Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1925 (25. évfolyam, 1-103. szám)

1925-07-18 / 57. szám

2 Kiskunhalas Helyi Értesítője julius 18 A forgalmiadó átalány tárgyalásit hétfőn kezdik meg A pénzíigyigazgatóság kiküldöttje Halason Ismeretes, hogy a pénzügyminisz­ter rendelkezése folytán Halason is revízió alá vették az iparosok for­galmiadó átalányát és azt újból megállapítják. A szükséges előmunkálatok a for­galmiadó hivatalban elkészültek és az átalány kivetése céljából dr. Laczi pénzügyi titkár városunkba érkezett. A tárgyalásokat az iparosokkal hét­főn kezdik meg, akik idézőt kaptak és az idézőn megjelölt napon és órában kell megjelenniök a forgalmi adóhivatalban. Elmaradásuk esetén átalányukat meghallgatásuk nélkül állapítják meg. Az iparosokon kívül mindazoknak, akik az egyezségi átalányozást igénybe akarják venni és e kérésüket már szóval előterjesztették, pótlólag 20 ezer koronás okmánybélyeggel ellá­tott kérvényt kell f. hó 24-ig a forgalmiadó hivatalhoz benyújtani. Később beadott kérvényeket nem vesznek figyelembe. Д ——i— —в Felemelték a rokkantellátást Kedden jelent meg a 4300/1925. M. E. számú miniszteri rendelet, mely a rokkant ellátási dijak fel­emeléséről a következőkben intéz­kedik : A 25 százalékos rokkantak évi járadéka marad 144 000 K. A leg­alább 50 százalékos rokkanlak havi 60000, a legalább 75 százalékos havi 200.000, végül a 100 százalé­kos kerelképesség csökkenésü rok­kantak havi 500 000 koronát kapnak. Azok a hadirokkantak, akik önálló mezőgazdák, iparosok, kereskedők voltak, vagy altisztekké lettek, 50 százalékos rokkantság esetén havi 90.000, 75 százaléknál havi 300.000 és 100 százalékos rokkantságnál havi 750.000 koronát kapnak. A volt legénységi áilománybeli egyének özvegyei havi 40.000 koro­nát, a volt önálló mezőgazdák, ipa­rosok, kereskedők és altisztek özvegyei havi 70.000 koronát kap­nak. A rokkantak gyermekeinek a meg­állapított járadék egytizedét, a hadi­özvegyeknél a járadék egyötödét fizetik. A teljesen árva gyermekek járadéka havi 40.000 korona A Halasi Gazdasági Gőzmalom tudatja a nagyérdemű közönséggel, hogy a jég­gyártást megkezdte Hustogyaszláközönség ügyeiméire! Ifj. Murgács János hentes tudatja a husfogyasztó közönséggel, hogy üz­letében marha hús kilója 16.000 K, borjú hús 20 000, birka hús 18.000, bárány hús 18.000, sertés hús 26 000, zsír szalonna 26000, zsir 32 000, sült faggyú bármilyen mennyiségben 18 000, sózott szalonna 32.000 K. Legfinomabb sajtolté bármilyen meny- nyiségben is kapható. Téíi szalámi kilója 80 000 K. — Gyenge brojut, marhát bpesti szállításra is vásárol Olaszországi utinapló Borbás Imre naplójegyzetei az olaszországi gazdasági tanulmányúiról ív. Postinniábau (Adelsbergben) már uj világ, uj környezet fogad. A ha­talmas állomásépületben és környé­kén rend, tisztaság. Az állomáson határszolgálatot teljesítő olasz kato­nák, apró legénybék és frakkos, Napoleon kalapos carabinierik sétál­gatnak méltó9ág03 komolysággal fel és alá. Megkezdjük az első bevásár­lásokat : olasz borokat és narancso­kat árulnak. A bor elég olcsó, egy literes fiaskó a jobb fajtából 6 lírába, 18.000 koronába kerül. A határvizs­gálat itt is sokáig tart: vámőrök jönnek-mennek, egy-bét koffert fel­nyitnak, de hamar végeznek. Annál tovább várakozunk mi, úgy hogf vonatunk csak */»9 óra tájban indul tovább, le Triesztnek, nagy harcok és véres események színhelye felé. Adelsberg világhírű cseppkőbar­langján kívül arról ismeretes, hogy a háború aiatt főhadiszállás volt. Ma már, 7 évvel utána kevés emléke maradt az akkori világnak. Eltűnt az a barakkerdő, ami le Triesztig minden állomás környékén megtele­pedett, elhordta őket a lakosság, vagy az olaszok, amikor