Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-10 / 6. szám
február 10. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 8 Hadi fogságban. Folytatjuk e rovatot. Szomorú szivvel. Fájdalmunkat azonban enyhíti, hogy szeretetteinket, bármily messzi vannak is tőlünk, bárhogy is megy a dolguk, viszont fogjuk íátni, azok nem haltak meg hozzátartozóik számára. A háború befejezésével, a béke megkötése után haza fognak jönni. A halasiak közül újabban a következők jutottak ellenségeink kezébe : Szentpéteri Lajos (30. gy. ezred 6. sz.) Vida János (30. gy. ezred 6. sz. Pirótban.) Sándor József (30. gy. ezred 8. sz.) Hegyi Balázs (38. gy. ezred 8. sz. Velika Planinán Szerbiában.) Józsa Gábor (30. gy. ezred Nisben.) Babos Sándor (38. gy. ezred Kragujeváczban.) Szabó Sándor és Túri József (38. gy. e. katonák pedig Skoplyl-Bardovziban, Szerbiában.) A környékbeli községek fiai közül hadifoglyok : Prónayfalváról: Farkas István (30. gy. ezred 2. sz ) Soltvad- kertröl: Polyeczki János (30. gy. ezred 6. sz) Schrott István (30. gy. ezred 6. sz.) Jánoshalmáról: Mák Fereucz (30. gy. ezred 7. sz.) Pető Mihály (30. gy. ezred 7. sz.) Antics Mládeu (30. gy. ezred. 8. sz ) Pozs- gai Jáuos (30. gy. ezred 8. sz.) Zadravecz János (30. gy. ezred 8. sz.) Mélykutról: Kis János (30. gy. ezred 8. sz.) Szőke Ferencz (23. gy. ezred 9. sz.) Ranscber János, Mikó István, Bundula Ignác és László József. NépesgdÉsi műm — Február 2. — február 9. — Születtek: Miskei István és Faddi Maliidnak Antal Balázs nevű fiuk. Kis Yárdai Antal és Monda Juiiánnának Margit nevű leányuk. Babos Antal és Nagy V. Juiiánnának Zsófia nevű leányuk. Németh G. Imre és Szabó Cs. Z3U- zsánnának Zsuzsánna nevű leányuk. Pintér Sándor és Tallér Eszternek Sándor nevű fiuk. Harkai Ferencz és Paprika Juiiánnának Ferencz nevű fiuk. Szalai K. Imre és Német Erzsébetnek Hona Erzsébet nevű leányuk. Böttger Antal és Szentpéteri Mária Teréziának Anna Mária nevű leányuk. Gsik Dániel István és Sáfár Máriának István nevű fiuk. Komlóé József és Hatházi Juiiánnának Eszter nevű leányuk. Hadvina József éa Matkó Máriának Anna nevű leányuk. Bánóczki Mihály és László Annának József nevű fiuk. Bokros István és Gál Matildnak halva született fiú gyermekük. Knécht József Ó3 Mancz Annának Mária nevű leányuk. Fülöp Erzsébetnek Erzsébet nevű leánya. Nagy Albert és Lajkó Erzsébetnek János nevű fiuk. Meghaltak: Adám Imre 3 hónapos korban. Szőllös Jánosné Szabó Rumi Erzsébet 72 éves, özv. Schóber Edéné Freund Lina 64 éves, Tallér Mária 11 napos, Forgó Erzsébet 22 hónapos, Pataki Jánosné Bánóczki Mária 53 éves korbau. Kihirdetett jegyesek: Baur Sm. Lajos Mig G. Erzsébettel (Tanuk : Paor Sm Péter, Pintér Gy. István.) Kocsis Lajos Horváth Julián- nával (Tanuk : Kocsis Károly, Gáspár Lajos.) A kéményseprő iparról. Tudomás és alkalmazkodás végett közöltetik a lakossággal, hogy kéményseprő ipar gyakorlása tárgyában alkotott és a városi képviselőtestület által elfogadott szabályrendelet alapján úgy a mászható, mint a henger kémények kiegészítéséért kéményenként 'a kéményseprőinek 1 korona, a vele lévő tűzoltónak pedig 20 fillér dijazás jár, amennyiben tehát a kéményseprő illetve alkalmazottai