Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-07 / 1. szám
január 7. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. Halas közgazdasági helyzete. Maisa hálája. Szomszéd községünk lapjában, a Kis- kunmajsai Hírlapban látott napvilágot: a szomszéd község agilis képviselőjének, Hegedűs Kálmánnak a munkálkodása létrehozta a halas-majsai vicinális menetrendjének módosítását. A módosítás végett közbenjárt előzőleg már a Magyar Agrár és Járadék bank, közbenjárt Halas város és községünk, de úgyszólván eredménytelenül A legridegebb elutasításban volt részük. Ekkor fordult közönségünk és Halas Hegedűs képviselőhöz, akinek egy szava meghozta a nehéz ügyben az eredményt. Ha vizsgáljuk a módosításokat, láthatjuk, hogy elengedhetetlenül szükségesek a község lakosainak szempontjából. Ezért nem mulaszthatjuk el, hogy hálás köszönetét ne mondjunk Majsa nevében Hegedűs Kálmán képviselő urnák, akihez fűződik ez a nagy eredmény. Nélküle még most is a régi, alkalmatlan menetrend volna érvényben. Ha elgondoljuk, minő nagy lendületet vett a szomszéd város, s ha nézzük, minő tespedésbe van merülve a mi községünk, elszorul a szivünk. Mi történt a Környéken? Agyonlőtte Kecskemét egyik mu latóhelyén Homoki Gyula budapesti magánhivatalnok kedvesét, Fekete Erzsébetet, majd önmagát hasbalőtte. Virilisek. A szomszédos Majsán legtöbb adót fizetnek : Egri káptalan, Terbe Márton, Varga Mihály, Jenő- | vay Zoltán, Molnár Imre, Szögi Mihály, Győrffy Mátyás, Péter Sz. Mihály, Apáca-zárda, id. Rícz Sándor, Nagy Antal, Gyöngyösi Alajos, Tör- tely Testvérek, Mark Dániel, Gyöngyösi .Mátyás, Beck Ignácz, Patyi Antal, Kulcsár Józsefné, Varga Lőrinc és Tápai Sándor. A tépegető. A szegedi tanyák között ól egy ember, akinek az a foglalkozása, hogy a ludtollakat kitépi és eladja. Ezt az embert megidézték a rendőrségre. — Mi baj, öreg ? — kérdi a kapitány. — Becóduláztak, tekintetes uram ! — Hát oszt mér? — Azt az urak jobban tudják. A kapitány előveszi az aktacsomót és belemártja a tintába a tollat: — Mi a neve? — Baricsa Istvány.-- Hány éves? — Harminchatba születtem. — Mi a foglalkozása? — „Ludtópő“ vagyok. Itt azonban már kizökkent nyugalmából az öreg magyar és mérgesen kérdi a rendőrtisztet: . — Mér vallat engöm az ur? Nem loptam én már negyven esztendeje. — No, no, öreg, — mondotta a kapitány — nem lopásért van kend itt, hanem mert egy kicsit eltévesztette a sort! — Már mint ón ? — Kend hát. Mer lúd helyett a szomszédasszonyt tépte mög! A város közgazdasági helyzetét óhajtjuk vázolni, elfogulatlanul, híven. Hogy ezt megtehessük, felkértük Dobó Adolf urat, a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatóját, bocsássa rendelkezésünkre gazdag tapasztalatait. A találó, mély megfigyelésekről szóló nyilatkozat ez : Előrebocsátom, hogy ha figyelembe vesszük az utóbbi két éven át tartott szünet nélküli gazdasági válságnak nálunk észlelt hatását, — a mely válság ebben a tőkeszegény, hitelből élő országban, sajnos, nem egy jobb sorsra érdemes vállalkozást söpört el, — megnyugtató képet kapunk. Megállapíthatjuk mindenekelőtt, hogy a legfőbb kereseti forrást képező terményekből jó közepes eredményt sikerült elérni, s terményeink megfelelő árakon voltak értékesíthetők. Szántóföldjeink jól teleltek, igaz a tavaszi fagy vaskövetkezetességei a korán ki csalt rügyeket és virággal- ókes gyümölcsfákat alaposan