birtokba vették. Itt a fátlan, kopár karsztos vidéken a fának, deszkának nagyon nagy értéke van. Egyik-másik állo­máson azonban még mindig nagy halmaza fekszik a tüskésdrótoknak, vasaknak, bádognak avagy a kör­nyékről összehordott lövedékeknek, vasdaraboknak. Nabresina — uj olasz neve Auri- siana — tájékán elhagyott, a háború óta gazdátlan kőbányák mélysége sötétlik, majd nem sokára, szédítő magasságból megpillantjuk a tengert és mélyen lent, ködbe burkoltan Triesztnek háztömegeit. Gyönyörű a kilátás a szőlőlugasok, fügefák, babér és olajfák ligetei között. Vonatunk most már mindenütt a tengerparton halad, erős lejtéssel ereszkedünk a a trieszti pályaudvar felé. Mélyen a tengerbe nyúló szirtfokon. Miramar, a gyönyörű császári üdülőhely tűnik elénk, a régi, boldog idők jutnak eszünkbe, amint vonatunk elhalad mellette. Már a trieszti rakodóparton járunk. Amit azonban látunk, elszomorító. A kikötő kihalt, üres, nehány hajó vesztegel benne, a régi elevenségnek, a zajos életnek sehol semmi nyoma, A vasúti sinek és tárházak környé­két magasan belepte a fü, elhagyot­tan, üresen állanak az óriási rak­tárak. Trieszt mint kikötő, halálra van ítélve. Megöttes országrésze, ahonnét a forgalom ide terelődnék, nincsen többé. — Olaszországnak csak mint stratégiai pont ér valamit, de mint kereskedelmi kikötőre, — Velencze szomszédságában — nin­csen szükségük. Triesztbe d. e. 10 órára érkez­tünk. Csak épen annyi időnk volt, hogy átszállhatunk a velencei gyors­vonatra. Olasz kocsit kaptunk; a különbség az, hogy még szükebb helyen kellett szoronkodnunk. A régi­módi vicinálisainkra emlékeztető ol­dalajtós kocsik nagyon kényelmet­lenek. Mégis, ahogy lehet, elhelyez­kedünk. Szállásmesterünk kiosztja a tizórait, amit sietünk elfogyasztani. A magyarok a hideg pecsenyéhez nem igen nyúlnak: lóhusra gyanakodnak. Közben a vonat megindul; me­gyünk egy darabig visszafelé, Nabre- sinánál aztán rátérünk a velenczei vonalra. Itt már vége az evésnek és nyugalomnak : vonatunk a régi harc­tereken megy keresztül. Karszt, Do- berdó, földi poklok a rettenetes vi­lágháborúban, újra látjuk a borzal­mak helyét szemtől-szembe ! A fel­tűnő nyomokat már eltüntette az idő és a' természet; a növények kínlódva igyekszenek elfoglalni a gránátok nyomán támadt tölcsérek helyét. De a sziklába vájt lövész­árkok még mind megvannak. Kőrös­körül a kavernák sötét torka tátong felénk. Egyik-másikat ismerős ta­nyánk gyanánt üdvözöljük. Duinonál érjük el a kegyetlen harcok szín­helyét, az olasz állásokat. Jobbra a Hermada kúpja magaslib ; a borzal­mak világában a legvéresebb, leg­kegyetlenebb harcok szintere, Trieszt­nek a kulcsa. Nem is tudta elfog­lalni az olasz, mert magyarok véd­ték. Néhány apróbb állomáson vo­natunk megáll. Köröskörüt uj épü­letek, piroscserepes teteje virít ki a halál és pusztulás birodalmából. Épületromot már keveset látni, mert ami volt, vagy széjjel hordták, vagy renoválták és uj tetőt kapott. Sok munkába kerülhetett, mert a régi harcok idején itt kö-kövön nem maradt. A doberdói fensik és a tengerpart között haladunk tovább. Monfaleone következik, а Ыгез állomás, az Adria müvek hatalmas hajógyára. Egykor ssintén a harcok színtere, Jüleinte a mi birtokunkban voit; akkor lőtték az olaszok, az olaszok előnyomulása után azoknak a birtokába került; akkor lőttük mi. Csoda, hogy épen maradt benne valami. A kettős pusztítás nyomait még most is őrzi: kihalt, üres a hatalmas telep, gyárkámónyei némán, mint szomorú felkiálíójai me- redeznek a kék égnek. A régi mo­narchiának hatalmas gyártelepe Trient sorsára jutott. Egy-két javításra váró ócska hajó rozsdás teste terpeszkedik benne; ami zaj és morgás kihallat- szik belőle, az nem az élet jele, hanem a