vagy a vele lévő tűzoltó a kémények égetése alkalmával ezen összegeknél többet követelne a közönségtől, a követelt többlet fizetését tagadják meg, a mely kísérelt visszaélésről a rendőrhatóságnak tegyenek jelentést. A Halasi gazdasági banK igazgatósági jelentéséből. Lapunk mai számában közzé tett mérlegét részletes jelentéssel terjeszti a bank igazgatósága a közgyűlés elé. Ebből közöljük a következő részleteket. . . . „Habár az év derekán kitört háború vihara útját állta is a gazdasági fejlődésnek, mégis gazdagabbak lettünk egy a jövőre nézve biztató tapasztalattal. Láthatjuk, hogy valamint a hareztereken seregeink a sokféléi özönlő túlerővel szemben alig remélt dicső eredményekkel vívják a harcokat, úgy itthon egyszerű népünk már kimerültnek vélt gazdasági ereje szilárdan állta és állja a megpróbáltatást.“ — Részletesen foglalkozik a jelentés a moratóriummal, ennek hatásaival ; tapasztalatokat Közöl az adós felek, az országos nagy intézetek és a betevők magatartásáról. Ez utóbbira nézve ezeket mondja : „A betétek mozgalma a moratórium alatt érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. A háborútól való túlságos megrémülé8t betevőink szélesebb köreiben nem tapasztaltuk. Népünk érettségének bizonysága, hogy julius hó utolsó legizgalmasabb napjaiban is néhány felvilágosító szóval könnyen sikerült vezetőségünknek a betevők nagy részét megnyugtatni. Némileg nehezebben értették meg később a moratóriumnak a betétek kiadását korlátozó rendelkezéseit; nem könnyen látták be, hogy ők saját pénzükhöz most azért nem juthatnak oly korlátlanul, mint azelőtt, mert az kölcsö- nökbe ki lévén helyezve, a háborús időben hirtelen az adósoktól be nem vonható ; nem voltak tisztában azzal sem, hogy az újabb betétekre a moratórium nem terjed ki, sőt a nép tanulatlanabb része abban a tévhitben élt, hogy a betétekre valamiképen a kormány teszi rá a kezét. Ilyen I képzelődések eredménye nem annyira abban nyilvánult, tiogy a betétek kiadását többen kívánták volna, hauem inkább abban, hogy uj betétek nagyobbára elmaradtak, noha jól értékesített terményekért és jószágokért épen a háború alkalmából tetemes pénz került gazdaközönségünk kezeibe. Es az a balhiedelem, hogy a betéteket a kormány az állam javára befolyásolja, csodálatosképen megerősödött a kevésbé trnult nép körében akkor, a mikor a kormány a moratóriumnak a betéteket oltalmazó sánczán rést tört azzal a rendelkezésével, mely szerint a hadi kölcsön czéljára a betétek — felmondással ugyan — de korlátlanul igénybevehetők lettek. Ezek a felfogások okozták, hogy betéteink nem emelkedtek, sót épen a hadikölcsön- jegyzósekkel Kapcsolatban mintegy 85.000 koronával csökkentek a múlt évi rendes betétállományhoz képest. (Megelégedéssel felemlíthetjük azonban hogy az uj évben már ennél nagyobb összeggel gyarapodtak.) A hadikölcsön sikeréhez — mint azt t. részvényeKiskuumajsa fiai közül a következők estek el a harc mezőn a 30 ik gyalogezredből: Balog János, Boros Mihály, Czinkóczi Antal, Dudás Sándor, Pázmány Mihály. — Ugyancsak azon ezredből megsebesültek : Ambrus László, Ancsa Molnár Antal, Andóczi Balázs, Barcsik Péter, Csáki János, Czinkóczi István, Ferber Márton, Gyöngyösi István, Gyöngyösi Péter, Halász Antal, Hunyadi Mátyás, Kapus Ferencz, Kis László, Kukli8 Mátyás, László Béni, Lehóczki Elek, Lengyel Péter, Mózer Gyula, Nagy Mihály, Pázmán Mihály, Gruber Péter, Szabó Béni, Kovács József, Klucsics Imre. Elestek a jánoshalmaiak közül: seink a helyi lapok közléseiből bizo nyára tudják — intézetünk jelentékenyen hozzájárult. Saját számlánkra 50 000 korona névértékűt jegyeztünk. Ügyfeleink jegyzése pedig felül volt 270 000 koronán, mely összegben mintegy 210 000 korona betéteinkből vétetett igénybe. E tekintetben legnagyobb előzékenységgel, a felmondásokhoz nem ragaszkodva jártunk el; s bár a fenforgó rendkívüli pénzviszonyok között a feladat nem volt csekély, vállaltuk a terhet a hazafias czól érdekében, s a betétek folyósítását s a hadikölcsönnek teljes befizetését a legsimábban lebonyolítottuk még mielőtt aláíró ügyfeleink az utolsó részletet nálunk rendezték volna. Az ilyen közérdekből való teher- j vállalások és az általános helyzet súlya a jövedelem apadásában éreztették hatásukat és itt kapcsolódik bele t. részvényeseink teljesen jogos magánérdeke a rendkívüli viszonyok közé jutott közösség nagyobb érdekébe és igy kell némi lemondó áldozatkészséggel részt venniök a mindent uraló nagy világküzdelemben.1 ‘ Részletesen magyarázza a jelentés a jövedelem csökkenés természetes okait, s többek közt előadja : „A rendesnél nagyobb pénztárállomány is kamatveszteséggel járt; (persze ez sohasem szerepelt a mérlegben mutatkozó tetemes összeggel, mert ez csak az év utolsó napján véletlenül befolyt nagyobb tételekből állott elő átmenetileg, egyébként rendes pénzkészletüok az év második felében 100—120.000 korona körüli összeget képviselt) ennyit azonban ügyfeleink iránti tekintettel előrelátásból készletben kellett tartanunk már azért is, mert a stiatégiai fővonalunkon a közlekedésnek gyakran heteken át tartó megzavarása és a moratóriumnak különbözően való alkalmazása mellett nem lehettünk biztosak a felől, hogy más intézeteknél elhelyezett pénzeink felett minden pillanatban rendelkezhe- tünk-e; pénzkészletünk átlagos mérvét emelték gyakran ideiglenesen a há- bori.8 hitelezési viszonyok miatt szállító czégek részére intézetünkhöz érkezett nagyösszegü bizományi letétek Í8. “ A legjelentősebb csorbát jövedelmünkön az értékpapíroknak a háborús viszonyok miatt előállott igen jelentékeny árfolyam esése ütötte ; ezt a veszteséget (mely remélhetőleg jobb viszonyok beálltával megtérülő átmeneti jellegűnek tekinthető) a legtöbb intézet tartalékjaiból szokta fedezni, mig mi az egészet a jövedelemből Írjuk le a tartalékok érintése nélkül. Végül a nyereségfelosztási javaslat következik, mely szerint 36.000 korona osztalékokra, 8000 korona jutalékokra fordítandó, 6000 korona ] csatoltatikatartalékokhoz, melyek ezzel I 356000 koronára emelkednek. Agócs Venczel (23. gy. ezred 14. sz.) Árvái Béla (30. gy. ezred 14. sz.) Megsebesültek : Agócs Lajos, Bárány Péter, Barna Mihály, Barta József, Csesznik Imre, Csovcsics Pál, Csuka György, Farkas András, Hir Péter, Miskolczi István, Péntek János, Ságodi Károly, Szraka Joahim, Tóth Mihály, Jónás Ferencz, Juhász Pál, Tán