Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-10-17 / 83. szám

2, oldal HALASI ÚJSÁG október 16. Alföld magyarja neked igazán van okod szeretni a hazát! — Mint édes anya a gyermekét, úgy tart téged a ma­gyar haza forrón dobogó szivén. Ad ,neked nyugalmas, biztos ott­hont ad jólétet, ad gazdaságot. Teneked évről-évre kitárja ha­zád földje áldott, kincses mé­lyét s túláradó szeretetében két kézzel szórja rád ajándékát. Van szép tavaszod: — fakad a rügy, piheg a föld s kezedben van az eke szarva, — van hosz- szu nyarad ! — tüzel a nap, érik a búza s levegőben pacsirtaszó Szállong ... Van vig dalos, bő szüretes őszöd; van teled: a tele kamrát-pincét nyugodtan élvezed. Van pihenésed és van édes álmod s a mi mindennél több van korlátlan, drága, szent szabadságod ! Székely testvérednek nem adott a haza ily bőséges életet. Ma­gas hegyek között, sovány ter­mő földjén, nagy, nehéz munká­ban éli ő életét, Tavasza későn nyit s a nyara is rövid, szűkén adakozó. Késő ősz érleli be ne­hezen szegényes termését. Sző­lője nem terem, nem szüretel ő bort. Hej, nagy ünnep az már. mikor tüzes borral koccinthat a Székely! — mikor pedig beáll a hosszú, hideg tél, akkor sem pihenhet meg a székely gazda. Testet sanyargató, metsző hideg szélben, csikorgó nagy hóban megy a hegytetőre, erdő sűrűjébe téli famunkára. S mégis a székely nép mos­toha sorsában is igazán szereti hazáját. Szivével, jlelkével. tiszta életének mély gyökereivel gör­csösen fogódzik a hazai röghöz. Ha kell, tud szenvedni, na a haza hívja : kész mindenét, még az életét is, érte feláldozni. Egy hite, egy álma, egy kincse volt neki, a szabadsága... most az is elveszett. Gaz. gyáva szom­szédja elrabolta ősi szabad föld­jét s a büszke, nemes, szabad­ságáért élni halni tudó székely- ség oláh járomba került, , . . A lámpa szolid fényénél este«ha együtt ül a' család, ma­Í yar apa, mesélj elszakadt szé- ely véreinkről gyermekednek ! T ágranyi! t gyermekszemén át, mint drága nehéz gyöngyszem, hulljon lelke kristályára szavad. Ültesd bele szivébe mélyre eresz­tett gyökérrel a fajszeretet erős palántáját, hadd nőjjön, hadd gyarapodjék sfejlődjön ki belőle boldog, dicső magyar jövö tere­bélyes éietfája. A ref. egyház és a város pere. Harc a Munkapárti Kör Helyiségéért. A halasi református egy­ház ideiglenesen átengedte hivatalos helyiségek részére a városnak az úgynevezett „Munkapárti-Kört“ de mi­vel újabban az egyháznak gimnáziumi tanárt lakások részére szükségessé váltak ez épületben levő helyiségek azt visszakövetelfe. A város azonban nem akarta vissza­adni, amiből per keletkezett. Az egyház ingatlan vissza- bocsájtás c mén a járásbíró­ság előtt beperel e a várost, amely a pert el is vesztette. Nagyon csa’ód k azonban az, aki azt hiszi, hogy az egyház visszakaphatta az épü­letet. Nem. Hogy megbosz- szantsák az egyházat egy­szerűen rekv ráitatták a Szö­vetkezeti Áruforgalmi Rész­vénytársaság részére a he­lyiségeket. Szóvaí fő a béke! Borbás Imre lemondott a közeitátási hivatalnak a vezetéséről. Amikor Borbás Imre el­vállalta a városi közellátási hiva'al vezetését, lapunkban csodálkozásunknak is adtunk kifejezést, hogy ez a nagy telentumu, népszerű fiatal­ember ilyen háláda lan fel­adatra vállalkozik. Jól tud­tuk azt, hogy az ő kvalitásai teljesen megfelelnek erre az állásra, de azt is tudtuk, hogy alkotó tehetségének mes erséges gátakat fognak emelni azok, akik csak po­litikai fogásból csalogatták magukhoz ezt az igazi talentumot, hogy legyen be­lőle tisztviselő — tehát hi­vatalbeli — s ne erősítse becsületes intencióival s vá­rosi ellenzéket. Jós atunk szórul-szóra be­teljesedett. Borbás Imre rövid egy-két hónapi működés után lemon­dott állásáról. Ott hagyta a városházát, mint szent Pál az oláhokat. Lemondását előt­tünk igy indokolta meg: — Lemondok, mert a er- melőkke! szemben felállított újabb beszolgáltatás végre­hajtását nem helyeslem, azt lehetetlenségnek tartom. Erre én kapható nem vagyok. — Lemondok, mert enge- mef, mint szakembert hoztak be a városhoz, de felette­sem szakképzettségemnek tért nem engedett. — Lemondok, mert a mostani áldatlan városházi állapotok között semmi ked­vem s ncs a városházi ve- ze.őséggel együtt működni, Borbás Imre távozását mi távolról sem tartjuk végle­gesnek, az ő nagybecsű sze­mélyére nézve ismételten bo- csájtkozunk jóslásba: Bor­bás Imre még a közel jövő­ben ismét a városhoz kerül, mert reá ott nagy szükség van, — de akkor más ve­zetőség lesz a város élén és az ő közgazdasági talentuma rendet fog taremteni a varos egész gazdaságában. Pedig csak egyszerű kisgazda vagyok én ... Nincs kastélyom, hintóm, sok pusztám, sok földem, Apám után egy kis házat örököltem, Lovamnak sincs ezüst patkója, zablája, Ispánom sincs, aki parancsom szolgálja — Feleségem nem jár bársonyban, selyemben, Hajnaltól esté ig süt kinn a nap engem, Mégis nincs boldogabb messze föld kerekén :■ Ped g csak egyszerű kisgazda vagyok én , . . * Hej. be gazdag vagyok ... hat fiam, két lányom, Ekkora gazdagság van-e a világon ? Muskátli virágzik házam ablakában, Nincs oly gyönyörű ház a tündérországban, Van két pejcsikom is, mikor befogatom, A király sem ülhet annál szebb fogaton, István fiam hajtja, bokréta süvegén — Hát ilyen egyszerű kisgazda vagyok én . .. Ami az Istené, hívőén megadom, Templomba ballagunk minden vasárnapon. Ha kong a nagy harang, a szivem megdobban, Hej, sok vigaszra van szükség a templomban, Édes szülőanyám, szegény Magyarország, Szentsége» földedet rossz népek tapossák, Ne szomorkodj, hazám, jön a-nagy v, sárnap, Mikor a kisgazdák szép sorba kiállnak Magyar katonáknak . . . fuss Menyhért. Megint a citromról. A |ó és a rossz primadonna. Mu t számunkban megír­tuk, hogy a halasi színház egyik primadonnájának meg­fájdult az epéje, met rivá­lisa (a másik primadonna) a véleménye szerint csapni valóan rossz volt. A beteg epéjét pedig ci rommal gyó­gyította. A be.eg epéjü primadonna a „Csárdás Királynő“ elő­adása alatt a páholyban nézte végig az előadást, amely alatt a színpadon a „rivális“ néhány gikszert fogott. En­nek a hatása feltűnően mu­tatkozott a páholyban, Van nekünk egy ötletes munkatársunk, aki ezt a rossz hatást rögvest észre­vette a páholyban ülő mű­vésznőn s citromfelfedező útra indult. A Városi-vendég­lőben kapott is egy c tro- mot, amelyet névjegye kísé­retében beküldött a páholy­ba. A jó primadonna borzasz­tóan nevetett a kitűnő ötle­ten és beleharapott a cit­romba. És ez nagyon jól esett az ő epéjének. Há'a Istennek ! A városi takarékpénztár, Halas városnak tengernyi adosága van. A vezetőség­ben nincs állandóság, egyik polgármester a másiknak adja át a hivatallal járó ideg­őrlő gondot de nem a szer­zett okulást és tapasztalatot. Senki sem tudja biztosan és bármely perben világosan megmondani, kinek, miveli mily felté elek mellett tarto­zunk, még kevésbbé azt, hogy amikor fizetni keli, mi­ből fogunk fizetni ? A községi takarékpénztárra tehát szükség van azért, hogy végre a város pénz­ügyeiben valaki rendet és tervszerűséget teremtsen. Nincs egységes irányítás és áttekintés, az egyik nem dolgozhat a másik kezére. Nincs, aki a meglevő jöve­delemforrásokat mind jól is­merné és ezen az alapon uj jövedelemforrásokról, vagy a meg evőknek jobb kihasz­nálásáról tervet készítene. Nincs kezdeményezés. A községi takarékpénztárra tehát szükség van azért, hogy uj jövedelemforrások nyílhassanak. És gondolkozzanak felőle, akiket illet. 880.­koronáért » női sevró ___ fűzős cipő X Ä GOODYEARS Gerő Adolf Fia cégnél Budapest, Kossuth Lajos-u.4. Vidéki szétküldés postautánvét mellett; meg nem felelő áruért a pénzt vissza utalom. ____ t—15 E C S gar 50 vég; ma> ároi idei: ha Eri Drog TALLÉ villái Kálvin« Mindent, szerelési technika szakmáb kák szer Jobb és kivitelbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom