Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1922 (22. évfolyam, 1-64. szám)

1922-12-30 / 64. szám

Kiskun-Halas Helyi Értesítője Közgazdasági, társadalmi és politikai heti néplap. XXII. évfolyam. 64. szám. Szombat, 1922. december 30. Előfizetési ár egy évre: Helyben ... 800 kor. | Vidékre ... 920 kor. Egy aiám ára 10 korona. Alapította PRAGER FERENGZ Hirdetmények dija: Egy cm. magas sorodként Garmondból 60 korona . . — Petitből 70 korona. Magán hirdetés szavak szerint Szerkesztőség: Molnár-utcza 2. Megjelenik szerdán és szombaton Kiadóhivatal: Az uj városháza épületéiül Közélelmezési politika helyes irányelve Irta: Báró Prónay György közélelmezési államtitkár Hamis hírek Kelebia, Tompa és Csikéria szerb uralom alá jutásáról A szerb uralom alól felszabadult községekben szerb aggitátorok tartóz­kodnak és hamis hirek keltésével zavarják meg a lakosság nyugalmát. Azt a hirt terjesztik, hogy Kelebia, Tompa és Csikéria Megégek legköze­lebb szerb uralom alá kerülnek, mert a magyar kormány egy másik terü­let sávért elcseréli a szerbekkel. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ezek ostoba híresztelések. A magyar­szerb határt véglegesen megállapí­tották, Tompa, Kelebia és Csikéria községek véglegesen Magyarország­hoz kerültek, a határt elvben már ezóvi május elején megállapították, most a helyszíni kitűzés és részben a határkövek lerakása folyik. Mliőenkt fizetni fog általános kereseti adót Könyvet kell vezetni bevételeiről és kiadásairól. A hivatalos lap közli az általános, kereseti adó végrehajtási utasítását. Az általános kereseti adó tárgya min­denki keresete, vagy bármilyen tevé­kenységből származó jövedelme. Ide tartozik az ipari és kereske­delmi üzletből származó minden jöve­delem. Az adó alapja az adóévet meg­előző érben elért tiszta jövedelem. A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek az annak megszerzésére fordított költ- ségek és kiadások levonása után mu­tatkozó maradványa alkotja. Százalékos adókulcs szerint történik az sdó kivetése Ez az adó a szolgá­lati viszonyból folyó jövedelmeknél a kővetkező : 6000—8000 koronáig terjedő havi fizetésnél 20 korona, 1000—10 000 К között 50 K, 10— 12 000 I közöt 80 K, 12-14 000 közt 120 K, 14—16 000 közt 180 K, 16—19 000 közt 240 K. 18—20 000 közt 320 E, 20—24.000 között 400, 24—28.000 közt 600, 28—22 000 közt 950, 32—26 000 közt 850. »6 —40.000 közt 1100 К és Így tovább folyton emelkedő skála szerint. Az adózó pontos könyvet tartozik vezetni bevételeiről és kiadásairól, írre nemcsak a kereskedők és iparo­sok kötelesek, hanem a haszonbérlők, gyógyszerészek, mérnökök, ügyvédek, ervosok etb. Minden munkaadó köte­les alkalmazottairól nyilvántartást ve zetni. A fcári cselédet az elöljáróság nál nyolc nap alatt bejelenteni kell személyi viszonyait éa havi fizetését leírva. Ez a bejelentés a már helyben levó alkalmazottakra legkésőbb 1923 január 31-jg kötelező. A munkaadó, a munkabéiviszonyból származó jövedelem utáni adót' az illetmény kifizeíésekér tartozik levonni és a levont adót beszolgáltatni. A rendelet 1928 újév napján lép életbe. A mai rendkívül nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben nincs nehe­zebb feladat, mint egy helyes közép- utón haladó, a termelő és fogyasztó közönség érdekeit egyaránt szem előtt tartó közélelmezési politika irányelveinek a megállapítása. Nehéz és kényes a feladat azért, mert a nagyközönség legyen ez akár a termelő, akár a fogyasztó közön­ség társadalom része, abban a téves hitben van, hogy a fogyasztó közön­ség érdekei mindenben homlok egye­nest ellentétben állanak a termelők, vagyis a gazdaközönség érdekeivel. Az első pillanatra, ha alaposabban nem tanulmányozzuk a közélelme­zési kérdéseket, talán sokan ezen nézetnek igazat fognak adni, de ha a kérdést a maga részleteiben is tanulmány tárgyává tesszük, akkor azonnal megállapíthatjuk, hogy az ellentét a két érdek között csal: látszólagos, sőt nagyon sok kérdés­nél csak akkor csinálhatunk ered­ményes közélelmezési politikát, ha ez a politika nemcsak ellentétben nincs a termeléssel, hanem annak szolgálatában á!L Mindazok, akik kizárólag a fo­gyasztó közönség érdekeit nézik, bizonyos rövidlátással kezelik ezt a kérdést és ennélfogva még mindig a legridegebb kötött gazdálkodási rendszerrel és annak felszeg kinö­véseire a maximálásokra és rekvirá- lásokra szeretnének visszatérni, — az államhatalom részére pedig úgy a termelés, mint a forgalom terén a legmesszebbmenő beavatkozást szeretnének biztosítani. E nézet hely­telen voltával elméletileg bővebben fog­lalkozni felesleges, a gyakorlati élet, a közelmúlt évekből leszűrt tapasz­talatok leghatározottabban bebizo­nyították ezen álláspont tarthatatlan voltát. Nálunk pld. a kommunizmus alatt, midőn az állami beavatkozás a maga egész súlyával ránehezedett úgy a termelésre, mint a forgalomra, az áruk és az élelmicikkek egyaránt eltűntek a piacról. Oroszországban ezen rendszer mellett, amely csak­nem 5 évig tartotta fenn magát, az emberek százezrei haltak éhhalált, oly annyira, hogy az utóbbi időben a bolseviki Oroszországban is lassan áttérnek a szabadtermelésre és a szabadforgalomra. Az egészségtelen rckvirálások és maximálások korszaka nálunk végleg letüntnek tekinthető, azonban az államhatalomnak még mindig ren­delkezésére állanak olyan eszközök, amelyekkel az áralakulásokra szabá­lyozó befolyást gyakorolhat. Egy ilyen sőt talán a leghatásosabb esz­köz a kivitel helyes szabályozása. Midőn az államhatalom a kivitelnél bizonyos szabályokat állapit meg, ezen korlátozásoknál nem szabad oly messzire mennie, hogy ezáltal a termelés megbénuljon. Nagyon he­lyes tehát az a m egállá pitás, hogy ha a kivitel teljesen betiltatnék, akkor azáltal pillanatnyilag a belső ellátás tekintetében előnyös hely­zetet lehetne teremteni, de csakis átmenetileg, mert ezzel a politikával a jövő közélelmezés lehetőségeit tennénk tönkre. Erre a lehetőségre azt hiszem elég, ha példaképpen a hízott sertések kivitelére hivatkozom. Ha a sertés árak a kivitel lehetet­lensége folytán oly alacsonyak, hogy a gazda a hizlalásnál nemcsak hogy nem kapja meg számítását, hanem arra egyenesen ráfizet, úgy egészen bizonyos, hogy a hizlalást abba fogja hagyni és tőkéjét más módon fogja gazdaságában elhelyezni. Vég­eredményben azonban ezt a fo­gyasztóközönség fogja megsinyleni, mert ha átmenetileg alacsonyabbak is lennének a zsirárak, a rákövet­kező időszakban hizlalás hiányában nem lévén zsir, egyáltalában nem, vagy csak sokkal drágábban tudná magát ezzel az élelmicikkel ellátni. Hasonlókép vagyunk a cukorrépa termeléssel is. A cukorrépa egyike a legkényesebb mezőgazdasági ter­ményeknek, szakavatott munkát és gondos ápolást kiván. Ha a gazda úgy látná, hogy a cukorrépa árak indokolatlanul alacsonyak, úgy a földeket a hasznothajtóbb és keve­sebb munkát igénylő kukoricával ültetné be, ezzel mindenesetre a cukorrépatermelés visszafejlődési le­hetősége adva van. Ez azonban vég­eredményében megint csak a fo­gyasztó közönséget érintené legsú­lyosabban. Ezen lehetőségek mellett azonban a kormánynak a legszigorúbban szemmel kell tartania a fogyasztó­közönség érdekében az áralakulá­sokat és ha azt venné észre, hogy egyes érdekeltségek kizárólag egy­oldalú és önző érdekeket követnek és ezáltal az élelmicikkek, illetve termény árak indokolatlanul maga­sabbak, esetleg a külföldi piacon lévő áraknál is magasabbak lenné­nek, úgy semmi akadálya sincsen, sőt a kormánynak iegelső köteles­ségét fogja képezni, aminthogy ezt a múltban meg is tette, a fogyasztó közönség érdekeit a leghathatósabb eszközökkel a legerélyesebb intéz­kedésekkel megóvni. Egyoldalú közélelmezési politika, mely kizárólag a fogyasztó közönség érdekeit nézi és ennek érdekében hajlandó a termelés nagy érdekeit, hacsak átmenetileg is feláldozni, egy vészteljos politika, mert ez ugyan pillanatnyilag sikereket érhet el, de a helyes közélelmezési poli­tika alapelveivel áll ellentétben, mely figyelmen kívül hagyja a jövö nagy érdekeit. Igaza van tehát aa ebben a kérdésben a legilletékesebb tényezőnek, midőn ezeket mondja: „Egy helyes élelmezési politikának mindig arra kell törekednie, hogy az összes érdekek összeegyezteté­sével találja meg azt az utat, amely legalább kielégítő eredményre és amely a mai viszonyok között a társadalom minden rétegeiben köz- megnyugvásra vezet.“ Legújabb! Bpesti tudósítónk jelentése. Zürichi megnyitás: Budapest 22%, Berlin 07% A Devizaközpont hivatalos árfolyamai pénteken délben: Arany: 8800, font 10780, dollár 2325—2400, márka 0.36, lira 123-----, lei 13.54—14.50, szokni 76.—, korona dinár 25 60, len­gyel márka 14'25, sweici frank 455. _ Tisza István emléke. Szabolosmegye mai díszköz­gyűlésén leplezte le ünnepélyeseit Tisza István gróf arcképét. Ra- kovszky Iván belügyminiszter mondott ezúttal emlékbeszédet. — A nagy emberek legn»- gyobb tragédiája, — mondotta — hogy a maguk korában és a ma­guk nemzetében egyedül vannak. Tisza István gróf egyedül volt nagy a maga korában, Voltak ugyan értékesek, becsületesek és hazafiak ellenfelei sorában is de ezek munkáját átszőtte az emberi gyarlóság. Tisza Istvánt ezer szállal, az intrikák és a demagógia szálaival kötötték össze s a nagy ember megkötöztetvén, a kiesinyek és törpék lelkiismeretlen politikában tomboltak az ország kertjében és lángralobbantották az ország épületét s az üszkösödó romok magák alá temették nemcsak Tisza Istvánt, de vele együtt a magyar nemzetet is. Az a lénye­ges tanultunk-e Tisza István pél­dájából és szenvedéseiből ? Tanul­tunk, mert kellett. Hitványak vol­nánk és nem volnánk érdemesek arra, hogy Tisza István nemzeté­nek tagjai legyünk, ha nem tanul­tunk volna a gyászos évekből 1 A tisztviselők természetbeni kedvesményes ellátásának pénzválságát a pénzügyminiszter 1923 év január hónapjára min­den egyes igénjogusolt után 2900 koronában állapította meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom