Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1924 (24. évfolyam, 1-105. szám)

1924-11-12 / 91. szám

november 12. Kiskun-Halas Helyi Értesítője 3 Ш ii, er гг rat' ас' sz­es ol le !tí 1 Pt lök I ol­íet éle Í ben 0000 0000 sz-ig i- 25 ?r > 29 tér 1 35 ier sz-ig ;s 46 er sz-ig II ;yárt tők : SÉF 'ában 20. A pirtói gyilkosság. Major Kálmánt Kalocsára szállították. Nagy Gyula meggyilkolása ügyé­ben pénteken délelőtt szállt ki a vizsgálóbizottság Pirtőra. A bizott­ság tagjai közt voltak: Dr Fráter András kir. járásbiró, mint vizsgáló­bíró, dr Bori Benő r.-tanácsos és dr Jatt János j.-birósági j8gyző. A helyszínén tüzetesen megvizs­gált mindent a bizottság. Megállapí­tották, hogy ho! történt az első összeszólalkozás és hol szúrta le ál­dozatát Major. Nagy Gyula onnan pár lépést tett még a közelben lévő lépcső aljáig, ahol összeesett. Pár pillanat alatt kilehelte lelkét. Meghalt. Mint megállapítást nyert, szivét a kés teljesen keresztiilszurta. Dr Fráter vizsgálóbíró kihallgatta a cselédséget, akik közül Balogh Já­nos és Tóth Vincéé a fontosabbak. Majort odavitték, ahol az első összeszólalkozás történt. A vizsgáló­bíró utasította, hogy mondja el, hogy miként folyt le a gyilkosság. Es ekkor még egyszer lepergett a tragikus esemény. Major ismertette a gyilkosság lefolyását. A gyilkos vallomása — Bűnösnek érzem magam — mondta Major Kálmán. 1924. novem­ber 6-án, este */j 7 órakor özv. Seath- máry Sándornó tanyáján zsebkésem­mel Nagy Gyulát megszurtam, иду hogy annalt következtében meghalt Nem volt szándékomban megölni. Az eset igy történt: — Este körülbelül V*7 órakor a kukoricagóréban Tóth Vince cseléd- társammal kukoricát szedtem. Lámpa nem volt nálam, mert holdvilág volt. Egy másik cseléd: Balogh János szalmát vitt a lovak alá a kukorica* góré mellett. Ott találkoztam Nagy Gyulával, aki azt mondta Balognak, hogy „spórolni kell a szalmával.“ Erre én Tóth Vincének azt mond­tam — „a tekintetes ur sajnálja a szalmát, pedig jobb volna ha venne, van elég pénze“. Ezt a kijelentése­met meghallotta Nagy Gyula s azt mondta nekem, hogy „nem kér tanácsot tőlem és vigyázzak ma­gamra.“ Erre azt válaszoltam, .„nem szeretném, ha ennyire mennénk“. — Szó, szót követett, majd odáig jutottunk, hogy Nagy Gyula engem a vasvillával megszűrt és azt mond­ta nekem, hogy kifizet és hagy­jam el a tanyát. Befelé indultunk a lakóház felé. Útközben szóváltás támadt ismét köztünk és Nagy arcul ütött. Ettől kezdve a lakóház sar­káig nem beszéltünk egy szót sem. Alig, hogy odaértünk, kivettem téli' kabátomból, a jobboldali külső zseb­ből a bicskámat és feléje szúrtam és a bicskát visszarántottam. A szú­rás után Nagy Gyula azt kiálltotta, hogy agyonüt. Nem volt nála serp bot, sem fegyver, de én elszaladtam. .Bementem az istállóba a ruhámért, hogy a tanyából elmenjek. Néhány pere múlva mondta Balogh János cseléd, hogy meghalt Nagy Gyula. — Ezután bejöttem Halasra és jelentkeztem a csendőrségnél, ahol elmondtam a történteket és a bics­kát is átadtam a csendőröknek. A bicska ekkor már rossz volt, a szú­rás következtében romlott el. Ami­kor Nagy Gyula felé szúrtam a bicskát, egymással szemben állottunk. — 1918 óta vagyok Halason. Özv. Szathmáry