Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-04 / 36. szám
KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. •zeptember 4. á szanbi gyilkos katona betörőbandát A háború rossz hatással vau a közállapotokra. A bűncselekmények nagyon elszaporodtak. Halasion és a határban ez évben 14 gyilkosság történt, amelyeknek legnagyobb részét az igazságszolgáltatás nem torolhatta meg. Még élénk emlékezetében van a halasiaknak a szanki rablógyilkosság, amelynek Csorba Géza halasi tanító lett az áldozata. Csorbát két szökött szanki katona: Takács István és Szalontai István leütötték és kirabolták. a csendőrsóg két heti hajsza után a gyilkosokat elfogta. Mindkettőt a községházára vitték. Szalontai azonban — bár meg volt vasalva — megszökött. Azóta nyoma veszett. Most egy rablási esettel kapcsolatban tűnt fel Szalontai személye. Egy bodoglári gazda kifosztásában vett részt töbkedmagával. Két héttel ezelőtt site Varga Lajos bodoglári tanyájára három felfegyverzett katona állított be. A bezárt ajtók előttük nem képeztek akadályt, a tanyába behatoltak. Varga és felesége nyugodtan aludt a tanyában. Nem is sejtették a közelgő veszélyt. Egyszerre azonban zajt hallottak. Varga kiment a konyhába, ahol három felmegy vérzett katonával találta magát szembe. Szerencsére a katonák nem bántották, csupán pénzét követelték. Varga a felszólításnak kénytelen volt eleget tenni. A rablóknak átadta a tanyában lévő pénzét. szervezett. Ezután a katonák a tanyát kifosztották. Kvittek két lóra való szerszámot, nagyobb mennyiségű ruhaneműt, egy kétcsövű fegyvert, disznóimat és szalonnát. Mindezeket gyorsan kocsira rakták és Szánk irányában elvágtattak. A csendörség a nyomozást másnap megindította. Sikerült a, katonák személyazonosságát megállapítani. Megállapítást nyert, hogy a rablást két bodoglári katonaszökevénnyel Szaion- tai István követte el, akinek lelkét Csorba halasi tanító meggyilkolása is terheli. A három katonaszökevény szövetkezett egymással és együtt veszélyeztették határunkat. Sok betörést és lopást követtek el. A leggyakoribb működési helyük Prooayfalva, Szánk és Kiskuumajsa volt. A cseudórség tartózkodási helyűket is megállapította. A bugacz-monostori erdők vadonjába húzták meg magukat, innen indultak körútjukra és ide szállították a rabolt holmikat is. Egy orgazdájuk volt az erdőségban, aki azokat értékesítette. A csendőrség nagy arélyt fejt ki elíegásukra. Azt azonban megnehezíti a bugacz-monostori erdők nagy kiterjedése, valamint az üldöző csendörség csekély száma, a rengeteg vadon egy kis ideig még menhelyet fog számukra adni, de remélhető, hogy hamarosan kézrekerülnek és a határ megszabadul e veszedelmes alakoktól. A VILLANYVILÁGÍTÁS ÜGTE. Úgy értesülünk, hogy a Villamossági Részvénytársaságnál az ellenőrző mérnök Fridrich Lajos eddigi megbízatásáról lemondott. Okául hivatalosan azt adta elő, hogy ő Obecsóre költözött s mint az ottani villamos centrálé (központ) mérnöké minden idejével le van kötve, mert ez az óbecsei villamos központ látja el Ada, Mohol és Péterrére villanyvilágítását is, igy nincs ideje, hogy kötelességének Halason is megfelelhessen. Hivatalosan ez a visszalépés indoka, akik azonban ismerik a színfalak mögötti dolgokat is, a visszalépésnek a a vezetésre vonatkozó és ki egy en lit- hetlen elvi ellentétről beszélnek. A visszalépés folytán a polgármester is, aki az igazgatóságnak állásánál fogva tagja, azonban mint részvényes 1910-től fogva elnöke is volt a részvénytársaságnak, minthogy az 6 bizalmi embere, Fridrich Lajos gépészmérnök lemondott, — 6 is lemondott elnöki állásáról annál is inkább, mert a részvénytársaság vezetésében a lemondott mérnökkel egységes elvi állásponton áll. A Vöröskereszt kisegítő kórháza. A kisegítő kórház fentartása vagy megszüntetése a Vöröskereszt választmánynak többször képezte már tanácskozása tárgyát.' Ezt a kórházat az a nagyon csekély számú uria88zony, akik 1914. október II tói fogva kitartóan és lelkesen látják el, már maguk is súlyos tehernek tekintik. Ehhez járul, hogy a napi 4 K 50 f élelmezési költségből ebben a rettenetes drágaságban lehetetlenség a betegeket és a két kórház felügyelő éa szolgaszemélyzetét élelmezni és teljesen ellátni. Olyanok, akik soha oda se szagoltak a hadikórház létesítéséhez még kevésbé fentartásához, halljuk, hogy a kórház fentartása mellett szaval- galnak, de van elég bölcsességük ahhoz, hogy a kórházakról csak messziről beszélgetnek; — a kórházak fectartását emlegetik. Elmúlt több hónapja, hogy az élelmezési napijárulék lényeges felemelése iránt tett előterjesztést a Vöröskereszt egylet hely iválasztmánva, azonban eredmény nélkül. A Vöröskereszt választmányának erre a czélre nincsen alapja, elköltötték mindent, már ezt tudja a budapesti Központ is, még sem tesz semmit. Ily körülmények között a kórházat vezetők és felügyelő arinők lelkesedéséből nem lehet betegeket élelmezni. Mindezt azért közöljük, hogy minden elfogulatlan, józan polgárnak legyen tudomása ezekről a dolgokról, mert hiszen azt csak mindenki feltételezi, hogy azok, akik majdnem 4 óv óta vezetik és íentartják a kisegítő katonai kórházakat, bebizonyították, hogy van bennük ambiczió és szív a szegény hareztéri betegek iránt. Ha végignézünk azokon, akiket sohasem láttunk a kisegítő kórház körül, akik pedig az úgynevezett előkelőségek óriási nagy részét képezik, azok között, ójtpen azok vannak legnagyobb számban, akik nrost jó messziről a kórházak fentartását emlegetik. Ne hallgasson senki az iljyen politikus apostolokra. Senkinek sem czólja, habár elég idő óta teszi az a néhány unné lelkes szolgálatát a kór- káz körül, — a kórházat megszüntetni, de adjon a katonai parancsnokság és a Vöröskereszt Központja olyan napi élelmezési járulékot, hegy abból fennl$hessen tartani tisztességesen a kórházat. Ezúttal nem akarunk egyebet mondani azoknak, akik majdnem 4 ér óta teljesen távol vannak minden olyan mozgalomtól, amely a hadi- kórházzal áll kapcsolatban. Halasiak az olasz Yraatai és Altiiiálai. Csend van most az olasz harctéren. Csak egy kis ágyudörgés, puskaropo- g'ás vegyül a nyugalomba. A halasi fiuk a pihenés idejét arra használják fel, hogy lapunk által tudassák a kö zönséggel helyzetüket. öreg 38-as legények ezek. Küzdöttek már mindazon népek ellen, akikkel ellenséges viszonyba kerültünk. Dobogtak már lábaik alatt ‘Orosz Lengyelország termékeny mezői, nem ismeretlen előttük Szerbia, Montenegró elleni ádáz küzdelmeink borzalmai, mélyen belevésődtek telkeikbe az Isonzó csaták győzelmes, de nehéz harcai. Most ismét az olasz harctérre kerültek, ismét ott küzdenek, mint maguk írják „a dicső haza megvédése céljából, amely most minden hazaszerető magyar fiú kötelessége.* Megnyugtatják az aggódókat. Most csend van náluk, most nem kell félni épségük miatt. E megkapó sorok írója Gáspár Sándor rendőr (88. gy. e. III. zlj. 12 szazad. Tábori posta 427) Kívüle a következő halasiak vannak még ott: Gilányi József, Szabó István, Vörös S. Károly, Biró Mihály, Nag;y T. István, Lantos Lajos, Csényi Antal, László K. Sándor, Szalai István, Szentpáteri Imre, Szentpéteri István, Király Gy. Antal, Virág Imre, Kom- lós Imre, Kellner Fólia, Szalai T. István, Makai József, Nemcsok Sándor, Farkas Balázs, Nagy Pál Imre és Gyöngyi Sándor. A szép fenyves Tirolból, a gyönyörű vadregényes vidékről, amely a béke napjaiban a turisták és az idegen látogatók kedvelt helye, most pedig a régnéiküii állások és harcok helyei, Kocsi László (Dag. XXII. Gatter-század. Tábori posta 579.) Kardos Balázs, Vónya Benő és Bacsó Benő küldik üdvözletüket A meleg napsütötte Albániában is küzdenek halasiak. Oda is szakadt közülünk egy kis csapat. Innen Erdélyi István és Pajor Mihály (29/3 népflk. gy. e. 9. század. Tábori posta 639) halasi katonák tudósítanak hegylétükről. írjak, hogy kilenc hónapja már, hogy ott vannak. Kilencz hosszú hónapja már, hogy Albánia iszonyú terepén küzdenek. Az albániai terep pedig rosszabb a harcnál is. A lenyűgöző kórt, az irtózatos maláriát nehezebb legyűrni, mint az olaszt. Ott nem használ a fegyverek hatalma, ott csak a tudomány és a természet segíthet. 3500 korona a vasárnapi gyűjtés eredménye. Vasárnap az utcákon a közönséget bájos halasi leányok kérő szava fogadta : — Csak egy pár fillért kérünk — hangzott el a unt ajkakról. A közönség közül nem volt senki sem, aki ellent tudott volna állni a bájos mosoly kíséretében elhangzó szavaknak. A perselyekbe gyűlt is össze a pénz. Az urnák előtt úri asszonyok és úri leányok hívták fel a közönséget az adakozásra, nem kevés eredménnyel. A Pótar-Pál napi gyűjtést a teljes •iker is koronázta, 3532 korona gyűlt össze, ennyit hozott össze a gyűjtők buzgósága. Persely gyűjtés: Halász Marosa 200 K, Adler Szeréna 194 K 42 f, Ingusz Rózsi 191 K 95 f, Präger Annuska 180 K 59 f, Maján Ilenka és Natkai Rózsika 159 K 81 f, Fried Rózsika 137 K 29 f, Bánóczki Elvira 102 K 80 í. Árvái írónké 96 K, Krammer Mariska 95 K 67 f, Práger Elluska és Irénke 84 K 68 f, Gaál Margitka 82 K 67 f, Zsemberi Memike 79 K HARMINCÉ MÉTERMÁZSA I szappan érkezett. A halasi háztartásokban nagy hiányt képez a szappan. Ezért örömmel találkozik az a közlésünk, hogy sikerült kiutaltatni a varosuak 30 métermázsa szappant. A szappan a kereskedők között -most van szétosztás alatt, az minden kereskedésben kapható lesz. A- szappanjegy kiosztását a Közélelmezési Hivatal már megkezdte, öt tagból álló család 1 darabot, azonfelül pedig 2 darabot kap. A szappan darabja 1 £ 8 fillér. A hadisegély folyósítása. A városházán két képviselőkből álló bizottság éi a városi tisztviselőik közül 4 en április derekától fogva Írják 8 f, Kovács Bö8ke 69 K 97 f, Mur- gács Ilonka 53 K 36 f, Halász Vilma 49 K 20 f, Túlit Mária 47 K 33 í, Gazdag Iduska 45 K 42 f, Nagy Ilonka 43 K 6 í, Keresztes Mariska 42 K 42 f, Dobozy Klárika 41 K 92 f, Pataky Kató 40 K 80 f, Szán tay nővérek 40 K, Szekér Klárika 36 K 34 f, Pázsit Zsófika 32 K 74 f, Pásztor Teréz 31 K 93 f, Weisz Böske 21 K 44 f, Bernáth Ilonka 14 K, Práger Böske 11 K 36 f, Fekete Nu8i 11 K 4 f, Pataky Margit 7 K 74 f. Kohn Lipót előtti urnánál: 255 K 76 f., Darányi háznál 322 K. 40 f., Vásártéri keresztnél 878 K 40' f., a vasúti állomásnál levő urnánál pedig 236 K 13 fii. gyűlt össze. a gyűjtésben még tevékenykedtek szép eredménnyel Nagy Pál Laczika is, aki 56 K 72 f-t, Holländer Zsófika, aki 13 K 61 f-t é3 Franki Zoltán és Sáudor, akik 35 K 4 f t gyűjtöttek össze. Pótlólag gyűjtött még az eredeti gyűjtéséhez Ingusz Rózsika 20 koronát. öíszi a hadisegélyes asszonyokat. Azonban az asszonyok még most is hullározva jelennek meg, dacára annak, hogy minden vasárnap publikálva van, hogy jelentkezzenek. Úgy látszik, igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a hadisegélyes asszonyok közül nagyon soknak nincs szüksége a segélyre. Szabadkai lapok Írják, hogy a 100 ezer lakossal bíró Szabadkán a hadisegélyes asszonyok száma alig haladja meg a 2000-ret, ellenben a talán 30 ezer lakossal biró Halas városában az eddig összeírt hadiasszonyok száma 2254, pedig akik ismerik a helyi viszonyokat, úgy becsülik, hogy még pár száz jogosult asszony jelentkezési hátra van. így érthető, hogy a hadisegélyes asszonyok hirteleneben 1 millió korona segélyt vittek el a pénztárakból.
