Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-12 / 24. szám
KISKUN-HAL Ä.S HELYI ÉRTESÍTŐJE Junius 21. Véres vasárnap. — Egy halasi katona tragikus halála. — Gyermekrabló halasi nő lopási ügyei a törvény előtt. folyt a mulatság. Jókedv, kacaj töltötte be 9-én, vasárnap dél utáD a 48 as függetlenségi kör helyisegeit. Az összegyűlt fiatalság á adta magát jókedvének. Katonák, polgárok vegyesen vettek részt Senki sem gondolta, hogy a mulatság epilógusa szomorú, véres kimenetelű lesz. Ä mának éltek: mulattak.' Ekkor történt, hogy a halasi katonai rend őrség kiküldöttje, egy 24 es fővadász jelent meg és a helyiségben levő katonákat igazolásra szólította fel. Az igazolás letolyt rmuden incidens nél kül, mígnem egy halasi, Rozgonyi Baláss nevű 9 es houvedhuszarhoz nem ért a tővadasz. Kozgouyioak nem voltak okmányai. Nem tudta magát igazolni. Mivel a katonarendőr mint többször megszö köttet már ismerte, a katonai parancsnoksághoz akarta bekísérni. Izgalmas jelenet következett ekkor. Rozgonyi futásnak eredt A fővadász utana. Négyszer kiáltotta: — Állj, mert lelőlek ! Rozgonyi tovább fut, mire a fő vadász a Makai korcsma melletti utcában utána lő A lövés talált; a golyó fejébe fa ródott. Rozgonyi összeroskadt és még az éj folyamán meg is halt. A közönség, mely nem ismerte az előzményeket, fenyegető magatartást tanúsított a fővadasszal szembeu. Megállapítást nyert, hogy Rozgonyi most negyedízben vau szökésben. Halason előzőleg már kétszer fogták el, de mindannyiszor sikerűit elmenekülnie. Február hónapban meg maga a katonai rendőrség parancsnoka került vele szembe és paranbsolta megállásra. Rozgonyi akkor mellbeütötte a tisztet és futásnak eredt. A tiszt revolverét akarta már használni, de azon körülmény, hogy a postából hirtelen egy ur jött lenség történhetne, fegyverhasználattól. ki és szerencsót- visszatartotta a E puszta tények leszegezése után a tudósitó le is tehetné tollát, ha egy mellékkörülmény nem vonná magára figyelmét. A tömegek psychológiáját ismerjük. Tudjuk, hogy a közönség mindig a gyenge, a szenvedő pártját fogja Am a mostani, nehéz háborús időben s az adott esetben helyes volt-e ez? Helyén való volte, hogy a közönség, a szinmagyar, hazafias érzelmű közönség egy része a kötelességét híven teljesítő altiszt ellen fordult? Helyes volt-e, hogy a közönség elfojtott haugon, fenyegető mozdulatokkal adott érzelmeinek kifejezést ? Helyes volt e, hogy pártját fogta á harctér elől megszökött huszárnak s a fejlövóses, négy kitüntetéses, olaszorosz frontot megjárt altiszt ellen fordult ? Könyü e kérdésre felelelet adni. Tény, hogy mo3t statárium vaa s tÓDy, ; hogy a katonai rendőrség kötelessége a szövevények összefogdosása. S mit j cselekedett jelen esetben a fővadász. ; Azt, amit a felsőbb rendelkezés a ] kötelesség előirt. Fájdalmas, szomorú dolog, hogy i erős, szigorú intézkedést kell fogana- ! tositani a ok ellen, akik itthon búj- i dósnak, holott mások — talán eppen a fővadász ellen fordultak hozzátartozói j — ott kint küzdenek igazi hős mód jára, a tél fagyasztó hidegében, a i nyár tikkasztó hőségében. Vájjon ha ezt tndják, erre gondol- | tak volna, támogatják-e a szökevényt? Bármennyire sajnálatos maga a tény, gondoljuk csak meg a következőket melyet előkelő helyről kaptunk : A legutóbbi hónapokban, sajnos nem is ritkán épen Halas környékén előfordult, rablógyilkosságok s más bűntények meggyőzhették volna a közönséget arról, hogy a szökevény katonák mily veszélyesek a békés polgárokra. Hazug és elitélendő felfogás; mely ezekben a gyáva, esküjükről megfeledkezett, erkölcsileg züllött egyénekben a béke „élharcosait“ látja ök — a béke élharcosai 1 Fiatal, nemes királyunk bókeaka rata nem titok többé sem barát, sem ellenség előtt. Neki szüksége van minden alattvalójára, katonájára, s