Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-06-20 / 49. szám

II. évloi|g»> 4S. &sám.

Kiskunhalas, 1920,

Szombat, junius 19,

ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • ... 20 korona Egész évre ...... 80 „

Egyes szám ára 1 korona.

Megjelenik hetenként kétszer: szerdán es szombaton reggel.

kiadóhivatal: Városházépület. Nagytözsde.

Hirdetési dijak:

Garmond soronként , . 3 korona.

Főszerkesztő: Dr.Hagypál C-erenc.

Lapkiadó: Farkas Áron.

Aratás.

A föld érezte kötelességét és kibontotta minden tevékenységét. A magyar rónákon gyönyörű kalásztenger fakadt őseink évszázadokon át pazarul ontott véréből és rögbe rejtett csontjaiból. Az élet hata más lépésekkel fejlődésnek indult és az Isten áldása korán ránk szállott. Két héttel a megszokott idő előtt megszőkükek a zöld gabonaszálak és aranyszínűre érlek a szemek.

A napokban szerteaz egész Magyarországon megcsendülnek a kaszák és beleharapnak a termésbe. Megkezdődik az aratást Megkezdődik daloló jókedvvel, verejtékezésre való nekiszánássai, Rendekre dől és keresztekbe kerül egy esztendő fáradtságos munkájának gyümölcse.

Ezekben a dolgosán is ünnepi napokban minden becsületes magyar embernek azokra a földekre ked gondolni, amelyeken már nem magyar legények aratnak és nem magyar lányok verik a markot, vagy ha magyarok dolgozn k a tarlón, akkor idegen űrért csorog a júniusi hőségben verejtékük, idegen űrért gyűrik a munkái és fáradtságot. Aratás idején meg kell hallania minden szabad magyarnak az elszakított földek és négy millió rabigába vert testvérünk segítségkiál- tását.

Figyeljen jól mindenki a rabos szomoruságu nótákra, melyeknek dallamát bácskai, bánáti tarlókról, erdélyi, felvidéki hegyek lankájáról hozza a szél. Érísük meg a csúfságot és gyalázatot, amit anyaföldünkön ejtett a ántánt- hatalmasságok területrabló békéje és ha megértettük, akkor büszkén, dacosan szegjük neki a kaszákat a búzatábláknak; ne csüggedjünk egy pillanatra sem, mert az anyaföldnek, hazánknak bennünk élő, lángoló szeretete

Fővárosi tudósítónk' telefonjelentései.

Érkeztek: junius 18-án délután 2 órakor.

Bimbó hullás.

Meghalt a menekültek vonatán, — Temetés a teherkocsiból.

Elégtétel az „Ébredő Magyarokénak.

A parlament ülésén Szmrecsdnyi György interpellált az Ébredő Magyarok ellen elhangzott támadások miatt. Mini az egyesület elnöke, visszautasította a vádakat. Tiltakozik az ellen, hogy a vidéki szervezeteket vegzálják. Tel'\es elégtételt kér a nemzetgyűléstől.

*

Az aratások megkezdése.

Szegedi tanyákon, a Kunságban, tut a Dunán, Mező- földön. Somogy-vármegyében megkezdték az aratásokat.

megfogja váltani Magyaror- ,] szágot.

Vessük el magunkban a hitnek, bizakodásnak, a szabadság szereíetének és a szolgaság gyűlöletének magvait, úgy hogy jól arathassunk a népek nagy aratásának idején is. Legyen a mi vetésünk dusabb és jobb, mint a párisi uraké, akkor az aratás eredményének is különbnek kell lenni. Párisban szeleit vetettek és Írva van, hogy ki szelet vet, vihart arat. Még most csöndesek a világ négy tájai, de csöndben már készüknek az eljövendő nagy próbák és Ítéletek. Az európai történelemnek erre a sorsdöntő viharára, mely népeket és nemzeteket ver majd porba és emel magasba, melyet talán fegyveres kézzel, talán okoskodó aggyal, bátor szívvel és munkától feszült izmokkal kell keresztül küz- denünk, gyűjtsük fel az aratás napjaiban a magyar föld minden erejét. fel.

