Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1924 (24. évfolyam, 1-105. szám)
1924-11-12 / 91. szám
november 12. Kiskun-Halas Helyi Értesítője 3 Ш ii, er гг rat' ас' szes ol le !tí 1 Pt lök I olíet éle Í ben 0000 0000 sz-ig i- 25 ?r > 29 tér 1 35 ier sz-ig ;s 46 er sz-ig II ;yárt tők : SÉF 'ában 20. A pirtói gyilkosság. Major Kálmánt Kalocsára szállították. Nagy Gyula meggyilkolása ügyében pénteken délelőtt szállt ki a vizsgálóbizottság Pirtőra. A bizottság tagjai közt voltak: Dr Fráter András kir. járásbiró, mint vizsgálóbíró, dr Bori Benő r.-tanácsos és dr Jatt János j.-birósági j8gyző. A helyszínén tüzetesen megvizsgált mindent a bizottság. Megállapították, hogy ho! történt az első összeszólalkozás és hol szúrta le áldozatát Major. Nagy Gyula onnan pár lépést tett még a közelben lévő lépcső aljáig, ahol összeesett. Pár pillanat alatt kilehelte lelkét. Meghalt. Mint megállapítást nyert, szivét a kés teljesen keresztiilszurta. Dr Fráter vizsgálóbíró kihallgatta a cselédséget, akik közül Balogh János és Tóth Vincéé a fontosabbak. Majort odavitték, ahol az első összeszólalkozás történt. A vizsgálóbíró utasította, hogy mondja el, hogy miként folyt le a gyilkosság. Es ekkor még egyszer lepergett a tragikus esemény. Major ismertette a gyilkosság lefolyását. A gyilkos vallomása — Bűnösnek érzem magam — mondta Major Kálmán. 1924. november 6-án, este */j 7 órakor özv. Seath- máry Sándornó tanyáján zsebkésemmel Nagy Gyulát megszurtam, иду hogy annalt következtében meghalt Nem volt szándékomban megölni. Az eset igy történt: — Este körülbelül V*7 órakor a kukoricagóréban Tóth Vince cseléd- társammal kukoricát szedtem. Lámpa nem volt nálam, mert holdvilág volt. Egy másik cseléd: Balogh János szalmát vitt a lovak alá a kukorica* góré mellett. Ott találkoztam Nagy Gyulával, aki azt mondta Balognak, hogy „spórolni kell a szalmával.“ Erre én Tóth Vincének azt mondtam — „a tekintetes ur sajnálja a szalmát, pedig jobb volna ha venne, van elég pénze“. Ezt a kijelentésemet meghallotta Nagy Gyula s azt mondta nekem, hogy „nem kér tanácsot tőlem és vigyázzak magamra.“ Erre azt válaszoltam, .„nem szeretném, ha ennyire mennénk“. — Szó, szót követett, majd odáig jutottunk, hogy Nagy Gyula engem a vasvillával megszűrt és azt mondta nekem, hogy kifizet és hagyjam el a tanyát. Befelé indultunk a lakóház felé. Útközben szóváltás támadt ismét köztünk és Nagy arcul ütött. Ettől kezdve a lakóház sarkáig nem beszéltünk egy szót sem. Alig, hogy odaértünk, kivettem téli' kabátomból, a jobboldali külső zsebből a bicskámat és feléje szúrtam és a bicskát visszarántottam. A szúrás után Nagy Gyula azt kiálltotta, hogy agyonüt. Nem volt nála serp bot, sem fegyver, de én elszaladtam. .Bementem az istállóba a ruhámért, hogy a tanyából elmenjek. Néhány pere múlva mondta Balogh János cseléd, hogy meghalt Nagy Gyula. — Ezután bejöttem Halasra és jelentkeztem a csendőrségnél, ahol elmondtam a történteket és a bicskát is átadtam a csendőröknek. A bicska ekkor már rossz volt, a szúrás következtében romlott el. Amikor Nagy Gyula felé szúrtam a bicskát, egymással szemben állottunk. — 1918 óta vagyok Halason. Özv. Szathmáry