Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-25 / 52. szám

-4 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 25. Mint szülővárosom jó fia és rendít­hetetlen patriótája, a béke éveiben szerettem pályámat s rendíthetetlenül csüngtem rajta. Ez a magyarázata annak, hogy a rendőrhatósági jogkört és tevékenységet a mi szerény vi­szonyaink között is a megfelelő szín­vonalon tarthassam, mindenkor ember feletti erővel dolgoztam, nem néztem a hivatalos órákat, a közjó érdekében az én hivatalos órám csak akkor telt le, mikor már a sok munka után szellemem és gondolkozási képességem felmondotta a szolgálatot. Keserűséggel telt be azonban az én poharam a háborús adminisztráció alatt, midőn a város legtisztességesebb polgárait, rokonainkat s barátainkat is bűnvádi eljárás alá kellett vonni. Hány álmatlan éjszakát okozott ezen eljárás az én gazdag és szegény érdekeit egyformán mérlegelő lel­kemnek. De ezen felsőbb helyről elren­delt eljárást is, bár csüggedt lélek­kel és vérző szívvel, lankadatlan szorgalommal végeztem, mert pesszi- misztikés felfogásom mellett is a „saius publica suprema lex“ elvét véltem benne feltalálhatni. Már régebb idő óta eltökélt szán­dékom vök, hogy a tekintetes kép­viselőtestület, a város közönségének és felsőbb hatóságaim megtisztelő bizalma folytán már 34 óv óta álta­lam elfoglalt hivatali állásomat a vér viharaival, rettenetes szenvedéseivel és kimondhatatlan anyagi károsodásai­val ránkszakadt háború befejezése után a tekintetes képviselőtestületnek rendelkezésére bocsájtom. Ennek a lépésnek és elhatározás­nak szükségét megérlelte bennem annak a felismerése és tapasztalata, hogy a rendőrkapitányi működés, de főleg háborús éveknek idegeket rom­boló, felelősségteljes munkája és zak­latásai a már fent vázolt mértékben annyira megviselték idegeimet és egész szervezetemet, hogy fáradtnak, j kimerültnek érzem magamat s érzem azt is, hogy nincs már meg bennem azon irányítási, erélyességi és rendel­kezési képesség, amely tulajdonságok­nak a jó hivatalvezetőkben, de külö­NÉPESEDÉSÍ MOZGALOM. — december 17 — december 23. — Sa Alettek: Budai Lajos és Babenyecz Jolánnak Dezső nevű fiuk. Zseni Sándor és Fodor Teréziának Terézia nevű leá­nyuk. Gárgyán István és Mankovics Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Meghalták: özv. Hudák Győrgyné Gyenizse Zsófia 37 éves korban, özv. Zilah Jánosné Paprika Mária 82 éves, Martinyi Zsuzsánna 79 éves, Stem Herman 42 éves, Dobó András 33 éves, Kovács V Krisztina 12 éves, Lehőezki Benőné Marecskó Juliánná 59 éves, Burai Gábor 17 napos, Figura Márton 37 éves, Kató Zsu­zsánna 2 éves, Kis Faragó János 4 hónapos, Fülöp Jolán 15 napos, özv. Simon Mihályué Gyenizse Judit 78 éves, Mucsi Sándor 87 éves, Bédi János 24 éves, Elő G. István 16 éves, Kovács B. Verona 1 éves, Kollár István 15 napos, Fórizs Zsuzsánna 58 éves körben. Kihirdetett jegyesek: Bóna László Domokos Juliánnáral. Nagy Imre Bakodi Juliánnával. Fábián Károly Patyi Katalinnal, Fekete Sán­dor Farkas Etelkával, Bagi Sándor Kovács Máriával, Magyar István Solti Zsuzsannával, Löki Nagy Benő Stein­metz Erzsébettel, Daczi Antal Hegyi Máriával, Bak Károly Bozóki Viktó­riával Egglékeltek: Kovács E Imre Bereczi Etelkával, Dani Mihály Téglás Erzsébettel, László Imre B«>dor Judittal, Magyar jgtv -> s. t< I h náva1, Fábián Károly nősen a rendőrhatósági szervezet és jogkör élén álló rendőrkapitányban meg kell lenni. Tadom és átérzem, hogy hazánk és városunk mai súlyos s megpróbál­tatásoknak kitett helyzete minden ha- i zafinak kötelességévé teszi, hogy te­hetségének és erejének teljes megfe­szítésével szolgálja a köznek szent ügyét, mégis ragaszkodnom kell elhatá­rozásomhoz, mert a fent jelzett kö­rülményeken kívül úgy fogom fel a helyzetet, hogy a megváltozott viszo­nyok között jobban szolgálom szülő­városom közügyét, ha gyengeségem tu­datában már félreállok s helyet engedek olyan egyénnek, aki fiatal éveivel és ezzel kapcsolatos nagyobb munkabí­rásával a rendőrhatóság vezetésénél > feltétlenül szükséges energiát magával hozza. Távozom tehát és mint köztisztvi­selő Isten hozzádot mondok a tekin­tetes Képviselőtestületnek és szülővá­rosom által mindenkor nagyrabecsült közönségének. Nyugodt lelkiismerettel és a becsü­letes ember önérzetével távozom s búcsúzom, mert tudom azt, hogy Is­tentől nyert tehetségem s csekély képességem s fáradhatatlan szorgalmam teljes felhasználásával, intakt módon igyekeztem szolgálni városom köz­ügyét. Egyformán megbecsültem vá­rosom minden arra érdemes lakosát, gazdagot és szegényt egyaránt. A bucsuzás pillanatában, a távozás okozta fájdalom mellett, kiválik tel­kemből a hála és köszönet érzése a tekintetes képviselőtestület kiváló tiszt­társaim és az egész város közönsége részéről mindenkor tanúsított bizalom és támogatásért, amelyek erőt és ki­tartást adtak nekem arra, hogy hosz- szas közel négy évtizedes exponált nehéz hivatali állásommal kapcsolatos teendókst mindenkor a közjó érdeké­ben teljesítettem. Áldja meg a magyarok jó Istene imádott és ma már független hazá­mat és szeretett szülő városomat. Éljen boldogan és szabadon hazám és szülő városom minden polgára. Patyi Katalinnal, Rumi Sz. Sándo Laj Máriával, Bor Lajos Fehér Juli anuával, Löki Nagy Benő Steimet* Erzsébettel. tä Fogászat a A katonaságtól elbocsáttatván, állandó tartózkodásra HALASRA érkeztünk. Rendelésünket és fogtech­nikai laboratóriumunkat KossutlHitcza 20. SZ­alatt újból megnyitjuk, hol mindennemű fogászati munkát a legmodernebb elvek szerint végzünk. Felszólítjuk mindazon volt páczienseinket, kiknek bármi­nemű reklamácziójuk van, hogy nálunk újévtől kezdve jelent­kezzenek. Dr. Epstein Zoltán fogorvos CsarnoK. Végső pillanatban. DETEKTÍV REGÉNY. 21 A leány egy pillanatig tétován nézett a megdermedt társaságra, aztán halkan dalolni kezdett: — Volt egyszer egy leány . . . szép, fiatal . . . aztán eltűnt, sem­mivé lett ... Te veszejtetted el — ordította hirtelen minden átmenet nélkül és nekirontott Királytigrisnek. — Ez a leány őrült, — súgta Hajós — ki tudja, miféle oesmány bűnnek az áldozata. A leány újra dalolt, majd rend- szertelenül ordítani, sírni, nevetni kezdett. Tánczlépésekkel járta be a szobát, hirtelen egy rekedt ordítással rávetette magát Királytigrisre. Kör­meit belevágta a legény nyakába és az őrültek emberfölötti erejével fojto­gatni kezdte. Királytigris hörgött, vonaglott: — Tépjétek le rólam ezt a vad­állatot, — üvöltötte és a fogaival tépte a leánynak a karját. — Vág­jatok bele egy kést. Perczekig tartott, amig a leányt le tudták fejteni Királytigrisről. — Atkozott — nyögte ez, amikor vérző nyakkal szabadult és zihálva levegő után kapkodott — majd meg­fojtott. — Előérzetnek jó — súgta Hajós, mialatt Királytigris a leányt vissza­lökte a pinczebe. — En keresztül lövöm ezt a vad­állatot — mondta halkan Brug. — Csendesen az istenért, mert mindent elront. Szerencsére Királytigris figyelmét elkerülte ez a sugdosás. A haramia társaival volt elfoglalva. — Láttátok ezt ? — kérdezte a ban­dától. — Láttuk, de nem értjük — felel­ték a többiek. — Majd megértitek rögtön. Ez a leány megőrült és holnaputánra meg fog halni attól a méregtől, amelyet én adtam be neki. — így pusztítod el a régi szere­tődet — visított Soli. Kírálytigris dühösen csapott az asztalra. — Hallgass! Tudod, hogy semmi szükségem arra, hogy így szabadul­jak megunt szeretőimtől. Egy jól irányzott döfés jobban szolgál. — Borzasztó egy ember — súgta Brug. — Csendesen — felelte Hajós. — Azt hiszem, most a nyomára jövök a bűnténynek. Jól vigyázzon. Királytigris pedig folytatta : — Azért mérgeztem meg a lányt, mert ki kellett rajta próbálnom egy uj fajta mérget, amelyről azt mond­ják, hogy lassan öl és nyom nélkül. — Ki mondja ezt? — kérdezte Apache. Királytigris nevetett. — Most csak ón magam, de ha valamikor a menyországban össze találkoznál Karló patikussal, tőle is meghallhatnád. Ennek a méregnek a reczeptjót ó volt szives átengedni. — Hallotta ? — kérdezte Brug és izgatottabb mozdulatot tett. Király tigris éles szemét nem kerülte el ? mozdulat. Egy hatalmas ugrással lent termett az asztalról, amelyen ült és revolvert rántva, odapattant a két férfi elé. — Szóltál öcsém ? — kérdezte éles hangon Brugtól. — Szólt hát — felelte Hajós nyu­godtan — szólt, de nem hozzád, hanem hozzám, ehhez pedig joga van — Nem tetszik nekem ez a for­mátok. — Mit törődöm ón azzal. Királytigrist meglepte ez a nyi galom, amely — valljuk be — H jósnak a legnagyobb erőfeszítés j került. A halálos szituácziók nyugal ma volt ez. Hajós nagyon jól tudts hogy most már sokkal mélyebbe' bocsátkozott bele a játékba, serohog; ép bőrrel tudjon szabadulni, ha fői fedezik. Most már nem volt szaba hátranézni, mert a visszatérés ügyi lehetetlen. Most már csak egy mó van : előre ! Királytigris, folyton szemmeltartv. a két férfit, visszament a csapathoz Ott is úgy ült le, hogy állandóan Hajóson függött a szeme. — Nagy üzletről van szó — mondta szórakozottan, mert gondolata Hajós személye körül forogtak. — Kevés rizikó, sok haszon. Megbízá­sunk van, hogy lassan és nyomtalanu ölő méreggel pusztítsunk ki egy fő­úri családot — Örökölni akar egy kedves rokoc — nevetett Tigris. — Igen, a megbízó kikötötte, hogy a pusztulásnak természetesnek kell lenni, azért gondoltam a jó Karit reczeptjére, amelyről hallottam egyet- mást. Hajós nagyot lélegzett. — Csakugyan jól sejtettem — gondolta magában, — a méreg re- czepljóórt ölték meg a patikust. — Az üzlethez úgy fogunk — folytatta Kiráiytigris — hogy mérge­zett gyümölcsöket fogunk eladni a csatádnak. Hajós áthajolt Brughoz. — Eleget tudok — súgta — me­hetünk. Vigyázzon rám, ón nekiugrom annak az ajtónak. Kövessen. Folytatjuk. Köszönetnyilvánítás­Mindazon rokouoknak, jóbarátok­nak és ismerősöknek, különösen a helybeli polgári leányiskola tanár­nőinek es az összes polgári leányiskola négy osztályának, ki* felejthetetlen kedves leányom Kovács V. Krisztina, illetve édes jó uuokám temetésén megjelentek és nagy fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ez utón mon­dunk hálás köszönetét. Kovács V. Benő és édesanyja. Nyilttér. (Az e rovatban közlőitekért nem válla felelőséget a szerkesztőség.) A közönséghez. Meg vagyok győződve, hogy legutóbb — a Halasi Független Hírlapban közölt ozikkeim sokak érdeklődését váltotta ki. Az érdeklődésnek, sajnos, nem tehetek addig eleget, inig meg nem lesz engedve nekem, hogy mindazt megírhassam, ami a tiszta igazságot magában foglalja. Remélem, nemsokára el fog érkezni az az idő, amikor mindent megírhatok. Még sokan azt gondolják Halason, hogy a közrendőrnek nem szabad politizálni. En úgy tudom, igen. Bundzsák István rendőr. A Halasi Gazdasági Gőzmalom r.-t. tudatja az őröltető közönséggel, hogy bármilyen mennyi­ségben elvállal. Az őrléshez taDUSit- S vány szükséges. Engl Jenő fogtechnikus. — Hijós kiköpött a pipa mellől és npv s s«?a Halas, 1918 Nvcmati ; Prag«, be.cucz tamvj nyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom