Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 4. szám
január 28. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 3 hni szikkel!. Vérmes reményeket fűztek a halasiak ahhoz, hogy városunk a közel jövőben megyeszékhely lesz. Ennek semmi sem állott az útjában, mivel a kiskőrösi járás kettéosztását elhatározták. E reményeket azonban letarolta azon megyei határozat, amely a járási székhely gyanánt Ersekcsanádot nevezi meg. Járási székhely lesz egy falucska, amely nemcsak hogy fölényt nem gyakorolhat a községek felett, hanem sok tekintetben alattuk van. S miért történt mindez? Annak az okát a következőkben adta elő egy befolyásos megyebizottsági tag, aki nevének elhallgatását kérte: Rossz szemmel nézi a megyei ellenzék, hogy Halas városa mindent elkaparit szomszédjai elől. Különösen a kiskőrösiek gyűlölik Halast. Talán van okuk miért ? Elég az, hogy mikor a kiskőrösi járás kettéosztását elhatározták, megállapodtak, hogy frontot alkotnak Halas ellen. S hogy az ellenzék terve sikerült, bizonyítja, hogy ma nem Halas a megyei székhely. Az igaz, hogy nem volt könnyű a dolguk. Az utolsó pillanatban sikerült csak azokat legyűrniük, a kik Halas mellett harcoltak. A tömeg győzött. Általában véve azt veszem észre, hogy a megyén Halasnak a főispánon és még néhány emberen kívül alig van jóakarója. Igaz ugyan, hogy ezek a kevesek derekas munkát végeznek; de hát lehetetlent ők se művelhetnek. Azonban még nem kell feladni a harcot, s úgy hallottam, Halas barátai sem adták fel. Ők küzdenek tovább, hogy — mondásuk szerint — néhány év leforgása alatt Halast járási székhellyé tegyék. Kívánom, hogy sikerüljön nekik. Közgazdaság. A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szegeden f. hó 8-án d. e. 9 órakor a felső ipariskolában fognak megtartatni. A vizsgálati kérvények kellően felszerelve a m. kir. iparfelügyelőséghez (Földvári utcza 4. szám) küldendők be. A majsai vágóhídon a múlt évben levágtak 207 szarvas- marhát, 14 borjut, 2150 juhot, 560 bárányt, 2 kecskét és 800 sertést. A íinánczok és Ilyenkor,az óv elején van szüret- jük a dohánycsempészeknek ; ilyenkor szoktak túladni a „termésen.“ A szomszéd Soltvadkert községben nagyban űzik a csempészés veszélyes ) de annál jövedelmezőbb mesterségét. Itt történt az alanti eset, amelyről a következő tudósítást kaptuk: Egyik C8empészkedé80r61 ismert gazdához beállítottak a finánczok. — Nem tagadom, — mondta — hogy van nálam egykis szűz dohány de azért mégis rossz helyre jöttek az urak, mert én rajtam ugyan semmit sem vesznek, magyarázta flegmatikusán a két biztosra jött pénzügyőrnek. — Jól van, jól! — szóltak — ne disputái jón annyit, hanem elő azzal a dohánnyal. Ha nincs mit venni, majd ül érte egy pár hetet, legalább máskor nem űzi a csempész mesterséget. Abból ám nem esznek az urak, hogy a dohányom odaadjam és még üljek is! Szegény ember vagyok én, kell nekem az a pár garas, amit a dohányon kapok 1 A pénzügyőr látta, hogy itt hiába erélyeskedik, azért egy oktával lejjebb kezdte: — Nézze barátom, tudjuk mi, hogy nehéz a szegény ember megélhetése. Magát sem szívesen háborgatjuk, de meg kell tennünk, mert feladták Adjon ide egy keveset, s azzal elintézzük az ügyet. — Nem adok én uram semeny- nyit, hanem, ha mindenáron büntetni akarnak, jöjjenek este erre felé, vigyázzák meg hová viszem, ott lesz mit venni. Rövid idő múlva a két fináncz már az utczán mosolygott egymásra és dörzsölte markát a jó fogás elé, mig odaben a gazda szintén hálálkodott magának, hogy ilyen könnyen megsza aduit kedves vendégeitől. Eljött a várva-várt este. A csempész — magára kerítette viharvert, darócz szürjét, s az ágyderókból illatos dohány tekercset dugott alá. Jól körülnézte magát, hogy nem tünik-o fel gyanúsnak, azzal megindult a tiltott csemegével a „a biztos helyre.