helybenhagyta, a kár azonban mégsem volt oly jelentékeny, mint a milyentől tartottunk és mint a minő az ország egyes vidékén volt. Szerencsére szőlősgazdáink a kikapálással és metszéssel nem igen siettek, miáltal módjukban volt a nagyobb fagykárt elkerülni és zöldre, helyesebben mondva termésre metszeni. A tavaszi és nyári bőséges esőzés, mig egyebütt nagy károknak volt okozója, homokos talajunk mohó nagy szomjúságát elégítette ki. A kedvezőtlen nyári időjárás miatt csüggedő lelkekbe uj I reménységet öntött a hosszantartó igen szép szinte nyárszámba menő ősz, miáltal szőlő illetőleg bortermés, sokat javult. Kukoriczatermósünk szinte páratlan jól sikerült. Megny ugvással regisztrálhat uk tehát hogy a jól gazdálkodó takarékosan élő birtokosaink gyarapodtak és ha nem sok az adósság, tellett a nagy kamatra is. Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy a munkásviszonyok is jobbak nálunk mint másfelé és a dolgozni tudó és akaró munkásnak is jobb sora van, mint sokfelé. Ha pénzügyi nézőpontból bíráljuk az elmúlt évet, szintén megnyugatató képet nyerünk. Hogy tőkepénzesnek nálunk is jó lenni, hogy az eladósodott embernek erre is csak nehéz a sora, ez természetes. Mialatt az országban annyi pénzintézet jutott válságos helyzetbe, a a mi pénzintézeteink kivétel nélkül, derekasan megállták a sarat. A bankkonyhákon most sütik-főzik a mérlegeket és a szakácsok bizonyára lesznek oly ügyesek, hogy a tavalyi osztalékot ezidénre is kisüssék. Az eredmény tehát alig lesz kedvezőtlenebb a tavalyinál. Bátran merem állítani, hogy kevés olyan városa van az országnak ahol betétes, adós oly emberséges elbánásban részesülne mint itt. Nagy városokban, tekintélyes pénzintézetek 12—15 о/°-os kamatot szedtek, erre azt hiszem, nálunk nem volt eset, de arra sem, hogy valamelyik intézet, adósát minden igaz ok nélkül tartozásának teljes visszafizetésére készítette volna. Tisztán a bizalmon múlik tehát, ki melyik intézettel rokonszenvez inkább. Ha még felemlítem, hogy a 6 pénzintézet, melyek közül 4 részvénytársasági, 2 szövetkezeti alapon működik, összesen 2 */» millió korona saját tőkével rendelkezik, 6 millió korona betétet kezel, 14 millió korona vagyonmérleget tüntet ki, évente átlag 150.000 koroüa osztalékot juttat részvényeseinek és 70.000 korona adót az államnak és városnak, azt hiszem magunkról, eleget beszéltem. Gazdasági helyzetünk megbirálá- sánál igen fontos szereppel bir az ingatlanforgalom. Városunk 1912-ben 31.820, 1918 ban 24.000 koronát vételezett be l°/0-os városi átírási dij fejében, ami 5 V»—6 millió korona ingatlanforgalomnak felel meg. E címen a kedvező 1911. évben 34.000 korona volt a bevétel. Ezen adatok is azt bizonyítják, hogy nálunk a válság mélyreható nyomokat ntm hagyott. A jövőbe bizonyos megnyugvással tekinthetünk. Már érezni a megjavuló viszonyok hatását, remélni lehet, hogy a bár lassúnak Ígérkező, de a fokozatos javulás utján a pénz ára megint normális lesz, megjön a vállalkozási kedv, sőt éppen a két nyomorúságos esztendő gazdag tapasztalatain okulva, a pénzbőség ideje is elkövetkezik. Kívánatos volna, hogy ezek az értékes tapasztalatok úgy az egyesek, mint társulatok gazdálkodásában céltudatosan haeznosittassanak, akkor elkerülhető lesz, hogy a legnehezebb viszonyok közt is gazdasági rázkód- tatáson menjünk keresztül. Még egy pár szó városunk kulturális