Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-09-29 / 78. szám
2, oldal HALASI ÚJSÁG szeptember 29. Fővárosi tudósítónk telefonjelentései. Érkezett: szept. 23-án. Törvény a numerus daususről. Életbe lépett a numerus claususról szóló törvény, amely szerint a főiskolákba csak oly egyének iratkozhatnak be, akik nemzethüségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámál, de legalább kitegye annak kilenctizedr észét. ben az ügyben, először vezeteti vizsgálatot Turcsik megtagadott minden felvilá- gosiást, csak erre a félig tréfás kérdésre válaszolt: — Van-e magának követelése a városon? — Ha a városnak nincs rajtam, akkor nekem sincs rajta. Amikor erről beszélt az előadó a közgyü ésen a városi képviselők hangos nevetésbe törtek ki. Más alkalommal már adott felvdágosiiást Turcsik, de ebben nem volt köszönet azok részéről, akik kötelesek lettek volna őt el en- őrizni s kijelentette, hogy nem hajlandó kártérítést adni a városnak, A városi tanács előadója amikor felsorolta Turcsik viselt dolgait, amelyekkel oly sok ezer kárt okozott a városnak, a képviselők folyton közbe kiáltottak: — Hol volt a városi tanácsos? — Holt vol a városgazda? Három tisztviselő. Ezekre a kérdésekre az előadó választ nem adott, ellenben előadásából kitűnt, hogy három városi tisztviselőnek lett volna kötelessége, alkalma és módja Turcsik visszaéléseit megakadályozni; Silling Ede polgármesternek, Kolozsvári K. István tanácsosnak és Babó Ferenc városgazdának. Turcsik azt mondotta az őt kihallgató bizottságnak, hogy; Vádak. — Én már régen djtt akartam hagyni a bérletét, fde mindég a hátam mögött volt Silling és nem engedett. Kolozsvárira meg kellemetlenebb dolgokat tartalmaznak az akták, hogy — Turcsik állítása szerint ő — egy kocsi füstölthust is kapott volna tőle. A legkellemetlenebb adatok gyűltek össze — különösen a hanyag ellenőrzésre vonatkozólag — Babó Ferenc városgazdára nézve, sőt egyenesen neklálÉ^j- donitható, hogy TurcsfPlyen szabadon gazdálkodhatott a város birtokán. ügy Sálingnek, mint kolozsvárinak és Babónak módjuk lesz, sőt kell is ezeket a vádakat tisztázni, amelyeket az iratokból ismertetett a tanács előadója. Alvó akták. Még csak arról akarunk, írni. hogy miért feküdtek olyan sokáig a Turcsik-féle aktákon a városházán ? Hiszen a vizsgálatot még a Károlyi éra a:ab. az úgynevezett Nemzeti Tánács befejezte. Hogy a kommunisták nem foglalkoztak vele, azt még megértjük, mert az elü dö- zö t közigazgatás purjfiká- ciója nem izgatta őket. Meg az: is érijük, hogy az oláh megszállás alatt Kolozsvári K. István h. polgármesternek nem volt kedve ezt az ügyet a közgyűlés napirendjére kitűzni, éppen nem értjük azonban az előadó indokolását, hogy Thuróczy h polgármestersége alatt s Kolozsvár; képviselő választása előtt „izgatott volt a közönség s a tanács nem tartotta szükségesnek az ügyet még tárgyaltatni a közgyüléselőtt.“ Finálé. Ez már egy szívesség volt Kolozsvárinak nem akarták az ügy tárgyalásával kétségessé tenni a mandátumot. De a válasz ás óta is eltelt már mely idő alatt csalt a „Halasi Újság“ sürgette az ügy tárgyalását, két héttel ezelőtt Krammer József is interpellált az ügy kitűzése érdekében. Tovább már nem lehetett bujkálni a Turcsik aktákkal, amelynek feltárásából okulhat a város közönsége most, amikor közelednek a városi képviselő és tisztviselő választások. Interpelláció a Turtsih-iigyben. Szeptember 27^én, hétfőn délelőttre is közgyűlés' volt hirdetve, amelyen a legutóbbi öt esztendeiénztárí Zárszámadásait kellett volna megvizsgálni de csak négy városi képviselő jelent meg, amiért a közgyűlést nem lehetett megíartani, de egy interpellációt — amelyet dr. Babó Mihály adott elő — mégis mégha Igatták. Dr. Babó a Turcsik-ügyre tért vissza s kérdést intézett a helyettes polgármesterhez, hogy a Turcsik által megvádolt, tisztviselőket a vájdra nézve meghallgatták-e ? Mivel nemleges választ lopott, azt javasolta. hogy szólítsák fel nyilatkozattételre a megvádolt tisztviselőket, hogy az ő válaszunk is az iratok között legyen. HIRDESSEN a HALASI UJSÁQ.BAN. Tréfák a városházáról. Ha ilyeneket írnék Halason! A háború kitörése előtt egy esztendővel „Tréfák az aradi városházáról“ cimmel kétszáz oldalas könyvem jelent meg Aradon. A könyv szatirikus rajzokat tartalmazott a polgármesterről, a tanácsosokról, a rendőrkapitányokról, városi képviselőkről stb. Ezek a dolgok a „Függet- ienség“ ciinü napilapban jelentek meg, melynek szerkesztője voltam. Ezeken a karcolatokon elsősorban azok mulattak, akikről irva voltak, soha senkigek sem jutott eszébe miattuk orrolni, vagy kázust csinálni abból, hogy egy-egy jóízű esetből humort faragott az újságíró. íme néhány rövid ’szemelvény a könyből : A polgármester dnszmagyarja. János, a polgármester installációjára készült. Kora reggel a a városi hajdúk díszruhájában kopogtatott be az uj principálishoz. — Felöltözött-e már. nagyságos ur ? — kérdezte. — Nem látod, — válaszolt a polgármester, aki fekete szalonkabátban állott előtte. — Csak nem ette meg a fene, hogy ebben a német gúnyába insiállaltatja magát, amikor a szolgája is^diszmagyarban van, — méltatlankodott János. — Vegyen magára hamar diszma- gyart, mert különben nem kisérem el a közgyűlésbe. — Baj van ám, Jánofe nincs diszniagyarom. — Annyi baj legyen, majd kölcsön adja Urbán báró mél- tóságos ur. Úgy is történt, a polgármestert kölcsönkért diszmagyarban installálták, különben a János nem ment volna vele a beiktatásra. A főkapitány csókja. A primadonna ékszerei, amelyeket elraboltak, megkerültek, A főkapitány nyomozta ki. Az övé ar érdem, ay “övé ajutalom. Mert jutalmat is kap. Dióssy Nusi megígérte, hogy egy forró csóRöt nyom az: fajkára. Nusi autón érkezik a főkapitányságra. Csupa csipke és partom illat. Beront a főkapitány szobájába. Az íróasztalon vannak kiterítve az ékszerek, mind- mind megkerültek. A még sneidig főkapitány zavartan pödörgeti bajuszát. A primadonna finom zsebkendőjével megtörli szájacskáját. Bizonyos, hogy mosl elcsattan a jutalomcsók. Már közei is állanak egymáshoz. Kopogtatnak az ajtón széjjel rebbennek. A főkapitányáé nagyságos asz- szony barátságtalan arccal lép be a küszöbön. A tanácsos beszéde. A kulturtanácsos nem jó szónok, ha valahol nyilvánosság előtt kellett beszélnie előbb bemagolta mondanivalóját. A tizenhárom vértanú ünnepén Programm szerint először egy humoráról ismeretes fiatal ellenzéki képviselő beszélt, azután a kulturtanácsos. A képviselő előző nap görbe utón valahogyan megszerezte a tanácsos leirt beszédét, betanulta s az ünnepélyen szépen elmondotta a tanácsos orra előtt, aki amikor a más szájából hallotta saját jól betanult beszédét elmondani, a rémülettől majd elájult s amikor reá került a szónoklás sora, csak ennyit íudott makogni: — A város nevében tneghaj- lok a tizenhárom vértanú emléke előtt. * Ha én ilyeneket írnék Halason másnap a hátát mutatná nekem a polgármester, a főkapitány azzal vádolna meg, hogy „földultam családi boldogságát“, a tanácsos legalább is besajtő- perezne. Karácsonyi Aladár dr. A lakáshivatal. GyásAeretbe kellene ennek a cikknek*'» címét tenni, bár még nem költözött el az élők sorából. Ezt a hivatalt is olyan szerencsétlen, bal kézzel vezeti az elöljáróság, mint a városi bérleteket, (Turcsik-ügy) a közélelmezési hivatalt, szabályrendelettervezeteket stb. Voltaképpen a helyettes polgármesternek kellene vezetni ezt a hivatalt, de ö azt mondja, hogy „nem népszerű“ ez a munka. Fadgyasra hárította, ö ist azt mondja, hogy „nem népszerű“ Most az alispántól kérnek egy trraiekült tisztviselőt a hivatal váw&ésére, legyen ő „nem népszerű“' Halason. Mert dr. Thu- róczy 'inég valóságos poigár- mMüj akar lenni, Fadgyas nem atn^'^wdég nyilvántartó maradni. De felpattannak a hangadó képviselők: . — Ilyet nem szabad csinálni! —- kel ki dr. Zilah. — Ez nagy hiba, — mondja dr. Babó Mihály. — Nem adták még meg az önkormányzati jogot a Tanácsnak, hogy ilyet leérjen magától