mi közöttünk, magyarok között, kiknek a bujkálás, a gyávaság soha sem volt kenyerünk, mi közöttünk j akadnak szökevények — megvetés jár ki ezeknek semmi mást | Ne üljünk fel alattomos jelszavaiknak I Fogjunk össze ellenük mi békés, józanul gondolkodó polgárok, támogassuk a hatóságokat a zavarosban halászó ólősdiek ellen. A háború 4-ik évében igaz magyar ember nem csügged el, nem lesz kishitű, s ha a szenvedések, a nélkülözések, a hozzátartozók életéért való aggódás idegeit meg is viselte, igaz magyar ember büszkén tartja fel fejét, nem bttjlál s nem támogatja a bujkálókat Nem „lógósak“ ezek : betörők, rablók és gyilkosokból kikerülő szökevények hordája. Saját érdekünkben s hazánk érdekében fogjunk össze ellenük, küzd- jünk a katonasággal, közös erővel a rend, a közbiztonság fenntartása érdekében. Megérkezett Halasra a cipőrendelet. — Az utalványokat később osztják ki. — A cipővel való uzsora megakadályozása céljából — mint beszámoltunk -— rendeletet adtak ki. Az most az alispántól leérkezett Halasra. Abból közöljük, hogy az, akinek cipőre vagy eipójavitásra van szüksége, a polgármestertől bejelentési ürlaoot kap, amelyet ki kell tölteni. Utalvány nélkül tilos cipőt eladni, venni, úgyszintén javítani. A fél a cipó átvételét az utalvány hátán jelzi. A rendelettel együtt az űrlapok nem érkeztek le Halasra Ezért a cipővásárlási, rendelési és javítási utalványokért jelentkezőkről egyelőre csak jegyzék vétetik fel s mihelyt az űrlapok megérkeznek, az utalványokat is kiosztják. Minthogy a rendelet értelmében mindig csak a tényleg meglevő készletek erejéig adható ki utalvány, 8 mivel a halasi cipőkereskedők és cipészek beérkezett jelentésük szerint csak igen csekély készlettel rendelkeznek, már most közli a hatóság a lakossággal, hogy a szükségletek kielégítése fokozatosan fog megtörténni A javítási, rendelési és vásárlási utal ványok mindig a jelentkezés sorrend jében adatnak ki. Jogosultak utalványokért a délutáni hivatalos órák alatt a tanácsjegyzői hivatalban jelentkezzenek. A háborúban a katona barátja: az újság Innen értesül arról, hogy mi hir van odahaza? Szinte felvidul a szive, amikor az otthoni eseményeket olvassa. Aki harcoló hozzátartozójának meg akarja szerezni ezt e barátot, fizessen elő a Helyi Értesítőre. Előfizetési ár félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. A mária-nosztrai börtön épületében j tölti büntetését egy halasi nő : Sándor j Eszter. Története iskolapéldája annak, hogy süiyed fokról-fokra a bünbeesett, mig elérkezik az utolsó állomásra: a börtönbe. A börtön halasi lakójának lelkét számos kisebb nagyobb bűn terheli. Most gyermekrablásórt bűnhődik, amiatt zárták el a világtól. Sándor Eszter ugyan eszköz volt a gyermek- j rablásban, melyet agyafúrt, ravasz \ módin akart végrehajtani. De rajtavesztett. Közben azonban az apróbb kihágások egész sorát követte e!. Ezen j ügyeket tárgyalta a múlt héten a kalocsai törvényszék. A tárgyalás során a következők derültek ki Sándor Eszter szereplését i illetőleg. 1917. évi április havában Halason j Kulcsár Sándorné szolgálatában állott. Kenyéradóját hónapokon keresztül ká | rositotta ; többléle ingóságot ellopván ! tőle. Ugyancsak Halason megkárosította Kupa Antalnét is, akitől 18 csirkét lopott el a tyúkkal egyetemben. Forró lett ekkor a talaj Halason Sándor Eszter számára Uj működési terep után nézett. Elhagyta ezert Halast és Dombóvárra utazott. Ott folytatta züllött életmódját. De nem sokáig. Tovább kellett mennie. így érkezett el Szabadkára, ahol a pályaudvart választotta ki működése legalkalmasabb helyéül. Kileste a nagy csomagokkal érkező, induló utasokat és az őrizetlen pillanatban hol ezt, hol azt emelte el. Egy ideig jól folyt a sora. A károsultak a nagy sietségben nem tettek eilene feljelentést, Az eladott értékekből bejött pénzből jól élt Sándor Eszter, mig a gyermekrablásért el nem fogták és Mária Nosztrára szállították. A kalocsai törvényszék lopások miatt emelt vádat Sándor Eszter ellen. Rövid tárgyalás után kimondták az Ítéletet., amely két évi és hat hónapi fegyházrol szólt Megöltek a bolsevikiek egy halasi katonát. Forr, kavarog Oroszvrszág a meg kötött béke nem teremtett rendezett állapotokat. Bolsevik! bandák csava rogn^k és veszélyeztetik egész vidékek élet- és vagyonbiztonságát. Katonáinknak sokszor valóságos harcot kellett vívni velük. Április 28-án — mint most értesülünk — egy kicsiny, Ukrajnában levő csapat, melyben egy derék, vitéz halasi katona is volt: Halász Lajos sappeur megütközött . . . . i faluban egy kóborló boiseviki bandával. Elkeseredett, véres volt az ütközet. Mindkét részről keményen tartották magukat. Reggeltől estig tartott a küzdelem, amelybe ágyuk is beleszóltak. Halász Lajos vitézül, derekasan küzdött. Mindenütt ott volt, ahol a legnagyobb veszély volt. Feljebbvalói szerint a magyar bátorság példáját adta Ekkor történt, hogy egy srapnel! darab a fején találta. A vitéz kaioua vértől borítva rogyott össze. Társai bekötötték és a 12/13 sz. tábori kórházba szállították. Ott lebegett 39 napig élet és halál között. Segíteni nem lehetett rajta: meghalt. A szomorú hirt Eöri Szabó Lajos tábori lelkész a napokban tudatta a hősi halált halt katona édesatyjával, Halász Lajos városi képviselővel — Nehéz, fájó sebet ejtett a fiú halála az atyai szivén, de vigasztalja a tudat, hogy a kiömlött vér is egy lépéssel közelebb vezet a hőn óhajtott I békéhez. —r. A halálraítélt honvéd és a kalocsai érsek. Beszámolt mait számában a Helyi | Értesítő, hogy Sz. T. szabadkai 6 os honvédőt a budapesti bonvédhadosz- tálybíróság szökés miatt halálra ítélte. A kivégzés azonban nem történt meg; az elítélt az utolsó percben kegyelmet kapott. A megkegyelmezéssel kapcsolatban a következők vannak elterjedve Szabadkán : Szombaton este a Budapestről Szabadkára induló gyorsvonatba be Szállt Sztantics Béla szabadkai föld birtokos két szabadkai ur társaságában. Ugyanezen a vonaton jött a hadbíróság is a kivégzéshez. Az esetnek hire ment a vonaton, a szabadkai társaság kedvét is elrontotta. •• Kiskőrösön beszállt Várady érsek kíséretével. A mmt ezt az egyik szabadkai ur meglátta, hirtelen jó ötlete támadt. — Nézze Sztantics ur — szólt — én nem vagyok katolikus, meg katona is vagyok, nem tehetem meg. De maga megtehetné : menjen be a fő magasságú érsek urboz, mondja meg neki, hogy mi készül holnap reggel S abadkán, hátha tehetne valamit. Sztanticé Béla kissé húzódott, ő nem tudja, hogy és mit mondjon — aztán mikor azt mondták neki: — Mondja csak azt, amit a szive diktál. Többé aztáu uem kellett nógatpi. Halason bement. Bemutatkozott. Az érsek kegyesen fogadta. Akkor Sztau- ticsnak kinyílt a szive és megeredt a nyelve. — Kegyelmes uram — mondta — holnap reggel kegyelmességed megkezdi a bérmálást. Az én gyermekem is bérmálásra megy. Ugyanakkor vér fog folyni, kivégeznek egy embert. Az érsek mégütődött. Fölkapta a fejét és a részletek után érdeklődött. Sztantics Béla elmondott annyit, amennyit az utón megtudott: a halálraítélt 86 hónapig volt a fronton, kitüntetései vannak, nem is igazi szökevény, igaz, hazament többször, el is maradt, de csak azért, hogy a gyermekeiért dolgozzon. Az érseket láthatólag meghatotta Sztantics Béla ékesszólása. — Nágyon köszönöm a figyelmességet, amint Szabadkára érkezem, azonnal utána fogok nézni a dolognak, informáltatom magam és ha igazán érdemes, majd tenni fogok valamit. Hogy aztán az érsek információj'á nak mi lett az eredmenye, ő lépett e közbe, vagy anélkül jött a kegyelem, azt már nem lehet tudni. Az eset azonban jellemző az érsek nemes gondolkozására.
