Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1927 (27. évfolyam, 1-105. szám)
1927-10-22 / 85. szám
2 Kiskunhalas Helyi Értesítője október 22 Irodalmi decentralizáció — Válasz — A Helyi Értesítő számára irta : Dl*. Szaiay József, kerületi főkapitány, a szegedi Dugonícs=társaság elnöke Ä pogány Róma keresztény* üldöző korának egy szívbem'arkoló jelenete' merül föl lelkemben. Látom a nagy cirkuszt. Porondján szorong a hitükért halálraítélt keresztények csapata. Padjain feszült izgalomban morajlik az ártatlanok vére csűr* gásától előre is megrészegedett tömeg. A rabszolgák fölszakitják a ketreceket. Afrikának kiéheztetett fenevadjai csordaszám rohannak a cirkusz közepére. Üvöltésük meg* reszkettetí a levegőt s a halál je* gyeseinek utolsókat dobbanó szívét. Nők, gyermekek pillanatok alatt darabokra marcangolva. De rendű* letlenül áll egy alaki Szeme az égen függ. Hitének ereje lángolóan tör át egész lényén, bűvősséges fénybe vonva orcáját. Rárohan az oroszlán, majd megtorpan s alá* zátos szelídséggel borul lábaihoz . . . Eddig a gyönyörű legenda, mc* ly'et képzőművészet és irodalom sokszor megörökítettek. És mi a valóság ma ? Testvériden kis nem* zetünk is a népek nagy cirkuszé* nak porondjára van kergetve. Szerző* désekkel lezártketrecekben éhes fene* vadak ólálkodnak, várva a pillanatot, hogy felpattanak a zárak s szét* marcangolják a világháború óta ha* lálraííélt maroknyi nemzetünket. Azt a nemzetet, melynek kezéből ki* ütötték a fegyvert s elrabolták te* mietende kétharmadát. Csak egyet nem tudtak elorozni s kiölni: az önbizalmat önmagához s a hitet főitámadásában. Az anyag, az ve* szendő ; a lélek, az őrök 1 Szörnyű nagy hatalom az ágyú, a csatahajó, a trón, a diplomácia, a tőke. És mindezek sem külön* külön, sem együttvéve nem gátol* hatják meg a léleknek az Ég felé irányuló magasztos rőppenését. Hiszen legutóbb magunk tapasztal* hattuk, hogy az ágyuk bereked* hetnek, a hajók elsülyedhetnek, a trónok összeroppanhatnak, a dip* lomácia csődöt mondhat s tőke buborékként szétpattanhat. A lelkek erején azonban a pokol kínjai sem vehetnek erőt. Angliának magukba szálló vezető emberei és Indiának Ghandíja egyaránt megdöbbenve a még most is folyó dühödt fegy* verkezéstől, az erkölcsi mocsár ára* dásától, a civilizáció bukásának rémétől, ugyancsak egyértelmüleg hirdetik, hogy csak a vallásosság, csak a szeretet s csak a léleknek mindenek fölé helyezése az egyet* len ut és mód, ami ebből e külön* ben bizonyos végpusztulásból az emberiséget megnyugtatóan kive* zeti. A léleknek az anyagiak fölötti fensőbbsége különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha az egyén, vagy a .nemzet próbára van téve. Az összetőretett test, a politikailag agyonkorbácsolt nemzet talán már csak a kényszerű reflexmozgásokat végzi, a lélek azonban él, küzd, magasba tör s diadalmaskodik. Gondoljuk csak el, hogy a magyar hányszor volt már hitéért, meg* győződéséért halálra hajszolva. Em* lékezzünk csak a magyar gálya* rabok rettenetes szenvedéseire s a 4S*as szabadságharcot kővető sötét korszak vérengzéseire, üldözéseire. Mindenkor csak a lelke törhetet* lenségében való eleven hit vezette ki a szenvedések kövespusztájából a béke virágos mezejére. Bár íme a lélek szörnyű meg* próbáltatásokra képes, bűn lenne egyestől is, nemzettől is, ha azt ’ magára hagyná, nem erősítené. 1 Nemcsak a test kívánja meg, hogy gyakorlásokkal fejlesszük izmait, növeljük rugékonyságát, a lélekkel 1 szemben ugyanilyen kötelessé* ; gűnk van, különben elsenyved, a ; közöny köde üli meg. A lélekmü* I velés eszközei a vallásosság, a tu» I dományok, az irodalom s a művé* szetek elsajátítása, gyakorlása. A vallásosság a lelket fölemeli, a tu* domány gazdagítja, az irodalom nemesíti, a művészet finomítja. Mindez azonban magában véve nem elég. Mert bár lehet valaki magába mélyedően vallásos, mégis az áhítat igazi színhelye a szíveket ősszegyülekeztető templom. Bár a cellában vagy a laborato» riumban búvárkodó is lehet nagy tudós, mégis a tudomány igazságai a nagy nyilvánosság kritikai tüzé* ben izzanak kemény acéllá. Bár irhát valaki az Íróasztala fiókja ré* szere is gyönyörű belletrísztikai müveket, azonban azokat mégis csak a nyomtatott betűnek térben és időben korláttalansága varázsolja közkíncscsé. S végül bár az egy* szerű sőt primitív ember agyában is foganhatnak meg művészi gon* dolatok, azok mégis csak a közönség tetszésének és nem tetszésének harca után válnak művészetté* Képzeljünk el egy lenyűgöző tehet* ségü színészt, zeneművészt, írót, aki ezernyi, sőt százezernyi főnyi közönség előtt szerepet alakít, zenei gondolatokat reprodukál, eszméket termel s vele szemben soha egy éljen el nem hangzik, soha egy tenyér el nem csattan, róla a krí* tika soha egy szóval sem emléke* zik. Az ilyen művész és író a lel* két tápláló nyilvánosság híjján ép* pen ezen nyilvánosság szomjuho* zásában hihetetlen rövid idő alatt elpusztulna. Vallásosság, tudomány, irodalom és művészet tehát csak a nagy nyilvánosság segítségével művelik és erősítik életképességre a lelket, hogy az gondolatban, nyelvben, zenében, ecset, véső és szerszám által gyönyörködte* tőt és hasznosat is teremthessen. Erre az igazságra szembeszökő példa a magyar ellenreformáció hitvitázó irodalma. A XVII. század katolikus és protestáns papjai, a maguk igazától mámorosán, az akkori idők szólamaihoz híven má* zsás gorombaságokat vagdaltak egymás fejéhez. Stílusukkal szem* ben lehet fínnyáskodni, azonban a nagy nyilvánosság előtt szellemi erejük legjavával folytatott ádáz mérkőzésük erőteljessé, zamatossá fejlesztette ki a magyar nyelvet. Olyan erőssé, hogy ellenállt latinnak, németnek, tespedés korának s a Peleskei nótárius és a Ludas Matyi szerzői még ma is győnyö* rüséget nyujtóan szőhették e nyelv* bői verseik szövetét. Ezek után önkénytelenül is elénk tolul á kérdés, vájjon miből tevődik össze ez a nyilvánosság ? Mindé* nekelőtt a szakbelíekből, a kik a ! lelki művelésnek ugyanazt a fajtá* í ját gyakorolják s másodsorban a ! fogékony közönségből, a mely eze* j két a lelki produkciókat értékeli, t azokba belekapcsolódik s azokra elméjében, érzésében víszhangzík. Ennek a felfogásnak az igazsága I hozta létre a tudományos, a szép* • irodalmi és a képzőművészeti tár* I saságokat. Az akadémiák példájára J a szellemi munkások társaságainak i egész serege támadt. A tudósok, í írók, művészek, müpártolók társu* I lása, az ebbő! fakadó verseny, a ! nagy nyilvánosság érdeklődésének ! fölkeltése azok a tényezők, a me* j lyek a tehetséges lelkeket mara* i dandó értékek termelésére s a köz szellemi gazdaságának gyarapítá* sára képesítik. Könnyű elgondolni, hogy ma* gyár szellemi életünknek micsoda főlmérhetetlen vesztesége lett volna, ha száz évvel ezelőtt Széchényi Istvánnak Akadémia alapító ajánl* kozására a kitörő lelkesedés helyett közömbös vállvonogatás s elutasító kézlegyintés lett volna a vála§z. Vagy ha nagyszerű reform eszméi* nek frissen csörgedező forrása a közöny homok pusztájába fulladt volna. Szerencsénkre nem így tőr* tént. Az általa életrehivott irodalmi, gazdasági és társadalmi egyesülő» seknek köszönhetjük, hogy a XX. század elejére az európai kultúrának a nyugatiakkal egyenrangú ténye* zőjévé váltunk. Kötelességünk, hogy a nemzetünket ért katasztrófa után a száz esztendős példa nyomán uj magyar reform korszakot teremt* sünk. Ennek eszköze a szellemi erőknek társaságokba való tömő ritése. verseny, sőt ekszport ké* pessé tétele. És ha ez a szellemi társulás majd az ország minden városában s nagyobb községében megvalósul, hitében, reményében, tudásában és életbátorságában erős lesz a magyar lélek. A magyar lélek, a mely megment a csűgge* déstől, a mely a közért áldozatokra késztet, nagy tettekre sarkantyuz s a külföld előtt mint sajátos magyar érték becsüíést szerez nevünknek. Ha ez a magyar lélek világítja meg balsorsunk szöges ostorától sebzett homlokunkat, beteljesedik rajtunk az ó keresztény legenda. Ez előtt az egeket ostromló, meggyőződés* tői ihletett lélek sugárzása előtt összehunyorog az ellenséges fene* vadak prédaleső szeme s lenyű* gözve torpannak meg erkölcsi fen* séggel párosult szellemi erőink bü* vössége előtt. Ha pedig valaki ki* csínylő ajkbígyesztéssel az idealista rajongó délibáb kergetésének minő* sitené ezt a meggyőződésből faka* dó jóslásomat, azzal szemben uta* lók arra az egyszerű tényre, hogy a történelem önmagát ismételni szokta. Volt már nekünk a maihoz sokban hasonlító nehéz sorsunk. A 48»as szabadságharc leveretése után is megostorozták a magyarság szent testét, tövissel koronázták, epével itatták, de homlokán a tövis mel* let a főitámadás reményénék haj* nala derengett s igazságának egére függesztett szeméből ellenséget le* típró erővel cikáztak a törhetetlen lélek dacos villámai. A lemeztele* nitett nemzet a Deák Ferenc dik* tálta tűrő ellenállással, a Jókai va* rázslatos mesemondásába felolvadt lélekkel vértezte föl magát az oszt* rák császárságnak nemzetiét pusz* tító politikájával szemben. A hat a* lom vérebei megjuhászodtak, a konclesők, a kockavetők elkotród* tak, ellenben a szenvedők bilincsei lehullottak, a börtönök megnyíltak, a számüzöttek haza térhettek. A magyar nemzet aléltságából diadal* másán feltámadott s a szent korona ragyogása, a magyar történelem i templomának ez az őrök mécsese ' újra zavartalanul hinthette fényét a mngint egy egésszé kíkerekedett j Szent István! birodalomra. ! Általános jelenség, hogy a tőke ; tömörülésre tör s ezt a törekvését I a technika haladása is szolgálja, úgy hogy a közgazdasági kőzpon* tosítás elleni harc hiábavalóság. Mivel azonban minden központosítás antidemokratikus, ellensúlyául a szellemiek decentralizációjáért kell küzdeni. Berzevíczy Albert, az Akadémia elnöke, még a boldog béke időben tűzte napirendre a közművelődés decentralizációját. Gróf Klebelsberg, a magyar kultúra legfőbb őre ezt most gyakorlatilag valósítja meg. Ebben a kevés vá= rosu országban ugyanis Budapest ! lett nemcsak a közgazdaságnak, hanem a kultúrának is a központja. Ennek a hátránya az utolsó évtizedekben élesen ütközött ki. Nyu* gáti országokban a kedvezőbb történeti fejlődés következtében ez másként alakult: azokban kulturális szempontból egy=egy vidéki nagy város nemcsak méltó vetélytársa az ország fővárosának, hanem bizo* nyos vonatkozásokban azt túl is szárnyalja. Mi még ott tartunk, hogy fővárosunkat kell dédelget* nünk. Hibáit javítani, jelességeit még tündöklőbbé tenni elsőrendű kötelességünk. Hiszen mégis csak a főváros köt össze bennünket a külfölddel. Idegen országbeliek ki* lencvenkilcnc százaléka Budapest . révén tudja,hogy a világon vagyunk. í I A Gárdonyi Társasággal kapcso* latban igen előkelő kéz a múlt év* ben már köríratot intézett a vidéki irodalmi egyesületekhez egységes arcvonal alakítása céljából. A jó* akarat egyelőre meddő. ítéletem szerint teljes eredményű nem is lesz sohasem. A magyar irodalom ügyét ugyanis nem a főváros ellenében kell megoldani, hanem a budapesti születésű irodalomnak a vidéken ringatott irodalommal való kiegé* szítésével. A fölényt nem lehet erő* szakolní, elvégzi azt a kvalitás. Gárdonyi írásai Egerből, Tömör* I kényéi Szegedről hódították meg az egész magyar közönséget s meg vagyok győződve, hogy a Szege* den élő s író Juhász Gyula és Móra Ferenc versei, novellái és regényei egyaránt megragadják akár pestinek, akár vidékinek a szívét, aki szereti a szépet, a jót s a magyart. Az ő írásaiknak az a nagy bccsességük, hogy alkalmasak a szíveket erre a szeretetre hajlamosítani. 1 A ríngatáshoz azonban bölcső szükséges. A magyar városokban kell ezeket megfaragni. A bölcsők az iskolák s a színházak mellett a közművelődési társaságok, a mu* zeumoksa közkönyvtárak. Reményt* keltő jelenség, hogy a világháborút és a felfordulásokat kővető fel* ocsudás után ezek a társaságok rendre alakultak. Debrecenben, Pé* esett, Pannonhalmán, Szegeden elő* kelő színvonalon álló folyóiratok jelennek meg. Révükön kedvet és alkalmat kap az írásra sok, egyébként rejtve maradó tehetség. Égyelőre ez talán csak mennyiségi gazdaságot jelent. Nem baj; majd jön idő, amikor a tartósabb érték úgyis elnyomja a kérészéletűt. Elemi föltétel azonban a kiadói viszonyok javulása, mert mai sivárságuk a fővárosba kényszeríti az írókat. - És nem szabad feledni, hogy a Zalán futása, a Bánk bán, a Versek, a Toldi, a Hétköznapok s az Ember tragédiája vidéken íród* tak, de a fővárosban érvényesültek. Az nem csak Budapest kiváltsága, hanem Washingtont kivéve minden
