Halasi Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1921-06-11 / 47. szám
2, oldal HALASI ÚJSÁG jimius 11 to \ Ez az áldomás éjfélig tar- tott. Később kri izálni kezdte Dávid a széket, hogy rajta ölve a lábai nem érnek a földre s elzsibbadnak, mire egy zsámolyt csináltattam rá, még fel is vasaltattam. De Dávid tovább kri- tizálódo t, most az nem tetszett neki, hogy Kovács az. festette a támlára : Bergí Dávid kártyázó széke. Ezért még a fivére Móric is orrolt. A testvérek csak akkor békílltek ki a székkel, amikor a hatalmas termetű Ha ász D. Sándor is reá ült egyszer. Most már Dávidnak is e szett a szék s azóta sok pénzt vesztett el raj a * A múlt vasárnap értekezletet tartottak a halasi vendéglősök. Gyűlés után bizalmas beszélgetést folytat ak arról, hogy újabban jobb vagyoni helyze ben lévő emberek különböző vendég- lőkban. nagyobb összeg erejéig igénybe veszik a korcsmái hitelt de olyik már fél év óta sem akarja kiegyenlíteni tartozását. Egy és ugyanazon szeméiy négy-öt, sőt több vendéglőst is „befürol" 400—600—800 korona erejéig s most más korcsmákban kísérletezik. Szó volt arról, hogy ezeket a borkalózokat le kellene leplezni a nyilvánosság előtt. Ez azonban fe’esleges doiog. Halas olyan kis város, hogyha a valaho valaki 400 koronával adós marad egy vendéglőben, másnap már a verebek is erről csiripelnek, a békák is errö' kuruttyolnak. Annyi bizonyos, hogy a vendéglősök egymásközött legalább húsz emberről megállapi'ofták, hogy ezeknek öbbé egy deci bort sem lehet hitelezni. * Füstös vendéglőjében Kupa bácsi délelőtti sörözés után bizalmasan oda szól Schöffernek : — Annyit ettem ebből az apró kifliből, hogy röstelem bevallani Füstösnek. Vállalj át a fizetésnél. — Mennyit ettél? — Öt darabot. — Akkor nem lőhet, mert én hatot öttem, — volt az őszinte válasz. Leszállítják a trafik árit. A dohányárát 25 százalékkal, a szivar és cigaretta árát pedig 50 százalékkal csökkentik. A srafikra éhes közönség, a szenvedélyes dohányzók az elmúl; években tehe ellenül és önmegadással viselték a trafikjegyek rendszeresítését, a fejadagok meg- szabását és a legutóbbi hóna-' pókban a trafikáraknak folytonos emelését. A trafikárak a legutóbbi hetekben már olyan magasak voltak, hogy a dohányzók képtelenek voltak azt megfizetni, úgy, hogy a dohányzók csak mérsékelten keresték az egyes trafiknemeket, a külön egességeket egyáltalán nem keresték, aminek azjaz oka. hogy a trafik ára először számtani, majd mértani arányokban emelkedett és most már az volt a helyzet, hogy nemcsak a közönség nem állt csoportosan a tra tikok előtt, hanem a trafikosok úgyszólván kínálták a trafikot. Illetékes körök, úgy látszik, belátták a magas íralik árak tarthatatlanságát. Erre vall ugyanis az a körülmény,— mint velünk közük — hogy a pénzügyminiszter leiratban értesítette az egyes pénzügyigagatóságokat a trafikárak leszállításáról. A miniszteri leirat szerint jun. 15-tői a dohányárut 25 százalékkal, a szivar és szivarkaárát pedig 50 százalékkal csökkentik. Illetékes körök a trafikárak leszállításával azt remélik, hogy ismét nagy kereslet fog megindulni az egyes trafiknemüek iránt. Egy cikkről. Kürti Is ván halasi r. kath. káplán, mint azt Ván Benjámin ref. lelkész alábbi soraiban kijelenti, néki .bensőm embere.“ Kürti Ván egyik cikkét azzal a kérelemmel hoz'a el, hogy azt az ő kérésére változatlanul közöljük le. Ezt megtettük s most nagy meglepetésünkre Ván ól az alábbi sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztő Ur ! Megütközve olvastam ju nius 1. számának oly levelemet hozó cikkét, melyet én soha tneg nem Írtam s közzé tenni sem kívánhattam, mert nem tartottam érdemesnek a bucsuzót, bár elhagytam a a szószéket még 1920. év november 25-én oly szándékkal, hogy arra többé föl nem megyek. Én azóta csúfosan meghurcolva, letiltva éltem négy hónap’g Halason, majd az egyházi átok alól feloldozva, elkütdettem egy somogyi kicsiny, de a halasi református egyház mintájára felforgatott egyházba. Sátrányból szabadságra jöttem haza, amikor láttam azt a szégyenletes állapotot, hogy főt. Szilády Áron káplántól előbb meggyalázva, majd hat hét óta magára hagyva teljesíti nagy lélekkel a szolgálatot, helyettesítettem egy hétig kényszerűségből és nem szándékom szerint! — Máj. 22-én I. Móz. XIX. 15—17. alapigéje értelmében mondta;.' azt a beszédet, melynek vázlatát fék. Szerkesztő Ur levél gyanánt közöl. — Kürti István kaih. káplán, bensőm embere, irántam táplált szeretetbői közöl e e beszédvázlatot az én tudtom né kül, azonban ez nem „búcsúlevelem“, hanem egy jaj kiáltásom, melyet ki meg nem ért, — az elveszett a hit és erkölcsi világ számára ! Kérem a hűség kedvéért e levelem közlését. Tekinte’es Szerkesztő Urnák vagyok tisztelettel Ván Benjámin ref. káplán. (Kommentárt e levél históriához nem füzünk. A szerk.) Csonka Magyarország nem ország! Egész Magyarország — manyország 1 j Uemzeti Nyomda Villalat j • ■■ Halas, S>abacfkai-ut 2. j I Raktáron tart mindenféle | • jegyzői és közigazgatási | j nyomtatványokat. írásbeli j rendelések 48 óra alatt eszközöltetnek. wrmn ii'nimi»—m— Rózsatövis. Irta: Karácsonyi Aladár dr. II. • * — Rózsás ujjai beszélgetésünk alatt szüntelenül dolgozlak a vásznán. Most mintha á'mából rezzent volna fel, letette az ecsetet s felem fordul. — Hány óra ? — Fél három. — Még van időm, szolt s tovább dolgozott. — Sürgős a munkája? — Bizony az amint láthatja még sok munkám lesz vele, holnap kelt szorgalmasnak lennem, mert holnapután reggel ugyan azon a napon, melyen Berlinbe leleplezik Auguszta császárné szobrát a nagykövetség is birni óhajtja a képet. — Fecsegésemmel talán hátráltatom a munkájában? — Éppen nem uram. sőt kellemesé teszi a különben unalmas terem csendjének elviselését. Munkám, amint láthatja serényen halad. Párbeszédünk aiatt, mi tagadás benne, mindinkább beleszerettem a beszédes szép leányba. Gyáva lennék, gondoltam magamba, ha meg nem mondanám neki, Hossza társalgásunk alatt folyón egy szó csengett fülemben, egy szó marta a nyelvemet, h°gy ki mondjam. Végre mini oly némának, akit hirtelen öröm vagy bána' éri. szóra nyiiik ajka. dőlt ki a sok szó ajkaimról, amelynek a végén sikerült kimondanom azt a szót: — „Je t’aime!“ De tartsunk rendet, hogy is jutót am én idáig? Auguszta császárné a képen, már mint matróna van ábrázolva festőnőm hű akart lenni másolatában s igy buzgósággai huz- gálta ecsetével az idők kérlelhetetlen redőit, a melyek egy császárné arcát sem kímélik meg. — Kisasszony, mily kegyetlenül hűen festi azokat a redőket. jegyeztem meg erre. — Az idő is ily kíméletlenül meghozza redőinket. (E pár szóval az első lírikus hangulatú !é pést tettem célom felé.) — Boldog, aki üde arccai száll sírjába, válaszolt ő szentimentálisán. A válasz pompás volt s én eggyel be jebb léptem. — Ugyan, ugyan, hogy beszélhet a hervadásról, a levél hullásról, egy rózsabimbó ? — Elfogadom bókját uram. válaszolt el homályosuk arccal, de tudtára kell adnom, hogy töviseim vannak, nagy, szúró* töviseim, — szólt nyomatékkai, — amelyek nem válnak díszére a virágnak s az én telkemet is halálra sebzik. — Talányokban beszéd nem értem szavait, de sejtem, hogy boldogtalan. — Igen uram bo dogtalan, szerencséden vagyok. « — E szavak után tisztába voltam azzal, hogy szén imentális fiatal leánnyal van dolgom, akinek szivét egy pár érzelmesebb szóval könnyű lesz elfoglalnom. Bátrabban folytattam a harcot s bizalommal tekintettem a biztos győzelem elé. — Újra ismétlem, hogy nem ér em önt, fejtse ki itkát. Látom hogy bágyádtan tekint maga elé az ecset sem áll biztosan kezében, szólni akar, ha egy jó barátja volna itt talán megtenné. Tekintsen engem annak, ha rövid ^találkozásunk után, talán örökre elválunk bennem egy jó barátját veszíti el aki sokszor fog önre gondolni. A rejtélyes leány szépsége és titokzatos volta mindinkább bó- ditólag hato t reám. Égtem a vágytól, hogy megiudjam titkát. Arcáról, lelkületéről leolvastam, hogy valami különös dolgot titkol, mely mindenesetre méltóbbá teszi a szerelemre, de a mely talán . . . nem, az nem lehet. Biztos voltam benne, hogy még ma délután megtudom titkát. Teljesen bizalmába igyekeztem férkőzni; éreztem, hogy a léha szerelmi kaland után szaladgáló ifjún a komoly ifjú érzelmei kerekednek felül, éreztem, hogy szerelmes vagyok a szép festő leányba. Már ki kellett pattania az ajkamhoz tapat: — Je t’aimnek — Kisasszony! Töredelmesen bevallom ön előtt, hogy nem valódi szerelem marta szivemet, amikor .'megszeli ottam, hanem egy édes emlékű kis kaland után vágytam. Párist otthon mindig a kaandok hazájának festették előttem, ahol a fiatal szivek sok bolondságot visznek véghez; én is kiakartam hát venni Párisban való tartózkodásom aiatt részemet. De alig váltottunk egymás sál egy pár szót, alig ismertem meg, máris féltem, hogy szivem hangos dobogása árulom lesz, mert szépséges kelletne csodásán meghóditota szivem e kis idő alatt. Most, hogy jobban megismertem, hogy leikébe engedett pillantanom úgy érzem, hogy nem futó ábránd, de igazi szerelem ké t szivembe. Rózsás bilincseké; rakott reám, a melyet édes gyönyörrel hordok s a melyet nem szakíthat fel semmi s csak szorosabbá fűződhetik ha ön eitaszit magától. Végre is nem tudok szinészkedni, nyíltan ki kell mondanom, hogy lénye rövid ismeretségünk alatt egész valómat rabbá te4e, nevessen ki de meg kell neki hallani: hogy szeretem. (Vége köv.) Magi a békéi te poralak liter i BEI illa szer szaküzli Nem mórt 31 GODÖ Lakása li valódi ségü, tott, 1 i PÉT Ka p h m Szén Ki: Kossu Ugyar leumo bőnkéi
