Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-01-21 / 6. szám

II. évfolyam, 6. szám. Kiskunhalas, 1920. Szerda, januárul. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre . . .10 korona. Egész évre .......................40 E gyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Dr. Nagypál Ferencz. Lapkiadó: Farkas Áron. Megjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-ÉPÜLET, NAGYTŐZSSE HIRDETÉSI DIJAK: Garmond soronként ... 2 k«r«na Horthy Miklós üzenete. Halas legtekintélyesebb pol­gárától vettük az alábbi le­velet : Tegnap az özv. Sznth- máry Sándorné úrnő által adott diszebéden abban a ki­tüntetésben részesültem . . . (itt tiz sor bizalmas jellegű) . . . Ö (Horthy Miklós) azt kérdezte, hogy: „Zoltán Bélára nézve mi­lyenek a kilátások?“ Erre én azt feleltem, hogy ; „A szavazás titkos lévén, ezt nem lehet megállapítani.“ — Levél a Halasi Újsághoz. — Mire ő ezt a kijelentést 1 lasztása nemcsak a kerületre, tette: „Nagy veszteség lenne, ha Zoltán Béla nem jutna be a parlamentbe. Én Zoltán Bélái Egyiptom­ban ismertem meg, ahol ő a „nemzetközi“ bíróság el­nöke volt. Mondhatom, hogy nagyon eszes, nagyon tudo­mányos, nagy képzettségű és minden tekintetben igen ki­váló ember. Beszél angolul, franciául, épp úgy, mint ma­gyarul, akinek meg nem vá­dé az országra nézve is nagy veszteség lenne. Erre én azt a kérdést in­téztem Ő Excellenciájához: „Feljogosit-e engem Ke­gyelmes Uram arra, hogy ezeket a szavakat tovább ad­hassam ? Mire ő azt felelte: \ „Sőt erre kérem is.“ Ennek a kijelentésnek kí­vánok én eleget tenni amikor az itt írottakat a tekintetes Szerkesztő úrral közlöm. Irt) Diói Hm A pályaudvaron. — A főgim­názium előtt.— A zászlószen- szentelés. — Küldöttségek fo­gadtatása. — Felvonulás — Ün­nepi ebéd. — Elutazás. Évek hosszú sora óta nem volt olyan lélekemelő, gyönyörű haza­fias ünnepe Halas városának, mint a múlt vasárnap, amikor Hertny Miklós fővezér megláto­gatta a várost, hogy jelen legyen annak a zászlónak felavatásán, amelyet a halasi nők ajándékoz­tak a nemzeti hadseregnek. Tudósítónk nagyon részletes tudósítást irt erről a lelkesítő ünnepnapról, sajnos a politikai események, a küszöbön álló vá­lasztásokról irt közlemények a lapunk terjedelme miatt lezsugo- ritják ezt a tudósítást, amely a következő: Várakozás a fővezérre. Reggel 7 óra után élénk veit a sürgés-forgás. A perronon Sztri- lich százados parancsnoksága alatt egy halasi diszszázad nem­zeti szinü zászlóval, és Edvy Gyula hadnagy, a szegedi első gyalogezred diszszakasza (csupa halasi fiuk) és a szegedi kato- katonai kerület zenekarával fog­lalt helyet. A polgári és kato­nai notabilitások is a perronon Fővárosi tudósítónk telefonjelentései. Érkeztek: január 20-án délután 2 órakor. A Keresztény Nemzeti Párt győzelme. A belügyminisztériumba már beérkeztek az ország minden részé­ről a nemzetgyűlési választásokra folyó hó 17-ig beérkezett jelen­tések. Mivel további jelöléseknek helye nincs, megállapítható, hogy huszonnyolc egyhangú választás volt az országban s ebből tizennyolc Keresztény Nemzeti Párti és csak tiz Kisgazdapárti jelölt jutott mandátumhoz. A békedelegáció hazaérkezése. Apponyi Albert gróf s az őt kisérő békedelegáció tagjai ma este fél 7 órakor érkeznek vissza Budapestre. Az érkezőket igen nagy­számú küldöttségek várják a pályaudvaron. Clémenceau bukása. Clémenceau francia miniszterelnök, aki mindig gyűlölettel visel­tetett a magyar kérdések megvitatásánál nemzetünk ellen, kormá­nyával együtt megbukott. Utódja Millerand lett. várakoztak a különvonat érke­zésére. A pályaudvar előtt Borbás Imre vezetése alatt gyönyörűen kiállított lovas bandérium, négy fekete lótol vont diszhintó és hosszú kocsisor várt a bevo­nulásra, Üdvözllk Horthyt, A fővezért hozó különvonat fél 9 órakor robogott be. A ka­tona zenekar a Hymnuszt ját­szotta. Horthy Miklós tengerész sap­kában, rövid prémes kabátban lépett ki a szalonkocsiból. Elő­ször Sztrilich százados, majd a törzstisztek jelentkeztek a főve­zér előtt. Ezután lépett eléje dr. Ihurócy helyettes polgármester, hogy a város nevében üdvözölje. Az üd­vözlő szavakra Horthy a követ­kezőleg válaszolt: — Kedves uraim! Szívesen, sőt mondhatom, hogy a legna­gyobb örömmel jöttem önökhöz egy pár órára, mert tudom, hogy A levél eredetije lapunk felelős szerkesztőjénél bárki által megtekinthető — alá­írással együtt. Megmutatjuk azt Baba, Ko- lozsváry és Thurócy uraknak is nagyon szívesen. Horthy Miklós üzenetéhez nem kell kommentárt fűznünk. Üzent hát Horthy Miklós, és mi, halasiak vasárnap dé­lelőtt megesküdtünk, hogy ha ő üzenni fog — mind­nyájunknak el kell menni. éppen ma a szomorúság és az elkeseredés szorongatja minden magyar, tehát az önök szivét is. Pestre már eljutott a hire annak — amiről talán már önök is tudnak, — hogy milyen sorsot szántak Párisban ennek az or­szágnak. De ez a hir ne töltse el csüggedéssel a sziveket. Zajos éljenzés követte Horthy beszédét, amely után megkezdő­dött az ünnepélyes bevonulás. Az ifjúság a fővezér előtt. Maga a menet felejthetetlenül szép látványt nyújtott. A főgim­názium épülete előtt öt percre meg állt a menet. A gimnázium, a polgári leányiskola növendé­kei tanáraik vezetése alatt vára­koztak a fővezérre, aki kiszállt a j hintóből. Pázsit Antal nyolcadik gim­náziumi tanuló rövid, szép be­szédben üdvözölte Horthyt. A fővezérnek láthatólag jól esett az ifjúság ünneplése s igy válaszolt a fiatal szónoknak : — Nagyon szépen köszönöm ezt a kedves meglepetést, hogy az ifjúság, a haza virágai kö­szöntésükkel fogadnak. Szivükre kötöm, hogy maradjanak hűek a hazához, szeressék a vallásukat. A fiatalság percekig tartó él­jenzése közben lépett ismét ko­csijába a fővezér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom