Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1919 (19. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-22 / 4. szám
-1 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 22. NÉPESEDÉSI MOZGALOM. — január. 13. — jauuár 20. — Születtek: Kiss Balázs és Sáros Rozáliának Balázs nevű fiús. Huszár István és Szitás Viktóriának Juliánná nevű ieá- nyuk. Lak Antel és Ökördi. Veronának Sándor Antal nevű fiuk. Kovács B. Sándor és Yáczi Reginának Terézia nevű leányuk Nemes Sándor és Kis Bodi Annának Sándor Mihály nevű fiuk. Keller MiklósésGyöngyi Erzsébetnek Miklós Kálmán nevű fiuk. Dr. Gaál Gyula és Resehner Ilonának Ilona nevű leányuk, Szalma Mihály es Kis V. Zsófiának Balázs nevű fiuk. Mucsi T. Mihály és Győrfi Katalinnak Mária nevű leányuk. Vincié Károly és Csáki Emereuciának Károly nevű fiuk. Meghalták: Simon Leona 2 napos korban. Bundszki József 56 éves, Pál Józsefné Maka Hermina 40 éves, Bogovics József 61 éves, Paprika Zsófia 1 éves, Mucsi T. Mária 1 napos, özv. Zseni Imrénó Tóth Anna 90 éves, Mucsi T. Teréz 8 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Kis M. János Bor Rozáliával. Rá- dóczi Pál Gáspár Izabellával. Dér Mihály Imgrund Margittal, Pajor József Banári Erzsébettel, Fülöp István Gál Teréziával, Lehóczki Fe- rencz Váczi Erzsébettel, Szabadi István Paprika Erzsébettel, Gömböcz István Kis Juliánnával, Huth József Mózer páriával, Sebők József Losonc Veronával, Horváth Jakab Varga Máriával, László M. Mihály Varga Rozáliával, Benke Lajos Farkas Viktóriával, Duchai János Kabina Zsu- zsánüával, Mihájlovics János Zseni Zsófiával, Uri G, István Varga Juliannával, Porzsolt Lajos Czókus Reginával, Czibolya István Fleisz Erzsébettel. Egyhekeltek: Dunai Kovács István Kovács Szarka Juliánnával, Sárosi József Hambalkó Viktóriával, Borbényi István Buncsák Veronával, Soós Károly Tóth Veronával, Miklós J. Józset Gardalics Erzsébettel, Mig Kálmán Bokros Etellel, Bukros Benó Vida Máriával, Gál Imre Tóth Máriával, Tóth B. Balázs Darányi Juliánnával, Szabados Jenő Nagy Margittal, Kiima Béla Lantos Irénnel, Buda József Szabados Juliannával, Fekete Sándor Farkas Etelkával. Csarnok. Végső pillanatban. DETEKTÍV REGÉNY. 25 — Másrészt kiragadom ama gazember karmai közűi, aki csak a pénz miatt bolonditgatta a tapasztalatlan teremtést. Az elvetemült gyilkos .. . — Nono, még nincsen rábizonyítva — vetette közbe Renze. — Oh, én egészen bizonyos vagyok ebben. Mondom, ez a gyilkos az öreget is csak azért ölte meg, hogy a pénzéhez jusson. Mert ha Karló idejében kitagadja a leányt, fucscs az üzletnek . . . Most azonban nem tartóztatom tovább. A viszontlátásra 1 A báró udvariasan meghajolt és az ő furcsa, kissé vontatott járásával elhagyta a szobát. Renze pedig csöngetett és a belépő rendőrnek megparancsolta, hogy vezessék elő Klárát. Sápadtan, megtörtén jött a leány. Szeme csupa könny, a szava csupa reszketés. — Kihallgatom önt, gyermekem — szólt nyájasan Renze. — Ajánlom, könnyítsen lelkén és valljon be mindent, amit tud — I-tenem, de mikor semmit sem tudok — Majd ón segítek önnek . . . Nézze, hiába tagad, mert a bizonyítékok beszélnek. Urbán leveleiben gyakran ir arról, hogy az öreg urat meg kellene ölni, azonfelül a vizsga lat is kiderítette, hogy Karló patikust egy középtermetű, vöröshaju ember ölte meg, olyan szakszerű szúrással, amely orvos kezére enged következtetni. Látja, mindez Urbánra illik, a ki a gyilkosság éjjelén nem volt odahaza és nem akarja megmondani, hogy a kérdéses időben hol járt. Nos, van valami mondani valója ? — Nincs — hangzott tompán. — Akkor szembesíteni fogom Urbánnal. Klárából kitört a zokogás. — Nem . . . nem . . . ereszszenek . . . nem akarom rendőrök közt látni . . . irgalmas Isten . . . eresszenek innen . . . — Nyugodjék meg, kisasszony, hiszen ha Urbán ártatlan, önök boldogan távozhatnak innen, ha pedig bűnös, akkor mindegy : önnek úgyis el kell felejteni őt . . . Legyen erős. Renze halk hangon ad parancsot az elővezetésre és két rendőr közt csakhímar a szobába lép Urbán. Csinos, vöröses-szőke hajú fiatalember, nyilt arczczal, a mely azonban nyomban fájdalmasan eltorzul, a mikor a széken görnyedő nőben fölismeri Klárát. (Folytatjuk) (Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) Tekintetes Városi Tanács! P. évi január 3-án hajnalban megjelent a lakásomon Barta Mór egy ismeretlen ember társaságában és Barta Mór előadta, hogy ó a közélelmezési miniszter kiküldöttje, külön mozdonnyal most érkezett Budapestről, azzal van megbízva, hogy Halasról — minthogy Halas közvetlen szerb megszállás előtt áll — az állami, illetve kincstári dolgokat, fölhalmozott élelmiszereket az ország belsejébe szállíttassák. Tudtommal válaszoltam neki: ilyen dolgok Kiskunhalason ninesenek, ami fölhalmozott élelmiszerünk van, azt szót fogjuk osztani a kereskedők között, kik azután azt fokozatosan ráosztják majd a közönségre, illetve a közönség ellátatlan részére Indítványoztam neki, hogy keressük fel a polgármestert, ó talán tud olyan készletekről, melyes nem osztandók föl a közönség között, mire nyomban elmentünk a polgár- mesterhez, ki szintén azt a választ adta Berta Mórnak, mint én. Barta Mór középiskolai tanár nekem ío- golytársam volt és a fogságból még 1917 év folyamán hazabocsátották mint rokkantat. En őt azóta nem láttam, legutóbbi pesti tartózkodásom alatt találkoztam vele véletlenül Erdélyi kormánybiztos előszobájában, hol előadta, illetve elmondta, hogy ő a kormánynak szállításokkal tett fontos szolgálatot s ha valamiben szükségem van a közbenjárására, mint volt fogolytársának szívesen megteszi. Ugyanott beszélgetés közben előhoztam, hogy Kiskunhalason nagyobb mennyiségű bor van fölraktározva ; Babó Gábor, Fűzik Andor és még egynéhány bortermelővel és kereskedővel már beszéltem, szeretnék valami korzor- eiumot vagy szövetkezetét összehozni s ha ez sikerül, úgy hogy 12—15 ezer hl. bortsikerülne piacra dobni egyszerre, talán külföldön is tudnánk értékesíteni, ami ellen a kormánynak sem lenne kifogása, mert hiszen ilyen nagy üzlet a valuta javításához is jelentékenyen hozzájárulna Barta akkor kijelentette, hogy a szükséges lépéseket megteszi, keres egy pénzesoportot, hiszen többel összeköttetésben áll s majd megirja nekem, hogy miként lehetne az üzletet megvalósítani. Mikor most tőlem a polgármesterhez átmentünk s ott Barta előadta jövetele célját, a polgármester kijelentésére, hogy semmi kivinni való élelmiszer nincs, hiszen azt már Paprika is megmondotta, azt válaszolta Barta: nem baj, hát a borokat lehetne-e Halasról nagyobb mennyiségben elszállítani a bndafoki pincékbe, hol azok továbbra is a tulajdonos rendelkezése alatt állanának és a tulajdonosok úgy várnák ki vele a piáéi esélyeket, amint jobbnak látnák, mindenesetre nem volnának kitéve annak a veszedelemnek, mint Halason, ahol ha megszállják a szerbek, 45 krajcár lesz a bor ára, de ezenfelül még 25-öt is vágatnak a szerbek nemcsak arra, ak' drágábban veszi, de arra is, aki drágábban adja. Rögtöa elszaladlam 8abó Gáborhoz, Fűzik Andorhoz, Kriszháber Lajoshoz, elmondtam nekik, hogy áll a dolog, ha esetleg azon fordu na meg az elszállítás, hogy embereik ninesenek, arról is lehet gondoskodni. Ugyanakkor megmondtam nekik, hogy a magam személyére közvetítési dijat is kérek tőlük. Közben kint jártam a Gazdasági Gőzmalomban, intézkedtem az őrleményeknek azonnali szétosztása iránt, s mire visszatértem a városházához, a következő tények elé állítottak: Dr. Doliesek Lajos kérdésére, hogy vájjon azonos-e ez a Barta Mór azzal a Barta Mórral, aki lisztjegyekkel való manipulálás miatt vád alá volt helyezve. Barta Mór kijelentette az én legnagyobb meglepetésemre, hogy igenis 6 az és hogy a vádnak volt is valami alapja. Erre a meglepetésre én voitam elkészülve legkevésbé, mert én Bartit a fogságban becsületes embernek ismertem Az igaz, hogy ott tetőn kivül mással úgy sem manipulálhatott volna. Szenes ur, aki Bartával jött, az elöljáróság kérdésére azt a választ adta, hogy ők a minisztériumból a határ rendőrség és mások által adott iníormatiókra tett utasítás olytán jöttek Kiskunhalasra, fölmutatta a megbizó levelét, mely december 31-éről szólt s arra a kérdésre, hogy Barta megbizó levele, miért nem ilyen uj keletű, azt válaszolta, hogy az november 21-iki, hiszen ilyet csak egyszer szoktak kiállítani. Természetes, hogy Barta urr&l a további tárgyalást nagyon kurtán szakította meg az elöljáróság. Szépséghibája miatt nem tartotta ét méltónak, hogy vele tovább tárgyaljon. Ez természetes is Az viszont más kérdés, hogy ha Barta ur hozni akart volna élelmiszereket és nem vinni, vájjon firtatta volna-e az elöljáróság az ominózus lisztjegyeket Barta ur levitézlett, elment, de itt maradtam én Resteltem, hogy ilyen szépséghibákra engem használnak fel ilastromuak. Hangsúlyozom, hogy a borúzletet igenis meg akartam csinálni, mert az által, hogy a bort közbenjárásomra — ami tisztán privát közbenjárás — kiviszik a városból, nem kár, i de sőt hasznot hajtok a város közönségének, | mert úgy a kereskedők, mint a termelők meg vannak bénítva mindaddig míg a bor nyakukon van, a demarkaciouális vonal közvetlen szomszédságában s ha ennek ellenében a bornak az ára jön be a városba, a munkáltatás abban a mértékben lendül föl, amily mértékben a borkereskedők és termelők előző évi termésüknek hasznát látják. Élvezeti j cikket akartam kivinni, illetve kivitetni, j hogy az ezért befolyó vételárak megindítsák j a munkát olyan termelési ágban, mely a ! legdrágább, mert a legintenzivebb s nálunk, Kiskunhalason jelentékeny részét képezi a közgazdasági jövedelmeknek Hogy én ezt a boriizletet, melyét már jóval a közhivatalba lépésem előtt megkezdtem, privát üzletnek tekintettem és tekintem, az természetes. Közhivatali elődöm szintén gyakorló ügyvéd A magistrate öt épen úgy nem tiltotta el az ügyvédség szabad gyakorlatától, mint engemet. Szeretném tudni, mennyivel tisztességtelenebb munka közvetíteni, mint ügyvédkedni, vagy mennyivel tisztességtelenebb dolog bármi olyan foglalkozást űzni, amely a mostani fölfogás szerint a szabad kereseti pályát általában megjelöli. Nem élelmicikkről van szó, hanem élvezeti cikkről, amely munkadijra átváltható, ha az árán közhasznú tevékenységet folytatunk. Haszonra, ügyvédre, pedig mind a kettő mások megrövidését célozza, a kapitalistikus bcrendezkedéiben, melyben most élünk, sajnos, még szükség van Majd ha eljön az a boldogabb socialistikusabb társadalmi berendezkedés, ahol nem úgy lesz, hogy a nagy hasznot elharáesolja a tőke és a munkának csak a kis haszon marad, mint most, bizonyára semmiféle közvetítői, sem áru, sem jogszabály közvetítői működésre nem lesz szükség. Hogy Barta ur milyen szépen viselte magát a múltban, ezt én mint nemrég hazatért hadifogoly nem tudhattam, de mikor megtudtam, engem bosszantott az eset legjobban. Hogy azonban a sanda gyanút, mintha én Barta úrral összejátszottam volna, elhallgattassam, hivatkozom eddigi viselkedésemre. véleményét Kiskunhalason mindenki úgy alkotja meg rólam, mint azt én az egész mivoltommal kiérdemeltem. Felmerült ellenem az a vád, hogy éu terroristikus eszközökkel dolgozem a közéletben, nem ismerek sem törvényt, sem rendeletet és mindig a tömegekre hivatkozom, melyek mögöttem állnak. Hát Tisztelt Városi Tanács, ha a felvilágosítás terror, akkor én igenis a legerősebb terrorral dolgozom, még pedig a legnyiltab- ban. En úgyszólván naponkint megjelenek a szociáldemokrata körben, ott beszédeket tartok, felolvasok, felvilágositok, megjegyzéseket teszek, tudásomhoz mérten szolgálom a forradalom ügyét azokkal a tapasztalataimmal, melyeket Oroszországban merítettem Iparkodom abban a kis kűrben, ahol szavamat meghallgatják, mindent elkövetni, hogy a tömegek a szent forradalom drága gyümölcseit sárba ne tiporják, hanem hogy az osztály öntudatos munkást szooiáldemokratákhoz méltóan arra u íveljük, hogy tudja mit kell j kérnie, mit lehet követelnie. Igenis, a legélesebben bírálom sokszor azt a törvényt, mely a nyugodt, rendes viszonyok között kiválóan bevált intézmény, j forradalmi időkben azonban már idejét múlta ' ósdiság, s rámutatok a lehetőségnek szigorúan megvont határaira, melyek között a munkás mozoghat, anélkül, hogy ezáltal veszélyez- j tetné azokat az eredményeket, melyeket csak a szociáldemokrata programm fokozatos ki- i építésével érhetünk el teljes egészében Ez j bűn vagy hiba lehet vagy kényeim tlenség ! a?,ok részére akik a mindennapi élet nyugodt folyásához vannak hozzászokva és nem akarják megérteni vagy megérezni, hogy ma uj szelek fújnak, megindult egy modern nép- vándorlás, a munkások népvándorlása, amely népvándorlás mind nagyobb-nagyobb arányokat ölt, hullámai mindinkább eltolódnak a mindennapi élet csendes vizitükrétől s ha itt-ott viharok szántanak is rajta "Végig, végeredményében, ami épen a fokozatos kiépítés mellett csak hosszú évek múlva következhe- tik be, mégis a szooiálista világrend megvalósítását fogja eredményezni. Nem szeretném, ha félreértené a városi Tanács az itt előadottakat, én tisztelem a csöndes bürokratát, aki a mindeunapi élét apró-cseprő huzavonáját lelke egész melegével, értelme mindent átfogó képességével úgy iparkodik kiegyenlíteni, hogy a közbizalomnak egyrészt a felelősségnek, mely reá felülről nehezedik, másrészt mindenben eleget tegyen, de bizonyára érzi a tekintetes Városi Tanács is, hogy a zökkenők miud gyakoriak bak és nagyobbak lesznek, s bizony a hivatalnok gyakran van az elé a helyzet elé állítva, hogy a hirtelea változott közviszonyok folytán akkor követ el törvénytelenséget, ha a törvényt hajtja végre, azt a törvényt, mely más időkre, más körülmények számára iiédott. Mint előre is bocsátottam, én gyakran intézkedtem a közhangulat megnyugtatására a törvénytől eltérően azzal a meggyőződéssel, hogy inkább szolgálom az által a közrendet, na a köznyugalmat óhajtom minden áron fentartani, mintha a törvény holt betűjéhez ragaszkodom. Az Oroszországban magamba szívott szocialista tan, az ott szerzett intő tapasztalatok annyira belegyökereztek már a goadolkodásoinba, hogy én ezektől eltérni nem tudok. Másrészt a torüzlettel kapcsolatban a tanáos némely tagjának a fölfogását nem osztom, mert ha éu, mint a közélelmezési osztály vezetője ügyvédkedhe- tem, akkor osak természetes, hogy más privát üzleteket is csinálhatok, annál is inkább, mert hiszen a privát üzlet kötéseket már a tényleges katonatiszteknek is megengedte a kormány, akik pedig az utolsó áldozatai voltak a középkorból ránkmaradt trubadnri cifranyomoruságnak. Mindezt összefoglalva, én a közélelmezési osztály vezetőjének működésével összeférhe- tőnek tartok minden olyan privát tevékenykedést, magán üzletkötést, amely nem a közélélmezésre vonatkozik — az elől,áróság némely tagjai pedig azt vallják, hogy a közélelmezési osztály vezetője szigorúan eltiltandó minden privát üzlettől, tehát olyantól is, amelynek a közélelmezéshez semmi köze sincs ; nyilt felfogásom továbbá, hogy ma a jogot szolgáltatni gyakran bizony a törvénnyel ellentétben kell, mert ezáltal osak a törvény holt betűinek mondunk ellent, de tulajdonképen a törvény szellemében cselekszünk s ez a fölfogásom szintén talál ellenzőkre az elöljáróság tagjai között, tisztelettel bejelentem, hogy a közélelmezési osztály vezetéséről ezennel lemondok, megbízatásomat a Városi Tanácsnak, illetve a Bolgármester urnák rendelkezésére boesátom és kérem, méltóztassé k azt elfogadni és utódom kijelöléséről gondoskodni. Ha a Tekintetes Tanács eljárásomat akár a büntető, akár a fegyelmi törvényekbe ütközőnek találja, méltóztassék ellenem az eljárást megindítani, ennek körében és csakis ennek körében méltóztassék eljárásom fölött Ítéletet mondani, mert azt végre minden józanul gondolkodó ember beláthatja, hogy a saada gyann ellen sem időm, sem kedvem semmiféle védekezést különben kifejteni. Én a város szolgálatába azzal léptem, hogy tudásom legjavát, tapasztalataimat a városnak szenteljem, de gánosvetésekkel bir- kézui, különösen ma, mikor az aktiv politika minden irányban nagy terheket ró azokra, kik felelősségteljességük tndatában nem választhatják a nemtörődömség kényelmesebb álláspontját, képtelen vagyok s épen most, mikor a fogságból hazajövet, megváltozott körülmények és megváltozott emberek között jóhiszeműen elindulok egy útra, ott anélkül, hogy csak egyetlen könnyelmű hibát követtem volna is el, összehoz a véletlen egy emberrel, kit én másként ismertem a fogságban, mint ahogy ő magát a fogságból szabadulás után itthon viselte s akkor az egész ügy ódiumát a sugdosás, a rosszakaratú sugdosás az én nyakamba zúdítja. Kijelentem, hogy mint a város egyszerű munkása, mindenben rendelkezésére állok az elöljáróságnak, ami tőlem telhetik, de tisztviselőnek, én magam látom, tulmodern vagyok, s látom azt is, hogy vannak dolgok, melyben az elöljáróság némely tagjának a fölfogása más, más az enyém is, a közéletre tehát kívánatosabb, hogy én, ki még tulajdonképen meg se melegedtem a hivatalos székben, eltávozzam onnan, ahol esetleg egyéniségemmel az összmüködést zavarnám. Tisztelettel: Dr. Paprika Antal. Adomány. Árvái György rokkant katonának Vas Elek 2 koronát adott. Hálás köszönettel nyugtázom, hogy a Helyi Értesítő kiadóhivatalától 47 K adományt telvettem. Árvái György Halas, 1919. Nyomatott Práger Feieacz sonj tiijoiuaeo*"*-!
