Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1925 (25. évfolyam, 1-103. szám)

1925-07-11 / 55. szám

2 Kiskun-Halas Helyi Értesítője Főpásztori elismerés Molnár Mihály főjegyzőnek Ismeretes, hogy Molnár Mihály - főjegyző a róm. kath, egyháznál vi­selt elnöki tisztéről lemondott. Tu­domásul vette ezt a váci püspök, de ugyanakkor az alábbi főpásztori el­ismerő levelet küldte neki: „A váci püspöktől. Vác, 1925. évi julius hó 1-én. Tekintetes Molnár Mihály főjegyző urnák Kiskunhalas. Értesültem, hogy főjegyző ur az egyháztanács elnökségéről, mely tisz­tet az egyház érdekében kifejtett fáradhatatlan buzgalommal minden­kor odaadó munkával tiz éven át viselt, gyengélkedő egészségére való tekintettel lemondott. Nem mulaszt­hatom el, hogy ezen önzetlen mun­kásságáért főpásztori kösxönetemet ki ne fejezzem, mely önzetlenségnek tanujele az az alapítvány is, melyet legutóbb tett. Fizessen meg a jó isten kegyelmeinek bőségével mind­azért, mit az Ö nevében és dicső­ségére s egyházunk javára egy év­tizeden keresztül tett, dolgozott. Köszönetéin ismételi kifejezésével az égi kegyelmek zálogául küldöm főpásztori áldásomat. Dr. Hané^er István sfe. váci püspök.“ A kiskunhalasi r. kath, egyház ne­vében Gulyás Ferenc esperes-plébá­nos egy küldöttség élén meleghangú szavak kíséretében adta át eme ie velet, melyet Molnár Mihály megha­tóban vett át és köszönt meg. Öngyilkosság Fehértón Betegsége miatt a halálba menekült Az öngyilkosságok száma mind­inkább kezd elszaporodni városunk« ban. Ismét egy öngyilkosság történt. Egy halasi asszony betegsége miatt a kútba ugrott. Az esetről tudósítónk a követke­zőket Írhatja: A halasi csendőrség f. hó 8-án bizalmas utón arról értesült, hogy Halashoz tartozó Alsófehértó pusz­tán f. hó 7 én, d. u. 5—6 óra kö­zötti időben Horváth Istvánná sz. Agócs Vilma öngyilkossági szándék­ból a kútba ugrott és meghalt. A csendőrség a nyomozást meg­indította és megállapította, hogy a szerencsétlen asszony régebbi idő óta gyógyíthatatlan betegségben szen­vedett és az öngyilkosságot azért követte el. A csendőrség kihallgatta Bácskai Kálmán kanászgyereket, aki elmondta, hogy a fenti időben a tanya körül legeltette a sertéseket és látta, ami­kor Horváth Istvánná a kúthoz ment s annak ostorfáját megfogta és le­ereszkedett a kútba. Lármát csapott, kiabálására többen a kúthoz szalad­tak, de amire az asszonyt kihúzták, nem volt benne már élet, meghalt. A szerencsétlen asszony hozzá­tartozói is úgy vallottak, hogy Hor- váthné többször említette előttük, hogy betegsége miatt öngyilkos lesz. Horváthnét péntek délután temet­ték el. Husfogyasztőkőzónség figyelmébe! ifj. Murgács János hentes tudatja a husfogyasztó közönséggel, hogy üz leiében marha hús kilója 16.000 K, borjú hús 20 000, birka hús 18.000, bárány hús 18.000, sertés hús 26 000, I zsír szalonna 26 000, zsír 32 000, sült faggyú bármilyen mennyiségben ! 18 000, sózott szalonna 32.000 K. Legfinomabb sajtoltó bármilyen meny- nyiségben is kapható. Téli szalámi kilója 80 000 K. — Gyenge borjut, marhát bpesti szállításra is vásárol julius 11 Olaszországi utinapló Bor Pás Imre naplójegyzetei az olaszországi gazdasági tanulmányúiról Utazásunk részletes leírása nagyon sok időt és helyet venne igénybe, mert a 3 hét alatt Olaszországnak minden valamire való városát meg­néztük. Velencze, Bologna, Firenze, Róma, Nápoly, Genua, Torino, Milano, Padua voltak a nagyobb megállóhe­lyek. A legtöbb városnak a környé­kére is kiszállottunk; gazdaságok vagy ipartelepek megtekintése végett. Köteteket lehetne irni a látottakról; de elég legyen egyenlőre, ha csak a legkiemelkedőbb részleteket: Ve- lenczét, Rómát, Nápolyi és Milánót vesszük sorra. Május 9-én d. u. 5 órakor indul­tunk a Déli vasút pályaudvaráról a trieszti gyorsvonattal. Összesen 62 en vagyunk — közte 6 nö — épen megtöltünk egy III. osztályú Pull- mann-kocsit. A társaság legnagyobb része öles termetű tiszántúli gazdák­ból áll, — ezekkel ugyancsak pará­dézhatunk a talliánok előtt! A Falu­szövetség tekintélyes vezérkarral vonult fel: velünk jön egy igazgató, egy főtitkár, egy pénztáros, egy fény­képész, úgy is mint segéd és kezelő személyzet és a Menetjegy-irodának egy tisztviselője. Ennyi erővel egész ármádiát el lehetne dirigálni. Csak az egészségügyi szolgálat hiányos, mert orvos nem akadt közöttünk. Azonban csakhamar megnyugodtunk, mert a jelentkezők számbavételénél kitűnt, hogy van köztünk — egy állat­orvos ! Bent a kocsiban nagy a sürgés­forgás, mint a feldúlt darázsfészek­ben. Nehezen bírunk a helyeken eligazodni, — de udvari fényképé­szünk, Jelfy ur, mint utimarsall, ha­marosan megcsinálja a beosztást és megnyugodva helyet foglalunk. Ko­csink mellett rokonok, ismerősök. Buesuzbodásoktól visszhangzik a peron. Jelvényeket osztanak ki kö­zöttünk : nemzetiszinü kokárdákat kapunk: a szalagon: Faluszövetség — Tanulmányút felírás díszeleg. Ко csinkon kivüi nagy oiasznyelvü pla­kátok : Vettura Riservata ai excur­sionist Ungheresi del’associazione Agricola Villagia. Néhány megkésett jelentkező az utolsó pillanatban érkezik, nagy sebbel-lobbal. Végre minden készen és mindenki együtt van: indulhatunk. Méltóságteljesen kirobog velünk a vonat és Pestet csakhamar eltakar­ják mögöttünk a budai hegyek. Utunbnak gyönyörű, napos idő kedvez. Melegünk van, kigombolko- zunb; testes és tekintélyes terje­delmű hódmezővásárhelyi gazdákkal vagyunk együtt; izzadtan szorongunk közöttük Hudi igazgatóval — mint valami heringek. Az ablakoknál ál­landóan nézelődőb tolonganak. Min­denfelé gyönyörűen fejlődő vetéseket látni. Találgatják is a gazdák, vájjon lesz-e különb a talliánnak! Később a velencei-tó, majd a Balaton nagy vizét csodálják a magyarok. Siófokon túl már esteledik, — az ég is el­borul, — majd Balatonszentgyörgy táján esni kezd. A társaság kénye­sebb része nyugtalanul fészkelödib: próbálna aludni, de a zsúfolt bocsi­ban arról szó sem lehet. Forduljunk vissza — indítványozza Faragó bácsi, a vásárhelyi rektor, egyébként s tár­saság szellemi központja és szóra- kozíatója — újabbat már úgy sem látunk, mint amit eddig, t. i. földet és vizet. Nagykanizsánál előkészületeket te­szünk a vámvizsgálatra. A jelvénye­ket leszedjük, — nehogy a szerbek szedjék le rólunk. Azután várjuk a fejleményeket. Nagykanizsától 13 km-re Murakeresztur az utolsó ma­lii. gyár állomás. Szakadó esőben, vak­sötét éjben halad át velünk a vonat a Mura folyón, — be