lassú haldoklásé. Az uj gazda nem törődik vele, mert nincs rá szükség! Különben is Olaszország­nak elég baja van az uj területekkel, rengeteg költségbe és áldozatba került a háborús nyomok eltüntetése és az állandó gyámolitása, fenntartása ennek a vidéknek. A következő állomás: Ronchi. Itt már elhagyjuk a Karsztot; előttünk a fákkal, lugasokkal teletűzdelt, csator­nákkal át meg átszelt velencei síkság. Hátunk megett marad nemzeti nagy létünk nagy temetője: a Karszt. Jobbkéz felől a Karszt legvégső nyúl­ványa : a Monte dei Sei Busi vér­áztatta hegyorma, itt dühöngöttek az első offenzivák legnehezebb harcai ; a hegytetőn az olaszok által emelt hadi- emlék obeliszkje emelkedik, határ­jelző oszlopául a nagy temetőnek. Balra lent a tengerparton Aqlleja karcsú tornya nyiklik ki a háztetők fölött: egykor Attila ostromolta. Vonatunk most már elhagyja a tengerpartot és berobog az olasz sík­ságra. A Piave folyóig, Monfaleonetól mintegy 85 kmre még a régi harc­terek nyomai kisérnek bennünket. Csakhamar átrobogunk az Isonzó folyón, mely egykor annyi magyar hős vérét vitte magával. Cernignanv- nál hagyjuk el a régi osztrák határt. Nyomtatványokat ízléses kivitelben ás olcsó árban kászlt lapunk könyvnyomdája A földadó leszállítását kívánja az Egységes-Párt Az egységespárt multheti ülésén szóba került a 17000-es aranykoroná­nak 14500 koronára való leszállítása. Az egységespárti képviselők nagy vi­tát rendeztek a kérdés körül, mert szerintük, ha a kormány minden vo­nalon leszállítja a 17000-res szorzó­számot az adóknál, akkor nem szabad azt meghagyni a földadónál, hanem ott is le kell szállítani. Búd pénzügyminiszter kijelentette, hogy egyenlőre az államháztartás nem engedi meg a földadó leszállítását, vi­szont a forgalmiadónak és a többi adónak leszállítása egyformán anyagi előnyt jelent a gazdaközönségnek is. A megszállott Bácskátiól Katasztrofális orkán a zombori járásban. Szabadkai jelentés szerint kedd este hatalmas orkán vonult el a zombori, tompolyai. kossuhifalvai és a bajsai határban. A vihar borzal­mas pusztítást vitt végbe. Teljesen tönkre tette úgy a lábonálló, mint a learatott gabonát. Az asztagokból ki­szakította a kévéket a szélvész és messzire szétszórta, fákat tépett ki és kéményeket, tetőket rongált meg az orkán. Majd valóságos ítéletidő követ­kezett. Dió nagyságú jégeső esett és elpésztitotta a gyümölcsösöket, a ten­geri és a kender vetéseket, a borzal­mas pusztítás nyomán éhínség fenye­geti a lakosságot. Bomba gyilkolt Palicson. Újabb megrendítő szerencsétlenség hírét kaptuk Szabadkáról: Palicson, a föld- mivesiskola melletti épületben vasár­nap reggel feszegetés közben felrob­bant egy bomba és darabokra tépte a 13 éves Kis3 György és a 23 éves Simon György testét. A vizsgálat folyik. Rövid hírek. Hölzl Róbert szabad­kai mozdonyvezetőt, aki művészi famozaik képeket készít, megbízták a királyi udvar számára egy nagyobb arányú famozaik-kép munkával. — özv. Kgen Jánosné 55 éves korában Szabadkán elhunyt. — Kiss Gyula volt temerini jegyzőt ismét vissza­helyezik állásába. — Jakobovics Mariska 16 éves varróleány Szabad­kán, szülei lakásán, felakasztotta magát Tettét életunságból követte el. — Mikuska Félix szabadkai és Lékó és Társa magyarkanizsai ma­lomtulajdonos cégek el en a cég­bíróság elrendelte a csődöt. — Csü­törtökön délben Szabadkán Loncsa- revics Lajos villamos kocsivezető felhasitotta késével szerelmesének Kiss Lídia húszéves varróleánynak a hasát. J avitásokat egyszerűt és komplikáltat elvállal Faragó Sándor chronometer*órás és ékszerész Precíz munka I Mérsékelt árak I Ap Vasá tár fi a 8 Két és №1 butc elsőn hí és töm festi » lego ke tó Kolozs (Keres Sí és mi szűcs, leár

Next

/
Oldalképek
Tartalom