állapotáról. Művelődés, közgazdaság egymást kiegészítik. Elismerés illeti meg a kezdeményezőket és a város közönségét azért a nemes áldozatkészségért, melyet az utóbbi pár év kulturális fejlődéséért hozott. Mintha a múlt hibáit igyekeznénk jóvátenni, oly buzgósággal halad a város fejlesztése, szükséget kielégítő intézményeinek megteremtése. A tenni való még igen sok, a nehezebb fele még hátra van. De hihető, hogyha az elérendő eredmény arányban fog állni a hozandó áldozattal, nem fogunk visszariadni a további áldozatoktól sem, hogy a fáradhatlan munkásokat a meg nem értés, a hálátlanság, szóval semmiféle akadály sem fogja elkedvteieniteni és Halasból fokozatosan kultur várost fognak teremteni. Iparunk, kereskedelmünk, a gyümölcs és baromfikereskedóstői eltekintve, sajnos, kisméretű, de ha fejlődni fogunk, ezek is egy szebb jövő elé tekinthetnek. Akkor majd önként uj pénzforrások nyílnak meg, melyekből a hozott áldozat kamatostul vissza- térül, akkor majd beszédesebb lesz a statisztika, melyet közgazdasági helyzetünkről csinálhatunk. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! így fest városunk gazdasági helyzete az én szemüvegemen keresztül. Szemüveget a legjobbat igyekeztem beszerezni, de hogy nem csapódtam-e be, azt már aztán igazán nem tudom. Szerelem és Halál működése. Lapunk más helyén közöljük, milyen volt a Szerelem és Halál múlt évi működése, vagyis hányán születtek, haltak meg és kötöttek házasságot. Hogy az olvasóközönség fogalmat alkothasson a számok kedvező, avagy kedvezőtlen voltáról, leszegezzük e helyütt az előző évi eredményeket. Év Születés Halál Házasság 1912. 824 443 208 1911. 813 491 200 1910. 834 515 193 1909. 819 530 224 1908. 816 462 169 1907. 769 556 207 1906. 757 501 190 1905. 742 555 180 1904. 703 502 198 1903. 691 470 147 1902. 710 543 173 Fedeztető mének. Az állami méntelepen elhelyezett mének az egyes fedeztetési állomások részére Nagykőrösön f. hó 14-én osztatnak ki. Műmalom alakul a közel hónapokban Nagykőrösön. A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szegeden f. hó 11 én d. e. 9 órakor a felső ipariskolában fognak megtartatni. A vizsgálati kérvények kellően felszerelve a m. kir. iparfelügyelőséghez (Földvári utcza 4. szám) küldendők be. Kötvény kihocsájtási jogot engedélyezett, a kormány Szabadkának. Megsemisitett választás. Megszoktuk, hogy nálunk semmi se menjen simán. Mindenütt botránynak kell lenni. Ez. történt az orsz. raun- kásbiztositó gyűlésen, amelyet ezért megsemmisítettek. — így aztán februárban Halasról ismét mehetnek fel a kiküldöttek. Majsa pótadója a jövő évben alig haladja túl az 50 százalékot. Memcsak Halason készül Artézi kút. Azt furatnak a szomszédos Majsán is. A készítést Molnár Imre nyerte el. Egy kút készítési ára 8000 korona. Budapesti gabonaárak: jan. 6. Búza 21 k. 95 f. - 22 k. 90 f. Rozs 16 k. 55 f. - 16 k. 75 f. Árpa 13 k. 40 f. - 14 k. 40 f. Zab 14 k. — f. - 16 k. 20 f. Tengeri magy. 12 k. 60 f. - 12 k. 80 f. * r*m-bőig. 14 k. 30 f. - 14 k. 60 f. Korpa 8 k. 80 f. - 9 k. 60 f. Az árai 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: м I. rendű öreg 350 kgr. felül 122—126 fii. tg П. „ „ 280-350 kgr-ig 114-120 „ £ Fiatal nehéz 300 kgr. felül 124—126 „ 'S n közép 220—300 kgr-ig 126—132 „ K „ könnyű 220 kgr-ig 128—139 „ Hnnerté* 140—300 kgr.-ig----------„ Az árak kilónként értendők.