a Muraközbe — nemrégen még magyar, most szerb területre. A túlsó parton Kotor, már megszállott terület. A vonat megáll, tolat, majd visszamegy és félórai várakozás után kezdődik a tortura. Egy civilruhás ellenőr elszedi az útleveleket, szerb katonák podgyászvizsgálatot tartanak, — egy tányérsapkás, vállzsinoros komiszárius ellenőriz. Kiszállani most már senkinek sem szabad. A vizs­gálatot szerencsével megusszuk, holmijainkat nagyon felületesen né­zik, arcunkon sem találnak kifogá­solni valót. Mindössze azon akadnak fenn, hogy az úti igazolványunk 63 személyre szól, — mi pedig csak 62 en vagyunk. Hosszú tanakodás után e fölött is napirendre tértek. Annál kellemetlenebb volt a tovább való várakozás a szakadó esőben! Végre több mint egy órai vesztegetés után, éjjel 12 órakor megindulunk és most már gyorstehar tempóban ballagunk tovább Pragerhofon ke­resztül, be a régi Ausztriába. Éjfél- után 2 órakor Marburgban, azaz Maryborban vagyunk. Ismét egy órai várakozás, — közben tolatás előre- hátra; a bóbiskoló magyarok egy­máshoz ütödve fel-felriadnak egy-egy erősebb lökésre. Nem valami eny­hén kezelnek bennünket ! Pedig Nagykanizsán azt az információt kaptuk, hogy ezen a vonalon még legjobb a személyzet, mert a régi osztrák vasutasok és horvát vagy szlovén katonák teljesítenek szolgá­latot. Szép állapotok lehetnek más­felé ! Lassan pirkad : a társaság jobbat nem tehetvén, ébredezik. Az éjjeli nyugalomnak, illetve nyughatatlan- ságnak véget vetünk. Nöhányan ká­véra kívánnak. Épen kinálgafják a pincérek a vonatablakon keresztül, azonban oly rossz, — egy könnyel­műen próbálkozó utitársunk őszinte kiszólása szerint, hogy valójában a szerbeknek kellene űzetni, amiért megisszuk. Mire az álmot kitörüljük a sze­meinkből, a vonat is megindul és ballag velünk tovább, le délnek. Lassán egészen kivilágosodik. Nem ismerjük ki magunkat, mert a szer­bak az állomásokat úgy átkeresz­telték, hogy az uj névről senki sem tudja megmondani, mi volt azelőtt. Pedig valamikor, — az olasz frontra menet-jövet sokat jártunk errefelé. Vonatunk a Száva mellett vadregé­nyes vidékeken kanyarog. Mellettünk balkéz felől a szembe rohanó folyó, zúgása tulharsogja a vonat zakato­lását, — alattunk szédítő mélységek, szemben velünk meredek sziklák, sürü fenyőerdő borította hegyőriások. Laibachban, azaz most már Ljub­ljanában hosszabb ideig ál'unk, úgy ahogy lehet, megmosakodunk. Ettől kissé feíüdülve, álmos fejjel ugyan, de éber figyelemmel nézelődünk to­vább. A franzdorfi hires viadukton átkerülünk a Száva másik oldalára s tovább gyönyörködünk a vadregényes vidék csodálatos szépségében. Köz­ben mar számolgatjuk az időt, ami­kor vége lesz a szerbek dicsőségé­nek, mert hamarosan az olasz ha­tárra érünk. Rakok az utolsó szerb állomás. A tányérsapbás szerb ka­lauzok eltűnnek és megjelennek a feketeruhás, fehérgombos olaszok. A vonat pedig némi várakozások után reggel 7 óra tájban átballag velünk Postumiára, — az olasz határállo­másra, a régi Adelsbergbe! (Folytatjuk) A megszállott Bácskából A bácskai gazdák Is tiltakoznak a szerbek adópolitikája ellen. Megírtuk, hogy amíg Szerbiában a fejadó 80 dinár, addig a Bácskában kivetett adókból 840—860 dinár