Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-02 / 27. szám
1918. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. julius 2. nek nyomán nagy és véres tettek fakadnak, mikor Európa térképe úgyszólván napról napra változik, mikor leng, inog, forrongásban van az egész világ, mikor itt benn az országban faji, felekezeti, nemzetiségi ellentétek és ellentétes gazdasági energiák nyugszanak, talán csak azért, hogy újabb erót gyűjtsenek, talán csak azért, hogy újabb lendületet nyerjenek uj harcokhoz, ma csak egy az állandó, egy a szilárd: a magyar királyságnak az intézménye, a szent korona, amely hatalmas abroncsával a széthúzó erőket összefogja, egyesíti egy nagy hatalmi egységbe és érvényesíti a nemzet javára. Ebben a harczban, ebben a küzdelemben, ebben a forrongásban csak egy a változhatatlan, csak egy a megdönthetetlen: ennek a nemzetnek a hűsége királyához, ki a legalkotmányosabb uralkodónak díszes nevét nyerte, aki hosszú uralkodásának páratlan jóságával és bölcsességével az egész világ tiszteletét szerezte meg a maga és nemzete számára. T. ház 1 A nemzet hűsége királyához és a király bizalma hűséges nemzetéhez: ezek a nagy érzések legyenek a jövő századok haladásának szilárd alapjai. Ezzel a kívánsággal és hazaszeretetem egész melegével kérem a t. házat, móltóztassók a törvényjavaslatot elfogadni. . (Vége.) Közgazdaság. Az állami méntelep ménanyagának osztályozása, illetve selejtezése Nagykőrösön julius 15-én; Kiskundorozs- mán julius 16-án; Baján pedig julius 17-én fog megtörténni. Sáska felléptét észlelték a Kalocsa körülötti tanyákon. Budapesti gabonaárak: julius 1. Búza 21 k. — f. — 22 k. 20 f. Rozs 16 k. 50 f. — 16 k. 80 f. Árpa 16 k. 40 f. — 16 k. 80 f. Zab 18 k. 80 f. — 20 k. — f. Tengeri magy. 15 k. 30 f. — 15 k. 50 f. Korpa 10 k. 60 f. — 11 k. 60 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: л I. rendű öreg 350 kgr. felül 116—126 ül. I II. „ „ 280-350 kgr-ig 116-124 „ g Fiatal nehéz 300 kgr. felül 122—140 „ •33 „ közép 220—300 kgr-ig 130—142 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 132—142 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 120—132 „ Az árak kilénként értendők. Ingatlanok adás-reráse. Paor Pál megvette Takács János és neje Szvetnik Sára városi lakóházát 200 koronáért. Borbás Józsefnó Bankos Zsófia megvette Borbás József szőlőjét 250 koronáért. Csikós József (mint gyám) megvette Csapó Benő és neje Hegyi Terézia 100 n. öl szántóját 200 koronáért. kk. Király Gy. Lajos megvette Csikós Ignácz és neje Demka Anna felső-szállási 3 hold legelőjét 1200 koronáért. Gusztos Benő (nős Babos Eszterrel) megvette Kerekes Anna füzesi 1300 n. öl szántóját 500 koronáért. Gusztos Benő (nős Babos Eszterrel) megvette Paprika Imre és neje Bodor Lidia felső-szállási 1 hold 692 n. öl szántóját 1000 koronáért. Vajda Imre és neje Barta Juliánná megvették Kánás Lajos fehértói 4 hold 1300 n. öl szántóját 6460 koronáért. Nagy Imre és neje Lovász Vilma megvették Zaeharia Miklós és neje Steiner Gizella lakóházát 8000 koronáért. Zana Sándor és Kosa Juliánná megvették özv. Mozgai Imrénó és társai alsó-fekete földekbeli 176 n. öl szántóját 330 koronáért Csarnok. Ä kalandor. J Folytatás 9 — Ötdögbe is — felelte a korcs- máros — hiszen mi is eléggé kockáztattuk életünket a Oródit-Lyon- naisban. Ő az előkelő urat adja most, a pénzt két kézzel szórja és várat bennünket, mig a kedve tartja. Hajós nem hallhatott volna kellemesebb hirt, mint azt, amit az imént hallott. A nagy feladat, mely őt Párisba hozta, fólig-meddig meg volt oldva, mert ime megtudta, hogy a Orédit-Lyonnais pénztárában történt betörést Sonia gróf és társai követték el. — Bemehetiink az istállóba? — kérdezte a koldus és ősz álszakálát arcáról levette. — Az istállóban zavartalanabbal beszélhetünk. — Eredj csak be és ha Sonia jön, akkor bevezetem őt is, a lámpa ég, eleget fogsz látni. A koldus arcza, miután az álszakáit levetette, olyan volt, mint a legtöbb gazembernek Párisban. Hajós meg volt arról győződve, hogy ez az ember már gyakrabban lehetett vendége a fegyházaknak és nem ez az első bűn, amely lelkét nyomja. Egy nagy, széles forradás volt az arcán