Sándornéhoz ez év ott. 14-én léptem szolgálatba. Előzőleg Szekulesz Herman kereskedőnél voltam, mint kocsis alkalmazva. Onnan azért jöttem el, mert gazdámmal összeszólalkoztam. Major egykedvűen mondja el a gyilkosság lefolyását.;Lelkében nem okoz viharzást az elmúlt szörnyű esemény ismertetése. Nem mutat megbánást. Czinikus nemtörődömséggel beszél. Szándékos emberölés e ? A nyomozás folyamán felderült az a gyanú is, vájjon Major tettét nem előre megfontolt szándékkal követte-e el ? Gyanuokok merültek fel ugyanis ily irányban is. Major azonban továbbra is kitartott eredeti vallomása meiiett, hogy szándéka -nem volt előre megfontolt. „Maradj hátrább, ne gyere oly közel“ A szándékos emberölés gyanúját egy körülmény erősiti különösen meg. Sallai Jánosné Pillér Katalin, özv. Szathmáry Sándorné cselédje — vallomásában elmondja, hogy látta, midőn Nagy Gyula es Major a tanyába bementek. Nagy Gyula ment elől. Sietős léptekkel haladt. Utána rögtön jött Major. Nagy Gyula úgy látszik ismerte Major erőszakos, vad természetét és esetleg tartott is attól, hogy Major hátulról megtámadhatja. mert visszaszólt neki: „maradj hátrább, ne gyere oly közel hozzám“. Major azonban nem fogadta meg a tanácsot, hanem Nagy Gyula ezen szavaira káromkodni kezdett. „Nekem nem parancsol“ és tovább is oly közel ment Nagy Gyulához, mint azelőtt. Nagy Gyula erre még kétszer figyelmeztette Majort, de sikertelenül. Ez akkor történt, amikor a lakás felé mentek. Sallai Jánosné megemlítette még, hogy látta, amikor dulakodtak, de azt nem vette észre, hogy Nagy Gyula pofonütötte volna Majort. A vizsgálóbíró kihallgatta ezután mindazokat, akik a gyilkosságról akár közvetve, vagy közvetlenül tudtak. Egy másutánadták le vallomásaikat a cselédek. Nem volt-e részeg? Tóth Vince cseléd, aki előtt az első összeszólalkozás lefolyt és akinek Major Nagy Gyulára vonatkozó kijelentéseket tette, vallomásában elmondta, hogy tanúja volt az össze- srólalkozásnak. Előadta, hogy Nagy Gyula a vasvillával Major felé sújtott, azonban nem találta el. Nagy Gyula amikor tőlük elment, megkérdezte tőle, nem részeg-e Major, hogy igy viselkedik. Utána nemsokára Major is elment. Többet nem látott. A többi vallomások Balogh János csak annyit tud mondani, hogy neki mondta Nagy Gyula, hogy spóroljanok a szalmával, ő később a lakóházba ment és akkor értesült a történtekről. Vékony Emerenda lényegesebb vallomást nem tett. Volt-e szemtanú A gyilkosságnak közvetlen szemtanúja nem volt. Д gyilkosság nem folyt le mások előtt s igy a nyomozó hatóságnak, annak minden egyes mozzanatát a közvetett bizo- nyitékokból kell előállítani, megalkotni. Özv. Szathmáry Sándornénak az egyik cseléd jelentette a tragikus eseményt. Elmondta, hogy Nagy Gyula a lépcsőházban fekszik, valami történt vele. Erre a család kiment, de már a lakásba Nagy Gyulát élve nem vihették be, mert meghalt. Terhelő vallomás Major ellen Szekulesz H. Hermann kereskedői is kihallgatták, akinéi Major 9*/* hónapig, mint kocsis szolgált. Szekulesz elmondta, hogy annak idején reggeltől délig szabadságot adott Majornak, aki azonban csak este 9 óra után tért haza. Ezt ö kifogásolta és