Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-13 / 2. szám
CsarnoK. KISKUN-HALAS HEL fi ÉRTESÍTŐJE. — Mert ón Martinnét, kit személyesen ismerek, saját szemeimmel láttam — Ah, ön összetévesztette valakiTovábbi kutatásai alapján meggyőzi iött arról, hogy Martin professzor el lagyta a várost. Az üldözés. — Azt hiszi tehát, Hajós ur, h< gy Martin ezeket a szörnyű gya- á atosságokat csak azért cselekedte, h< gy Elza vagyonát magához kaparj sa. ? — Mindenesetre. Az egész esetről n a véleményem. Az öreg Petrol ;e mészetes halállal múlt ki. Ivan er nek bátyja, a haláleset alkalmával N íw York közelében tartózkodott. M sgtudta, hogy fivére a végrendeletben ró a nem emlékezett meg. Ivan az örökséget megakarta szerezni. Megismerkedett a hires kémikussal, Martinnal, aki Elzának udvarolt, Martin nak akkor már a kreol hölgygyei régi ismeretsége volt. Felbérelte a két fivér meggyilkolására, bizony- nyára a nagy vagyonból Ígért neki. De Martin időközben arra a meggyőződésre jutott, hogy a vagyont ő is megszerezheti Elza révén. Miután megmérgezte Petrol asszonyt kit de- liriumban az emeletről az utcára dobott villamossággal megölte Jánost és hipnotizálta Károlyt és a tűzbe vetette. Mikor elvette Elzát őt is „munkába vette“, beadta neki is a mérget. — A dr. Corró által megismert méreggel pusztított; Corrótol félt, azt megölte. Mindezt oly ügyesen tette, hogy gyanúba se keveredhetett. Nem tudom, nem is tudhatom a végrendelet tartalmát, de lehet, hogy Ivan közbenső örökös volt, — lehet, hogy bizonyos esetre nagy ösz- szeg volt részére kilátásba helyezve, lehet, hogy a végrendelet hamis volt, de az bizonyos, hogy a dolog csakis a végrendelet körül forog. Segítőtársul vette, mindezt tudva Martin professzor a szép kreol nőt, aki maga is gonosztevő s az ő segítségével lakására csalta és megölte. vei. — Na persze ! Kérem, hagyjanak békében, én ismétlem, személyesen és régen ismerem Martinnét benn ült automobilban, az ablakból láttam. — De le volt fátyolozva 1 — Szó sincs róla ! — De fekete arca volt — szolt közbe Bartel A pénztáros indulatosan válaszolt: — Ugyan ne okvetetlenkedjék, meg tudom még a fehéret a feketétől különböztetni. Hajós tovább folytatta: — Nem ismeri ön, uram, a helyzetet; kérem a jó ügy érdekében ne idegeskedjék. Volt-e az automobilban még valaki ? — Igen, egy szép kreolarcu nő. A detektív egy pillanatig gondolkodott s ezt a kérdést intézte a pénztároshoz : — Mekkora összeget fizettek ki Martinnak ? — Közel öt milió koronát. A pénzt teljes nyugodtsággal fizettem ki mert esküt teszek rá, hogy a felvevő maga Martin professzor volt s arra is, hogy felesége az automobilban ült — Nem viaszbáb ült Martinná helyet a kocsiban — Kérdezte Bartel ? De erre már kijött a türelemből a pénztáros s az ilyen ostobaságot kikérte, mert annyi Ítélőképessége van, hogy a viaszbábot az élő embertől megkülönböztesse. — Beteg külseje volt a hölgynek? Ez az utolsó kérdésem, uram, — szolt. Azt nem vigyáztam ugyan meg de tudva, hogy nagy betegségen ment keresztül, éppen nem volt feltűnő, ha talán nem volt viruló, pirospozsgás színben. — Mehetünk 1 — szolt a detektív. január 13. — Hiszi ön, Hajós ur, — kérdezte Oetin Róza — hogy az utalványokat maga Elza irta volna alá? — Mindenesetre ő irta alá sajátkezűig, lehet, hógy öntudatlanul, hipnotizálva, lehet, hogy kényszerítve de ő maga irta alá. Bizonyára önnek is azért tett szemrehányást Elza, mert férje önt úgy állította oda, mint aki csak halálára vár, hogy azután ön legyen Martinná. Ezt is mindenesetre azért szuggerálta, bogy a vagyon átadására ismerve őn iránti baráti szeretetót — rábírja. — A leány elborzadt, de a tapasztaltak után a gazemberről mindent feltételezett. — Mit gondol Hajós ur — kérdó azután, lehetséges, hogy ez irtozatos betegsége után, Elza hirtelen felépülhetett volna ? — Csodában nem hiszek, tehát ez sem lehetséges. — De hisz elhagyták lakásukat együtt, amint a kapus mondá. — Ez igaz, csak az a kérdés, vájjon nem a magukkal vitt ládában volt -e Elza ? aki Martinnal karonfogva és lefátyolozva haladt, az Elza ruhájába öltözött kreol nö volt. — Hát a banképület előttlevő automobilban ülő Elzárol mi a véleménye ? — Nem hihetem, hogy a bankhivatal összes tisztviselői tévedtek volna. Biztos vagyok benne, hogy Elza ült ott. Megfoghatatlan még előttem is, hogy miképpen történt, de biztosra veszem, hogy ő volt. Róza többet is akart kérdezni, amikor egy rendőr állt Hajós elé s igy szólt . — Uram 1 A rendőrfőnök ur küldött. Megállapítottuk, hogy Martin professzor automobilja a városon keresztül, az északi tó felé haladt. — Ez elég, — felelte a detektív. Egy kitűnő hetven lóerejű automobilt bérelt ki Hajós. (Folytatjuk.) jogi önállása, ezredéves múltja, függetlenségi vágya 1867-ben találta meg azt a keretet, amellyel a monarchiába beleilleszkedhetett, amely a jogosult dinasztikus szempontokkal, a jogosult nagyhatalmi szempontokkal összhangban volt. Ez a szervezet fennállott eddig is, de igazi erőpróbáját most mutatta meg. Azokkal szemben, akik a változó idők kisebb-Dagyobb súrlódásait, gyarlóságait látva, odaát a monarchia másik államában még minduntalan felvetették régi, kelletlenül eltemetett álmaikat, azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a magyar nemzetet ettől a paritásos közjogi állásától meg akarták volna fosztani, a múltban inkább csak azzal a negativ érvvel léphettünk fel, hogy azok, akik úgy tüntetnék fel magukat, mint a birodalom nagyságának és erejének különös barátait, azok az ő szeren esetlen centralisztikus politikájuk által ismételten a végromlás széléig vitték a monarchiát, ahonnan a magyarnemzetnek kellett megmentenie Ebhez a negatív érvhez most egy hatalmas pozitív érv is csatlakozott. Most megmutattuk, mit ér a monarchiának ez a szervezete és mit ér a függetlenségét visszanyert magyar nemzet ebben a monarchiában. Egy nagy háború megpróbáltatásai után, ezek után az észleletek után, az után, amit a magyar nemzet tett és tesz, áldozott és áldoz a monarchia közös nagy céljaiért ebben a nagy válságban, közveszélyes őrült az, aki vissza akar még egyszer térni a centralisztikus törekvésekhez. A monarchia struktúrájának kérdését ma már végérvényesen eldöntötte a történelem, az Ítélet jogerős. Közjogi harcoknak, közjogi súrlódásoknak nincs többé helyük a monarchiában. A magyar nemzetnek 1867-ben visszanyert közjogi állása alapján el kell foglalnia azt a helyet, amelyet anyagi és erkölcsi erejénél fogva, amelyet tettrekósz energiájánál fogva, amelyet azon igazságnál fogva megérdemelt, hogy a magyar nemzetnek minden érdeke, minden aspirációja, minden vágya, minden törekvése teljes harmóniában áll a monarchia nagyhatalmi állásának jól felfogott érdekeivel. Kedves barátaim 1 A harcnak még nincs vége. Még sok küzdelem, sok küzdés, sok szenvedés, sok megpróbáltatás állhat előttünk. Engem ezen küzdelmek felé visz az a felemelő tudat, hogy egy nemzetet, amely igy nem hagyja el magát, nem hagyja el az Úristen, nem hagyja el a sors. E küzdelemben erőt ad az a tudat, hogy igazi, fenséges, nagy nemzeti célt szolgálok és hogy az egész nemzet egyesült, lelkesült, egész ereje áll a hátam mögött. A magyar nemzetnek erre az egyesült nagy küzdelmére kérjük az Úristen áldását, az Úristen segítségét, kérjünk tőle a magyar nemzet szá mára sok, sok, minden eddiginél boldogabb ujesztendőt! Meghívó a „kiskunhalasi önsegélyző Szövetkezet“ 1915. január 24-én délelőtt 10 órakor a város közgyűlési termében tartandó rendes közgyűlésére. A közjyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentésének, a zárszámadásnak és a nyeremény felosztási javaslatnak beterjesztése s a felment- vény megadása. — 2. Elnök, al- I elnök, 6 igazgatósági tag választása. I — 3. Felügyelő-bizottság választása. — 4. Indítványok (az alapszabályok I 33 § ában előirt módon tehetők.) Az igazgatóséi. A szövetkezet tagjai felkéretnek, hogy a közgyűlésen teljes számmal szíveskedjenek megjelenni. — Az esetre, ha a január 24-óre kitűzött közgyűlés az alapszabály szerint határozat képes nem lenne, uj&bb közgyűlési határnapul a fent irt helyre január hó 31-ik napjának délelőtti 10 órája tűzetik ki, amikor is a megjelent tagok számára való tekintet nélkül a közgyűlés az alapszabály értelmében határozat képes lesz. Mérleg számla. VAGYON : Készpénz 1914. december 31. 14434 K 68 f., 108 drb adóslevél, értéke 81200 K, 100 drb váltó értéke 72030 K, Betóthátralék 542 K, Felszerelésen (679 40 K) 67-94 K) 10% (IX ik részlet) levonásával 67 K 94 f. Összesen: 168274 K 62 f. TEHER : 290 törzsbetéten (468 K) 135720 K, 1906. évi osztalék (á 1 60 K) 464 K, 1907. évi (á 3 93 K) 1139 K 70 f, 1908. évi (á 6 80 K) 1972 K, 1909. évi (á 8 60 K) 2494 K, 1910. évi (á 10 80 K) 3132 K, 1911. évi (á 1410 K) 4089 K, 1912. évi (á 17 10 K) 4959 K, 1913 évi (á 19 90 K) 5771 K, 1914- évi (á 21 K) 6090 K, Tartalék alap: Átbozat a múlt évről 574-84 K, 6°/9-os kamatból 34 44 K, Osztatlan maradvány 19 82 K, 629 K 10 f., Tartalék alap 6°/„-a 37 K 74 f., Tisztelet dijakon 1567 K 37 f., Felszerelésen 67 K 94 f, Felszámolási tartaléklap 141 K 77 f. Összesen: 168274 K 62 f. Kiskunhalas, 1914. december 31. Kémeri Gyula péztáros Kristóf József elnök. Szalai Zsigmond könyvelő. — Jelen mérleget a szövetkezet fő- és segédkönyveivel Összehasonlítottuk, azokkal mindenben egyezőnek táláltuk. Kiskunhalas, 1914. január 4-én. Imre Lajos f. b, jegyző. Kánál János f. b. elnök. Babó Ferencz. f. b tag. felhívás. A halasi kölcsönös segélyző egylet mint szövetkezet 11-ik évtársulata megalakult. Ennélfogva kérjük a nagyközönséget, hogy az igazán üdvös és hasznosnak bizonyult intézetbe minél számosabban iratkozzanak, felvilágosítással szolgálunk és iratkozni lehet bármikor a szövetkezet irodáján, (Keresk. Bank épület.) AZ IGAZGATÓSÁG. r A háború miatt a téli idény legelegánsabb, legszebb kosztümjei és ruhái a legjutányosabb árban a WEINERTH divatteremben SZABADKA, (Wesselényi U, Macssovics ház) készülnek! S. 'Ruhák próba nélkül ) I - is készülnek, o o o ^-j- J még kaphatók Frí;;; Ferenc: papír és könyvkereskedésében Halas.' .atott Práger Ferencz könyvnyomdájában. Bíin és zsenialitás. Folytatás 12 — Melyik a: mester? — Mi miudm bűntény fő mozgató ereje ? — A pénz. — Úgy van 1 — helyeselte Hajós. — Tudja talán ön 0 étin kisasszony mely bankban ^an elhelyezve Martinná asszony pénze ? — Az állambank főpénztárában. — Rögtön menjünk oda. Automobilba ültek s az állambank főpénztára előtt álltak meg. A pénztárhoz mentek. — Hajós vág; ok, bűnügyi dologban kutatok. Itt kezdik Martinná asszony vagyonát. ? — Igen, urtm, itt kezeltük — felelte a pénztá os. — Hogy-hog r ? Felvették a pénzt ? — Igen, m i a pénztár nyitása után tiz perccel t utomobilon jelent meg Martin ur nejév el és a pénzt felvették, miután már előbb szabályszerűen felmondták az összeget. — Nagy hit át követtem el, — szólt a detektív, — hogy ezt a pénzt nem tiltattam le még tegnap. — Miért, Hajós ur? Hiszen a pénzt maga Martin professzor, vette fel, kit személyesen ismerünk. — De hiszen éppen Martin a gonosztevő gyilkos — felelte a detektív. Ugyan, hogy volna ez lehetséges hiszen vele volt felesége is aki csak nem gyilkos. Ő nem, hanem ő az egyik meggyilkolt — válaszolta a detektív. A pénztáros nevetett. — Hogyne, önt Hajós ur, bizony- nyára felültették. — Hogyhogy?