Vincze, Taun Vincze. A soltvadkertiek közül meghalt: Klein János, Major János, Ocskó János. Megsebesült: Ankai Mihály, Rákóczi Mihály, Kián Jakab. Prónay- falvaiak közül meghalt: Fábián János. Bócsaiak közül meghalt: Rácz Fodor János. Kisszálásiak közül meghalt: Csermák György, Varga Imre. Megsebesültek : Jengyei József, Resztig István, Varga András. Csarnok. Bin és zsenialitás. Folytatás 16 Az idegen figyelt. — Hát mi van a pappal? — kérdező — Meggyilkolták uram. — Mikor? A vendéglős vállait vouogatta. — Egy órával ezelőtt fedezték fel — mondta halkan — még senki sem tud bívebbett. A polgármester és a csendőr éppen most vannak a papiakban A lovas kissé elgondolkozott aztán gyors elhatározással megfordult és a papiak felé közeledett. A falu görög lakói alázatosan helyet engedtek, midőn azt a magas növésű nyúlánk urat magukhoz közeledni látták. Talán hatósági kiküldöttnek vélték. A férfiak levették kalapjukat az asszonyok pedig meghajoltak. Belépett. — Nem mondtam néked, hogy ne eresz be senkit, kiáltott felé egy rekedt hang. Egy sötét pillantásu barna bőrű ráncos arcú paraszt nézett vizsgáló tekintettel a belépőre. Szavai a csendőrhöz voltak intézve, ki most kihívóan az idegen elé állt, hogy a belépésben meggátolja. Nyugodtan a zsebébe nyúlt és kivett belőle egy angolul kiállított útlevelet. Noha a görög mm értette, hogy mit tartalmaz ez az ajánló levél, mert ez a polgármester egyáltalában nem tudott olvasni és csak a bélyeget és címert nézte, azt hitte hogy ez az ur ki előtte oly erélyesen és öntudatosan áll legalább is egy miniszter. Lekapta tehát süvegét fejéről és épp oly udvariasan mint amilyen durván előbb mondá: „Bocsánatot kérek kegyelmes uram. hogy nem ismertem fel, de ez a nép oly kiváncsi, hogy nem tartom helyén valónak, hogy minden paraszt az orrát beleártsa.“ — Igaza van, felelt az idegen, de ép oly hátrányos a gyilkos után való kutatásra is, ha ezek az emberek a talajt össze tapossák. Lehetséges azonban, hogy még egy lábnyomot fölfedezhetnénk. Azután a csendőrhöz fordulva olyan hangon, melyből a parancsoláshoz szokott hang tisztán kivehető volt : — Mondja meg az embereknek, hogy térjenek munkájukhoz itt nincs mit bámulni. Ezzel belépett az idegen a lelkész alacsony olvasó termébe, a halott még éppúgy feküdt, mint ahogy találták. Nagy vórtócsa borította a padlót. Több késszurással sulyossan megsebesülve melyek közül egyik mely a torkát átvágta halálos volt. Nyilván nem is védekezett, mert megüvegesedett szemeiből épugy beszélt a meglepetés mint a borzalmasság. Meglepetés azért, hogy ho- gyis támadhatott egy lelkészt egy gaz keze. az idegen körül nézett. Az utcáról behallatszott az emberek lármázása, kik a csendőr parancsa dacára sem akartak szétoszlani, de midőn észrevették a kertből közeledő leopárdot — ki gazdáját kereste — ijedten szétfutottak. A polgár- mester úgy mint a csendőr is jobbszerettek volna eunek láttára elbújni. Az idegen egy pár energikus szóval tudta csak megnyugtatni, hogy kutatásait tovább folytathatta. A szoba egyik sarkában levő feszület előtt kinyujtózkodva feküdt egy idősebb nő, ki arcát kezeibe temetve imádságot mormolt. (Folytatjuk.) Szgmszédjaink hősei.
