Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1923 (23. évfolyam, 1-104. szám)
1923-06-09 / 46. szám
junius 9. Kiskun-Halas Helyi Ertesitője 3 Й nemes értelemben űzött vadászatról Irta : Vaszilievits Fedor ezredes XIV. A ragadozók létjogosultsága a természetben és vadászterületeken. Ha egyáltalában nem lenne ragadozó vadállományunk, hamarosan el- fajsana, leromíana és létszáma — ragályok folytán igen csökkenne ; de ha viszont a rag&doiót túlságosan Ыhagynánk szaporodni — a hasznos vad lassanként teljesen eltenni. Minden szempontod lekintetbe véve — tehát azt álii^-im-', hogy a megfelelő lelövés által — bizonyos korlátok között tartott, a vadállomány létszámának és fajának megfelelő ragadozóállomány nemcsak „tűrhető“, hanem tekintettel a hasznos vad egészségi állapotára valósággal „fenn is tartható “ A ragadozó csak részben táplálkozik vaddal, részben azonban a teremtő különböző másfele alkotásából él, amely az emberre nézve értéktelen, sőt néha káros is Az embertől fél és csak akkor merészkedik közelébe, ha nagy szükségben van — tehát csak kivételesen rabol és gyilkol háziállatot. Igen ritka esetben veszélyez teti — közópeurópai ragadozó — az ember életét. Mint a legvakmeróbb támadó — csak a farkas jöhet számba, de ez is csak kemény télen, ha az éhség és kétségbeesés bátorítja erre fel. Minden más esetben, csak olyan ragadozóról lehet bzó, amely az em bér által megtámadva, megsebezve — önvédelemből használja természetes fegyvereit. Ki venné ezt tőle zokon ? Igazságosan és józanul ítélve tehát az a kár, amelyet a megfelelő kor látok között tartott ragadozók okoznak, a hasznukkal körülbelül kiegyenlítődik. A ragadozó a hasznos vadban tesz ugyan kárt, de minőségét javítja; néha az embernek egy egy háziállatját rabolja el, de megszabadítja akárhány oly kártékony állattól, amely ellen nehezen tud védekezni; végül pompás szőrméjével -- sok embernek hasznot is szerez. Az ember, még kevésbé a vadász — alig találhat tehát szükségszerű okot a ragadozók teljes kiirtására 1 Az emberiesség szempontjából pedig kérdezzük meg magunktól, van-e általában jogunk ahboz, bogy a ra gadozókat kényünk kedvünk szerint kínozzuk, vagy pláne kipusztitsuk ? Sajnos sokan vannak, kik erkölcsi kötelességeiket az állatvilággal szem ben — nem akarják elismerni. Nem csak, hogy az állat érzéseivel nem törődnek — hanem teljesen szellem és akaratáéit üli lénynek tekintik. Pedig az állatban is ugyanaz a meleg élet kering, melyet a teremtő belénk emberekbe is lehelt és hasonló szellemi tulajdonságok és erők felett rendelkezik, mint mi, csak a fejlődésnek alacsonyabb fokán áll Megengedhető e tehát mindezek után, hogy az ember egy állatfajt — melyet a Gondviselő hosszú évezredeken át fejlesztett - ísupán önzö okokból — egyszerűen ipusztitson ? Hiszen minden állatban a terméknek valamely szép alkotását is '1 iáínunk és nem tagadható, hogy agadozóban. ebben a széptestü és szervekkel ellátott állatban valóul gyönyörködhetünk is 1 ri pedig vadászatra indul, az az szabad, hamisítatlan természetet . Minél többféle vaddal talál- c, annál érdekesebb a vadászat, \em bizonyos vadfaj tömegével em minél többféle fajjal akar- | I juk erőnket és ügyességünket összeI mérni 1 Éppen a ragadozók vadászata tes»i rátermettségünket leginkább próbára, mert velük szemben kell minden tudásunkat, tapasztalatunkat és ügyességünket alaposan felhasználnunk. Nekünk vadászoknak van tehát leg- kevésbbé okunk arra, hogy a ragadozói teljes kiirtását kívánjuk, mert a szabadban élő magasabb rendeltetésű állatvilágnak — nem irtói — hanem tenyésztői és védői vagyunk. az előzőkben kifejtetlek megfontolásával és figyelembe vételével, a ra gadozók létjogosultságára vonatkozólag — tehát a következő általános szabályokat állíthatjuk fel: 1. Ragadozókra rendszeresen tartsunk vadászatot. Ezen vadás-, toknak azonban ne legyen a célja, hogy egyes ragadozó fajokat teljesen kiirtsunk, — hanem — hogy csupán létszámukat — vadanományunknak megfelelően józanul szabályozzuk. 2 Ragadozókra is — vadászhoz méltó módon — tehát mindenféle kínzások mellőzésével vadásszunk. 3 Mindritkábbá lett ragadozófajokra mértékkel vadásszunk és ha kipusztulásoktól kell tartanunk — kíméljük teljesen — mig a gyakoribb fajokat rendszeresen üldözhetjük. 4 л meghagyandó ragadozók meny- nyieége teljesen területünk minőségétől és az azon gondozandó hasznos vadfajoktól függ. Kimondott .fácános tói eltekintve — majdnem minden területen van szükség a ragadozóra. 5 A vadászat ragadozókra nemcsak szükséges tevékenysége a vadásznak és a vad gondozójának, — de a lelkes vadásznak nagy szórakozást is nyújt, szintén tudását és rátermettségét a ragadozó teszi leginkább próbára. 6. A ragadozót is — vadászhoz méltó módon — tehát .fegyverünkkel“ terítsük le, — mert igy szenved leg- kevésbbé 7. Csak igen elhanyagolt területeken, ahol a ragadozók fölötte elszaporodtak és megtizedelésükre más módunk nincs — tehetjük ki a csap dák at, feltéve, hogy azok kifogástalanul működnek és az emberiesség követelményeinek megfelelnek. 8. Végre, csak kivételes etetekben, ha a vadász rendelkezésére álló min den más eszköz eredménytelen vagy lehetetlen volna — engedhető meg a gyorsan ölő méreg. Ha ezzel az utolsó és kivételes módszerrel célun ' kát elértük, egyhamar ne ismételjük I meg (Folytatjuk) Irodalom Dr. Weszely Ödön: Bevezetés a nevelés tudományba. A nevelés fontosságát nem kell hangsúlyoznunk, Az, aki népek, nemzetek sorsát, jelenét, jövőjét vizsgálja : tudja, hogy erő, virágzás, hatalom mind-mine a nevelésen alapszanak. Erős, egészséges ép lelkű fiatalságot csak akkor nyerhetünk, ha a nevelés tökéletes. A kiváló nevelök: legkiválóbb, legbecsültebb egyéneink, nagyjaink. Jelenben, midőn újjászületésünket várjuk, e a jövö nemzedék felé irányítjuk tekintetünket, mindennél fontosabbnak kell tartanunk a nevelést. A magyar irodalom most olyan munkával gyarapodott, amely megmutatja az utakat, amelyen haladnia kell a nevelésügynek. A magyar tanítók, sőt a nagyközönség is hozzájutottak ahhoz a munkához, amely mondhatnók korszakalkotó. Uj utakat, uj eszközöket ad kezünkbe, amelyeknek helyes alkalmazása hoz! zájuttat ahhoz az erős nemzedékhez, ; amelynek ereje hivatva van vissza- ! szerezni a közelmúltban elvesztetteket. A fent leszegezettek késztetnek arra, hogy részletesen foglalkozzunk Dr. Weszely Ödön egyetemi tanár most megjelnnt. „Bevezetés a nevelés tudományba“ ez. hatalmas munkájával. A szerző nevét jól ismerik Halason, nincs senki, aki ne forgatta volna a tudós szerző vala melyik kiváló iskolakönyvét. Régen ragadott meg bennünket könyv annyira, mint Weszely Ödön munkája. A tudás, az ismeretek gazdag tárháza a könyv, amelyben azonban nem tévedünk el. Ha olvasni kezdjük: megragad a stilus szépsége. Tömörsége mellett fénylő, élvezetes. A tudós szárazságát nem érezzük. Ez az, ami a könyvet tartalma mellett még értékesebbé teszi. A munka szakszerű bírálatába nőm bocsájtkozunk, csak azt iktatjuk be : a fővárosi napi és szaksajtó egyhangú lelkesedéssel ünnepelte Weszely Ödönt könyve megjelenése alkalmából. Mi a vidék hódolatát tolmácsoljuk. Mert Weszely Ödön a vidéki, hehéz helyzetben lévő tanítók helyzetét könnyítette meg. Megadta számukra, hogy tudásukat ismeretüket gyarapithassák. A könyv gyönyörű kiállításban jelent meg ; az Eggenberger-fóie könyv- kereskedés kiadásában. Biztosra vesszük, hogy a pestmegyei tanitók asztaláról nem fog hiányzani a nevelés e legújabb bibliája. (r-s) FU RCS/TlSÁGOK ÉRDEKESSÉGEK A férj nyilatkozata A Szegedi Friss TJjság május 81 iki számában olvassuk az alábbi furcsa hirdetést: .Kérem azon egyént, kínéi feleségem az ujszegedi bérfölde- ken szerdán levetkőzött és ott hagyott kék ruhát, magasszáru cipőt és ridí- küit, kérem, hozza vissza, mert tanuk látták és ismerik az egyént. Jakus '■ Janos, Újszeged, Kendergyár.