Halasi Ujság, 1919 (1. évfolyam, 2-13. szám)
1919-12-31 / 13. szám
2. oldal HALASI ÚJSÁG de«zember SÍ. A város közgyűlése. 608 százalék a pótadó az 1919. esztendőre. — Boldog uj évet kívánt a polgármester. — Saját tudósítónktól. — Hétfőn délelőtt a városi képviselőtestület Kolozsváry Kiss István polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, amely inkább hasonlított egy gyászszertartáshoz. A közgyűlésnek az volt a feladata, hogy szavazza meg a tanács által készített és a szakosztály által beterjesztett 1919. évi költségvetést. Ezt a feladatot a képviselőtestület megdöbbentő nemtörődömséggel, vita és felszólalás nélkül oldotta meg — elfogadván azt úgy, amint elébe terjesztették Tiltakozás. Halász Lajos csak úgy nagy általánosságban próbált tiltakozni az ellen, hogy amig a város anyagi helyzetéről nincs a városi képviselőtestületnek áttekintése, ne tárgyalják le a költség- vetést, — de nagy többséggel leszavazták. Voltak, akik tilta' óztak az ellen is, hogy ott hirtelen letárgyaljanak több milliós költségvetést, amikor a képviselőtestületi tagoknak fogalmuk sincs arról, hogy mit fognak megszavazni. Egy hallásra a számok tömkele- ! géből tájékozódni képtelenek, ítéletet mondani nem tudnak. A törvény értelmében elébb kikellett volna nyomatni a költség- vetést. Nincs papir. — Nem volt reá idő, — mondotta a polgármester. — Nincs papir, — tette hozzá a helyettes polgármester. Eltekintve attól, hogy más ke- j I vésbé fontos „dologra“ is volt j és van ideje a tanácsnak, papir J van. Ha volt és van kortesplaká- i tokra papir, akkor kell lenni a J város költségvetésének kinyoma- j > tására. Valószínűleg már ezért a sza- j bálytalanságért is megsemmisítik j a megszavazott költségvetést. Az „érdemleges“ tárgyalás előtt ' Molnár főjegyző előadta, hogy a szakosztály dr. Babó Mihály ; javaslatára előterjeszti, hogy a két és fél milliós gyorsadót részben térítsék meg azoknak, akiken azt a kommunisták behajtották és ezt a megtérítési ösz- szeget arányosan vessék ki adó- j ban a polgárság között. A város elhanyagolt közoktatása. Irta: Földvári J. Kiskunhalas város lakosainak száma 1911. évben 24.381 lelket tett ki. A háború évei alatt ez a szám legalább 26.000-re emelkedett. A lakosságnak több mint a fele a 112.195 kát. hold- nyi külterületen lakik állandóan. Röpülnek a milliók. Gusztos Károly számvevő olvasta fel azután a költségvetést. A számok, az ezrek, a százezrek, a milliók úgy röpdöstek a levegőben, mint nyáron a tó felett a szúnyogok, úgy hogy a bóbiskoló városi képviselők (harminc- ketten voltak jelen) a nagy számkáosztól megundorodva egyenként távoztak a közgyűlési teremből. A vége felé már alig voltak egy páran a hideg teremben. A helyettes polgármesternek különösen fázott a lába, ide-oda sétált tipegve-topogva s folyton az órát nézte, mert a csekély nyolc és fél miliiócskát egy teljes órácskáig „tárgyalták“ le. Fejetlen gazdálkodás. Halász Lajos, akinek életrevaló indítványát elvetették, nagy szerényen még reá mutatott arra, hogy milyen fejetlenül gazdálkodnak a városházán. A gazdasági hivatal, a fogyasztási hivatal stb. száz felé kezeli a közvagyont. Szerinte a személyzet felével alaposabban lehetne dolgozni, ha összpontosítanák ezeket s felállítanák a javadalmi hivatalt. Ezt az indítványt elfogadták úgy, hogy majd foglalkoznak az eszmével és három hónap múlva megmondja a tanács, hogy tetszik-e neki. Erre azután Halász Lajos is fogta a kalapját és ott hagyta ő is a közgyűlési termet. A deficit. Néhány még ott üldögélő városi képviselő szó nélkül tudomásul vette, hogy a város bevétele 6.922.024 korona 47 fillér (hat millió kilercszázezer) kiadása pedig 8.672.435 korona 29 fillér (nyolc millió hatszázezer) a deficit tehát: 1.750.410 korona 18 fillér (egy millió hétszázezer) aminek fedezésére [608 százalék (hatszáznyolc százalék) pótadó lesz kivetve, természetesen 1918. január elsejére visszamenőleg beszedve az adófizető polgároktól. Már csak hárman vagy négyen voltak a teremben, amikor a polgármester boldog uj évet kívánva bezárta az ülést. Statisztikai megállapítások szerint az óvokötelesek száma : 3664, a mindennapi tanköteleseké: 3286. Ezzel szemben a város belterületén van egy községi jellegű és egy egyleti kisdedóvoda, melyekbe a legjobb esetben, de miudenesetre túlzsúfoltan csak 200—250 gyermek iskolázható be s igy 3000-nél több óvokö- teles nem részesíthető abban a gondozásban, amelyet a 3 százalékos óvodai adó ellenében jogszerint minden szülő gyermeke számára megkívánhat. A 3286 mindennapi tanköteles oktatására 43 állami és 6 felekezeti, összesen tehát 49 elemi iskolai tanterem szolgál. Jóllehet a fenti megjegyzés szerint a lakosság nagyobbik fele a külterületen lakik, e tantermek nagyobbik fele nem a külterületen, hanem a belterületen van, mert a 49 tanteremből a külterületre mindössze 13 tanterem esik, amiből természetesen az következik, hogy a külterületen 1000-nél több kun-gyermek vadon nő fel, mert iskolája nincsen. E számok — kétségtelen — sötét képét adják a legmagyarabb kun-város népoktatásának — de még sötétebbé teszi az, hogy a meglevő iskolák sem szolgálják rendeltetési céljukat. Öt és fél év alatt szakadozottan, váltakozó rendszerben 56 hónap helyett a gyermekak rmndüssze 23 hónapig jártak iskolába s igy az egy harmadára redukált szorgalmi idő alatt a gyermekek az előirt ismereteknek még egy harmadát sem sajátíthatták el, mert a túlzsúfoltság, összevonás stb. ezt megakadályozta. A kiskunhalasra beosztott tanítók a rendes tanítókkal együtt a százat meghaladja. Ezeknek átlagos évi javadalma 75.000 K. A dologi kia- adásokra fordított tekintélyes ösz- szeg figyelmen kívül hagyása mellett is ez az összeg, amelynek évek óta ellenértéke nincsen, mert tanítás — a tanítók önhibáján kívül — nincsen. Ha valamikor, most igazán tenni kellene róla, hogy minden befektetett hatos meghozza a maga befektetésének gyümölcsét, de legfőként akkor, ha ez a befektetés a magyarság szellemi értékének emelését célozza. Beszélő számok. TTVtTTVTttttVtttttttTttT Halas papjaik lossága. Kardos és Ván segédlelkészek mártyromsága. A halasi rendőrség, illetve annak feje, még valami számadással is tartozik a keresztyén polgárságónak. úgy a reformátusoknak, mint a katholikusoknak, mert teljesen ártatlanul bezáratta a két magyar egyház, derék segédlelkészeit Ván Benjámin és Kardos Béla segédlelkészeket. A román megszállás alatt történt, hogy valami keresztény szocialista nyomtatványokat ragasztottak ki a házak falaira s bár ezek a nyomtatványok a fővárosi román cenzor ellenjegyzésével voltak ellátva, mégis a vörös hajú oláh őrnagy először 50.000, majd 5000 korona pénzbírsággal fenyegette meg a rendőrséget, illetve a várost, ha ki- ragasztét, a „tettest“ 24 óra alatt nem nyomozza ki. Mivel „kereszténységről“ volt szó, dr. Bori a két keresztény vallás, a katholikus és református segédlelkészeit záratta be. (No, ná, majd a zsidó rabbit fogja lezáratni!) Ha időközben nem jelentkezik egy fiatal ember, mint „tettes“, papjainkat kiszolgáltatják ártatlanul a románok dühének. Nem tudjuk, de kérdjük, hogy: kért-e már dr. Bori rendőrkapitány bocsánatot a két segédlelkésztől, amiért ártatlanul meghurcolta őket ? Gulyás plébános beszélt szeretettel a református polgártársakról, akik sohasem fogják azt elhinni, hogy ezekben a nehéz időkben a katholikusok ne lennének őszinte fegyvertársaik. Karácsonyi Aladár dr. Zoltán Béla képviselőjelölt politikai működéséről beszé't, amelyre büszke lehet Halas város polgársága. Dr. Nagvpál záróbeszédében figyelmeztette a polgárságot, hogy mindenki vétesse fel magát a szavazók névjegyzékébe. Beszélt a tanyai választókról, akiknek a hatóság meg akarja neheziteni a szavazáshoz való járulást. — Szégyen, gyalázat 1 — zúgták elkeseredetten. A lóosztályozásért ki tudtak menni a tanyákra, de a szavazatok összeszedésére nem. (Nagy zaj.) Végül ismételten megköszönte Zoltán Béla látogatását, mire az ülés véget ért. Választópolgárok! Minden választópolgár tartsa hazafias kötelességének, hogy felvétesse magát a nemzetgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe. , n»HWn A kígyók. Az édes anyám református, a nővéreim is reformátusok, az édes apámmal katholikusok vagyunk. Es jön egy lelkiismeretlen ember, aki azt kívánja tőlem, hogy bizalmatlan legyek a szülő,-édes anyámhoz és elhide- güljek nővéreimtől. De ki az az ember, aki alat- tomban ilyen rut dolgot követel tőlem— politikából? Mutassák meg azt az embert, hogy öklömet az arcába verjem ! Politikai kortes-e az, vagy pedig fegyházra megért gonosztevő, aki igy akar a családban, a barátok, a keresztény magyarok között átkos visszavonást idézni elő ? Hol bujkálnak ezek a veszedelmes kígyók, akik ezerszer inkább megértek az akasztófára, mint a kommunist zsidó hóhérok ?