“ Az utczára érve megpillantotta délelőtti vendégeit, de, — mintha semmi közük sem volna egymáshoz, a szűz dohány. — elhaladt mellettük. Azok sem szóltak, hanem negyven-ötven lépés távolból hűségesen kísérték egy sárgára meszelt épületig, amelynek kapuján hirtelen eltűnt előlük. Ott abban a házban a falu egyik gazdája, előkelő polgára lakott, akinek döntő szava van a környékben. A csempész óvatosan lépett be és suttogva mondta : Elhoztam. — Jól tetted, már úgy is kevés van a tavajiból. Hát aztán mit fizessek érte ? — kérdezte hasonló halkhangon. — Csak hat koronát. — Ördögbe hisz az nagyon drága ! — Nem drága az uram, hisz muskotály is van benne. A vásárló nem volt az az ember, aki sokat szeret alkudozni. Kifizette az összeget, amivel a csempész rög vest el is távozott. De nem sokáig forgathatta kezében az illatos füstölőt a vásárló, mert nyílt az ajtó, s előtte állott ismét a csempész. Ijedt képpel súgta a fülébe. Gazda uram itt vannak 1 . . . Kicsodák ? A finánczok !.. . Tessék eldugni,.. . vagy még jobb lesz az ablakon kihajitani a kertbe. Gazduram kissé meghütözött a fináncz szóra. Nem is gondolkozott sokáig, hanem a tanácsot megfogadva, kibillentette a drága füstölőt a kertbe. A művelet után alig zárult be az ablak, már is kopogtattak az ajtón. A gazda tudta, hogy miféle vendégei érkeznek, s habár a tulvilági élet közül a gyötrelmesebbre kívánta őket, udvariasságból mégis szólott: Szabad ! A jövevények beléptek, a csempész pedig, mint akire szükség nincsen, nyugodalmas jó éjszaka kívánás közben ügyesen elpárolgott. A két zöld mundéros udvarias hangon előadta jövetele okát. A gazda váltig erősitgette, hogy az 6 lakásában a keresett dolog egyáltalán nem található, s ha talán kételkednek szavaiban, hajlandó lakását a kutatás czéljára átengedni. Azalatt pedig az ablak alatt megmozdult a bokor, s pár perez múlva a csempész megelégedett mosolylyal vitte a hóna alatt az összefont sárga leveleket egy másik „biztos helyre.“ Budapesti gabonaárak: jan. 27. Búza 23 k. 10 f. — 24 k. — f. Rozs 17 k. 50 f. — 17 k. 60 f. Árpa 18 k. 70 f. — 14 k. 70 f. Zab 15 k. 10 f. — 16 k. 40 f. Tengeri magy. 13 k. 40 f — 13 k. 60 f. „ rom.-bőig. — k. — f-------k. f. Korpa 9 k. 10 f. — 10 k. 10 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: I. rendű öreg 350 kgr. felül 123—126 fii. I II. „ „ 280-350kgr-ig 120-122 „ ® Fiatal nehéz 300 kgr. felül 124—136 „ •5 „ közép 220—300 kgr-ig 128—140 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 132—144 „ HMiértéi 140—300 kgr.