Sándornéhoz ez év ott. 14-én léptem szolgálatba. Előzőleg Szekulesz Herman kereskedőnél vol­tam, mint kocsis alkalmazva. Onnan azért jöttem el, mert gazdámmal összeszólalkoztam. Major egykedvűen mondja el a gyil­kosság lefolyását.;Lelkében nem okoz viharzást az elmúlt szörnyű esemény ismertetése. Nem mutat megbánást. Czinikus nemtörődömséggel beszél. Szándékos emberölés e ? A nyomozás folyamán felderült az a gyanú is, vájjon Major tettét nem előre megfontolt szándékkal követte-e el ? Gyanuokok merültek fel ugyanis ily irányban is. Major azonban to­vábbra is kitartott eredeti vallomása meiiett, hogy szándéka -nem volt előre megfontolt. „Maradj hátrább, ne gyere oly közel“ A szándékos emberölés gyanúját egy körülmény erősiti különösen meg. Sallai Jánosné Pillér Katalin, özv. Szathmáry Sándorné cselédje — vallomásában elmondja, hogy látta, midőn Nagy Gyula es Major a ta­nyába bementek. Nagy Gyula ment elől. Sietős léptekkel haladt. Utána rögtön jött Major. Nagy Gyula úgy látszik ismerte Major erőszakos, vad természetét és esetleg tartott is at­tól, hogy Major hátulról megtámad­hatja. mert visszaszólt neki: „ma­radj hátrább, ne gyere oly közel hozzám“. Major azonban nem fo­gadta meg a tanácsot, hanem Nagy Gyula ezen szavaira káromkodni kezdett. „Nekem nem parancsol“ és tovább is oly közel ment Nagy Gyulához, mint azelőtt. Nagy Gyula erre még kétszer figyelmeztette Ma­jort, de sikertelenül. Ez akkor tör­tént, amikor a lakás felé mentek. Sallai Jánosné megemlítette még, hogy látta, amikor dulakodtak, de azt nem vette észre, hogy Nagy Gyula po­fonütötte volna Majort. A vizsgálóbíró kihallgatta ezután mindazokat, akik a gyilkosságról akár közvetve, vagy közvetlenül tudtak. Egy másutánadták le vallomásaikat a cselédek. Nem volt-e részeg? Tóth Vince cseléd, aki előtt az első összeszólalkozás lefolyt és aki­nek Major Nagy Gyulára vonatkozó kijelentéseket tette, vallomásában elmondta, hogy tanúja volt az össze- srólalkozásnak. Előadta, hogy Nagy Gyula a vasvillával Major felé sújtott, azonban nem találta el. Nagy Gyula amikor tőlük elment, megkérdezte tőle, nem részeg-e Major, hogy igy visel­kedik. Utána nemsokára Major is elment. Többet nem látott. A többi vallomások Balogh János csak annyit tud mondani, hogy neki mondta Nagy Gyula, hogy spóroljanok a szalmával, ő később a lakóházba ment és ak­kor értesült a történtekről. Vékony Emerenda lényegesebb vallomást nem tett. Volt-e szemtanú A gyilkosságnak közvetlen szem­tanúja nem volt. Д gyilkosság nem folyt le mások előtt s igy a nyo­mozó hatóságnak, annak minden egyes mozzanatát a közvetett bizo- nyitékokból kell előállítani, meg­alkotni. Özv. Szathmáry Sándornénak az egyik cseléd jelentette a tragikus eseményt. Elmondta, hogy Nagy Gyula a lépcsőházban fekszik, valami történt vele. Erre a család kiment, de már a lakásba Nagy Gyulát élve nem vihették be, mert meghalt. Terhelő vallomás Major ellen Szekulesz H. Hermann kereskedői is kihallgatták, akinéi Major 9*/* hó­napig, mint kocsis szolgált. Szekulesz elmondta, hogy annak idején reg­geltől délig szabadságot adott Ma­jornak, aki azonban csak este 9 óra után tért haza. Ezt ö kifogá­solta és összeszólalkoztak. Major