összeszólalkoztak. Major bicskát rántott elő, megakarta szúrni, de 6 Major elől a másik szobába ugrott be. így menekült meg attól, hogy Major megszurja. Újabb fejlemények. A hatóság a szándékos emberölést látja fennforogni. Hétfőn délelőtt Tóth Vincét ismé- I telten kihallgatták. Tóth részben mó- I dositotta előbbi vallomását. Részletese^ ismertette, hogy mi történt a gőrénál levő összeszólalkozás után. Vallomása főbb vonásokban az alan- tiakban vázolható: — Amikor az összeszólalkozás a kukoricagórénál megtörtént, Major elment az istállóba, én pedig a kukoricaszedést befejezve, kiálitottam Balogh Jánosnak, aki az istállóban volt, hogy segítsen a kukoricát bevinni. János oda is jött és mialatt a tekintetes ur a górét bezárta, Janos segített nekem a kukoricát vállamra tenni. Ekkor én elindultam a kocsiuton a lakóház felé. A tekintetes ur és János pedig az istálló felé mentek. Sem az utón nem hallottam semmi lármát, sem a gyalog- uton. A lépcsőn sem láttam senkit. Határozottan állítom, hogy amikor a lépcsőn felmentem, a meggyilkolt még nem feküdt a lépcső mellett, mert nekem látnom kellett volna. Én a kamrában, melynek ajtaját nyitva hagytam, lehettem kb. 4—5 —6 percig, mindenesetre nem sok ideig. Már a kamrában voltam egy néhány percig, amikor visszafordulva az ajtón keresztül láttam, hogy valaki bátor lépésben jön fel a lépcsőn és a lépcső legfelső fokánál hirtelen visszafordult délnek és lement, esetleg leesett a lépcsőn. Biztosan nem tudom, hogy leesett- e, mert nekem az esést hallanom kellett volna. Hogy ki volt ez, a sötétben felismerni nem tudtam, mert este volt és bujká'ós holdvilág. Major Kálmánnak vagy Nagy Gyulának kellett lenni, mert más nem volt kint az örökségből. Azt biztosan tudom, hogy férfi volt. Aiig, hogy ez megtörtént, jött Balogh fel a lépcsőn. Ezt megelőzőleg Balogh felhozta a kukoricát és letette, én megafeartam az abrakot mérni a mázsán, Balogh pedig visszaindult az istállóba és a lépcsőről visszajővén szólt nekem, hogy el van esve a tekintetes ur. Én még mondtam neki, az nem lehet, de ő erősitgette. Mire bekiálltottam a tekintetes asz- szonynab a lakóházba. Mindketten lementünk a lépcsőn s ott találtuk a tekintetes urat a lépcsőtől 1-2 méter távolságra levő asztalnál fél térdre rogyva, a fejévei az asztal széléhez támaszkodva. Nagyon megijedtünk, Baloggal együtt egyenesre emeltük. Határozottan állítom, amikor én a lakóházba felmentem, sem a gyaloguton, sem a lakóház előtt senki sem volt. Határozottan állítom, hogy Nagy Gyulának és Majornak a ház keleti sarkára akkor kellett tehát odaérnie, amikor én a kamrában tartózkodtam. Ennek dacára semmiféle zajt, beszédet nem hallottam. Pedig a szúrásnak akkor kelletett történnie, amikor én a ' kamrában voltam. Azt sem hallottam, hogy * valaki azt kiálltotta volna, agyonÍ lőlek, vagy kitaposom a beledét, — pedig nekem ezt a nyitott kamraI ajtón keresztül hailanom kellett volna. A bicska már a szúrás előtt is kissé nyagda volt. Ezt onnan tudom, hogy előzőleg körtét ettem i vele az istállóban. — Majorral, amikor az orvossal jöttem ki Pirtőra, a város alatt találkoztam. Akkor ment be a városba. Megjegyezte még Tóth Vince, hogy Sallai Jánosné tanúvallomása mindenben a valóságnak nem felelhet meg, amennyiben mindig másképp mondja el a történteket. Nem igaz, hogy Nagy és Major dulakodtak volna. Major Kálmán úgy adta elő az összeszólalkozást, hogy Nagy Gyula őt vasvillával megszurta. Ezzel szemben Balogh János és Tóth Vince tanuk határozottan állítják, hogy Nagy Gyula csak feléje csapott, de nem ütötte meg a vasvillával Majort. Fráter járásbiró meg is kérdezte Majort, hogy mutassa meg karján a szúrás helyét. Major felgyürte kabátja ujját, — de karján semmiféle szúrt seb, vagy annak legcsekélyebb nyoma sem volt található s igy Balogh és Tóth előadása felel meg az igazságnak. Balogh János, de különösen Tóth Vince későbbi vallomásaikban határozottan hangoztatják, hogy a gyilkosság idejében zajt, lármát nem hallottak. Tóth Vince a közeli nyitott kamrában volt és neki igy okvetlenül hallani kellett volna a Major által előadott összeszólalkozás, veszekedés zaját. Ö pedig határozottan állítja, hogy a gyilkosság idejében semminemű lármát, zajt nem hallott. Ez azt a benyomást teszi a nyomozó hatóságokban, hogy Major I orvul támadta meg Nagy Gyulát és I a gyilkosságot összeszólalkozás nem ! előzte meg. i Majort Kalocsára vitték. A hétfői napon a nyomozás befejeződött. Majort kedden hajnalban I Kalocsára vitték. — Naptár. November 12, szerda, Jónás. November 13, csütörtök, Ssaniszlő. November 14, péntek, Jozafát. — Az előfizetések szives megújítására hívjuk fel helybeli és vidéki előfizetőinket. — Meghívó, A Protestáns Nőszövetség f. hó 12-én, szerdán d. u. 4 órakor a fögimn. tornatermében tartja évi rendes közgyűlését műsorra', melyre ez egyesület összes tagjait és az érdeklődőket tisztelettel meghívja az Elnökség. — A Polgári Olvasókör táncmulatsága. Amint előre is látszott, -a Polgári Olvasókör táncmulatsága szombat este meleg siker és szép közönség részvéteiével zajlott le. A nagyszámban összejött közönség a záróráig a legjobb hangulatban maradt együit és azzal a tudattal távozott, hogy ezeket a mulatságokat gyakrabban meglehetne ismételni. — Gyászosét Fiatalon halt meg. Életének tavaszát, legszebb idejét élte, amikor a lélek legjobban tud örüini, gyönyörködni s élvezni. A halál 22 éves korában ragadta el szerettei köréből. Ifj Gaál Imréné sz. Gyugel Matild f. hó 8-án, este 6 órakor 4 hónapos házasság után visszaadta lelkét Teremtőjének. Halála osztatlan, mély részvétet keltett. Nemcsak családját, rokonságát ejtette mély gyászba, hanem sokakat érintett fájdalmasan, mert az elhunytat mindenki szerette, kedvelte. Utolsó útjára hétfőn délután impozáns részvét kísérte. A gyászszertartást Gulyás Ferenc esperes-plébános végezte fényes papi segédlettel, amely után a temetőbe vitték ifj. Gaal Imrénél, hogy örök nyugovót > helyezzék. — Repülők balesete Kiskunfélegyházán. F. hó 6-án d. u. 4 órakor egy kétfedelű közeledett Szeged felől Fóíegyháza felé. A berregés hirtelen elhallgatott, majd apró pukkanások hallatszottak a magasból, annak jeléül, hogy a motorban hiba esett. Csakugyan a gép hirtelen balra kanyarodott s lassan ereszkedve, földet ért. Egy fiatal házaspár ült banne, franciák, akik KonetanMnápolybóí
