Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1923 (23. évfolyam, 1-104. szám)

1923-05-02 / 35. szám

2 Kiskun-Halas Helyi Értesítője május 2. A városi tisztviselők liuzavalutábaii kérik fizetésüket Legutóbbi szombati számunkban hosszabb közlemény mutatott arra az aránytalanságra, amely a városházi tisztviselők mai is békebeli fizetése •között fennáll. Közleményünk a város ezéles rétegében visszhangra talált és remélhető a halasi képviselő- testület tagjait is gondolkodóba ej­tette az a tény: hogy a városházán a főtisztviselök békében egy havi fizetésükért 20 mfHáesa bugát tud­tak vásárolni, ma pédig csak 153 kgr-mot Már sok város, igy Újpest alkal­mazottainak a békebeli fizetés 200 szorosát adja és ennek felemelését tervezi. Makó és Gyula város alkal­mazottai buzavalutában, vagy kom- ínencióbán kérnek fizetést, a hód­mezővásárhelyiek pedig aranyparitás­ban. Ilyen kérelemmel fordúl a tiszt- viselökar a halasi képviselőtestület­hez is és kétség sem férhet ahhoz, hogy a képviselőtestület hivatásának magaslatán állva, a kérelmet teljesí­teni fogja. / Megalakult a MANSz A Magyar Asszonyok Nemieti Szö­vetsége Apr. 29 én vasárnap déiot&n tartotta alskeló gyűlését a városi köz­gyűlési teremben A népes gyűlést Mészöly KArolynó, mint az előkészítő -bizottság egyik tsgja nyitotta meg. Mintán röviden vázolta a MANSz «ólját 8 hangsúlyozta, bogy a Szö­vetség hazafias és jótékonysági tö­rekvéseit minden magyar nőnek támo ugatnia kell, a gyűlés kimondta a Szövet­ség megalakulását. A jelentkezett ta­gok száma meghaladja a 150-et. Ezután a tisztikar megválasztására került a sor. Diezelnökök leitek özv. Berki Antalné és Horváth Zsigmonduó, ügyvivő elnök Mészöly Károlynó, tit­károk Török Lajoené és Molnár Mar­S it, jegyzők Papp Cornélia és Platzer Iára, pénztáros Tirmann Konrádné, ellenőr Stepanek Ernőné, igazgató Fiidrich Lajos, ügyész Dr. Doliesek Lajos. Megválasztották egyben az egyes ügyosztályok elnökeit, jegyzőit, •titkárait és pénztárosait s végre a vá­lasztmányt is. A választások megtörténte otán az egybegyűltek elénekelték a Hymnuszt .« ezzel a gyűlés véget ért. Örömmel látjuk, bogy a nemzeti eszme ápolására a társadalomnak mind több ée több szerve alakul meg s re­méljük, hogy városnak közönsége megértvén a MANSz nemes törekvé­seit, s a nemzetet újjáépítő munkájában minden módon támoga'tni fogja. Kis hírek Erdélyben nem kézbesítik a ma­gyaré éimzésií leveleket. — A gyógy­szerek árát újabb 100 százalékkal emelik.»— A jegyintézet kölcsönei kamatlábát 8-ról 12 százalékra emelte. — Budapesten szórványosan kiütéses tifusz esetek fordultak elő. — A hódmezővásárhelyi oldalon egy fejnélküli hullát halásztak ki a Tiszából. — Az összekötő vasutihid pesti oldalán a vasút elgázolta Szla- -ШИ Miklós 48 éves földmivest. Meg­halt. — Budapesten a Kisduua össze­kötő vasutihid kórlátjára egy őrült -mászott fel s a hid tetején vet­kezni kezdett. A mentők az Angyal­földi-tébolydába vitték. — A nyugat- magyarországi határon két vámőr -összeszólalkozott és egyik a másikat «gyonsznrla. — Aradon a románok tömegesen bocsátják el A magyar tisztviselőket. — Adakalek szigetéi a -románoknak ítélték Lausaneban. Közgyűlést tartott Csendes közgyűlést tartott szom­baton d. e. 9 órakor a város kép­viselőtestülete. A 15 pontból álló tárgysorozatot néhány hozzászólás után hamarosan letárgyalta és min­denben a tanács javaslatát fogadta el. A gyűlésről az alábbi tudósítást adhatjuk; A közgyűlés tudomásul vette a belügyminiszter leiratát Silling Ede polgármester fegyelmi ügyében, amelyben u belügyminiszter jóvá­hagyta a vármegyének azt a hatá­rozatát, hogy Silling Edét a nyugdíj­jogosultság fentartásával hivatalvesz­tésre ítélte. A közgyűlésen ismertették a bel­ügyminiszter leiratát, hogy a város­házán megüresedett állások betöl­tését engedélyezték. így a tisztújító közgyűléshez a kijelölő választmányba dr. Babó Mihályt és Dr. Zilah Be­nőt választották meg. A közgyűlés Pataky Margit óvó­a képviselőtestület nőnek 3 havi szabadságot engedé­lyezett és tudomásul vette, hogy a Halasi Takarékpénztár 50 éves és a Halasi Gazdasági Bank 25 éves fennállásük emlékezetére a városi kórháznak 100—100 ezer koronát adományozott. A közgyűlésen ismertették a város fehértói birtokának kis parcellákban való haszonbérbeadási feltételeit. A közgyűlés a bérleti feltételekhez hoz­zájárult. Ismeretes, hogy a város a fehér­tói vizet halászati célokra a Hal- tenyésztő r. t-nak 20 évre bérbe­adta. A Haltenyésztő a bérletért évenként 41 mmázsa gabonát fizet a városnak. Az erre vonatkozó szer­ződést most mutatták be a közgyű­lésnek, amelyhez hozzájárultak. A közgyűlés a többi kisebb ügyekben a tanács javaslatát fo­gadta el. A halasi pipások dohányt termelnek Közel 500 engedélyt adtak ki A saját használatra való dohány- termelés újabb lehetőségét nagy örömmel karolta fel Halas őstermelő közönsége, ami a hónapról-hónapra, sőt újabban hétről-hólre emelkedő trafikárakat tekintve egészen érthető. A városházán a főjegyzői hivatalban tömegesen jelentkeznek a dohány- termeiési engedélyért. A hivatalban a beszélgetés természetesen rende­sen a dohánnyal kapcsolatban folyik. — Egyéb élvezete sincs az ember­nek, szól egy szikár öreg magyar. — Csak az a baj, hogy majd sokat zargatnak, mondja kétkedőén egy másik. — Inkább elviseljük, válaszol s az öreg rápislantva nyugodtan — de nem szivünk krumpliindát és nem adunk száz pengőt egy szivaré... Dohánytermelési engedélyt hétfő délig adtak ki a városházán. Érdeklődésünkre a főjegyzői hiva­talban elmondták, hogy közel 500 termelési engedélyt adtak ki, a ta­valyi 250-nel szemben. Kevés kivé­tellel mindenki a jobban elterjedt nagy levelű dohány fa jók at termeli, ezekért illetéket is kevesebbet kell fizetni. Engedély illetékért közel két és fél millió korona folyt be. így jövőre a halasi pipások egy része saját termelésű dohányt fog szívni. Akik kiürítettük Halas vörös pénztárát Edvi Illés Károly visszaemlékezései az alföldi rablévllágrél­Mikor a 40-es évek elején kötél­lel fogták a katonát és vasraverték az újoncot, s mikor emiatt s a föl­desurak önkénye és a botozás elől sokan a kóbor életben kerestek me­nedéket : Rózsa Sándor már futó­betyár volt. A botozás elől szökött meg 1837-ben, s a szegedi, félegy­házai, majsai, halasi tanyákon vol­tak búvóhelyei. A följelentéstől, vagy a nyomozó hatóság útbaigazításától a tanyaiak tartózkodtak, mert védtelen helyze­tüknél fogva ily esetben életükkel játszottak. Hiába jöttek a megye pandúrjai, hiába vonult ki nagyobb fegyveres erő a rablók üldözésére: sikerre nem igen számíthattak. Ilyen volt átlag az alföldi rabló­világ at negyvenes években. A sze­gény embert, a védetlen tanyai né­pet nem háborgatták, sőt a gazda­gok hajlékába sem törtek be erő­szakosan, mert amire szükségük volt azt bőven kiszolgáltatta maga a puszta. Az éj sötétjével sem szövetkeztek. Fényes nappal, kibontott karikás os­torral, megeresztett kantárszárral, s a gulyások és pásztorok jelenlété­ben vágtattak- neki a delelő csordá­nak. Szükségük volt a világosságra mert az elszakított gulyából csak a javamarhát választották ki. Ahol a rablás igy ment végbe : ott mindenki tudta, hogy a vezér Rózsa Sándor volt. Kivételesen másnemű vállalatokban is résztvett ugyan, igy például a negyvenes évek elején „ csöndes lopás“-sál kiürítették Halas város pénstárát. A Halason elköve­tett rablás az egész országban fel­tűnést keltett. Beszéltek róla, tár­gyalták. Mivel azonban minden nyomot eltüntettek a zsákmányolók, senki se tudta pozitive, kik voltak azok, akik kiürítették a halasi pénz­tárt. Sokan nem Rózsa Sándor mun­kájának tartották a rablást. Azok azonban, akik ismerték a vezér mű­ködési módjait, biztosan állították, hogy a halasi rablás Rózsa Sándor bűne volt. A titokra világosság csak a rabló vezér elfogatásakor derült, aki a szegedi várban bevallotta, hogy köze volt a halasi pénztár kirablá­sában. 1846-ban pedig a moholyi községi pénztárt, pandúroknak öl­tözve, furfangos módon rabolták ki. A szabadságharc lényegesen meg­változtatta a szegénylegények és rab­lóbandák helyzetét is. Egyfelől köny- nyebbé válta fosztogatás, mert a ha­tóság üldözése meglazult, de másfelől arra is megnyílt az ut, hogy az il­letők büntetlenül visszatérhessenek a társadalomba. Rózsa Sándor volt köztük az első, ki erre az útra lé­pett. Felajánlotta szolgálatát a ha­zának, s a magyar kormány ezt el­fogadta és bünbocsánattel viszonozta arra az esetre, ha a rablóvezér tár­saival résztvesz a harcban s külön­ben is a javulás útjára tér. Rózsa Sándor megalakította csa- i patát. Részt vett több ütközetben, de a rablótermészet utóbb győzött a harcias hajlam felett s a kariká- i sok csapata csakhamar inkább szé- ! gyenére és kárára, mint dicsőségére és hasznára vált a magyar hadsereg- ■ nek. Mire a szabadságharc véget ért, Rózsa Sándor csapata már termé- | szetesen elemeire bomlott fel, s az életben maradt tagok nagy része visszatért régi mesterségéhez. Maga Rózsa Sándor még az 1849-ik év végén is rendes lakhellyel birt egy szegedi tanyán, de midőn a szabadságharcban való részvétele miatt el akarták fogni: egy mérési kirohanással keresztülvágta magát a házát környező katonaságon. Az abszolút kormány ismét együtt találta az alföldi rablóvilágot, mely­nek feje újra az ekkor már hires Rózsa Sándor lett. Á puázták meg- népesülíek a rablóktól és politikai menekültektől, s az abszolutizmus zsandárai és katonái egyenlő erély- lyel üldözték valamennjit, közöttük Rózsa Sándort is, mint a politikai proskribáltak egyikét. De bármily nagy volt az üldözés heve, és habár Rózsa Sándor fejére 10.000 forint volt kitűzve: a ható­ság most még kevésbé boldogult, mint a negyvenes években. Az általá­nos lenyügözás ama korszakában a magyar nép hazaárulónak, a zsar­nokság gyűlölt közegeinek tekintette a rendőrséget és azzal szemben párt­fogásába vette az üldözötteket. A pusztai nép többé-kevésbé a rablókat is pártolta, s nem igen akadt ember, aki a zsandároknak útbaigazítást adott volna. Annál na­gyobb volt azok száma, kik a buj­dosóknak és szegénylegényeknek me­nedékhelyet adtak. Az alföldi tanyá­kon temérdek szénaboglya és szal­makazal üreges belsejü volt. Sok helyen a kúpban összerakott kuko­ricaszár volt kunyhóvá alakítva, melynek bejáróul szolgáló nyílását egy nagyobb kéve takarta el. Rózsa Sándornak is több ilyen búvóhelye volt, főhadiszállását azonban Katona Pál szegedi tanyáján tartotta. Ren­delkezése alatt mindig volt néhány bizalmas embere, kik az ő , paran­csára alkalmilag összeszedték a ban­dát és kinézték a rabolni való jó­szágot. Sok csatározás történt a szegedi pusztákon, de legnevezetesebb volt az, midőn Rózsa Sándor negyedma­gával előbb megfutamodott két lovas zsandár és egy ulánus elöl, s mikor ezek már kilövöldözték fegyvereiket, szembe fordultak velük s üldözés közben mindhármat agyonlőtték. A nép az ilyen esetekben mind­annyiszor egy-egy hőstettet látott. Nem is akadt áruló, kit a 10.000 forint Rózsa Sándor búvóhelyének kikutatására és följelentésére csábí­tott volna; s ha valaki esetleg meg­kísérelt ilyesmit: azt nyomban meg­tudta a haramiavezér s kegyetlenül megtorolta. Ai oj dohányárak Ismét felemelték a dohánynemüek árát. Az uj dohányárak ezek: Dohányok: Legfinomabb török 2500, finom török 1440, finom Her­cegovina 880, középfinom török 600, kiváló finom magyar 540, legfino­mabb magyar pipadohány 400, finom magyar 300, középfinom magyar 280 korona, hazai pipadohány 220 korona, kapadohány 220 korona 100 grammonként, legfinomabb magyar szivarkadohány 100 korona, magyar pipadohány 40 kor. 25 grammonként. Szivarok: Regalítas 120, Trabucos 100, Britanica 100, Miliares 90, Delicias 80, Cuba-Portorico 70, Por- torico 50, Cigarellos 35, Pannonia 12. Vegyes külföldi 35 korona dara­bonként. Szivarkák: Nilus 40, Stam- bul 35, Memphis 30, Mirjam 16, Király 16, Hölgy 14, Hercegovina 12, Symphonia 11, Duna 7, Drama 7, Magyar 6 korona darabonként. biztc a legel melleit talános eig. st Te Alügyni náe fi Hasi telke le vagy ilj úgy fői mal Mo; pesti ha forgalm laai flókj Ador Minden nélkül i nők köz1 nyosabb lett. — Ttti Égi él hí éí a Hí JL rés ASt házban lommai vaskert meg. - edényá kapák, permet mérsék kaphat* cikkek vetlen áruinké P H egy s heteti szeres Déz szó t i ] A ai cim i

Next

/
Oldalképek
Tartalom