látható, mely a homlokától, az orrát érintve, egész a bal- füléig terjedt. A korcsmáros az istálló ajtaját kinyitotta és miután a koldus abba belépett, eltávozott, hogy vendégeit kiszolgálja. Hajós gondolkozott, hogy most mitévő legyen. A korcsmárosnak nem mutathatta meg a titkos jelt, melyet a zálogos az ujjára festett, mert az is tagja a tolvajbandának és ezért semmiesetre sem akart vele találkozni. Rövid gondolkozás után tisztában volt újabb tervével. Alig volt a koldus az istállóban, melynek ajtaja mögötte bezáródott, a detektív elhagyta rejtekhelyét. Sasszemeivel végigtekintett az udvaron, vizsgálta a körülötte lévő tárgyakat és egy alkalmas helyet keresett, ahonnan az istállóban folyó beszélgetést meghallgathassa. Az istálló fölött a szónapadlás volt és annak ajtajához egy keskeny létra volt támasztva, ha sikerül neki, a létrán át a padlásra jutni, úgy biztos lehetett abban, hogy a padló nyílásain át, az istállóban folytatandó beszédnek minden egyes szavát meghallhatja. A gondolatot követte a tett. Hajós egy macska ügyességével kúszott fel a létrán és a padlásra érve a szalma közé bujt, hogy láthatatlan legyen. Néhány perc múlva a szalmát kezével széthányta, hogy az a hely, ahol feküdt, üres legyen és szerencséjére a padlón egy meglehetősen széles nyilás volt, amelyen át mindent láthatott és hallhatott, ami az istállóban történt. A nyíláson át látta, hogy a koldus egy zabos zsák előtt ült, közvetlen mellette pedig egy nagy, fekete ló állott, amely időről-időre fejét rángatta és ezáltal a lánc, amellyel a jászolhoz volt kötve, zörgött, ami a detektivnek nagyon kellemes volt, mert igy nem kellett teljesen mozdulatlanul lennie. A koldus nem maradt sokáig egyedül. Nemsokára az istálló ajtaja kinyílt és Sonia gróf a korcsmáros kíséretében belépett az istállóba. Szürke, nagy köpeny fedte a gróf vállait és egy széles, puha kalap takarta el kékes-fekete haját. Álarc nem fedte arcát, úgy látszik, teljes biztonságban érezte magát. — Végre itt van, gróf ur — mondá a koldus, miközben felemelkedett — mily soká váratott magára, mig elhatározta, hogy bennünket a „Répában“ felkeressen. — Az ördögbe is, azt hiszitek, hogy kedvem van, ti miattatok magam elárulni — felelte a gróf hevesen. — Akkor tévedtek, vagy talán attól féltek, hogy a zsákmánnyal megszököm ? — E tekintetben soha sem lehet eléggé óvatos az ember — felelte a korcsmáros, szivarra gyújtva — azt hiszem, hogy jobb lesz, ha nem soká beszélgetünk, hanem mindjárt hozzáfogunk az osztozkodáshoz. — Egyszerre és mindenkorra kikérem magamnak, hogy a jövőben engem házamban vagy az előtt zaklassatok — mondá a gróf fenhójázó hangon. — Gáspárdnak nem volt joga, engem ma éjjel az utcán megszólítani, nagy veszélyt zúdíthatott volna fejemre, mert nem voltam egyedül. — Nem volt egyedül — ismételte Gáspárd gúnyos hangon — nos az. aki önnel volt, csak nem rendelkezik emberfeletti ésszel. — Azt hiszed ? — mondá Sonia — úgy megmondom nektek, hogy ki volt az, aki velem volt, de tudom, hogy a vér meg fog hülni ereitekben. — A kísérőm Hajós, a hires defektiv volt! — Atkozott! — kiálták a korcsmáros és Gáspárd, a koldus, egyszerre. — Hajós volt az ? Mit keres az Párisban ? — Azt is megmondom nekteK — feleló Sonia gúnyos mosollyal. — Öt a Orédit-Lyonnais igazgatósága hivatta Londonból, hogy kikutassa a betörőket, akik a pénztárt kifosztották. Mit szóltok ehhez a hírhez, fickók ? — En azt mondom, hogy ő nem fogja azokat megtalálni — felelte a korcsmáros — mert ön, gróf, majd gondoskodik erről és a legrosszabb esetben késpengéjét meg fogja forgatni Hajós bordái között, mielőtt még sikerülne neki nyomunkra jönni. A detektív, aki a padláson minden szót hallott, jóízűen mosolygott — A késsel — gondolta Hajós — vigyázzatok csak, nehogy a ti bordátokban ón forgassam azt meg. Hajós eleget hallott, elhagyta rejtekhelyét és a padlás kijáratához mászott, elérte a létrát és mint egy erőművósz, megfogta a létra két rud- ját és fejjel lefelé zajtalanul csúszott le, hogy ne kelljen neki a létrán megfordulnia, mert azzal esetleg zajt okozhatott volna. A grófnak csak még ezen szavait hallotta : — Mindkettőtöknek külön-külön húszezer frankot hoztam. — Micsoda? Húszezer frankot?! — kiáltá a Marókkói. — Négyszázezer frankot loptunk és nekünk abból csak húsz—húszezret akar adni! — Osztozkodjál velünk becsületesen! — orditá Gáspárd — mert különben Istenemre mondom, Sonia, nem kerülsz ki élve az istállóból 1 — Ez az én véleményem is ! — kiáltá Hajós e perczben és teljes erejével az istálló ajtajához támaszkodott. A detektív, aki egy pillantással meglátta, hogy az istálló ajtaja kívülről egy tolózárral van ellátva, azt most előretolta és —------— Ez Hajós 1 — kiáltá Sonia kétségbeesett hangon. — Kifogott rajtunk, követett engem! Elvesztünk, fiuk! (Folytatjuk.) V ersenytárgyalási hirdetmény. A kiskunhalasi róm. kath. hitközség közönsége által Kiskunhalason, a a plébánia épület mögötti, Alsótemp- lomtóri területen újonnan építtetni szándékolt kántorlakás építéséhez ! szükséges összes építő munkák és 1 auyagszolgáltatások biztosítására versenytárgyalás rendeltetvén, erről a vállalkozni kívánok azzal értesittetnek, hogy erre vonatkozó zárt Írásbeli ajánlataikat az árlejtési feltételekben megállapított módon kiállítva s felszerelve 1913. év julius hó 18-án délelőtt 11 óráig a kiskunhalasi róm. kath. plébánia hivatalhoz nyújtsák be. az építési teryek, méret kimutatás, az árlejtési és vállalati feltételek f. évi julius hó 3-tól kezdve a róm. kath. adóhivatalban megtekinthetők, hol a vállalatra vonatkozó minden egyéb felvilágosítás is megszerezhető. Ugyanez alkalommal nyújtandók be az ajánlatok a róm. kath. plébánia lak melléképületén végzendő átalakítás munkálatokra is, melyre azonban teljesen külön ajánlat teendő. Megjegyeztetik, hogy a két vállalatra egyenként is tehető ajánlat. Bánatpénzként a vállalati összeg 5°/0-áfiak megfelelő készpénzben, óvadék képes értékpapírokban, vagy a helybeli pénzintézetek betéti könyvecskéiben teendő le szintén a róm. kath. adóhivatalban. Kiskunhalas, 1913. junius hó 29-én. Gulyás Ferencz róm. kath. plébános, hitközségi elnök. Erdélyi József felső öregszőlőben levő 5 kapa szőlőjét és 200 n. öl szántóföldjét eladja. Tudakozódhatni II. kér. lakásán. 1966/1913. tkvi szám. Utóajánlati árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Zukker Imre és fia és Burján András végrehajtanának — Lendvai Lajos és neje végrehajtást szenvedők elleni 1664 korona 97 fillér tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében Burján András kiskunhalasi lakosnak a vhjtr. 27. §. értelmében beadott utóajánlata folytán a kiskunhalasi 957 sz. betétben A I 1. 2. + 1. és a kiskunhalasi 3269. sz. betétben A| 1. sorsz. ingatlanokra az 1046/1913. sz. végzés folytán 1913. április 28. napján megtartott árverés hatályon kivül helyeztetik és a kiskunhalasi 957. sz. betétben A I 17824/2. 17825. hrsz. 52 és 756 n. öl legeié és szélé az Öregszőlőkben 495 korona, A -f- 1083. hrsz. 86 nsz. öl lakház 1343 ö. i. sz. udvar a Beltelekben 1705 kor. 50 fillér és a kiskunhalasi 3269. sz. betétben A + 16211. hrsz. 43 nsz. öl szőlő az ÖregszőlökbenJ34 kor. 10 fillér utóajánlattevé által ígért kikiáltási árban 1913. évi julius hé 17. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbiróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett el adatni fog. Az utóajánlattevő által Ígért ár reá akkor is kötelező, ha az árverésen meg nem jelennék s amennyiben ennél magasabb Ígéret nem tétetik, az árverés alkalmából az ingatlan nevezett utóajánlattevő által megvettnek fog kiküldött által nyilvánnittatni. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok beosárának megfelelő 10°/obánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadék- képesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. §-a értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverés napjától számított 5 százalékos kamatokkal együtt, az 1881. deezember hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalnál mint birói letétpénztárnál lefizetni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1913. május hé 27. A kir. járásbiróság mint tkvi. hatóság. Fajth s. k. kir. járásbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezetó. Halas. 1913. Nyomatott Práger Peren az könyvnyomdájában.