nyomja egy- egy adófizető váilát s ez ellen Szabad­kán nagy tiltakozó gyűlést tartottak a kereskedők és az iparosok. Az igaz­ságtalan adókivetés ellen sorompóba léptek Péter Pál napján a gazdák is. akik a Bácsbodrogvirmegyei Gazda­sági Egyesület Obecaén tartott vándor­gyűlésén Törley Bálint előadása után határoxaíilag követelték, bogy a kor­mány sz egész ország területén lép­tesse életbe as egységes adórendszert és változtassa meg a sérelmes vámpo litiksi rendelkezéseket. A többszáz főnyi gazdaközönség előtt felszólaltak még a gyűlés folyamán: dr. Balassi Pál óbecsei gazdaköri elnök, Olt Ftt- löp evang. lelkész, Imkoff József űgyv. igazgató és Petrányi Ferenc óbecsei apátplébános. — Csóti Jáno9. Meghalt Osóti Já­nos, a fiatalarcu, kedves mosolygása tomyospusztai plébános, ötvenhétéves volt a tornyospusztai „jó pásztor* és ötvenhét évéből húszat arra szentelt, hogy emberi életet teremtsen a eivó pusztaságban és nemes gyümölcs ter­mésére kényszerítse a vackort. A me­szes gödrök és kubikos vájkálások he­lyén kedves egyháza emelkedett az Urnák és kedves otthona az ő aláza­tos szolgájának, köröskörű! pedig sző­lőlugasok és virágok, termő gyümölcs­fák, árnyékos lombokkal üdítő pago­nyok. Szolgája veit az ő Urának, akit nemcsak üres, lelketlen szóval, de teremtő és alkotó munkával is követni igyekezett. Testvérhagával, a néhány év előtt tragikus körülmények közt el­hunyt Gizingerné Csóti Júliával, a fáradhatatlan tanítónővel és műkedvelő- rendezővel emberi és kulturális életet teremtettek Tornyoson és most mind­ketten elmentek és a szép Tornyos- puszta árva maradt. Péter-Pál-napi vásár Szabadkán. Az egynapos Péter—Páfinapi vásár hétfőn zajlott le. Kirakó vásár alig volt és az a kevés vásáros, aki eljött, csaknem az egész árukészletével hagyta el a vásárt, olyan kevés volt a vevő. áz állatvásár erősebb volt. Vágómar­hában mintegy 350—400 darab volt a felhajtás. Az eladók kilógramcnkánt élősúlyban 14.400—15 600 koronát kértek, de csak 18,200—14000 K. értek el, Külföldről olasz vásárlók vol­tak. A felhajtott mennyiség .elkelt. Hízott sertés nem volt a vásáron. Fél- hizott sertések ára 14,500—16000 K. között váltakozott élősúlyban, kiló- gramonkéní, egész sovány 14000 — 18000 K. között cserélt gazdát. A ló­vásár rendkívül lanyha volt, úgyszól­ván csak eladók voltak vevők nem. Az áruk átlag mintegy negyven szá­zalékkal caökkentek a tavaly ilyenkor fizetett árakhoz viszonyítva. Elsőrendű igáslovakárt 4,800 000—5,000.000 koronát kértek. Luxuslovakban egyál­talán nem volt forgalom. — Rövid hirek. Klein Jakab ismert ujverbászí építész a kulai járás rokkant bizottságának ülésén elnöki beszéd tartása közben hirtelen rosszul lett és meghalt. — A szabadkai beíeg- segélyző pénztár helyiségébon fel­akasztotta magát Sülié György 41 éves hivatalszolga, — A zombori városházára még az ősszel felhúzzák a második emeletet. Tisztelettel értesítjük а в. é. közönséget, d&eára hogy a malom átalakítás miatt rövid ideig nem öröl, gabonát lisztre mindenféle fajtából továbbra is cserélünk Halasi Gazdasági Gőzmalom Rt. 7 Két és áss buti elsőr h és töa festi a légi heti Kolozi (Keres íl és E ! ffifl megc s szűcs leá

Next

/
Oldalképek
Tartalom