Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 4. szám
január 28. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 5 Az epilepsia, szamár hurutstb. és a szaggatott telepáram. (Folytatás.) 4 Az előző számban közölt cikkbe becsúszott egypár hiba közül különösen a cikk végén előforduló „vessző“ szorul kiigazításra, mert ha a telep egyik sarkára fektetett acólreszelőn (ráspoly), nem pedig „vesszőn“, a vezető sodrony szabad végét ide oda húzogatjuk, oly szaggatási módot nyerünk, amely olcsósága mellett tiszta telepáramot szolgáltat. Ily módszerrel sikerült egykori főorvosunk : dr. Molnár István felhívására egy 13 éves leányka makacs öklendező görcsét egy 8 elemes telep segélyével teljesen és végleg megszüntetni. Ami a szaggatott telepáram alkalmazás módját illeti, minthogy minden jel arra mutat, hogy a működésbeli zavaron alapuló görcsös és egyéb idegbajok a mozgási ideg középpontok molekulásis rendjének kisebb nagyobb mérvű felbomlásától származnak, annálfogva legcélravezetőbb a rendező hatású bő egyenáramot e középpontokon — melyek önmaguk is finom áramokkal, mint ingerekkel dolgoznak «— vezetni át, még pedig a szabályozó hatású bojgó idegrendszer befoglalásával. Ezt pedig akképen hajtjuk végre, hogy a jól átnedvesitett szivacscsal, nagy gomba alakú toldalékkal ellátott electródot (rheophor) a szintén előre átnedvesitett tarkó gödörbe helyezzük s a negatívot ugyancsak ekképen felszerelve a szivgödörben, helyesebben mondva gyomor tájon alkalmazzuk, igy tehát az egyenáram középpont!utó (centrófugák) irányú, s ennek helyes voltát nemcsak a tapasztalat igazolja, de a galvontro- pismus is erre utal bennünket, mely név alatt azt a jelenséget értjük, mely szerint vízben úszó gerinces állatok, pl. halak a vizen átvezetett pozitív árammal szemben helyezkednek el. A fent vázolt eljárás mellett a tarkóhoz közel eső fő mozgási középpont a nyúlt velő a vele szoros ösz- szefüggósben lévő gerincagy és szimpathicus (együttérző idegrendszer), valamint a belőle eredő bolygó ideg együttesen villamozódnak, mely művelet úgy az általános görcsökkel jelentkező bajok rohamainál (epilepsia) mint a rekeszizom és gyomortáj görcseinél (csukló és öklendező görcs) meglepő gyorsan vezet célhoz. Mig azonban az egyes rohamok az áram hatása következtében néhány pillanat alatt feloldódnak, addig az alapbaj leküzdésére gyakran több napi, heti, sőt az epilepsiánál több hónapig tartó következetes, naponkénti villamozá8 válik szükségessé, természetesen szigorúan szabályozott életrend betartása mellett. Egye» izmok vagy izomcioportok pld. végtag izmok villamozásánál a negativ elektródot egyenesen az illető izmok alsó végére helyezzük ; szamárhurutnál pedig a gégefőre alkalmazott ugyanazon elektróddal kezeljük a Hulla a székben. Ily czim alatt lapunk múlt számában beszámoltunk, hogy Yári utca 19 szám alatt egy székben holtan találták Végh Máriát, aki Tóth Lajossal közös háztartásban ólt. Az erre vonatkozó rendőrségi közlés igy hangzik : „F. hó 19 ón d. u. 5—6 óra tájban Végh Mária, aki Tóth Lajossal élt közös háztartásban, Yári utcza 19 sz. lakásán hirtelen elhalt. A hullán ütések is látszottak, s mivel Tóth Lajos maga is beismerte, hogy Végh Máriát megverte, a bulla felbonczolása lett elrendelve. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a halál oka szivszólhűdós, s ezt bűncselekmény nem idézte elő. Az előzetes letartóztatásba helyezett Tóth Lajost a rendőrség szabadon bocsáj- totta.“ Ezzel lezárulnak az akták, amelyek először bűnre engedtek sejtetni. Szomorú tél. — Pesti levél. — január hó. A télnek is meg van a maga költészete, de kegyetlen prózája is. A nyomorúság, mely a névtelenek tömegében, ott túl a palotákon, mindig bujkál, télen gyarapodik, nő, amikor a fagy, a hideg ellen is kell védekezni. A napsugár, a zöld mező, a mezők liliomait is öltözteti, de ha a természet fehér halotti leple alatt alszik ... az élet örömei a kandallónál, a jól megrakott éléstárak mellé telepszenek le. Es ha nincs kandalló, melyből meleg áramlik ki ? Ha nincsen kenyér? Bizony csak a költő fantáziája gyönyörködhet a zuzmarás természet szépségeiben, néma holdsütötte éjszakákon. De az élet fázik, szenved, gyötrődik mindig, mikor hideg van. A telet a maga valóságában csak a fővárosi szegény ember ismeri. Akinek nem jelent a tél szezont; hanem csak nélkülözést, kivált most, amikor a közgazdasági viszonyok oly szomorúak. A társadalom, az állam igyekszik ugyan segíteni e tél proletárjain, próbálja csittitgatni a nyomort, de nem sok sikerrel. Csak morzsákat juttathat az éhezőknek, csak pillanatnyi éhséget csillapíthat. Ezért fájdalmas, szomorú a tél . . . ezért örvendünk, ha jön a tavasz, ha jön a kikelet. (T.) hangszallag izmokat (első egy-kót napon 3—4 izban), a pozitív elektródot minden esetben a tarkógödörben helyezve el. Mindeme műveletekhez a közép- erejű Leklanchjs elemekből veszünk újszülöttek és csecsemőknél 3—4, nagyobb gyermekeknél 4—6, felnőtteknél 6—8 esetleg 10 darabot, melyeknek szaggatott áramát körülbelül ugyanannyi percig engedjük hatni, amennyi az igénybe vett elemek »járna. Kiss László. (Vége köv.) Esetek. Az óra,. A férj uram mindig reggel felé szokott hazajönni. Megszokták ezt már mindnyájan annyira, hogy a mama se tart kukli prédikációt. A kis Mariska egy ilyen alkalommal, mikor a papa még hajnal ha sadta előtt került haza, oda megy anyja ágyához és azt mondja : — Mama, keljünk fel, reggel van: haza jött a papa 1 Ráértek. Városunk egyik derék tagjának van egy aranyos kis lánykája, akinek állandóan jár a piczike szája, mindenbe belekotyog. A papa megunja a sok csacskaságot és rászól : — Ugyan hallgass már 1 Beszédem van a mamával ! A kicsike duzzogva néz szülőire, aztán az mondja: — Eleget beszélgettek mielőtt a világra jöttem, most hadd beszéljek én 1 Kárpótlás. Annus: Miért vagy olyan szomorú Erzsiké: Hogyne lennék szomorú, mikor a nagynóném engem nem szeret. Bertától minden jó, Bertán minden tetszik neki, nálam semmi. A minap „gyönyörű haját“ bámulta meg ma milyen csodálatosan szép nagy szemed, van !“ Jancsika (vigasztalóig közbeszól) : Ugyan Erzsi, ezen ne busulj I Hát néked meg szép nagy füled van. Feltételesen. A haldokló legényt rábeszélik, hogy bocsásson meg ellenségének. — Jól van — mondjá végre — ha meghalok, hát megbocsátok, de ha fölgyógyulok, akkor jaj lesz neki! Vonaton. Nagyon gazdag, de fukar sváb utazik a gyorsvonat második osztályán. Ugyanabban a kupéban ül egy előkelő főhadnagy is. A sváb miután czipőjét lehúzta, s ingujjban lehevert, szivarra gyújtott. Egy olcsó szivarra. Egy rettenetes büdös szivarra. A tiszt ur eleinte feszkelődött, majd valósággal megvadult a nemes szagtól. Hogy ellensúlyozza a dolgot, ő maga egy nagyon finom szivarra gyújtott. Füstölt, füstölt, erősen, de a drága szivar nem birt az ordenáré bigóval. Végre a tisztnek jó gondolata támadt. Megkínálta a svábot a maga drága szivarjával. A sváb elvette, eltette és a rossz bagót tovább szívta. — A tiszt őrült dühvei ordított rá. — Hát miért nem az én finom szivaromat szívja Rendíthetetlen nyugalommal válaszolt a sváb : — Azt elteseem egy olyan alka lomra, amikor majd egy finom társaságban leszek. Rovás. Hasábokat írtak a lapok a politikai heccekről és a Turcsányi esetet Ízetlenségig vitték, azonban meg sem emlékeznek arról, hogy néhány ugrás- nyira tőlünk, Belgrádban a feketehimlő dühöng. Pedig szükség lenne az óvatosságra, elővigyázatra, mert a pest—belgrádi vonat kiválóan alkalmas arra, hogy a vész az országba behurczoltassék. De hát ki törődik most ezzel! Ez nem politikai hecc 1 Ifjúság. Az elátkozott kastély. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak egy leánya. Gyönyörű szép volta királykisasszony, olyan, hogy a nap is behunyta a szemét, ha ránézett. Ezt a csodaszép királykisasz- szonyt Teklának hívták. Tekla egyszer kiment a kertjükbe sétálni s egy gyönyörű madarat pillantott meg mikor az egy cserjén ült és hintázott. Meg akarta fogni, de alig tette rá a kezét, máris elrepült, de nem messzire, megint leszállt egy bokorra. Tekla nyomon követte a madarat, észre sem véve, hogy a kastély mint tűnik el a messzeségbe, s az éj homályába. Egyszerre azt vette észre, hogy egy sötét erdőbe jutott. Kereste a madarat de nem találta sehol. Mit csináljon most, sírva leült az egyik fa alá és elaludt. Reggel, amikor, felébredt, látta, hogy a madár azon a fán ült, amely alatt ő aludt. Ekkor a madár megszólalt: „Jöjj velem, én jó helyre vezetlek.“ Tekla azt hitte, hogy haza vezeti a madár, pedig korántsem, sőt még beljebb vezette ötét a madár az erdőbe. Mikor már jól bent voltak a sűrűben, Tekla egy fekete posztóval behúzott kastélyt pillantott meg. Nagyon el volt fáradva, de mivel kiváncsi is volt, hát belépett a kastélyba. Benn szomorú látvány tárult szemei elé. Egy királyfi feküdt az egyik teremben koporsóban. Mellette apja és anyja ült és sirt. Amikor Tekla belépett, hirtelen visszafordult, de a király és királyné visszahívták. Azt mondták neki, hogy ne féljen, nem bántják, s hogy éppen őt várták. Mikor Tekla megpillantotta a halott királyfit, annyira megesett a szive rajta, hogy odament hozzá és megcsókolta. Ebben a pillanatban rettenetes dörrenés hallatszott s a királyleány elkábult. Mikor magához tért, kertjük rózsalsgasában találta magát, s körülötte borzasztó vihar dühöngött. Éppen akkor jett eléje komornája, hogy vacsorázni hívja mert egész délután aludt, s ezt a szomorú mesét csak álmodta.
