Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1916 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
augusztus 16. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 Őszinte, igaz Ítélet Dr. Babó Mihály és társa felett. Elszomorító jeleusóg, hogy már másfél óv óta a városi közgyűlés állandóan olyan visszataszító jeleneteknek a színhelye, amelyek lehetetlené teszik a közügyek feletti békés es kölcsönösen meggyőzó tárgyalást. Ezeket a szomorú állapotokat Dr. Babó Mihály és Dr. Zilah Benő képviselőknek a közgyűlési szereplése idézi elő. Ezek a városi képviselők minden fontos és nem fontos verdesnél hosszú, a drága időt és a képviselőtestület türelmét elpocsékoló felszólalásaikkal és mindenkor a polgármestert taroadó eljárásukkal a közgyűlésben folytonos veszekedéseket idéznek elő, melynek a következése az, hogy a közgyűléseket alig látogatják csak azok, akik megvannak szokva, hogy a közügyek elintézésében feltétlenül részt vegyenek, — s alig van s 200 képviselőből 40—50 tag jelen és ez csak azért, mert nem akarnak tanúi lenni a folytonos és alaptalan, időtrabló és személyes élű veszekedéseknek. Tudja azt a képviselőtestület minden tagja, hogy az áldatlan vitáknak és mindenkit letorkolni akaró veszekedéseknek indoka nem a közügy, nem a közérdek, — hanem a sértett magán órzókenykedés, a melyet a közügyek sérelmére személyes harcz- czá visznek a polgármester ellen. Nem lehet e lelett az elítélendő viselkedés és eljárás felett eddigi szokásunkhoz híven hallgatással el- siklanunk és örömünkre szolgál, hogy épen amikor a közgyűlésen a város közérdekét legmélyebben érintő ügyek tömegesen voltak tanácskozás alá veendők és elintózendők, ugyanakkor dr. Babó Mihály és dr. Zilah Benő képviselők a szokott modorban és módon, olyan sokszor és olyan szembeszökően csak személyeskedésből szólaltak fel, — hogy a nyugodt tárgyalást lehetetlenné tevő viselkedésük a következő felszólalásra késztette városunk egyik legtekintélyesebb képviselőjét, Hofmeister Mórt : „En sokat forgolódom a polgárság közt s többen kifejezést adtak, mert nekem őszintén megmerik mondani — de itt a közgyűlési teremben nem, — ha az ember közgyűlésre megy, nem hall egyebet, mint veszekedést. Valósággal az embernek az idejét pocsékolják még ebben a drága időben is. En eddig néma szemlélője voltam mindezen dolgoknak, de nyíltan kimerem mondani, hogy ha bár több szőr voltam egy véleményen az urakkal, de a mai napon tapasztalt eljárásuk, közgyűlési szereplésük is, nemcsak a polgárság felfogását igazolja, hanem megbénítja a közigazgatás menetét.“ Zugó és ismételten harsogó helyeslés követte szavait, mire dr. Babó Mihály meutegetődzött, de szavai visszhangra nem találtak. Mire aztán Hofmeister még ezt mondta : „Ha dr. Babó Mihály annyira szivén viseli a város sorsát, mivel oly sok hivatalnok bevonult, menjen be a városházára dolgozui, álljon az adóügy élére és vezesse.“ Ezt egy szellemes közbeszóló azzal toldta meg, hogy ó csak a kri- tizáláshoz ért, mert javaslatai a köz- igazgatási bíróságnál sorra buknak. íme láthatja mindenki városunk közgyűlésének rákfenéjét képező szereplésnek a tényeknek megfelelő elítélését. Ehhez semmit sem kell tenni, ezek a szavak méltóan elítélik a két képviselő viselkedését, ami nem maradhat a város lakosságánál is kellő hatás nélkül, mert elmondhatják, hogy ezek a képviselők még ebben a rettenetes időkben is saját személyes gyűlöletükkel foglalják le a városi közgyűlésnek nagyon drága idejét. De reá kell mutatnunk egy másik felszólalásra is, amit már dr. Hofmeister Juda városi ügyész mondott el. Ez a képviselő a következőkép jellemezte dr. Babó Mihály közgyűlési szereplését: „Lehetetlen, hogy fel ne tűnjék a képviselőtestület minden tagja előtt, hogy bármilyen tárgy kerül is szőnyegre, akár fontos, akár kevésbé fontos, az előadó referádájának végét be sem várva, felpattan helyéről dr. Babó Mihály, akinek szaktudását, eszét, karakterét, tapasztalatát én készségesen elismerem, de azt mégis kótségbevouom, hogy ezek a tulajdonságok csakis ó nála vannak meg, a vele szemben állóknál és az ellentétes nézetet Valiiknál pedig hiányzanak,— felpattan, mondom és kritizál, javit, szapul és korhol. Ez a szerep őt talán még sem illeti meg. Az meg már épen nem engedhető meg, hogy olyan kioktatásban részesítse a polgár- mestert, hogy mit küldjön fel expresz a felsőbb hatósághoz. Ez már hatalmi tultengésre mutat 1“ Régen szükség lett volna arra, hogy a két képviselőnek, különösen dr. Babó Mihálynak a közgyűléseken való szereplése a kellő elitélésben részesüljön. Méltán hívjuk fel a városi képviselőket, hogy tegyék lehetetlenné azt, hogy a közgyűlést dr. Babó Mihály mint primhegedűs és dr. Zilah Benő mint másodhegedűs folyton terrorizálják és közgyűlésünknek eddigi nagyon magas színvonalát saját személyes bosszújukkal lealacsonyítsák. Elfogták a halasi baromfitolvajt. Az utóbbi időben egyre másra tünedeztek Halason a baromfiak. Ma ennél, holnap amannál tettek isme- meretlen tettesek látogatást s nyomukban mindenütt kiürültek, megkeves bedtek a baromfiólak manapság különösen értékes lakói. A megkárosultak természetesen legtöbb esetben jelentést tettek a rendőrségen, amely rögtön megindította a nyomozást. A legnagyobb igyekezet daczára sem koronázta siker a munkát. Ez azonban nem lohasz- totta le a buzgalmat; tovább kutattak, nyomoztak a rendőrség emberei. Éjjel nappal lesben állottak, úgy hogy a siker végre is megjött. F. hó 7 én, a rendőrség egyik legügyesebb tagja, Horváth Antal, akihez mar sok eredményes csele kedet fűződik, álruhába öltözött. Ekkor sikerült a tolvajt Tóth Kénytelen Károlyné sz. Rőfi Mária halasi asz- szony személyében tetten érnie, amikor Jakus P. Imrónó zárt kam rájából a hajnali órákban hat tyúkot ellopott. A tettest letartóztatták s a legszélesebb körű nyomozás folyik bün- lajstromának összeállítása czéljából. Már is sok eset bizonyult reá s valószínű, hogy elfogatásával a tyuk- tolvajlásoknak is vége szakad. Ha a harctéren lévő hozzátartozójának örömet akar szerezni, akkor fizessen elő a Helyi Értesítőre. Előfizetési ár egy negyedévre két korona. Ahol a halasi katonák küzdenek. Észak felé, azon ezredek körébe száll a halasi lakosok gondolata, ahol övóik vannak, hogy feltartóztassák az orosz áradatot, Ezen ezredek közül hozzánk nőtt a 30-as honvédezred, amely örökóletűvó tette nevét a történelem számára. Ettől az ezredtől irt lapunknak Unger Lajos őrvezető (2. század, Tábori posta 84.) a halasi gimnázium volt növendéke egy színes levelet, amelyben érdekesen festi az ottani életet. Alant adjuk szószerint a levelet, úgy ahogy kaptuk : — 1916. aug. 6. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Bukovinában a Moldova menti állásunkat — hol egyedüli fegyvertényünk a Runcul meredek csúcsának megtisztítása volt az ellenségtől, — otthagyva, fárasztó menetelés, jobban mondva hegymászás után a mára- marosi Kárpátok ógbenyuló csúcsainak egyikére jöttünk, hol egyelőre tartalékban vagyunk. A hegy csúcsának legkiemelkedőbb pontja egy fantasztikus sziklatömeg, mely ősrégi, az idők viharaitól megtépett, váromladék illúzióját kelti. A hegy lejtőjén, melyet az ellenség belátni nem tud, tarka barka kép tárul szemünk elé : egy, két és négy lapu sátrak tömkelegé, álló, ülő vagy fekvő honvédek, (egyrészük teljes felszereléssel, szigorú készültségi szolgálatban), legelésző lovak, épülő fedezékek Éjjel és reggel hatalmas tüzek égnek, körülülve a „honvéd családtól“, melegük bizony elkel, mert az idő egy cseppet sem kánikulai. Köröskörül alacsonyabbmagasabb, fenyvesekkel, fűvel borított, vagy zegzugos sziklákból álló csúcsok emelkednek magasba, nehány 2000 méter körüli csúcson még most is hó fehérük. Dél elmúlván, a bakák sóvárogva lesik a tábori konyhák, illetve apró málhás lovak felbukkanását, melyek a meredek kapaszkodókon csak lassan haladhatnak ; megpillantásukra kiderülnek a zordon szakállas, mog alig pelyhedző arezok. Hiába, a gyomor követelődző ! Időnként egy-egy ágyu- lövós dördül, a hegyek 15—20-szoros mennydörgésszerű robajjal visszhangozzák. Teguap hadosztályunk egy része a 19. és 29. hgye. erős küzdelem után elfoglalta az ellenséges hadállást, sok foglyot ejtve. Bennünket, kik mögöttük a hegyalján vártunk az esetleges beavatkozásra, erős tüzérségi tűz alá vett az ellenséges tüzérség, mely azonban kárt alig tett. Egy jól megtermett gránát közénk vágott, de — nagy csodálkozásra — senkit sem sebesitett meg, ellenben nagy bosszúságunkra teleszórt sárral. A mai napon alig dördül egy-egy ágyú. Tisztelettel Unger Lajos. Halas város közgyűlése. Halas város képviselőtestülete e hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott. Az , első két tárgynál heves viták hang í zottak el, amely szinte személyeskedéssé fajult. Az ügyről lapunk más helyén külön tudósítás olvasható. A közoktatásügyi minisztérium megtagadta az iparos iskola 1400 koronával való segélyezését. Tudomásul vették. Elhatározta a gyűlés, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok következtében gazdasági iskolát most nem szervez. Ismeretes, hogy a vasúti pályaudvar kibővítését tervezik. Az építési munkálatokra négy millió koronát irányoztak elő. Az államvasut emiatt ingyen területet kórt, a Gyugel féle telek kertjének nyugati oldalán. A kérelmet a gyűlés teljesítette. Hosszas vita után elfogadták, hogy j a Viktória gőzmalom 15 éven keresztül évi 6000 koronával járuljon a pótadóhoz. Szántai Imrének 3 havi szabadságot, — Pataki Margit óvónőnek pedig 20°/0 drágasági pótlékot szavaztak meg. Babó Ferencz városgazdának a város érdekében kifejtett eredményes és haszn >s munkássága elismeréséül évi fizetését 2600 koronára emelték fel, — szintúgy Bodicsi Sándor kézbesítőét 1600 koronára. az elhunyt Kovács Károly főjegyző özvegyének évi 2000 koronát, gyermekeinek pedig egyenkint évi 4 — 400 korona nevelési járulekot állapított' meg a képviselőtestület. Elhatározták, hogy a Honvéd utcában fúrt kút helyett másikat nem készítenek. Gusztos Károly városi dijnokot (nevezett nem tévesztendő össze Gusztos Sándorral, aki a rendőrkapitányságnál mint iktató kiadó írnok műk ödik) hivatali engedetlensége miatt állásából elmozdították. Fellebbezését a gyűlés elvetette. Két illetőségi ügy és a polgármesternek a julius havi pónztárvizsgálat- ról szóló jelentése után a gyűlés délután egy órakor véget ért. Az 52-esek harcai Höfer csütörtöki jelentésében megemlékezett, hogy a Plavától keletre levő magaslatok ellen intézett támadások véresen összeomlottak katonáink fegyvertüzében, s a védőcsapatok közül a Halason állomásozó 52 esek egyik latalionja kitüntette magát. Ezekről a barczokról, amelyek az 52-esek dicsőségét öregbítik, egy sebesült, aki már eljutott egyik budapesti kórházba, a következőket mondotta lapunk munkatársának : — Mint a vihar előtt, oly csend uralkodott az Isonzó mentén e hó 7-én. Semmi élet, egyetlen ágyú sem zavarta még a csendet. Tudtuk, hogy készül valami. Az olaszok a Podgorán levő állásokra oly pokoli pergőtüzet zúdítottak, hogy ott tovább nem lehetett kitartani Emiatt veszett el Görz, amelynek a hegy kulcsa volt. az Isonzó mentén. —A városnak azonban nem sok hasznát vehetik. Részint mert romokban hever, az utolsó napokban az olaszok nehéz ágyukkal lőtték ; részint mert a környékező magas hegyek, igy a Monte Santo birtokunkban vannak, ahonnan heves ágyúzást indíthatunk ellenük. Reánk katonákra nézve azért nagy a veszteség, mert elestünk egy nagy várostól, ahol a közeli harcok dacára is modern élet folyt, ahol ha drágán is, mindenhez hozzájutottunk. — Ellenünk, akik a Plaván voltunk, szintén erős támadásokat intéztek, amelyeket véresen visszautasítottunk. Ezekben a harcokban sebesültem meg. Háborús térképek kaphatók: PRÁGER FERENCZ papír- és könyvkereskedésében.