Héjjas mellett.

A Duna-mssaíűisi Ébredők felirata a nemiatgyülésliei.

A Duna-Tiszäközi Ébredő Magyarok választmánya határozatot hozott a Héjjas Iván ellen irányuló támadások ügyében ezt a határozatot. Rakovszky Istvánhoz,

a nemzetgyűlés elnökéhez "juttatta: Az egész vajúdó Magyarország jobb érzelmeit kifejező határozatot teljes egészében a közvélemény elé hozzuk és hisszük, hogy ezzeyi mindannyian egyetértünk:

Nagyméltóságu Elnök Ur!

Kérjük Nagyméltóságodat, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete Duna-Tiszaközi szervezetének alábbi választmányi határozatát a nemzetgyűlés elé terjeszteni szíveskedjék;

Határozat:

A Duna-Tisza közének ébredő magyarjai egyhangúlag állást foglalnak azokkal a támadásokkal szemben, amelyek Héjjas Ivánt, határtalanul szeretett vezérünket és vele egyetemben az egész ébredő magyarságot érték. Rendkívül fájdalmas eseménynek tartjuk, hogy a nemzetgyűlés megfeledkezett azokról a mérhetetlen áldozatokról, amelyeket Héjjas Iván és hívei a hazáért hoztak : fölült azoknak az aljas rágalmaknak, amelyekkel a nemzetközi vörös zsidók az ébredő magyarságot és különösen Héjjas Ivánt, beszórták. Kijelentjük, hogy abból a nagyszerű programmból, amely a > zsidókérdés,' radikális megoldása és az alkotó keresztény magyar egység megteremtése utján haladva, az egész magyarság megváltására hivatott, valamit is lealkudni ennek dacára sem engedünk; vezéreinket, nevezetesen Héjjas Ivánt és híveit soha el n«m hagyjuk, sőt a magyar haza érdekében folytatott munkájukban egy szivvel- lélekkel támogatjuk.

Holvolt-holnemvolt, egyszer volt egy boldog kis leány. A szülei Érsekújváron laktak, volt öt kis testvérkéje is. Kisházuk is volt, kezecskéjük, sertésük és sok-sok baromfijuk. A leánykát Lídiának hívták, tizenhárom éves volt, ha nem is volt szépség, de bronz szinü haját megcsodálták. Már a polgári harmadik osztályába járt. De a gonosz ellenség — a csúnya csehek — kizavartak szüleit a kis házból, elvették lábas jószágjaikat, felpakolták a kis testvérkéivel együtt egy teherkocsira s soká g tolták ide-oda őket, mig végre egy hónap óta áll teherkocsijuk nyugodtan a halasi pályaudvaron.

*

Lakást nem kapott a nagy család Halason. Hiába kö- nyörgöttá családapa az egész városban. A lakás hivatal sem tudott rajta segíteni, De a kopott ruhás, szegény kis Lidia Halason is jói érezte magát, mert itt is felvették a polgáriba. Bár egy kicsit megkritizálták növendéktársnői, mert gombaalaku kalapba járt. Nem becsülték meg szép bronz szinü haját, tréfából azt is állították, hogy nemő legszebb az osztályban. A kis Lídiának csak az fájt, hogy ezen a viccen az egész osztály nevetett.

Lidia megbetegedett. Haj lék alá kellett volna vinni, de senki sem könyörült meg a tsaládon. Nem és nem kaptak lakást. A kis leányka mindinkább rosszul érezte magát s már felvette az Úrvacsorát is. Még akkor sem tudott a világ Lídia szenvedéseiről. Tegnapelőtt délelőtt még csendben énekelt ágyában; „Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára.. % délután, azután csendesen jobbléíre szenderült.