Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-05-02 / 35. szám
II. évfolyam 35. szám Kiskunhalas, 1920. szombat május 1. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre ■ ... 20 korona Egész evre........................80 „ Egyes szám ára 1 korona. Főszerkesztő: Qr.Nagypál Ferenc. Lapkiadó: Farkas Áron. Megjelenik hetenként kétszerf skerdán és szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Városhá2épUEet. Nagytözsde. Hirdetési dijak: .Garmond soronként ... 2 korona. Halas „határváros” Bármilyen fájdalmas is leírni ezt a két szót: Halas határváros; nem szabad strüc- politikát folytatnunk, számot kell vetnünk ellenségeink ko- nokságával. Tűrhetetlenül hisszük és vallják, hogy az ország testéből kihasított, elrabolt rész az utolsó görön- ‘ gyig, a legkisebb fűszálig vissza lessz csatolva szent István koronájához. Csak az időpont kétségséges. Holnap történik ez meg, vagy holnapután, egy, vagy hány év múlva? Rettenetes arra gondolni is, hogyElszász-Lotha- ringiá’ majdnem egy félszá- zad múlva lett csak vrssza- I csatolva Franciaországhoz, r^tengyelország pedig, másfél- század után egyesülhetett szétszaggatott testrészéivel. A mi szenvendésünk nem tarthat ilyen sokáig. De ha mégis szenvednünk kell, számot kelj vetnünk a helyzettel. És most — a fentiek szem- előtttartása mellett — iegyünk egy kevéssé lokálpatrióták, legyünk halasiak is, ak'ik szeretjük ezt a várost, melyet a kapzsi ellenség magyar határszéli városnak szeretne megtenni. Mig az igazság nem győzedelmeskedik, a hazug körülmények kényszerítő igájában nyögve, városunk boldogulása érdekében használjuk ki azokat az ideiglenes gazdasági, ipari és kereskedő mi előnyöket, amelyeket ez a közelünkben lévő szörnyszülött határ nyújthat nekünk. Sajnos, Szeged és még több magyar város-, amely azelőtt az ország , szive mellett virágzott, hasonló helyzetbe került. Ott már számot vetettek a kényszer helyzettel — az Isten káromlásnak ne vegye szavainkat — s már mint„határvárös“ igyekeznek gazdaságilag, iparilag és ke- reskedelmileg.burendezkedííi, csak Halason nem történik semmi. Mit kell hát tennünk? — Erről e cikk szűk keretei között még nem beszélünk, de szakemberek véleményei nyomán ezzel a kérdéssel legközelebb részletesen foglalkozunk. Addig is ne folytassunk strucpolitikát, hanem hazafias, erős lélekkel, városunk iránti igaz szeretettel, józan ésszel, szaktudással elmélkedjünk az életrevaló tervről és annak gyors kikivitelén. —ir. Fővárosi tudósítónk telefonjelentései. Érkeztek: április 30-ikán délután 2 órakor Rend és nyugalom Budapesten. • Ma reggelre falragaszok jelentek meg Budapest utcáin melyeken a keresztény-szocialista munkások arra hívják fel a munkásságot, hogy május 1-ét munkával ünnepeljék meg s a gyárakban dolgozzanak. Egyébként teljes a rend és nyugalom Budapesten. r * -, Ovh("•'i ' ; v... .} i> Í ! ; ‘ _ • : ; .... . . • A Cenzúráivá! t:.. j + : . f ‘ > V ‘ , V i * ' . T , , • • ; . r ' í \ ‘ ~! A Friedriéh-csopori nem Jép pß a kisgazda-pártba s Friedrich látván ki]elentéHe, hogy ‘étíninl ilyen. híresztelés nem felel meg a valóságnak. A „mükeresztyének“ (Egyszerre két levelet is kaptunk olvasóinktól, amelyekben inflexiókat fűznek lapunk múlt vasárnapi számlában megjelent vezércikkünkhöz, amelynek címe: „A mükeresztyének" volt. >Ime a két levél: i‘ * , A vezeicikk kiegészítéséül szolgáljon ez az anekdota: I Az ezrednek szabóra volt szüksége. '— Álljanak ki a szabók! — hangzott a parancs a front előtt. Ki áll négy ember. — Most menjetek a „sneide- tájba“, — szólt a tiszt. — Aki legjobban tud varrni, az lesz az ezred Szabója. A négy ember nem mozdul, de sorra kijelentik, hogy ők. nem tudnak varrni. — Szabók vagytok, és nem , Utóink varrni ? — kérdi csodál i "kozva a tiszí, Sorra kijelentik, hagy őket csak Szabónak hívják, de a J mesterséghez nem értenek. Ilyenek a „mükereszlyének“ is, őket csak keresztyéneknek hívják, de nem gyakorlati keresztyének. * l Ugy-e igen tisztelt Szerkesztő 1 ur, keresztyén embernek illene ■ : vasárnap templomba menni, de ! vasárnap délelőtt mit csinálnak Halason az emberek ? Vannak, akik mit piaci árusok a piacon ülnek, még többen vannakt akik álldogálnak a városház előtt és szájjal kofálkodnak, a korcsmák is telve vannak vasárnap délelőtt, — csak a templom üres. Ezek mind „mükeresztyének.“ Harminc évvel ezelőtt nem igy volt Halason, Akkor vasárnap a tisztviselők nem ültek a hivatalban, hanem publikáció utár. I a polgármesterrel az ólén a 1 tisztviselői kar lejött az utcára, I az ott állók csatlakoztak hozzá- ! jók és a templomba vonultak, ott helyet foglaltak a számokra I kijelölt helyeken és imádták az Istent. Ma üres a templom. Hol a polgármester, hol a tisztviselői kar, hol a polgárság vasárnap ? Mindenütt meglehet őket találni csak a templomban nem. Borítás - Krfesfalussy családok násza. A halasi társadalom két nagynépszerüségü csaladjának a Bqrbások és a Krics- falussyak násza, amelyen Borbás Imre tartotta esküvőjét Kricsfalussy Máriával, április 29-én folyt Je fényes keretek között. Délelőtt 11 órakor számos fogaton, amelyek fehér virágokkal voltak díszítve, vonult a násznép először az anyakönyvezed hivatal elé. Az első1 kocsin négy gyönyörű kis nyoszolyór leány ült fehér virágek között. Már az utcán nagy közönség várt a menetre A polgári házasságkötés funkcióját Kovács József m. kir. anyakönyvvezető végezte. Ezután az esküvő nagyszámú és díszes közönsége a református templomba kísérte a fiatal párt. A nagy templom földszintje megtelt előkelőségekkel. Ott láttuk Halas társadalmának elitjét kivétel nélkül, különösen sok hölgyet szép ta* vaszi toilettekben. A nemzeti hadsereg tisztikara teljes számban, hatóságok fejei, tisztviselők és a gazdaközönség színe java mind jelen voltak. Az esketési szertartást ünnepélyes orgonajáték előzte meg. A fiatalságában pompázó mátkapár az Urasztala előtt állt. A szépséges és rendkívül bájos menyasszony, tüzérföhadnagyi diszegyenruhájában a daliás vőlegény a templom ablakán beszűrődő tavaszi verőfényben Szi- lád y Áron, a halasiak bölcs főpapja, az ő mély tiszteletet keltő, szép, ősz fejével felejthetetl.en látványt nyújtott. Az orgona zugás elnémulása után áhitatos csendben mondta el imáját a főpap, majd minden szivet megrázó, hatalmas szár- nyatásu elmélkedésével ragadtatta el az esküvő közönségét. Az eskü szöveget, úgy a menyasszony, mint a vőlegény erőteljes hangon mondotta a főpap után. Majd ismét az esketést végző, ősz esperes beszélt olyan mély érzéssel s olyan szónoki hévvel, hogy magával ragadta hallgatóságát. Nem csak a nők, de a férfiak közül is sokan könnyeztek. A nagy tudományu hitszónok szónoki sikerekben gazdag, és áidásos életének egyik legszebb szónoklatát mondotta él ezen az esküvőn. A szertartást befejező ima után, a rokonok, jóbarátok és ismerősök félkört tormáivá igaz szívből gratuláltak a fiatatpár- nak és az örömszülőknek. A nász közönsége ezután vissza hajtatott a vőlegény szüleiházához, ahol fényes lakodalomra gyűltek össze a nagyszámú meghívottak.
