalocsai iparosság k№6n minkásblztosltágénztár felállítását kéri ás elakar szakadni a halasnál A kalocsai Ipartestület határozata A kalocsai Ipartestület f. hó 16 án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet az elnökség azért hivott egybe és egyetlen tárgya is az volt, hogy kimondja: továbbra nem akar a halasi munkásbistositó pénztárhoz tartozni. Filvig Mátyás elnök megnyitó sza­vai után, dr. Jurcsó Lajos egyesületi | ügyész ismertette a betegségi és bal­eseti kőtelező biztosításról a folyó évben hozott törvény alapján támadt uj helyzetet. $ A közgyűlés egyhangúlag határozati j javaslatot fogadott el, mely szerint 'a ‘ városi tanács, Szdbóky Jenő ország­gyűlési képviselő felkérése után dr. Fass József népjóléti és munka­ügyi miniszter elé azon kérelmet terjeszti, hogy Kalocsa városát, amely a szükséges feltételekkel rendelkezik, az újjászervezés alkalmával ve­gyék ki a halasi munkásbistositó I körzetéből és uj kerületi pénztári székhelyé tegyék, ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy legalább kirendeltséget kapjon. 1 Az ezen ügyben szükséges lépések I megtétele végett bizottságot küld­’ Mr ki szenxäcids választékban a legolcsóbban rr KUN BENŐ DIVATARUHÁZÁBAN m: PESTI KRÓNIKA Liliom „1927“ 1 A bttutetőtörvényszék Kraysell-ta­nácsa előtt áUt vádlottként Schmidt Ferenc huszonnyolc esztendős város­ligeti mutatványos, munkanélküli pék­segéd. A tárgyalóteremben sötét van. Valami piszkosszürke világosság szivá­rog csak be az ablakokon. Fel kel a villauyt gyujtaui. Az egy szál körte fénye sápadtan világítja meg a tanácselnök arcát és bágyadtan csil­lan mag s börtönőr feltüzött szuro­nyán, aki mellett egykedvűen ült ott a vádlott. Péklegéuy. Munkanélküli. Utoljára tavaly februárban állt a vö­röslő kemence mellett és évídőtt a frisskenyórszagu műhelyben » 1апУ°*’ kai, hogy melyiknek vesse be előbb a kenyerét. , De az «araDju6zi szép napoknak vége lett. Kicsöppent a királyságból és ott állt az uccin kereset nélkül. Pedig élni, azt kell. Neki is. meg a Juliénak is. Ea ahogy tavasszal meg­elevenedett halotti álmaiból a liget, hősünk gondolt egy nagyot és beállt a ligeti mutatványos bódéba gépem­bernek. Ö lett az eleven rejtély, akit akármelyik uccakölyke megpiszkálhat és büntetlenül csavarhatja ki »kezeit, rángathatja meg a fülét. Húsz fillérért. S neki szótlanul tűrnie kell. De vállalta. AZ asszonyért. 0 csak meg lett volna akárhogyan is, de a Julis 1 Mindent az asszonyéit tett I Félt, hogy ha nem tudja a régi mó­dot nyújtani a Juliénak, mindennek vége szakad. Es még hozzá az a szomszéd ágyat bérlő postás is szemet vetett reá. Ezért lett komédiás. 2 Megránditja a vállát: __ De hát gondoltam, úgy sena is­mer meg senki. Így kimázolva. Nem ia .volt semmi baj. A Julisnzk azt mondtam, hogy végre sikerült egy pékséghez bejutnom, dehogy w árul­tam volna el neki, honnan kerül elő a nénz a vasárnapi húsra. Rögtön pakkolt volna. Hogy az 6 embere komé­diás, nem bírta volna ki. Nem iB Íél tan attól, hogy megtudja. Csak az a nyavalyás giihes postás ne járt volna miudig az eszembe. Nem félteném az asszonyt, ha mindig ott ,lehetnék mellette. De nekem dolgozni kellett. Nem mondom szeret 6 is engeni, de hát tetszik tudni nagyságos bíró ur, milyenek az asszonyok . . . В Ezv tavaszi vasárnapon aztán meg­történt a baj. Ö újra ott állt kinn a bódé dobogóján s körülötte a renge­teg sok vasárnapi nép. Kipirult arccal, boldogan tolongott a nép » poros utón. Egyszerre csak mintha egy usgj kővel vágták volna mellbe. Szemben vele az utón ezorosau egymáshoz si­mulva, két ember lépegetett. A pos­tás és Juli. A külvárost bérkaszárnyá­ból indult el ez a szerelem. Ott fogant meg, onnan hozták ki a napra, hogy az érleije pompázóvé. Nem beszéltek, csak jöttek egymás mellett nyagodtan — hiszen a Julis embere ilyenkor a PéSehmidt Ferenc munkanélküli pék­segéd, ligeti mutatványos legény, „Liliom 1927,“ pedig csak nézett előre mereven, méltóságosan. 8 a következő pillanatban ‘к*г.Ьо^у“и szépítjük a dolgot, — Mottó Bron- sónak, a gépembernek, a huszadik század csodájának, aki egy pohár ™ áráért a legérzéketlenebbül tűrte a raffinált kínzások egész tömegét, két nagy könnycsepp szaladt le az arcán. A szíve felé. A A továbbiakat senki sem’ tudta pontosan. A tanúvallomások csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom