Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-16 / 24. szám

4 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE junius 16. Csarnok. Bűn és zsenialitás. Folytatás 34 Hajós kényelmesen elhelyezkedett, néhányat szippantott rövidszáru fa­pipájából és így felelt : — Már régen gyötört a honvágy s mikor tegnap este a pályaudvarra berobogtunk, s én kiszállván, a kitű­nően világított utczákon végig ha­ladtam, végtelen boldognak éreztem magamat. Én csak az én szép, ked­ves Londonomban érzem magamat jól. De hiába már nem vagyok a régi, érzem magamban Renalt ur. — ügy látom Hajós ur, hogy ön egy kissé szórakozott és ideges, szólt a főkapitány. A detektív felugrott és magyarázni kezdte. — Hallott-e már az ón esetemhez foghatót valaha, főkapitány ur? Egy gazembert üldöztem a föld kö­rül, s mindig kisiklott kezeim közül. — Figyelemmel kísértem részint az ön, részint a különböző országok rendőrkapitányságainak jelentéseikből azt a vad, elkeseredett és hihetetlen hajszát, amelyben része volt önöknek, Hajós ur. Biztos vagyok benne ha Angol- ország minden rendőrét Martin után küldte volna, nem csak hogy elfogni nem lettek volna képesek, de élve egy sem került volna vissza közülük, a saját személyemet is beleértve, ügy látom, úgy veszem észre, hogy ön még mindig nem mondott le Martiu üldözéséről. Hajós igenlően bólintott: — ügy van ! Nem csak hogy nem mondottam le, hanem a jelekből, azt következtetem, hogy előbb vagy ké­sőbb, de feltétlenül ide Angliába jön a gazember s ezért is jöttem én most haza. Fogadást mernék aján­lani, hogy rövid pár nap alatt be fog mutatkozni valamilyen gaztettével. Legyünk elkészülve. — Bartel nem jött önnel Hajós ur ? kérdé a tőkapitány. — Nem. u Németországban ma­radt, hogy Martin nyomait követhesse. — És hol van az a bátor leány, a ki önt nagy útjában mindenkor hí­ven követte és megosztotta a szen­vedést önökkel ? — Oetin Róza ő Amerikába ment és csak onnan jön ide. Nem lehetet­len hogy újból New Yorkba ment Mar­tin, azt megtudni ment ő oda, de most már minden nap várom, már meg kell érkeznie Londonba. — Hisz akkor ön nagyszerű kelepcét állított fel Martin részére, szólt cso­dálkozva a főkapitány. — Ebben a percben egy rendőr­tiszt lépett a szobába, tisztelgett és jelentette a következőket :- — A Hunnia szállóban titokzatos bűneset történt, főkapitány ur 1 A főkapitány felugrott. — Most? A nyári szezonban? Amikor egész London fürdőn vau? Mit nevez ön titokzatosnak. Meg­tudott ön valami közelebbit ? — Igen főkapitány ur, báró Hoiost a reggeli alatt a szálló étkező helyi­ségében hirtelen holtan esett össze. — A főkapitány mosolyogva nézett Hajósra. — Látja Hajós ur, az ón túl buzgó embereim ott is bűnt keresnek, ahol nincsen. Egy embert megüt a guta szívszélhüdós éri, és már rövid óra múlva teljes meggyőződéssel jelentik, hogy bűneset történt. — Bocsánat, ön téved, főkapitány ur! — szólt a rendőrtiszt. A fiatal bírót ón magam láttam. Báró Hoiost golyó ölte meg és az a halántékán ment be és a másikon jött ki. A főkapitány most már egészen máskép gondolkodott s igy szolt. — A reggelizós alatt halt meg azt mondja ön, de hiszen akkor má­sok is voltak az étkezőben ? — Hogyne főkapitány ur — felelt a tisztviselő. — Tehát vannak tanuk ? — Mintegy húsz ember étkezett ugyanabban az időben a teremben, akik inind reggeliztek. — Üldözőbe vette ön a gyilkost, vagy látta azt valaki ? — Egyik sem történt meg főka­pitány ur. A Hunnia szálló vendégei nem is sejtik, hogy a bárót meggyilkol­ták. Mindenki szivszólhüdósről be­szél. — Az ördögbe is barátom, gondol­kodjék és beszéljen komolyan. A lö­vés hangját, fényét, irányát csak lát­ta valaki a sok vendég, vagy a sok szálló személyzet közül. — Pardon, főkapitány ur, éppen ezért titokzatos a dolog. A bárót agyonlőtték, ez kétségtelen s a jelen­levők közül egyik sem hallott és lá­tott semmit, ón voltam az első, aki a gyilkosságot felfedeztem. A főkapitány kedvetlenül nézett maga elé. — Hát akkor nincs más hátra, mint a Hunnia szállóba sietni. Velünk tart Hajós ur ? Azért kérdem, mert látom, hogy ez a bűneset nagyon ér­dekli önt. A detektív az iroda közepén állott, mereven nézett maga elé és gondo lataiba mólyedt, majd igy felelt. — A gyilkosság maga nem érdé kel Renalt ur, engem a gyilkos érde­kel. De hát menjük, induljunk, nem igen van vesztegetni való időnk. — Helyes menjünk, szólt a főkapi­tány, de azt a nézetét nem osztom Hajós ur, mintha olyan nagyon sür­gős volna a dolog. A jelentés szerint a báró meghalt, gyilkos nincsen se­hol, hát úgy gondolom, akár most akár egy óra múlva ugyanazt az ered­ményt konstatálhatnék, megjegyzem távolról sem gondolok halogatásra, csak az ön türelmetlenségére akartam rámutatni. A detektív csak ennyit felelt: — Nono ! majd meglátjuk ! Csak menjünk. A kapu előtt álló rendőri automo­bilba akart ülni Hajóssal a főkapitány, azonban a detektív ellenzésére egy közönséges fiaker automobilba ültek és a Hunnia szállóba siettek. A szálló direktora már várta a rendőrség embereit. Bevezette üdvöz­lés után után a főkapitányt és Hajóst a csarnokba, azután egy hosszú fo­lyosón keresztül egy lifthez, amelybe beszállottak és ez körülbelül 15 méternyire vitte őket a föld szine alá. — Itt vannak a kincsek elzárva. Szólt az igazgató a főkapitánynak magya­rázva a dolgot, aki megdöbbenve nézett körül a pinezében, melyeket megőrzésre adnak. Érthető ez, ugy e bár ön előtt, hogy ilyen biztos helyet készítettünk ilyen czélra, mert nagy a mi felelősségünk. Sokszor jönnek idegenek, udvari futárok, sokszor uralkodó családok tagjai, koronázott uralkodók, az amerikai milliomosokat nem is említve, akik óriási kincseket bíznak reánk; megtörtént már, hogy egy millió korona értéket őriztünk. Hajós átható tekintettel vizsgálta a szálloda igazgatóját, aki 40 év körül járt, elegánsan volt öltözve, több kisebb belföldi és külföldi rendjel jelvé­nye díszítette kabátjának hajtókáját. A rendkívüli simulókony emberben Hajós nem talált határozott jellemet. Be­szédének szine elárulta, hogy nem egészen egyenes ember. (Folytatjuk.) egy tábori-levélből. Lapunk egyik barátja, aki fent, az északi hareztéren küzd, levelében hátborzongató kópét adta annak a bánásmódnak, amelyben az oroszok saját, elesett katonáikat részesítik : „Félig eltemetett orosz halottak, megfeketedett és döglesztő bűzt árasztó hullák hevernek az elfoglalt orosz hadállás mögött. Egyik tömegsírban egymásra hányt oroszok voltak. Csupán 10 — 20 cm. mély földbe temették el őket. Egypárnak a keze, másiknak a lába emelkedik a ma­gasba, egy altiszt féloldalt dűlt a sir szélére, egyik szeme már kifolyt, a másikból pedig most ömlik alá a véres, piszkos és gennyes nedv. Szegény muszkák ! Csapataik majdnem kóthónapon át ott tétlen­kedtek • a tisztjeik pedig ott dorbó- zoltak, a hegyek lábainál. Eszébe azontmu nem jutott senkinek, hogy a nyilt sírokat talán illő lenne földdel beszórni. Véreitek bűnös mulasztását helyrehoztuk mi, akiket az ördögöknél is gonoszabb embereknek tartotok. Mert hiszen azt gondoljátok felőlünk, hogy a rendes golyó nem fog rajtunk, ezért lőttök ránk állandóan dum-dum lövegekkel!“ A legújabb nyári menetrend 60 f. és az olasz háborús térkép 80 f. kapható Prissr Fi m3S papír s könyvkereskedésében A világításom. Táviratok am iniszterel­nökség saj tcosztályátél. Az oroszokat kivertük Bukovinából. Érkezett junius 13. este 9 órakor. Budapest, junius 13. Hivatalos. Orosz hadszíntér: Délkeletgalieziában Pflanzer hadsereg csapatai tovább is győzelmesen előrenyomulnak. Makacs harezok után tegnap elfoglaltuk Tysmeniczát, Tlunacót és Onoleszától északra emelkedő magaslatokat. Czer- nelícrától délre tart a harcz. Oro­szoknak Zaleszczyki ellen intézett újabb támadását véreoen visszavertük. Bukovinából határon át előnyomulva Csapataink az oroszokat visszavetették határ mentén előkészített erős állá­saikból. Üldözés közben Beszarábi- ában is több helységet elfoglaltunk. Tegnap 1560 hadifogoly került az üldözők kezére. Dnyeszter felső folyásán szövetséges csapatok sike­resen támadtak Zydorow ellen, ahol még nagy orosz erők tartják a Dnyeszter déli partját. — Közóp- galicziában osztrák-magyar és német csapatok támadása Sieniava elfog­lalására és erős ellenséges támadások visszaverése után a várostól észak­keletre eső összes támaszpontok rohammal való elfoglalására vezetett. — Eközben 3500 oroszt elfogtunk. Egyebekben a helyzet változatlan. Olasz hadszíntér: Isonzók mentén legutóbbi két napon, különösen Plavánál komolyabb harezok voltak. Itt a Ravena dandárnak junius 11-iki kísérlete, hogy keleti partmagasla­tokat elfoglalja, ezen ellenség vissza vonulásával végződött Tegnap reggel az olaszok újból átkeltek a folyón Heves harezok után csapatainknak sikerült az egyre erősítéseket harezba vető ellenséget visszaverni és saját állásainkat, amelyek előtt több mint 400 olasz halott fekszik, biztosan tartjuk. — Karinthiai és tiroli határ­területen ágyuharcz tovább tart. A német vezérkar jelentése. Érkezett junius 14. reggel l/s 9 orakor. Berlin, junius 13. Nagyfőhadiszál­lás jelenti: Nyugati hadszíntér : Nieu- portnál, Dixmuidennól, Arrastól és Hebuthernónál tüzérségi harezok folytak. Dünákban ellenség gyenge támadási kísérleteit visszavertük. He buthernetől délkeletre gyalogsági har­ezok vannak. Lunevillei katonai tele­pekre bombákat dobtunk. Keleti hadszíntér : Szawletól észak­nyugatra támadásunk jól halad. Kuzet rohammal elfoglaltuk. Ellenséges el­lentámadások meghiúsultak. 8 tiszt, 3850 főnyi legénység és 8 géppuska volta zsákmányunk. Mariampol-Kownoi úttól délkeletre a harezok délről ho­zott orosz erősítések ellen újból meg­kezdődtek. Prasznisztól északra újabb 150 foglyot ejtettünk. Bolywmovtól délre ellenséges vonalon történt be­törésünket az éj folyamán az oroszok ellentámadásai követték, amelyek mind eredménytelenek maradtak. Megszer­zett állásokat biztosan tartjuk. Zsák­mányunk e helyen 1660 fogolyra, 8 ágyúra (ezek között van két nehéz ágyú) és 9 géppuskára emelkedett. Délkeleti hadszíntér: Szeuiawai hídfőt újból elfoglaltuk. Ellenségnek több mint 5000 embere maradt keze­ink között. Ellenségnek éjjeli ellen- támadásai meghiúsultak. Jaroslautól keletre és Przemysltől keletre is újból feléled a harcz. Linsingen tá­bornok csapatai elfoglalták Mliniskát. Támadásunk Zvdacow ellen előreha- ladóban van. Az olasz vöröskönyv 40 fillérért kapható la­punk kiadóhivatalában.1 Halas, 1915. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában. gyep Hibara a | 88 írásban és képben 88 § aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa a A iippii Proli 13 □ □ § hiúm is I □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a 8 Egy füzei ára 40 fillér. § aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa a an a aa a aa aa Kapható: | Friger Ferenci | l könyvkereskedésében 8 iaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa [□] Ui nJ tn iiJ lr| rü ui rü iái nJ rtJ iji rü tn r»J Ln n-i Ln rtJ tn rti Ln rü tri ni GTrO GTril [Hl 1:. A meleg /. 1 kiterjeszti a testeket, J rJhpJIm3lnrHüip]l?iTn[nrR[?ni31^TflETr3Imi3IHrgGT7gG^[nf0ljfi3Ei ezt a fizikai törvényt min­denki tudja. Éppen igy kel­ta lene minden kereskedőnek zl és iparosnak tudnia, hogy a i hirdetés meg az üzletek i vevőkörét terjeszti ki. A ki | Jól megválasztja azt az uj- | Ságot, amelyben hirdet, jól s] vetette meg boldogulása ® ügyét, azt is mondhatnánk, jól kö\ ezte ki szerencséjének ^ útját. És kiválasztotta a d legjobb hirdető lapot? A ki a „Helyi Értesítőiken 1 15 3 hirdet, mert annak van a p I legnagyobb nyilvánossága és B ü | annak hirdetésében bízik a ||] jj 1 közönség legjobban. •. •. • S ú Ͱ1 0 re 3|I?rrnPffgpT1^0T?i3GTrgGTrOCTrJPTi^PTi^t?m3C^cgEnn3rOPff3IHP^GTfT]|j

Next

/
Oldalképek
Tartalom