bicskát rántott elő, megakarta szúrni, de 6 Major elől a másik szobába ugrott be. így menekült meg attól, hogy Major megszurja. Újabb fejlemények. A hatóság a szándékos emberölést látja fennforogni. Hétfőn délelőtt Tóth Vincét ismé- I telten kihallgatták. Tóth részben mó- I dositotta előbbi vallomását. Részle­tese^ ismertette, hogy mi történt a gőrénál levő összeszólalkozás után. Vallomása főbb vonásokban az alan- tiakban vázolható: — Amikor az összeszólalkozás a kukoricagórénál megtörtént, Major elment az istállóba, én pedig a kukoricaszedést befejezve, kiálitottam Balogh Jánosnak, aki az istállóban volt, hogy segítsen a kukoricát be­vinni. János oda is jött és mialatt a tekintetes ur a górét bezárta, Janos segített nekem a kukoricát vállamra tenni. Ekkor én elindultam a kocsiuton a lakóház felé. A tekin­tetes ur és János pedig az istálló felé mentek. Sem az utón nem hal­lottam semmi lármát, sem a gyalog- uton. A lépcsőn sem láttam senkit. Határozottan állítom, hogy amikor a lépcsőn felmentem, a meggyilkolt még nem feküdt a lépcső mellett, mert nekem látnom kellett volna. Én a kamrában, melynek ajtaját nyitva hagytam, lehettem kb. 4—5 —6 percig, mindenesetre nem sok ideig. Már a kamrában voltam egy néhány percig, amikor visszafordulva az ajtón keresztül láttam, hogy valaki bátor lépésben jön fel a lép­csőn és a lépcső legfelső fokánál hirtelen visszafordult délnek és le­ment, esetleg leesett a lépcsőn. Biztosan nem tudom, hogy leesett- e, mert nekem az esést hallanom kel­lett volna. Hogy ki volt ez, a sötét­ben felismerni nem tudtam, mert este volt és bujká'ós holdvilág. Ma­jor Kálmánnak vagy Nagy Gyulának kellett lenni, mert más nem volt kint az örökségből. Azt biztosan tudom, hogy férfi volt. Aiig, hogy ez megtörtént, jött Balogh fel a lépcsőn. Ezt megelőzőleg Balogh felhozta a kukoricát és letette, én megafeartam az abrakot mérni a mázsán, Balogh pedig visszaindult az istállóba és a lépcsőről vissza­jővén szólt nekem, hogy el van esve a tekintetes ur. Én még mondtam neki, az nem lehet, de ő erősitgette. Mire bekiálltottam a tekintetes asz- szonynab a lakóházba. Mindketten lementünk a lépcsőn s ott találtuk a tekintetes urat a lépcsőtől 1-2 mé­ter távolságra levő asztalnál fél térdre rogyva, a fejévei az asztal széléhez támaszkodva. Nagyon meg­ijedtünk, Baloggal együtt egyenesre emeltük. Határozottan állítom, ami­kor én a lakóházba felmentem, sem a gyaloguton, sem a lakóház előtt senki sem volt. Határozottan állítom, hogy Nagy Gyulának és Majornak a ház keleti sarkára akkor kellett tehát odaérnie, amikor én a kamrában tartózkodtam. Ennek dacára semmi­féle zajt, beszédet nem hallottam. Pedig a szúrásnak akkor kelletett történnie, amikor én a ' kamrában voltam. Azt sem hallottam, hogy * valaki azt kiálltotta volna, agyon­Í lőlek, vagy kitaposom a beledét, — pedig nekem ezt a nyitott kamra­I ajtón keresztül hailanom kellett volna. A bicska már a szúrás előtt is kissé nyagda volt. Ezt onnan tudom, hogy előzőleg körtét ettem i vele az istállóban. — Majorral, amikor az orvossal jöttem ki Pirtőra, a város alatt talál­koztam. Akkor ment be a városba. Megjegyezte még Tóth Vince, hogy Sallai Jánosné tanúvallomása mindenben a valóságnak nem felel­het meg, amennyiben mindig más­képp mondja el a történteket. Nem igaz, hogy Nagy és Major dulakod­tak volna. Major Kálmán úgy adta elő az összeszólalkozást, hogy Nagy Gyula őt vasvillával megszurta. Ezzel szem­ben Balogh János és Tóth Vince tanuk határozottan állítják, hogy Nagy Gyula csak feléje csapott, de nem ütötte meg a vasvillával Majort. Fráter járásbiró meg is kérdezte Majort, hogy mutassa meg karján a szúrás helyét. Major felgyürte kabátja ujját, — de karján semmiféle szúrt seb, vagy annak legcsekélyebb nyo­ma sem volt található s igy Balogh és Tóth előadása felel meg az igaz­ságnak. Balogh János, de különösen Tóth Vince későbbi vallomásaikban hatá­rozottan hangoztatják, hogy a gyil­kosság idejében zajt, lármát nem hallottak. Tóth Vince a közeli nyi­tott kamrában volt és neki igy ok­vetlenül hallani kellett volna a Ma­jor által előadott összeszólalkozás, veszekedés zaját. Ö pedig határozot­tan állítja, hogy a gyilkosság idejé­ben semminemű lármát, zajt nem hallott. Ez azt a benyomást teszi a nyomozó hatóságokban, hogy Major I orvul támadta meg Nagy Gyulát és I a gyilkosságot összeszólalkozás nem ! előzte meg. i Majort Kalocsára vitték. A hétfői napon a nyomozás be­fejeződött. Majort kedden hajnalban I Kalocsára vitték. — Naptár. November 12, szerda, Jónás. November 13, csütörtök, Ssaniszlő. November 14, péntek, Jozafát. — Az előfizetések szives meg­újítására hívjuk fel helybeli és vi­déki előfizetőinket. — Meghívó, A Protestáns Nő­szövetség f. hó 12-én, szerdán d. u. 4 órakor a fögimn. tornatermében tartja évi rendes közgyűlését műsor­ra', melyre ez egyesület összes tag­jait és az érdeklődőket tisztelettel meghívja az Elnökség. — A Polgári Olvasókör táncmu­latsága. Amint előre is látszott, -a Polgári Olvasókör táncmulatsága szombat este meleg siker és szép közönség részvéteiével zajlott le. A nagyszámban összejött közönség a záróráig a legjobb hangulatban ma­radt együit és azzal a tudattal távozott, hogy ezeket a mulatságokat gyakrabban meglehetne ismételni. — Gyászosét Fiatalon halt meg. Életének tavaszát, legszebb idejét élte, amikor a lélek legjobban tud örüini, gyönyörködni s élvezni. A halál 22 éves korában ragadta el szerettei köréből. Ifj Gaál Imréné sz. Gyugel Matild f. hó 8-án, este 6 órakor 4 hónapos házasság után visszaadta lelkét Teremtőjének. Halála osztatlan, mély részvétet keltett. Nemcsak családját, rokonságát ejtette mély gyászba, hanem sokakat érintett fájdalmasan, mert az elhunytat min­denki szerette, kedvelte. Utolsó út­jára hétfőn délután impozáns részvét kísérte. A gyászszertartást Gulyás Ferenc esperes-plébános végezte fényes papi segédlettel, amely után a temetőbe vitték ifj. Gaal Imrénél, hogy örök nyugovót > helyezzék. — Repülők balesete Kiskunfélegy­házán. F. hó 6-án d. u. 4 órakor egy kétfedelű közeledett Szeged felől Fóíegyháza felé. A berregés hirte­len elhallgatott, majd apró pukkanások hallatszottak a magasból, annak jeléül, hogy a motorban hiba esett. Csak­ugyan a gép hirtelen balra kanya­rodott s lassan ereszkedve, földet ért. Egy fiatal házaspár ült banne, franciák, akik KonetanMnápolybóí

Next

/
Oldalképek
Tartalom