“ Most már arra kiváncsi mindenki, hogy a fent ueyezeít hölgy, amikor ruháját, cipőjét és ridiküljöt otthagy ta, hogy távozott ? Máték bakter garázdálkodása Egyik bácskai lapban olvassak : Bácsalmás községnek Oalmás határrészében lakik Matók Mihály nyug. vasúti őr élete párjával és 4 aiaz négy nagykorú, de még mindig hajadon leányával. Ez a díszes család valóságos réme a határrésznek. Se közeli, se távoli szomszédsággal össze nem férnek. Házuk az országút mentén van és igy könnyű kilesniök ál dozataikat. Ha a nekik nem tetsző polgárok — pedig ilyen nagyon sok van — az országúton haladnak, akkor a kedves szülők csemetéikkel együtt valóságos svarmliniában megtámadják őket, a legocsmányabb kifejezésekkel illetik, a hölgyek rikácsoló hangjukkal egymást túllicitálva kilóméternyi körzetben felverik a környék csendjét. Ez az állapot a szerb megszállás alatt i kezdődött és tart ma is. A sértettek ; panaszukkal a máv üzletvezetőséghez ; fordultak, aminek eredtnényeképen az ! üzletvezetőség még a múlt évben beszüntette a jeles kisasszonyok által ! addig élvezett összes segélyeket és I kedvezményeket E veszteség ugylát- szik könnyen pótolható volt, mert botrányos viselkedésükkel még ma sem hagytak félbe. Ezért az érdekeltek ez utón kérik a rendőrhatóságot, begy fékezze meg ezt a cigány népséget és védje meg békés polgárainak nyugalmát, nehogy ők legyenek kényte lenek maguknak elégtételt szerezni. Aláírás. A végső pillanatban A Helyi Értesítő számára idegenből átdolgozta: Figyelő. 6 — Mindenütt erődöket, várakat építettek az angolok, s megrakták azokat katonasággal, agy hogy a ben szülött lakosság még megmcccani se tudott. — Az uj kormányzó kegyetlen, alattomos volt s ahol csak tehette, kellemetlenkedett a rajahnak. — A rajah önérzete nem tudta ezt elviselni. Elhagyta a székvárost; egy távoli erdei kastélyába költözött. Tanácsosait, udvartartását természetesen feloszlatta. Ekkor vált el tőle atyám ie és vonult visza birtokára. Egész idejét nevelésemnek szentelte, mert anyám születésemkor meghalt. — Testvérem nem volt, mégis egy fm gyermekkel nevelődtem fel, — akinek ereiben angol vér foiydogált. — Atyám ugyanis egy az angoiok- kat vívott harc után a csatatéren ment keresztül. Fájdalmas szívvel nézte a pusztítást, öldöklést, melyet az elvadult emberek vittek végbe. — Hirtelen halk sirás hatolt füleihez. Körültekintett a ekkor egy haldokló angol tisztre esett tekintete, aki mellett körülbelül öt éves fiúcska térdelt s fájdalmasan zokogott. .Ne halj meg atyus, ne hagyj itt“ — jajgatta. — Atyám a haldokló fölé hajolt s tüstént látta, hogy minden hiába. A haldokló arcán sötét árnyék je lent meg. Erősen átszoritotta atyám kezét s nyögve, kérő hangon mondta: .Légy kegyelemmel, irgalommal a halódó ellenfél iránt. Magam részére nem kérek semmit. Vidd, helyezd biztonságba gyermekemet. Anyátlan árva, s hamarosan apátián is lesz.“ — Atyám megnyugtatta a haldoklót s megígérte második atyaként bánik a gyermekkel — Atyámat áldva, megnyugodott arccal szenvedett ki az angol tiszt — A gyermeket atyám magához vette s sajátjaként nevelte. Mint két testvér nőttünk fel. Sokáig nem is sejtettük, hogy nem vagyunk azok. — Midőn tizenhat éves lettem, Ferenc pedig betöltötte a tizennyolca dik évet, atyám kötelességének tartotta, hogy feltárja a valót, s átadja az erről szóló és a haldoklótól átvett okmányokat fogadott fiának. — E naptól kezdve megváltozott fogadott testvérem. A felfedezés szomorúvá tette. Velünk való érintkezése más lett, Viselkedése tartózkodóbbá válott. az egyedüllétet kereste. — Panaszkodtam is atyámnak amiatt, hogy Ferenc egész másként bánik velem, mint annak előtte. Atyám szomorúan megfogta kezemet s megjegyezte: .Kedves gyeimekem, rövid idő múlva már c-ak egyedül veszlek körül szeretetemmel, mert Ferencet elvesztjük * — Isten őrizzen attól atyám mondtam — hogy Ferenc meghaljon. Hisz’ semmi baja sincsen. — Nem hal 6 meg gyermekem testileg — csak a mi számunkra Súlyos betegség rágódik szivében s az elóbb-utóbb legyűri. Tépi, marja: » honvágy