-ig —------„ Az árak kilónként értendők. Mi történt a Környéken? Leütötte Akasztón Zsellér István i haragosát Szvótnyik Jánost. Fel ! jelentették. Kártyabarlangot fedeztek fel Izsákon. A vizsgálat folyik. Felakasztotta magát Majsán Tóth János szíjgyártó. Meghalt. Tolvajok. Soltvadkerten Eiler Gáspái I ruhát, Jakobi Lajos és Balog József zsákokat loptak. Feljelentették őket. Angyalcsinálló szülésznő. Kecskeméten a rendőrség Kovács Lászlóné szülésznőt magzat elhajtásórt letartóztatta. Az orvvadász. Bobár József jánoshalmi lakos állandóan orvvadászattal foglalkozott. Az erdőőr azonban rajtakapta és a császártöltósi csendőrségre kísérte. Bünbarlangokat fedeztek fel Cegléden. Az elsőben Horváth József korcsmáros, a másodikban Sz. Juliánná juttatott jó pénzért fiatal leányokat urak kezére. Gyilkos fiú. Solton Német Bálint és István egy korcsmába alaposan beszeszeltek. Részegen tértek haza, ahol összevesztek, a fiú ekkor dühében fejszével agyonütötte apját. A gyilkos fiút letartóztatták. Szobrot akarnak állítani Kecskeméten Kada Eleknek. A halas-kecskeméti vasat hamarosan kiépül. Jeleztük múlt számunkban, hogy a halas-kecskeméti vasút ügye újra felszínre került, amennyiben f. hó 22-én a Város és közsógfejlesztő bank tárgyalásosat folytatott Kecskeméttel. A bank részéről Eber Antal vezér- igazgató és Foris Sándor mérnök utaztak Kecskemétre. Sándor István polgármester ülésre hivta össze a tanácsot, amelyen rámutatott azokra a tényezőkre, melyek alapján az érdekeit községek anyagi hozzájárulását a vasúthoz meg kell nyerni. A községekkel való tárgyalásokat a részvénytársaság elvállalta és körülbelül 2 — 3 hónap alatt a dolog düllőre is jut a községekkel, úgy, hogy könnyen lehetséges, hogy a vasút megépítéséhez még ebben az évben hozzá kezdenek, annál is inkább, mert a részvénytársaságnak nagy összegű külföldi pénzek állanak rendelkezésére. Tisza István és a munkás. Egyik budapesti olvasónktól kaptuk az alanti sorokat, amelyeknek — bár aktualitásukból némileg veszítettek — jellemző voltuknál fogva helyt adunk. Szól a tudósítás ekként: Akkor történt ez, amikor a pesti nemzetközi munkások nagy tüntetést rendeztek. A kópviselóház elé akartak vonulni de a rendőri készenlét gondolkodóba ejtette őket. Visszamentek tehát a főváros legszebb utczája, az Andrássy- ut felé. A közönség felvonuló tömegtől tartva, részben elmenekült onnan, részben egészen elkerülte azt. Egyetlen egy ember sétált nyugodtan az Audrássy utón. Magas gyászkalapos úriember. Amint haladt az utón egyszerre egészen közelében egy vágtató kocsi összeütközik egy kerékpáron siető munkással. A kerékpáros munkás gépével együtt elvágódik a földön. Egyetlen ember siet a segítségére : a magas gyászkalapos úriember. Felemeli, megkérdezi, nagy fájdalma van-e. S mikor a munkás azt feleli, hogy véresre zúzta magát, a gyászkalapos úriember megállít egy arra haladó kocsit, besegíti a megsérült munkást, kifizeti a kocsisnak a diját és meparancsolja, hogy vigye a sérült embert a kórházba, ahol majd az orvosok bekötözik. A munkás köszönő szavaira a gyászkalapos úriember igy felel : — Isten vele, barátom, remélem, nagyobb baj nem lesz belőle. Megemeli kalapját a munkás előtt és nyugodtan tovább ment. Közben azonban — mint az a nagyvárosban már szokás — összecsoportosul a baleset helyén vagy száz ember és kíváncsian nézi, mit csinál a magas gyászkalapos ur. Egyszer csak valamennyi megemeli a kalapját: a gyászkalapos ur Tisza István gróf, Magyarország miniszterelnöke volt. Es történt ez kedden, a viharos képviselőházi ülés után, a nagy szoczialista tüntetés estéjén.
